Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-01-20 / 3. szám

vasutat is építenének ide, mert ez csak kárára lesz a városnak. Én ez ellen élénken protestáltam, mert ennek ellenkezője az igaz, mire a polgármester ur indignálva azt felelte : nahát magát nem fogjuk megkérdezni. A második összekoccanásom az iskolaszubvenció tárgyában történt, 1870-től három éven át én voltam a zsidó iskolaszék elnöke. A hitközség képviselőtestületében indítványoztam, hogy az 1848:38. t.-c. értelmében kérjünk szubvenciót a várostól, mert ez a kath. iskolát nagyban segélyezi. Egy háromtagú deputáció ment a polgármesterhez, melynek én voltam a szószólója és kértem a polgármestert, legyen 'szives az idézett törvény értelmében a zsidó iskolát is segélyezni. Polgármester ur azt mondta, majd megkérdezem a tanácsot és majd teszünk javaslatot a közgyűlésnek. De ezt nem tette. 1872-ben mikor még mindig — a katholikusokat kivéve — egyik felekezet sem kapott a várostól semmit, elmentem Liszkay József ref. és Jónás János ev. papokhoz, hogy megbeszéljem velük azt a veszteséget, melyet a három nemkatholikus. hitközség szenved — a polgármester rosszakarata folytán. Mindketten nagyon megörültek a kezdeményezésemnek és Ígérték, hogy ők is elmennek e célból a polgármesterhez. Midőn megtudtam, hogy a ref. és ev. küldöttség már megfordult a polgármesteri hivatalban, én is oda mentem egy deputáció élén, rámutattam azon jogtalan károsodásra, mit a zsidó hitközség már három év óta szenved és most nemcsak kértem, de követeltem a törvény értelmében a városi segélyt. 'Woitha polgármester mérges lett és azt mondta nekem, ilyen hangon én velem ne beszéljen, mert ezt senki sem teszi, és elfordult. Ezért tudtam, hogy megválasztatáson! nem tetszik a polgármesternek. Mivel a város közgyűléseinek menete előttem teljesen ismeretlen volt, az első három gyűlésen én szót sem szóltam; de ezen idő után már tudatában voltam a dolgok menetének, s ez a menet nekem nem tetszett. Csak az 1873. évi költségvetés tárgyalása alkalmával szólaltam fel először a város adóssága kamatainak fizetésénél. Azt mondtam, a városnak nincsen semmije, de abszolút semmije, hát honnan származik a 78 ezer forint adósság és mi van érte? Erre a polgármester ur azt felelte, hogy pontosan ő sem tudja, hogyan keletkezett ezen adósság, mert mikor ő polgármester lett, a város ezen tartozása már megvolt, de ő kérdezősködésére azt hallotta, hogy ez többnyire az 1849— 1850-ben a városra kirótt hadisarcból származik, mert a városnak kellett sok felszerelést adni és innen származik az adósság. A városnak akkor 70 petróleum lámpája volt; mivel a setétség botrányos volt, indítványoztam, hogy a lámpák száma 20-al szaporíttassék; ez volt az első indítványom, de csak 10 új lámpást fogadtak el. Érdekes lesz itt megemlíteni, hogy az akkori költségvetési előirányzat egy kis ivre volt nyomtatva és az igy maradt még számos éven át. A városnak összes évi kiadása 60 ezer forint volt és -az összes hivatalnokok és 1.2 hajdú fizetése 18 ezer forintba került. Itt lesz helyén megemlíteni, mivel már nem sokan tudják, kik voltak akkoriban a város hivatalnokai. Polgármester volt Woitha József, egy tetőtől talpig becsületes, tisztakezü ember, kihez soha még a gyanú árnyéka sem fért. De ultra-konzervativ volt. Boldognak érezte magát, ha a városnak pár krajcárt megtakaríthatott. Legkonokabb ellensége volt minden haladásnak és minden újításnak, mert a meglevő állapotot tartotta a lehető legjobbnak. Nagyon jámbor, vallásos ember volt, szent tisztelettel, sőt mondhatni respektussal viseltetett minden feljebbvalója és minden hatósági személy irányában. A megyei hivatalnokokat és különösen az alispánt szörnyen respektálta. Szvoboda Vencel mint péksegéd vándorolt be Csehországból Pápára. Itt munkába állott s szorgalma, szakmabeli ügyessége, esze és nagy ereje által tekintélyre tett szert. Meglehetős gazdagon nősült és mindig feljebb vitte dolgát a városban, úgy hogy őt választották meg gazdasági tanácsosnak. Ennek munkaköre ugyanaz volt, mint a jelenlegi városi gazdáé, csakhogy a gazdasági tanácsos tagja volt a városi tanácsnak is. Erélye és tekintélye folytán őneki volt legnagyobb befolyása a tanácsüléseken és minden úgy történt, amint ő akarta. Nem csoda, hogy nagyon érzékeny volt; minden kétes vagy erős mondást sértésnek érzett és többször anynyira kifakadt a közgyűléseken az erősebb kifejezések miatt, hogy egyszerűen faképnél hagyta az ,egész képviselőtestületet. Osvald Dániel polgármestersége alatt ez néhányszor megtörtént, mire Osvald polgármester a közgyűlésen sirva fakadt és azt mondta, hogy Szvoboda nélkül ő nem akar polgármesterkedni. Osvald Dániel, az egész, város szeretett Dani bácsija, árvaszéki előadó volt, később 12 éven át polgármester. Típusa volt a régi jó kényelmes táblabiráknak, mely hivatalban ő mtr 1848 előtt benne volt. Osvaldnak két diplomája volt: ügyvédi és mérnöki, de szakkérdésekkel azért minél kevesebbet bibelődött. Konzervatív ember volt, de azért nem ellensége a haladás nak sem, ha olyan ember szuggerálta neki, akit szeretett. Főjegyző volt Nagy Boldizsár; igen derék, pontos, szorgalmas hivatalnok; irálya az úgynevezett curialis stílus volt. Jegyzőkönyvei ellen néha kifogást tettünk, de ő azzal védekezett és nem minden alap nélkül, hogy sem. Woitha, sem Osvald polgármester a közgyűlés határozatát nem szokták kihirdetni, úgy hogy akárhányszor neki is találgatnia kellett, mi is volt tulajdonképen a határozat. Aljegyző volt Lampérth Lajos; később főjegyző és jelenleg árvaszéki tanácsos. Rendőrkapitány volt Cink János. Sok baja volt a tanács és közgyűlés előtt: sokszor indítottak ellene fegyelmi vizsgálatot. Számvevő volt Rikóti József, egy valódi bürokrata ezen szó nemesebb értelmében. Ő képes lett volna és volt is hajlama a haladáshoz} de ezen környezete mellett úszott az árral, j Pénztáros volt Vélsz Mihály; széles ismeretségének kedves és szeretett Miska bácsija. Annak dacára, hogy a város pénzeit és adósait saját noteszába irta, melyet mindig zsebében hordott, nem volt egy lélek a városban, ki őt meggyanúsította volna, oly kristálytiszta volt á becsülete és jelleme. Soha egy órára sem hagyta el a várost. Árról is nevezetes volt, hogy mi nden bálba elment és mikor már fehér volt a haja, mégis ő volt az előtáncos. Árvaszéki pénztáros volt Roszt János, egy hatalmas, nagy és szélesmellü férfiú. Az árvapénzek jegyzéke mindig ő nála volt; sze gény ember volt, kitűnően zongorázott; mindig sok zongora-leckét adott. Főorvos volt dr. Pserhoffer Sámuel és ennek 1879-ben történt elhalálozása után dr. Steiner József. Dr. Pserhoffer egy hum'anizmus és ideálizmussal telitett orvos volt és haláláig ilyen maradt. Szabadelvű nézetei voltak, de ebben a környezetben nem tehetett sem mit; 400 korona volt évi fizetése a városnál. Városi alorvos volt Feidl Mór; egy régi 'sebész. Az övé az érdem, hogy 1864 óta részletes statisztikai kimutatást csinált az évi halálozásról, ugy hogy ezen kimutatásokból könnyen meg lehet csinálni Pápa város halálozásának statisztikáját. Virágaimat lefújja, rázza : Vedd le kezeid a fejemről. Azt hiszem, ilyen verssel aligha éri el azt az óhajtását, amit kötete címébeu - kifejezett : Szeretném, ha szeretnének ; azt hiszem, kedves kis huga aligha köszönte meg e verset ; kedves kis huga inkább gyönyörködött volna valamely szeretetből fakadt, gyöngédséget lebellő versben, mint ebben, amelyben össze vissza beszélnek mindenről: halálról, kártékony, üvöltő gondokról, sárról, amelyben kezét fehér virágnak, sőt fehér hónapos rózsának is mondják s melyben utóbb kezeit bolondoknak nevezik s végre ráijesztenek e szavakkal : Vedd le kezeid fejemről. Reviczky lelkét is sok keserűség, sok csalódás tépte, mégis Margitnak című versében mennyi gyöngédség, tapintat, ízlés, finomság nyilvánúl, ceak utolsó szakát olvasom : Oh édes lány álmodozzál Lehet álmodoznod, Te maradtál, aki voltál Fiatal és boldog. Nem a tárgy nagysága, nem a rendkívüli érzések, szenvedélyek, természetellenessé^ek hajhászása teszi a költőt, hanem a méltó tárgyától való áthatottság, érzések, szenvedélyek őszintesége. Félő fi költészetének egyik jellemző s kiváló szépsége az őszinteség ; minden tárgyba beleviszi saját nagy lelkét, csak annak ad han got, ami benne igaz érzelmet, gondolatot keltett ; a szenvedés, a lemondás, a lelkesedés szívekhez szólóan jelenik meg dalaiban : egy-egy időre feledjük az életnek mindennapi gondiát, keserveit, csalódásait; nyelve is egyszerű, természetes, amit valóban érzett, ahhoz mindig megtalálja a legjellemzőbb kifejezéseket ; a hangulat egysége, a nyelv festői ereje, a ritmus zenéje elbűvöli az olvasót, gondoljunk: Temetésre szól az ének, A virágnak megtiltani nem lehet, stb. dalaira ; az újabbak irók közül megható Őszinteség, természetesség van Szaboleska Pihenőben cítnü művében. Pihenőben. Csupa harc az élet, Egy szép barna kis lány Küzködünk mindnyájan. Csillagos szemével: Megpihenünks újra kezdjük Les engemet minden este, Örök egyfolytában. Meleg öleléssel. Boldog, akit köztünk Napi küzdésére : Várva-várnak édes csókkal Édes pihenésre ! . . . Boldog vagyok én is, Jó az Isten hozzám Érdemetlen napsugaras Áldást árasztott rám. Szép szava szólása : Fél megnyugvásom. Ölelése, csókolása: Egész megváltásom! Nem adnám a csókját Széles e világért. Puha karja ölelését A nagy mennyországért! — Édes Istenem, áldd meg A x-ámhajolását. Hozzámvaló szerelmetes Szíve dobogását! Áldd meg a szaváért. Áldd meg a csókjáért Az én lelkem kis lányomat Aranyos magáért ! Ily őszinték, természetesek, hogy többet ne említsek : Feleki : Tépelődés, Zivuska : Szállnak szállnak, Kis Arnold : őszi este, stb., stb.ben ; a Nyugat költőinek műveiből hiány zik a természetgsség ; cikornyásság, értelmetlens ég jellemök ; Ady Gőzösről az Alföld oírnü művében ilyeneket olvasunk az Alíöld lakóiról : Tatárba begyógyultak, (?) Törökkel megbékültek, De a múltjukat állják S a fákat is utáljak. Álmuk a zsiros semmi. Hajh Alföldre lenyargalt, Szűk, vénfejű magyar nép Be elmúltak a múltak S lovaid kisántúltak. Bodor így ír : Fehér a hallgatásom, hó hull benne; ajkam hűlő, mint az éjféli ciprus árnya. Játszanak a szavakkal, képtelensége ket írnak feltűnés vágyából, üjság ingerétől; nem akarják ismerni — bár jól tudják — a jelzők természetét; a szükséges jelző érthetővé, a díszítő jelző szemléletessé teszi a jelzettet ; leköti az olvasó figyelmét a tárgy kiemelt tulajdonságára pl. kék ég; fehér a hallgatásnak sem szükséges, sem díszítő jelzője nem lehet; éjféli a ciprusnak sem szükséges, sem díszítő jelzője ; ha Jítinden hölgyet érdekel 5MÍ2 a Sudapesti Nagyáruházban (Saiog e., Kossuth-utca) óriási nagy maradékvásár vette kezdetét. Remek szép hímzett madeira, grenadin, batiszt, vászon, szatin, francia delén, angol zefir és barchet mosókelmék, kedvező vétel folytán mesés olcsó árban árus itt a t nak.