Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-05-11 / 19. szám

amelyet a gazdaközvélemény oly hosszú idö óta sürget. De nemcsak földhöz kell juttatni a népet, hanem gondoskodni kell arról is, hogy a föld biztos megélhetést nyújtson művelőinek. A magyar gazda jövedelmének túlnyomó nagy részét közvetítők harácsolják el. Ezen kell végre-valahára segíteni. Meg kell teremtenünk mielőbb a falusi termelök és a városi fogyasztók között nélkülözhetetlen közvetlen összeköttetést. Nem szabad engedni, hogy a mezőgazdaság által termelt élelmiszerek s minden egyébb termék olyan cikornyás, tüskékkel borított úton jusson el a fogyasztóhoz, hogy mire az út végére ér, akkorára éppen a legilletékesebbek látják az illető terméknek a legkevesebb hasznát. Ennek a kivívása tudjuk jól, hogy társadalmi feladat lesz inkább, de vájjon a magyar társadalom miért ne számithatna itt is az állam segítségére, hiszen az állam is minden erejét a társadalomnak köszönheti, valami kis dolgot tehát elvárhat töle. Ha e kérdést szerencsésen sikerül megoldani, félig-meddig megoldottuk a földbirtok jövedelme fokozásának a kérdését is. Itt azonban természetesen lesz még más teendő is a siófoki országos gazdagyülésnek éppen az lesz a legfőbb feladata, hogy összegezze a magyar gazdaközönség, első sorban is a kisgazdáknak erre vonatkozó minden kívánságát s azt kellő nyomatékkal tudomására hozza az érdekelteknek. SCHOR ÁRMIN Pápa város közoktatásügyét súlyos veszteség érte. Egyike legderekabb pedagógusainknak, Schor Ármin, az izraelita polgári fiúiskola igazgatója elköltözött az élők sorából. Megilletődéssel regisztráljuk e szomorú gyászhírt. Meghatottság fogja el lelkünket annak tudatában, hogy egy páratlanul munkás, ritka termékeny élet végét — és pedig korai végét — kellett megérnünk. Schor Ármin élete szakadatlan munkában telt el. Előbb évtizedeken át a helybeli izr. elemiben, majd az ő ösztönzésére alapított polgáriban fáradhatlan buzgósággal oktatta, nevelte a tanítványok százait, ezreit. Oktatta türelemmel, nevelte szeretettel. A türelmes, a szerető nevelőnek igazi mintaképe volt, valódi néptanító a szó ideális értelmében. Törékenynek látszó testében szivós energia, nagy munkabírás lakott. Rendes iskolai teendőin kívül könyvvezetést is tanította s ebbeli munkakörében egymaga egy egész kereskedelmi iskolát pótolt városunkban. A pedagógiát nemcsak gyakorlatilag, de irodalmilag is művelte. Amióta a polgári fiúiskola fennáll, év-év után jelentek meg programmértekezései, melyek mindegyike egy-egy modern pedagógiai kérdést tárgyalt kiváló hozzáértéssel. Főkép a polgári iskola most vajúdó reformkérdése érdekelte s a nagyfontosságú kérdés megoldásához tapasztalatai tárházából sok becses eszmével járult hozzá. A közélet terén szerzett érdemeit méltányolta az Alsóváros, mely őt a képviselőtestület tagjául megválasztotta. A képviselőtestületben tanügyi kérdésekhez szólott hozzá. Még a jelen tanév első felében a szokott buzgósággal végezte teendőit. Pár hó előtt azonban hirtelen összeesett s azóta ágyban sínylődő beteg volt. Családja féltő gondja, hív ápolása nem volt képes megrokkant életerejét — melyet forrón szeretett feleségének pár év előtt történt halála rendíthetett meg — visszaadni és súlyos szenvedés után csütörtökön délután meghalt. Halálát gyermekei: Schor Ernő beregszászi főgimn. tanár és Ambrus Sándorné szül. Schor Róza s velük mindazok mélyen gyászolják, kik valaha az élőt tisztelni tanulták. Elhunytáról az izr. hitközség tantestülete a következő gyászjelentést adta ki: „A pápai izr. polgári fiúiskola és az izr. elemi iskola tantestülete szomorodott szívvel jelenti, hogy évtizedeken át páratlan buzgóságu vezére és igazgatója, Schor Ármin, az izr. hitközség tiszteletbeli-, az Orsz. Izr. Tanítóegyesület választmányi-, Pápa r. t. város képviselőtestületének stb. tagja fáradhatatlan munkás élet és hosszas szenvedés után 1912. évi május hó 9-én délben, 66 éves korában csendesen elhunyt. Az Istenben boldogult 38 éven át odaadó lelkesedéssel tanított, önzetlen munkássággal működött iskolánk felvirágoztatásán és ritka emberszeretettel szolgált minden nemes és igaz ügyet. Hült tetemét május hó 10-én, pénteken délután 5 órakor kisérjük örök nyugvó helyére." Temetése tegnap délután 5 órakor volt. Nagy közönség kísérte el utolsó útján. Az izr. iskolák összes növendékei kivonultak s megjelentek a helybeli iskolák küldöttségei, így véve végső búcsút derék kartársuktól. Yárosi közgyűlés. — 1912 május 6. Városunk modern fejlődésének egyik fontos mozzanatáról számol be jelen tudósításunk. A legutolsó városi képviselőtestületi közgyűlés elhatározta, hogy a földmivelésügyi minisztérium utasításai alapján készült s ugyancsak általa jóváhagyott tervek szerint a hűtőkamrákkal felszerelt szarvasmarha- és sertésvágóhidat megépítteti s az építési munkálatokra is megbízást adott. Örömmel regisztráljuk ezt a hirt, mint bizonyságát annak, hogy valóban a haladás útján vagyunk. Ha még az általános csatornázást is dűlőre visszük, akkor Pápa városa valóban emelt fővel állhat az igazi, nemcsak törvényhozásilag annak nevezett városok sorában. Megnyitás, interpellációk. Mészáros Károly polgármester a közgyűlést, melyen 60—70 v. képviselő jelent meg, pont három órakor megnyitván, jegyzőkönyvhitelesítésre Barcsi Józsefet, Kobera Károlyt, Kerpel Gusztávot, Keresztes Józsefet, Csajthay Dánielt kérte fel. Napirend előtt Halász Mihály interpellált a miatt, hogy bár e tárgyban a közgyűlés már tavaly határozatot hozott, a mellékutcák ma sem öntöztetnek, csupán a Belváros. Lipperth Sándor a Belváros egyes utcáiban sincs az öntözéssel megelégedve. A polgármester válaszában kijelenti, hogy a mellékutcák számára, rendelt tűzcsapok meg vannak rendelve, de még nem érkeztek meg. Intézkedni fog, hogy a jogos kívánalmaknak minden tekintetben elég tétessék. Vita nélkül. A tárgysorozat első pontjait vita nélkül intézték el. Az Irhás-utcai Cinca-árok beboltozását fedezet hiányábzn elejtették, a Zárda-utcán kisajátított telek egy részét Neumann Olgának • -ölenként 32 K-ért eladták. A Lajos-utcaiak abbeli kérelmére, hogy utcájuk megnyittassék, utasították a v. tanácsot, hogy az ügyet részletes költségvetési tervezettel hozza a közgyűlés elé. Az Erzsébet-ligethez. Az Erzsébet-liget bővítéséhez szükséges telkek megvételénél a Tapolcza-part nem volt mérve, most a tulajdonosok ennek a vételárát kérik. Viszont egy kisebb telekrész, mely akkor nem volt eladó, halálozás folytán megszerezhető s így a liget egységesen kikerekíthető. Az áll. vál. a 149 d-öl megvételét ajánlja. Az ügyhöz Keresztes Gyula, Ács Ferenc, a főjegyző A nesztelenül nyiló ajtóban megjelent az ápolónő barátságos aroa. Jelentette, hogy vége a látogatás idejének. Dr. Bende Miklós közel hajolt a beteg leány füléhez és forró, szerelmes szavakat, biztató, vigasztaló Ígéreteket suttogott. Remegő kezük egymásba kapaszkodott. Magda aroa szivettépően bánatos lett. Még egy utolsó, hosszú buosuosók és dr. Bende Miklós kinn volt a folyosón. Ezután többé nem láthatta Magdát, noha naponta megjelent a szanatóriumban. Magda édesanyja mondta el neki a leánya üzenetét. Sok üdvözletet küldött neki ós hogy nagyon szeretne egészséges lenni. Fájdalmasan kevés volt ez a szivé vágyódó szerelmének, amely folyton Magda látását, közelségét áhítozta. Az orvos éleslátásával tudta a betegség lefolyását. Nem létezett róazóre a jótékony bizonytalanság, amelyből a remény fakad. Szüntelenül tompa fájdalom gyötörte, amely min den aggasztó hir után kétségbeeséssé fokozódott. Ily pillanatokban újra látta Magdának halvány aroát, nagy, kék Bzemeinek segítséget esdeklő, szerelmes kifejezését, mint akkor, amikor örökre elbuosuzott tőle . . . Azután elkövetkezett a vég !, E súlyos csapás nem érte őt készületlenül és mégis érezte, hogy kérlelhetetlen orvosi diagnózisa dacára, szive rejtekében gyönge reménysugár húzódott meg, amely csalóka fényt varázsolt a vigasztalan sötétségbe. Végtelen boldogtalanságnak osak akkor ébredt tudatára, amikor meglátta Magdát, sápadt, néma, megmerevedett szópsógóben ós örök álomra lehunyt szemeit. Ekkor támadt ama borzalmas gondolata, amely ezután folyton üldözte. Kezdetben osak bizonytalan, elmosódott érzés bántotta, amelynek eredetét nem tudta kifürkészni. De eszébe jutott, hogy ugyanez érzés remegtette meg már ezelőtt többször, de akkor nem tudta tisztán megérteni, hogy mi bántja tulajdonkép. Két évig kezelő orvosa volt a menyasszonyának ós a szerelem féltő buzgalmával kutatta a betegség mibenlétét, amely kezdetben jelentéktelennek látszott. — Ő azonban már akkor is felismerte benne az ellenséges óriást ós mielőbbi leküzdésének szükségességét. De teljesen megbízott abban, hogy orvosi tudásával leküzdi a veszélyt. JEzórt nem zavarta Magdának "ós szüleinek boldog gondtalanságát. Kezdetben különböző ürügyekkel birta reá kiváló bór- és lithiumos * gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvétiynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. — Természetes vasmentes savanyúvíz. QfUI II Tro ÁpnQT S*iny®-Lipóc*i Sal 'itorforrái-válbÜAt, OUnULI CO MUUO t f Budapest, V., Pudolf-r*kp«rt 8. f Magdát az orvosságok elfogadására és caak később, amikor folytonos fejfájá3 ós bágyadt3ág tünetei mutatkoztak, intézkedett nyíltabban. Ekkor merült föl először az a bizonyos őrzés, amely ma kinzó gyötrelemmé vált. Komoly kételyei voltak orvosi tudásában! Miért nem tudta csirájában elfojtani a betegséget? Talán könnyelműen, felületesen oselekedett ? Ki tudja, nem-e létezik orvosság, amely idejében alkalmazva, segített volna a bajon ?! Kell, hogy létezzék gyógymód — lehetetlen, hogy a betegség kezdettől fogva gyógyíthatatlan volt! Akkor magára vállalta a felelősséget. — Magda halálának tehát ő, dr. Bende Miklós, az egyedüli okozója ! . . . Biztosat, a teljes igazságot akarta megtudni 1 Ily kinzó, gyötrelmes kétellyel szivében nem élhetett tovább 1 Kutatott, orvosi könyveit tanulmányozta 1 Olyan lett, mint a halálra itólt, aki utolsó pillanatig reméli a megkegyelmezóst ! Állapota lassacskán beteges képzelődéssé fajult, amely elhitette vele, hogy a legdrágábat, az imádott leányt, könnyelműen megölte ! Éjjel-nappal kínozta a borzalmas kőpzelődós, sőt álmaiban is gyötörte a vágy, hogy szabadulhasson őrjitő gondolataitól. Elismert igazságokban sem hitt már és amiben azelőtt rendületlenül bízott, arra nézve támadtak a legerősebb kételyei. Ha az agyondiosórt tudomány képtelen volt egy viruló életet kiragadni fiz enyészet karmaiból, — akkor egy vak óriáshoz hasonló, aki a saját gyermekei ellen emel fegyvert! Egy éjjelen megint a könyveit bújta, de nem értette meg, amit olvasott. A szemei