Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.
1912-01-27 / 4. szám
IX. évfolyam. 4. szám. Pápa, 1912 január 27. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: DR- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. A leánykereskedelem ellen. A képviselőház két törvényjavaslatot fogadott el, mind a kettő régi becsületbeli tartozása Magyarországnak. Az egyik törvény szól a hatóságok nemzetközi szervezéséről, a leánykereskedők figyelemmel kiséréséről, a másik pedig a leánykereskedők hathatósabb üldözésére szükséges büntetőjogi reformokat foglalja magában. Ezzel most már Magyarország is teljes vértezettel léphet be abba a harcba, melyet a művelt világ a fehér rabszolgakereskedelem ellen folytat. A nagy hajtóvadászat javában folyik és szégyenünk, hogy eddig is késlekedtünk, mert ebben a hajtóvadászatban miránk is jelentős és fontos szerep vár. A mi szomorú dicsőségünk az, hogy a leánykereskedelem terén egyik legnagyobb és legjelentősebb export-állam vagyunk és pedig azokra a piacokra, amelyek a legolcsóbbak s a kivitt „árú" legbiztosabb züllését és tönkremenését okozzák. A mi export-piacunk Kelet; az egész Balkán, azután Malta, Egyptom, az egész északafrikai partvidék és végül Argentinia. A magyar leány testét a bűn börzéjén a legolcsóbban jegyzik, boldogabb nyugati országok, ahol nagyobb a jólét és a műveltség s e miatt kevesebb az áldozat, sokkal magasabb kurzussal szerepelnek. Legdrágább az angol és a francia leány, azután jön a német, mr valahol legbátrabb vagyunk a statisztikában, Olaszország után Oroszországgal, Romániával egy sorban. A nyomorúság, a megélhetési viszonyok nehézsége a mi lányainkat dobja oda legolcsóbb prédául a lélekkufárok piacára s hosszú időn keresztül a mi rendőri hatóságaink lanyhasága és lelkiismeretlensége Magyarország földjét avatta a legveszélytelenebb vadászterületté az emberhusvadászók számára. így nőtt Magyarország Európa legnagyobb export-piacává s csak épen a legutolsó évek erélyes hatósági föllépésének köszönhető az, hogy ebből a hírességünkből ma már valamit elveszítettünk. Néhány nagy drákói, több esztendei börtönt s óriási pénzbírságot kiszabó ítélet tanúsága szerint azok a tréfás idők, amikor a leánykereskedő néhány hónapi fogsággal szabadult, már elmultak. Most az új törvény új fegyvereket és új eszközöket ad a hatóságok kezébe. Remélhető, hogy azok élni is fognak vele. Ű j elnök. A helybeli zsidó hitközség nem igen szokott a maga ügyeiről a nyilvánosság számára kommünikéket leadni, így történhetett meg, hogy oly fontos eseményről is, mint aminő a kebelében a múlt héten végbement elnökváltozás volt, elkésve, csak e héten értesültünk. Ámbár így híradásunk elkésve érkezik is, ez nem tarthat vissza bennünket abbeli kötelességünk teljesítésétől, hogy ezt az eseményt érdeme szerint ne méltassuk. Kétszeres kötelességünkké válik ez azáltal, hogy éppen lapunk volt talán az egyetlen helyi sajtóorgánum, mely hellyel-közzel foglalkozott a zsidó hitközség ügyeivel, természetesen kizárólag abban a vonatkozásban, ami a város egyetemét képviselő sajtót érdekelheti, t. i. a magyarság szempontjából. A lemondott hitközségi elnök bizonyára hithüségben elüljáró s az adminisztrációt is teljes készséggel és hozzáértéssel ellátó férfiú volt, de hogy a kötelességnek azt a parancsszavát, ami egy nagy magyar város tisztára magyarajkú hitközségének vezetőjére a nemzeti becsület szempontjából ráhárul, felfogta és méltányolta volna, azt még leglelkesebb hivei se mondhatják el róla. Nincsenek ugyan pozitív adataink arra nézve, bogy meddig terjedhet elöljárósági üléseken a zsidó hitközség elnökének hatásköre, de hogy befolyásának kell akkorának lennie, hogy ami közérdekűt akar, azt keresztül is vihesse, abban nincsen semmi kétségünk. De azon fordúl meg a dolog, hogy — akarni kell. A többi aztán magától jö. Az akarat maga az erö, ezt nem mi mondjuk, hanem Arany János. Ne hangozzék azonban meddő rekriminácó. A zsidó hitközség Löwenstein Adolf tiszteletreméltó személyében új elnököt választott. Feléje fordúl most mindazok figyelme, akik a helybeli zsidó hitközség hírnevét, akár mint a hitközség tagjai magának a hitközségnek, akár mint a nyilvánosság munkásai, Pápa városának szempontjából, emelni, megillető fokra emelni óhajtják. Hogy mit várnak ezek Löwenstein Adolftól, röviden megmondhatjuk. Várják azt, hogy ne csak próbaszónoklatra hivja meg Felföldről, Alföldről, Keletről, NyugatA „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA Pásztortűz. — Irta: Rexa Dezső. — Ott ültek a lobogó tűz körül. Bújósdit játszott a láng a rőzse közt. Hol elbujt, hol megmutatta magát, kicsapva egy nyiláeon. A sötét, kormos füst lassan, méltóságosan szállt fölfelé. Egy csepp szellő sem volt; a füstoszlop, mint kormos torony nyúlt fel az égnek. Néha, akárcsak kigyúlt volna egy toronyablak, az ellilanó gázba belekapott a lángnyelv és meggyújtotta. Szép, sejtelmes kék lánggal égett, mintha valami szellem jelenne meg. A menyecske meg is kérdezte az urától : — Te, kinek a lelke jár ott? A pásztor magához szorította az asszonyt. Az jó szellem, az szeret minket. Tudod, hogy fenn a kastélyban is van kóbor lélekMondják, hogy minden éjjel oda jön, jár fel-alá, köröskörül, bekopog az ablakon. Majd minden háznak van egy olyan elátkozott lelke, ez a mi tanyánk kísértete. * — Te Vera, ez most a mi lakásunk, nézd ! Ugy-e szép tetője van ? Mennyi csillag 1 Ugy van ez kifestve, mint a grófék kastélyába sinoa. Aztán a pallón, nézd csak, a szépséges láb-szőnyeg milyen puha rajta, gyepből. Kicifrázta az úristen mennyi pipaoosal, búzavirággal, pipitérrel. Jó szagossá tette, hogy ezt a kakukfüt ide rakta a levendula közé. A tüzböl megint felcsapott a szellem-Ián g. Kísértetiesen pirosra festette a férfit, meg az asszonyát. Meglobogott egyet-kettőt, hajlott, csavarodott egy üszkös rőzse körül ós mintha hirtelenében rászólt volna valaki, eltűnt. Vera még jobban odahúzódott az urához, ott a karja alatt barátságosabb volt, mint a keblén. — Kinek a lelke jár ott? Az ura magához szorította a feleségét. — Kinek a lelke ? Hát, hogy kinek a lelke ? Valamelyikünk valakije talán, aki volt — nincs. Aztán hagyjon el ez a lélek, hiába jön ide kísérteni — úgy e ? Az asszony nem felelt, csak nézett a tűzbe komolyan, majdnem szomorúan nézte a lángot. Az ura pedig folytatta : — Aztán ha jönne is kísérteni, minket ugyan szét nem választ. így maradunk örökrt ... No, úgy-e így maradunk ? Az asszony egyre nézett a tűzbe én az t felelte, hogy : — így'Aztán, hogy megint elő nem került az a lángnyelv, hát egy kissé jobb kedvük lett. Felnevetett. Elkezdte csókdosni az urát, ahol érte. Nevetett, nevetett. Olyan bátornak érezte magát : az a félelmetes láng nem világította meg őket . . . A legény simogatta az asszony fejét. — Bolondos teremtés vagy, te Vera . . . Mire gondolsz ? — Megversz, ha megmondom ! — Ma vernélek meg, mikor első napja, hogy az enyém vagy . . . — Miért ne ? Félek, megversz. — Nem, no. Mire gondoltál ? — Olyan bolond jutott az eszembe. Az jutott az eszembe, hogy ... de nem mondom — mégis. Maradjunk ma jó barátságban, mert ha megversz, én világgá megyek. Ejnye, már hogy mondjam, hogy nem verlek meg. Téged tudnálak megverni, téged, lelkem ? Hiszen mindenki rám kiáltana, ha én megvernélek. Én — a Viola Verát ? A legmodernebb szabás szerint elegáns férfi-ruhákat készít • I F W WW technológiát yégzett szabómester, Vago üezso^^ p áp a, Fő-tér 19. sz. Állandó nagy raktár elsőrendűfgyapjukelmékben! Megrendelések felvételére kívánatra vidéken is megjelenek. Jj Tf 7T 1 r *^^ kiváló minőség és csínos kiállít ásukért IVlUnKaim több orsz. kiállításon érmekí érmekkel kitüntetve.
