Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.
1912-01-13 / 2. szám
EGYESÜLETI ÉLET. — A Jókai-kör múlt vasárnap telt ház előtt szépen sikerült estét tartott. A műsort Kis József nyitotta meg. Nemcsak remek kidolgozásban, mit nála mindig méltán dicsőítnek, de igaz művészi intuícióval is adott elő egy Moskovszki valcert a közönség nagy gyönyörűségére. Nagyon szép és hangulatos volt Weisz René szavalata. Apró modern verseket mondott el, lelkéből vett finom megértéssel. Némelyik vershez zongorakiséret járult, mit Hirsch Jenő játszott jeles teknikával. Irodalmi értékű volt dr. Kapossy Lucián felolvasása. Mint két év előtt is, a Nyugat irói ellen foglalt állást, de álláspontját most ismét egész más esztetikai szempontokból világította meg, s nyomós érvekkel támogatta. Felolvasása valósággal bátor tett volt, ami a mai „nyugati" veszedelem közepette a legnagyobb elismerést érdemli. A jeles esztétikus munkáját közlés végett szives volt átengedni lapunknak s azt mai számunkban megkezdjük. Pompásan sikerült a műsor utolsó száma, a Kávétraccs c. tréfás duett. A „vén kisasszonyok" közül a nagyobb szerepet játszó Krausz Adrienne nemcsak biztos ének készségének, de művészi rutinjának és finom humorának is kédves bizonyságait adta. Stílszerűen énekelt és ügyesen játszott partnere Szalay Irén is. A közönségnek igen tetszett a csinos zenéjü s kitűnően előadott duett, szivesen meghallgatta volna akár nyomban másodszor is — A Jókai-körbe új tagul belépett özv. Módra Imréné. = A Kath. Kör mai, III. felolvasó-estélyét a magyar katholicizmus nagy halottja, Zichy Nándor gr. tárnokmester emlékezetének szenteli. A műsor a következő : 1. Zichy Nándor gr. emlékezete. Ünnepi óda. Irta Szelényi József, szavalja Tóth Anna, 2. Emlékbeszéd. Mondja Kelemen Krizosztom, bencés főgimn. tanár. 3. Vonósnégyes. Előadják Egresits János, Gaál Ferenc, Szentgyörgyi Sándor és Holler Konrád. 4. Vineta, Abt Ferenctől. Előadja a kath. főgimnázium énekkara. A gyászünnepség d. u. 6 órakor kezdődik a bencés főgimnázium tornatermében. Nem tagok 40 fillér belépő-díjat fizetnek. = A leányegyesület január hó 14-én, azaz vasárnap este 8 órakor rendezi előadó ülését a következő műsorral: 1. Nyitány Wagner „Lohengrin" c. operájából. Zongorán négykézre előadják Koritschoner Irén és Koritschoner Vilmos. 2. Szombat esti hangulat. Irta Reményi. Szavalja Drach Bella. 3. Felolvasás. Tartja Kraft József tan. kép. tanár. 4. Grieg: Au Printemps. Zongorán előadja Kovács Mariska. 5. Kiadó lakás. Vigj. 1 felv. Irta gr. Festetich Andor. Előadják Koritschoner Irén, Wohlmuth Lajos és Pál Károly. Belépő díj nem tagoknak 40 fill. TARKA ROYAT. K á \ r é-t racee. — Tréfás duett. — Személyek: Máli, Fáni vénkisasszonyok. Máli (uzsonnára terít): Nincs e világon semmi jobb, Mint kávé — uzsonnára, Ha összejő az asszonynép Vidám zenebonára. Azért örülök én is itt Csendes kicsiny lakomban. Ha sok barátnőm egybegyűl S a kávé asztalon van. Míg párolog, Kedves dolog Kávénál elcsevegnünk, Illat lehe Száll fölfele S hevülni kezd a keblünk. , Mi újság van a faluban, Kinek miféle titka van, Embereket megszapulni, Aszonyokat meggyalulni, Mindenkit megkritizálni, Más dolgait megbírálni, Hozzá kávét inni szépen, Rágicsálni süteményen, Ó a kávé, jaj de pompás, Hozzá a vidám zsibongás ! . . . Most munkához lássunk szépen, Készítsünk kávét serényen. Jöjj elő, te kis darálóm, Ám előbb szemét számlálom, Mert szörnyű adótul, vámtul, Kávé, fűszer egyre drágul. Ám dráguljon bármiképen, El nem hagyjuk semmiképen; Mert a kávé, ó de pompás, Hozzá a vidám zsibongás ! . . . Lépteket hallok kopogni, Fáni lesz ez biztosan, Jó hogy asztalom terítve, Elférünk itt jó sokan. Kopog . . . Szabad, szabad. Fáni: Szép jó estét édes Máli. Máli: Hozott isten, Fánikám. F. Ne haragudj, hogy ma kissé Későn is jöttem talán. M. Szót se róla ! F. Újságom van, Útközben mondták nekem — M. Ah, beszélj csak ! F. Majd csodálod, Hogy ma a világ milyen. Ismered a Molnár Böskét ? M. Az csitri kis leány . . . F. Kinek haja mindig kócos . . . M. Arca zöldes halovány. F. Doktorunk nagynénje mondta, Aki senkit meg nem szól, És ő arra lakik éppen . . . M. Nem messze a malomtól ! F. Képzeld csak, mi hihetetlen M. Mondd csak tovább ! F. Nos tehát: Hogy karöltve látta Böskét S a tanító nagy fiát. M. Képtelenség! F. Ezt mondottam Én is, ép ez volt a szó! Még csak most járt iskolába Ez megbotránkoztató ! . . . • Emlékszel a mi korunkban Csillagunk volt az erény, Boldog lenne általunk még Hidd el egy ifjú legény. F. és M, Ó jaj, ó jaj, ó jaj! (Együtt) Hej, a mi ifjú korunkban Az erény fénylett magossan í Hogyha egy legény köszöntött, Kézcsókhoz nem juthatott, Bün lett volna! Most dicsérik Érte a fess lovagot. Hej, ami ifjú korunkban Az erény fénylett magossan! . . . ^ Már manapság lányok, ifjak Sétálhatnak egyedül, Udvarlás meg bók is járja, Néha tán csók is kerül. Ünnepnap* templomba minket Elkísért mindig mamánk És papánk jött oldalunkon, Amikor sétálgatánk Hej, ami ifjú korunkban Az erény fénylett magossan ! . . . Már manapság a legénynép Mit sem érő mindahány, ! Nincs fogalmuk szerelemről, Céljuk csak a hozomány. Valljuk boldognak magunkat, Hogy szivünk szabad maradt, Kávé édes illatárral Oszlat el fájdalmakat. Ezért maradtunk lányok épen Kis kávécskánkat, jó kávécskánkat, Hű kávécskánkat inni szépen. Németből ford. André. hozzá; az egyszerű, cicomátlan, egyszerű előadásban több művészet s előkelőség van, mint a cifrái kodóban s dagályosban. Találó erre Tompa megjegyzése: „Én ekkéut beszéltem hallgatóimnak : Szeretett hiveim ! A jó Isten felhozta a fényes napot, amely sugarával éltetett, áldást h Őrömet hint a földre; az éj elmúlt, reggel van, jertek, imádkozzunk s munkálkodjunk 1 Nem hallotta meg senki. Legátusom így prédikált : Az éjnek koromsetét arcú réme rohanva tűnt el a kastély bűbájos tündére előtt, ki fénykoszoruzott dicső homlokával, öugár fürtével, ajkának bibor mosolyával kelet trónján megjelent. S a hallgatóság nagyrésze magánkívül volt!" Miért! mert e cikornyás, nagyhangú, de semmitmondó szólamokat meg sem értették. A Nyugat irói is ilyen a hozzá nem értők bámulását óhajtják, azért irnak cikornyásan, homályosan, érthetetlenül. Az előadásnak nemosak esztétikája, de pszihológiája, lélektani követelése : a kifejezés olyan legyen, hogy az illető képzetnek azzal a hangulattal való megérzékítésót eszközölje, amely hangulatban az illető képzet a költő lelkében élt, azaz alkalmas legyen a szó, a szavak elrendezése, kapcsolása arra, hogy abban a kifejezésben megjelenjék aemosak a fogalom, gondolat, nemosak a kép, hanem a kifejezés sajátosságánál fogva az a hangulat az az érzelmi kíséret is, amellyel az illet$ képzet a költő lelkében megszületett, hogy első kifejezésével ugyanaz a hangulat támadjon az olvasó lelkében, amely az iró lelkét eltöltötte. Mily találó példa erre e kis népies költemény, amely kifejezésének egyszerűségével, lágyságával ugyanazt a mély érzelmet keltő az olvasóban, amelynek hatása alatt született szerzőjében ; bár formája, alakja, vagy, hogy a Nyugat szavával éljek, megcsináíása nem egészen művészi. Búcsúzom a kis falutól, Kis faluban kis kaputól, Kapuban egy virágszáltól, Falu legszebb virágjától; Egyet lépek, kettőt állok, Jaj, de keservesen válok. Talán nem kell külön kiemelnem e kifejezés : egyet lépek, kettőt állok pszichológiai a esztétikai szépségét; mily szép a maga természete§ egyszerűségében, cicomázatlanságában a Rácsos kapu, rácsos ablak o. versecske, melynek második versszaka a psziohológiai valószerüségnek mily bájosan eleven megtestesítóse ; ezek mindegyikében a gyengéd hanggal találkoztunk, lássunk példát az újabb költők közül az egyszerű, oicomázatlsn, de erős, rövid, velős előadásra : Az átok. Piros csillagok rohannak szerte Miként ezernyi tüzszemü rém, Lobog a nádas, zuhog a pernye, Tüz- s szikraeső száll le elém. Rohanok én! . . . Futok. Sietve tapos a lábam Zörgő harasztot, kakukfüvet. Ezer zizegő csillag utánam, Tüzszemü sok rém egyre követ. , . S kacag, nevet!. . . Repül bagoly, gém s daru, száz is, Vihog, suhog, remeg a lég »Te vagy a gyilkos, kárhozat rád is, Fészkünk, fiókánk mind odaég . .. Elég ! , . . Elég! . . És én rohanok, kerget a nádas, Kerget a lelkem, lobogó tűz, Vihog, suhog a lobogó nádas: Engem a bűnöm vad hada űz .., Örökre űz ! . . . Apostol Andor. Miért főzzek e szép költeményhez kommentárt ? (Vége köv.) S /Jk. T ilffflj^', kl Vlithmmos V G^&^W/Q gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. — Természetes vasmentes savanyúvíz.