Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.
1912-06-08 / 23. szám
2. PÁPAI HÍRLAP. 191S jiünius b. tosan feltételezte jó eleve, hogy a maga számítását megtalálja. A szabályrendelet célja pedig az, hogy biztasson építkezésre olyanokat, akik e nélkül nem mernének belekapni, akiknek valósággal a hóna alá kell nyúlni, hogy Belvárosunk modern kiépítéséhez a maguk részéről is hozzájáruljanak. Községi háztartás. Koller Sándor, vármegyénk nagytevékenységü alispánja a törvényhatósági bizottság elé 84 nyomtatott oldalas jelentést terjesztett Veszprémvármegye közigazgatásának 1911. évi állapotáról. Jelentéséből itt közöljük a községi háztartásról szóló részt: Közigazgatásunk mai szervezetében a törvények, a különféle szabályrendeletek és felsőbb hatósági intézkedések tényleges végrehajtása valójában a községek feladatát képezés így kétségtelen, hogy a közigazgatás jó csak akkor lehet, ha a községek feladatukat teljesíteni ké pesek. A községi elöljáróság mai törvényszerinti összeállításában, a közigazgatás egész súlya, a pénzkezelést kivéve, összes teendője a községi, illetve a körjegyzőkre hárul; ennek természetes következménye, hogy azokban a községekben, melyekben a jegyző hivatása magaslatán állva, minden tényében a közérdeket és a község érdekeit tarja szem előtt s a község lakóinak jóakaró tanácsadója és minden hivatali ós társadalmi téren helyes irányítója, ott mindenütt minden téren a rend és a község jólétének gyarapodása és békéje tapasztalható. Örömmel jelentem, hogy vármegyénkben, mint arról az év folyamán teljesített utazásaim és vizsgálataim alkalmával személyesen meggyőződtem, a községi és körjegyzők legnagyobb része teljes ügybuzgalommal teljesíti kötelességét és végzi sokoldalú teendőit, miért is irányukban e helyen is szívesen nyilvánítom elismerésemet. A községi és körjegyzők működése mindenkor kiváló figyelmem tárgya s amennyire méltányolom nehéz helyzetüket és elismeréssel vagyok azok iránt, kik állásukat betöltik, ép oly igazságosan, de 9 törvény teljes szigorával járok el azok ellen, kiknél hanyagságot s különösen, kiknél rosszakaratot tapasztalok. A községek háztartásának rendben tartása tekintetében kiváló fontosnak tartom a járási számvevői' állást, éppen ezért nemcsak hogy fenntartandónak, hanem fejlesztendőnek vélem. Az 1912. évi községi házipénztári költségvetések Enying és Bözsok község kivételével a vármegye minden községéből beérkeztek. Enying és Bozsok községek költségvetései észrevételekkel visszaadatván, az év végéig beadhatók nem voltak. Az 1911. évi számadások csak 1912. év május végéig adandók be. Az 1911. évet megelőző időről számadások s pedig 1910. évről csak a somlyóvásárhelyi, kertai, tüskevári körjegyzőségek községeiben és az Enying községi 1907—1909. évi szá madások vannak az év végéig elintézetlenül. Ezek elintézése iránt az intézkedést megtettem. Segédjegyzői állások rendszeresítve vannak a középiszkázi, padragi, somlyóvásárhelyi, szilasbalhási, balatonfőkajári, csóti, pápakovácsi, bakonyjákói, szentgáli, várpalotai, hajmáskéri, magyarszentkirályi, zirczvidéki és dudari jegyzőségekben. A községi adó a lefolyt évben általánosságban csökkent, amennyiben változatlanul maradt 24 községben, emelkedett 66 községben és kevesbedett 91 községben. A vármegye területén 6 községben s pedig Márkó, Bakonyszentiván, Kisganna, Somlyóvecse, Adorjánháza és Nagyganna községekben községi adó nem volt, 16 községben a községi adó 20%" o n alul maradt, 20—30% & községi adó 33 községben 30-40 , „ . , 45 40—50 „ „ ,38 50—60 „ , „ „ 23 60-70 , , „ ,11 70—80 „ „ . , 7 90-100 „ , , ,1 100%-on ^ül van a községi adó 2 községben s pedig Bakonyszentkirály és Bakonyoszlop községekben. A 7, éven felüli elhagyottá nyilvánított gyermekek gondozási díja a lefolyt évben ismét emelkedett. Ezen a cimen az 1910. évben a községeket 61.653 K 64 f terhelte, az 1911. évben pedig már 65.705 K 85 f-re emelkedett a követelt gondozási díj. Ezen összegből a községek az év végéig befizettek 37.801 K 54 f-t, így hátralékban maradtak 27.904 K 31 f-rel. Itt ismételve jelzem, hogy ha a törvényhozás ezen költségek viselésétől a költségeket fel nem szabadíja, különösen mivel a községek kiiáltkép a szegény községeket terhelik, ezek; a legnagyobb erőfeszítéssel sem lesznek képesek kötelezettségeiknek eleget tenni. ARP.SA ílllll Vfi Ya&m&gyóben. (A magyar FranzensbadL) SPECIÁLIS-NŐI ÉS fcZIYGYtaFFÜRDŐ. T Hidegvizgyógyintézet. Világhírű; vaslápja a franzen6badival egyenértékű, Sőt a marienbadit jóval felülmúlja, és hazánkban a legjobbi Természetes szénsavas fürdők. Glaubersós-vasas és lithlon tartalmú alkalikus sós források. Páratlan gyógyhatású: vérszegénység, csúz, hugysavas diathezis, idegbajok, a vese, hóLyag, emésztési és légzőszervek hurutos bántalmal ellen. Fürdőorvosok: • dr. Bartha Kornél, v. tanársegéd és dr. Glück Gyula. Évad május 26-tól szeptember 15-ig. Vasút-, posta-, távírda- és telefon-állomás. Közvetlen vasúti kocsi közlekedés „Tarcsa-fürdő" felirattal. H Villanyvilágítás, fenyvesek Kívánatra prospektus. A színházi hét. Immár nem fogadta a magyar fülnek visszásán hangzó „staggionet" olyan bizalmatlanság, mint tavaly, de e helyett megjelent fogadtatásukra a meleg s ez okozza, hogy a kis társulat, mely Könyves Jenő művészi vezetésével idén is mintaszerű előadásokat produkál, nem részesül olyan pártfogásban, aminőt kétségtelenül megérdemelne. Mikor a szinügyi bizottság a múltkor a Patek—Szalkay-féle csereügylettel foglalkozott (vigyázat: ezt majd a Szalkay hozzánk való görcsös ragaszkodása hiusítja meg!) akkor egyik érv a mellett, hogy a győri társulat korábban is jöhet a megszabottnál, az volt, hogy a staggione 2—2 héttel úgyis kipótolja és pedig tetszés szerinti időben a szezónunkat. Nincs is kétségünk felőle, hogy október végén, márciusban máskép festene a színház a staggione előadások alatt. Azért nem mondom: közönség így is van, de fele annyi sem, mint amit Könyvesék megérdemelnek. Bemutatóúl Echegaray-darabot adtak: Folt, amely tisztit. A maga idején, 20 év előtt nagy szenzáció volt. Ma mesterkélten hat. Azok a hármasával, négyesével diskurzusra visszavonulások, majd ismét a színpadra visszatérések, azok a levelek, melyek közül némelyiket négy napig szorongatják kezükben, mikor végre — persze már későn — felbontják, bizony levonják egy költői szempontból még olyan becses dráma elavult drágaságait. A pamlag alatt tartott egy erősen megvasalt és duplán lelakatolt ládát, amelybe kívüle halandó még nem tekinthetett. Lilyke részére ez a láda képezte a tiltott paradicsomot. Két évvel ezelőtt mégis külföldre utazott az intézetbe anélkül, hogy belepillanthatott volna a titokzatos ládába. Vájjon meg van-e móg ? 1 . . . Jáoint^ajtaja előtt Lilyke. habozott egy pillanatig. Bemenjen-e minden további nélkül ? Odabenn beszélt vaiaki ? Hirtelenül eszébe jutott Lilykének, hogy Jácint ezelőtt is szokott egymagában beszélgetni . . . hiszen egész életében egyedül osak önmagára volt utalva a szegény fiu . . . óvatosan nyitotU be Lilyke. A következő pillanatban majd elsikoltotta magát. De Jáoint Guszti nem vett észre semmit. Frakkban, fehér nyakkendőben és lakkcipőben térdelt a szőnyegen, a pamlag előtt. Furcsa tárgyakat szedett ki belőle és végig fektette őket a pamlagon. Egy kék szalagesokrot. Egy törött osészét. Rozsdafoltos kis zsebkendőt. Felharapott és barnára aszalt almát. Sok apró gumilabdát. Játékharmonikát. Fehér, fekete, szürke, barna kis keztyüt. Egy eltépett képeskönyvet. Eltörött palatáblát . . . azután valami nagyot, nehezet cipelt ki. Csúnya, otromba fabábut, kóchajjal, kidülledt üvegszemekkel és egyetlen, kiálló, nagy íekete foggal. Lilyke rögtön felismerte a babát. — A boszorkány ! — kiáltott fel és kacagva rontott be a szobába. — Jácintusom, hiszen ez a mi elveszettnek hitt boszorkányunk ! Jácint elejtette a babát ég talpra ugrott. Egy pillanatig egyenesen állott, háttal Lilykéhez, azután a pamlaghoz rohant és hosszú karjainak egy nagy gesztusával a ládába söpörte vissza a kirakott tárgyakat. Becsapta a láda tetejét és ráült. Csak most fordult arooal Lilyke felé. Ez az aro sápadt volt és nagyon ijedt, de amikor megismerte Lilykét, hirtelen bíborszínű lett. - Lilyke l — dadogta meglepetten, de gyorsan hozzátette: Lilyke kisasszony! — Hát persze; hogy én ! — szólt kaoagón, vigan Lily és feléje nyújtotta mind a két kezét. — El se képzeli Jácintusom, mennyire örülök, hogy újra itthon lehetek! De magát mi lelte, hogy nem fog kezet velem ? A fiu ott ült a ládán. Meg se mozdult, de az arcán szomorú, fájdalmas kifejezés volt. — A tisztelet, amelyet Lilyke kisasszony iránt érzek — hiszen már felnőtt hölgy ... ón pedig csak alkalmazottja vagyok a . . . Lilyke komolyan nézett reá. — Vagy úgy ! Most hát így vagyunk ? — mondta szárazon. — Akkor persze az sem illik, hogy egy felnőtt hölgy este meglátogassa atyjának egyik alkalmazottját. Bocsánatot kérek, Jáoint úr, többé nem történik meg ! Ugy tett, mintha elindulna, de osaknem arcába nevetett a szegény fiúnak, aki még mindig ott ült a ládán, mint valami frakkos, fehér nyakkendős Márius, Karthagó romjain . . . — Bocsánat ... én . . . én . . . — dadogta zavartan --- nem ez volt a szándékom kisaszszony. Azt hittem, hogy egy felnőtt . . . hogy . . . már . . . — ... nem baba, mint például ez itt — vágott közbe Lilyke és lábával lökött egyet a szőnyegen fekvő babán. Mulatott Jáoint ijedt mozdulatán és gúnyosan folytatta: Különben, ha máskor zavartalanul akar gyönyörködni e lopott holmin, kedvesem, akkor előbb zárja be az ajtaját. Jáoint arca bíborvörös lett. — Lopott . . . holmik ? Lily bólintott. — Persze. Kiderült végre, hogy az eltűnt tárgyak hová kerültek. Én ugyan nem törődöm velük. Enyém nem volt köztük egy sem, minden a Helén tulajdona. Majd nagyot néz, ha megtudja. Jáoint gyorsan felállt. — Elmondja neki ? — El. Jáoint elsápadt. — Akkor elvesztem. Lily rejtett mosollyal nézett reá. — Egy feltétel alatt nem szólok. Ha bevall nekem mindent, de mindent ! Megértett ? — Mindent ? . .. Magas alakja megroppant. — Az . . . nem lehet! Lily egyet lépett az ajtó felé. Akkor Isten vele ... s iiiira mr vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. — Természetes vasmentes savanyúvíz.
