Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-04-06 / 14. szám

valósulásra szorul, hol a kultúra ezen legelemibb követelménye hiányzik : ott a kultúra még igen sok feladata megvalósulásra szorul, olt tehát a nőkérdés sem képes jogos megoldást nyerni. A jövő évben Budapesten tartandó egyetemes nőkongresszus megoldhatja a kultúrállamok nőkérdését, de nem oldhatja meg Magyarország kultúrátlanságának kérdését. Pedig a nemzet igazi, erkölcsi magaslaton álló nagyságát csak a tisztán és értelmesen látó anyák logikus nevelés-rendszere képes megteremteni. Ezt a szükséges tisztánlátást és objektív ítélőképességet nem a tea-zsúrok rendezése, sem a divatlapokban való jártasság hozza meg a nők részére, hanem a szociális érzést fejlesztő nőemancipáció, szóval a magasabb kultúra. Tehát előbb kultúrát ide, oly magas kultúrát, minőt az emberiség kivívni képes és a nőkérdés önmagától diadalmas győzelmet arat, amivel csakugyan teljesül báró Eötvös József azon óhaja, hogy egyedül jó, okos, felvilágosodott és művelt leányok és anyák képesek ezen hazát naggyá és hatalmassá tenni. Dr. Stricker Adolf. A VÁROSHÁZÁRÓL. § A városok államsegélye. A városok részére az 1912. évi költségvetésben megszavazott négy millió koronát a belügyminiszter most küldötte szét a városoknak. A miniszter utalványát városunk is megkapta. Pápa 23500 koronát, Veszprém 20000 K-t kapott. § A vizügyi bizottság e hó 3-án a polgármester elnöklésével ülést tartott, melyen a vizszolgáltatási szabályrendelet megváltoztatását tárgyalták. Főkép a vízpazarlás meggátlásának módozataival foglalkozott sokat a bizottság, mely azokban egyelőre végleges határozatokat még nem hozott. § A villamos telep felügyelő-bizottsága tegnapi ülésében a beterjesztett évi jelentést és zárószámadást elfogadta, Major Gyula üzemvezetőnek elismerését nyilvánította s a személyzet között 1000 korona jutalék kiosztását rendelte el. § Képviselőváíasztók összeírása. A képviselőválasztók jegyzékének kiigazítása április 15., 16., 17. és 18. napjain történik a város házán. Akinek kételye van az iránt, hogy a jegyzékben fel van-e véve, jó lesz, ha utána néz. A választásnál — ha esetleg lenni talál — már nem lehet reklamálni. ninos meg édes apja sem, de azért csak bízott mindig a jó Istenben s az megsegítette, idehozta őt. Ide osak azért, osak éppen azért, hogy a Csuti BUskének, Csuti Mariskának ő adjon könyvet, szépet, kötöttet. A Mariskáét, a kicsi Maraiskáét meg még külön kék papírba is takarja, fehér cédulát ragaszt a kék papirra s ráirja nagy, nagy kerek hetükkel : Csuti Mariska, I. osztályos tanuló. S talán már nem sir a kicsi, mosolyog a kék szeme s olyan bizalommal, szeretettel néz a tanító nénire, mintha csak az édes anyja volna. III. A faluban azonban különös hir kapott szárnyra. Honnan repült fel, honnan sem, ki tudná megmondani, elég annyi, hogy egyszer osak végigsurrant az egyetlen, hosszú utcaboron 8 csúf vércse szárnnyal eebesen megérintett sorra minden ablakot. Szörnyűködő képek jelentek meg az apró ablakszemek mögött, de mivel nem láttak már semmit, se vércsét, se egyebet, csoportok verődtek össze az utcán s ott tárgyalták a hihetetlen esetet. Előbb csak az asszonynépet izgatta a dolog, az ő fejük főtt rajta szörnyűképpen, hogy hát valóban lehetséges volna az, hogy „az új tanítóné nem a mi hitünkről való, hanem — édes Jézusom ne hagyj el! — a Grünstein bótos hitit követi". A Csik Vendelnő egész biztosan tudta, hogy a templomban, ahova vasárnap az iskolásokat elvezette, egyszer sem vetett keresztet. A Fűzi Mihályné meg azt is látta, hogy a x csöngetyü-szóra nem térdelt le illendőképen. 4 „De iszen a formája sem olyan annak" — todította meg, — „mint tisztességes keresztény as8zonyszemélyé." „No bizony a formája nem § A regále-bizottság e hó 2-án a polgármester elnöklésével ülést tartott, melyen ismételten foglalkozott azzal a viszálykodással, ami a fogyasztási adóhivatalban hosszabb idő óta dúl. Minthogy a bizottság eddigi intézkedései meddőknek bizonyultak, kénytelen volt Nóvák Ödön és Szita Gyula fogy. adóhivatalnokoknak, mint akik az adóhivatali személyzet egyöntetű működését lehetetlenné teszik, a főnökkel szemben állandóan tiszteletlenül viselkednek, felmondani. A szabályzat értelmében ugyanis a fogy. adóhivatal tagjai hat heti felmondással elbocsáthatók a szolgálatból. § Fellebbezés. Krausz Samu, pápai lakos aki már több várósi közgyűlési határozat ellen sikertelen fellebbezéssel élt, ismét kísérletet tesz eggyel. Megfellebbezi a városnak azt a határozatát amelyben kimondta, hogy a Kossuth Lajos-utcát házilag aszfaltoztatja. Krausz Samunak az a véleménye, hogy e mögött valami lappang, mert az csak teljességgel lehetetlen, hogy a város olcsóbban gyárthasson aszfaltot, mint ama vállalkozók! Igaz ugyan, hogy a város máris megmutatta épen a Kossuth Lajosutca elejének elkészítésével, hogy itt nincs semi lappangó varázslat, hanem egyszerűen az elmaradó üzleti haszonnal olcsóbb a város, mint más, de ez azért, nem tartja vissza a rettenthetetlen fellebbezőtt rettenetes fellebbezése beadásától. — A rettenetes fellebbezésből azonban legfeljebb a szegény Kossuth-utcaiak ijednek meg, akiknek aszfaltutját addig nem lehet készíteni, amig a Krausz Samu fellebbezésén a felsőbbség el nem verte a port. § Egy vármegyei határozat megsemmisítése. A Gsatorna-útca rendezése tárgyában városunk képviselőtestülete elhatározta a „Móravek

0 féle ház. kisajátítását. A vármegye azonban úgy mint sok más alkalommal, ezúttal sem hagyta jóvá a város határozatát, hanem helyt nem álló indokolással feloldta azt. A város nagyon természetesen nem nyugodhatott meg a vármegyének sérelmes határozatában, hanem fellebbezte a belügyminiszterhez, — a honnan a napokban érkeztek vissza az iratok, — a végső fokban meghozott határozattal, a melyben kimondj^, hogy a vármegye határozatát egész terjedelmében megsemmisíti és a város képviselő-testület által hozott határozatot emeli érvényre. x Vágó Dezső, Dunántúl előnyösen ismert elsőrangú uri szabó üzletének mai számunkban megjelent hirdetését ajánljuk olvasóink figyelmébe, ahol kitűnő anyagból készült férfiruhák szerezhetők be jutányos áron. éppen kifogásos", hangzott az ellen vélemény özv. Borbás Viucéué ajkáról. „Inkább hogy legföljebb a cserlaki méltóságos báróné, ha külömb nála, de olyan szép fehér keze, olyan gyönyörűséges szőke haja még talán annak sinos. Aztán a szólása meg olyan barátságos, hogy az én Sárim akár egész napon át azt hallgatná." „Mégis osak jó lenne ebben valami bizonyosat tudni" — vélekedett Füziné — „mert hát azt mégis szégyöllenóm" . . . „Ugyan mit szégyöllene maga, édes szentem komámasszony, talán azt, hogy a két málészájú fiát úgy kimosdatta a múltkor, hogy a tulajdon édesanyjuk sem ismert rájuk !" . . . így az asszonyok. Komolyabb volt azonban az ügy az embörök szemében. Minek is az volt legbiztosabb ismertető jele, hogy azon helyen s azon időben tették megbeszélés tárgyává, ahol és amikor egyéb közdolgok is elintézést szoktak nyerni, t. i. vasárnap délután a kocsmában. Azzal, hogy e hir igazat szól, ők már egészen tisztában voltak. Maga biró uram, ki két nap előtt község dolgában járt Dobokán a körjegyző úrnál, hitelesen meghallotta, hogy az átkos közös ügyes kormány ilyen csúfságot követett el a faluval szemben. Ók hát osak azon tanakodtak már, hogyan lehelne a dolgot megreperálni. A Csuti János, aki mióta a felesége itthagyta ezt a „siralom völgyet" auaint azt a főtisztelendő úr vigaszképen mondotta temetés után az özvegyen maradt férjnek, a Csuti János tehát, aki azóta legjobban, mert legtöbbször szokta meglelni az igazságot, ami tudva levőleg borban található, annak a nézetének adott kifejezést, hogy legelőbb is a plébános úr tanácsát kellene kikérni. „Mivelhogy erővel úgy eem mehetünk semmire, ésszel pedig osak Ő álEGYESÜLETI ÉLET. = A Jókai-kör múlt vasárnap tartotta jelen szezúnban utolsó háziestélyt a termet egészen megtöltő nagy közönség előtt. A műsor első számaként Kiss Béla cimbalmozott sok rutinnal és tudással. Mélyen megható volt Szutter Mariska melodramatikus szavalata. Eötvös Vár és kunyhóját szavalta ritka szép előadásban, melyet Krausz Adrienne pompás zongorajátéka harmonikusan egészített ki. Szenzáció volt a következő szám Kreisler Lilike hegedüjátéka. Élvezettel halottuk őt tavaly is, de idei haladása valósággal bámulatba ejtő. Már már azon a határon mozog, ahol a csodagyermekek kezdődnek. A közönség mindkét számát gyönyörűséggel hallgatta és lelkes tapsaira ráadást is 1 kellett adnia. Donáth Ilonka énekelt ezután. Nagy terjedelmű s csengő hangja van, melynek alapján művészi kiképeztetése sok reményre jogosít. A zongorakiséretet úgy ezen, mint az előző számhoz Gáty Lenke szolgáltatta ismert kiváló ízlésével. Végül egy jóízű, mulatságos bohózatot adott elő egy jókedvű műkedvelő társaság : Resch Margit, Wohlmuth Lajos, Deli Berta, Moravetz György, melynek tagjai bőven rászolgáltak a felhangzó zajos elismerésre. = A leányegyesület f. hó 7-én este 8 órakor tartja záró estélyét a következő programmal : 1. a) Purcel: Air, b) Gábriel Marié: La cingnantaine. Gordonkán játsza Csillag Gyul a (Győr), zongorán kiséri Weisz Lipót. 2. Erdős . ' Renée: Sibilla. Szavalja Kakas Irén. 3. Liszt: Rossignol. Zongorázza Krausz Adrienne. 4. a) Schumann : Wanderlied: b) Gounod : Méditation. Gordonkán játsza Csillag Gyula (Győr), zongorán kiséri Weisz Lipót. 5. Labich: A betörő. Előadják : Dienes Sándor, Weisz Renée, Wohlmuth Lajos, Székely Béla és Goldberg Irma. Belépő-dij nem tagoknak 40 fillér. = A Perutzgyári önképzőkör f. hó 8-án hétfőn, d. u. fél 6 órakor tartja előadó ülését a volt Jókai Kör helyiségében a következő műsorral : 1. Dalok. Énekli az Önk.-Kör férfikara; Csapó Lajos IV. é. t. j. vezetése mellett. 2. Egy kékszalagos új ruháról. Irta Szabolcska Mihály, szavalja Wallenstein Ilonka. 3. Előadás. Tartja dr. Sugár Jenő. 4. Dalok. Hegedűn játsza : Sági Soma, zongorán kiséri Goldschmid Ödönné. 5. Izidor. Vígjáték. Előadják: Ress Margit, Wólmut Lajos, Moravetz György. Flechtner József. Helyárak: I. hely 40 f. II. h. 20. f. \ tala mehetünk valamire." Amely bölcs mondás általános tetszéssel találkozott s azonnal deputációval jelentek meg a lelkészlakon. Csuti János adta elő a község sérelmét, és hogy mástól nem várhat segítséget, mint a szent atyától. Mekkora volt azonban megrökönyödésük, mikor a főtisztelendő szent atya éppen nem mutatott részvétet a község baja iránt, sőt alaposan leszidta őket, amint következik : „Milyen hiten van, milyen hiten ninos a maguk tanítónéja, ón bizony nem tudom, nem is kutatom, nem is törődöm vele. De akkor, mikor egyre óbégattak, hogy nagy a teher, nem bírjuk már a terhet, tetőt reperálni, fapadlót csinálni, új padokat beállítani, tanítónak még 10Ü forint fizetést adni, nem birjuk mi azt semmi képen, inkább átadjuk az iskolát az államnak, úgy-e akkor eleget intettem magukat: vigyázzanak, nem lesz jó belőle. De persze, kinel^ volt akkor is nagyobb szája, mint Csuti János uramnak ? Azelőtt maguké volt az iskola, tehettek vele amit akartak, most meg az államé, azt teszi vele, amit ő akar. Az állam pedig nagyobb úr, mint a község, nagyobb mint a plébános, de nagyobb úr magánál is, Csuti János barátom. Hát most már osak nyugodjanak bele az ő rendelkezésébe. Hanem már estére is jár az idő, oszoljanak szót békességben". Amely tanácsot meg is fogadták legtöbben, gondolván az asszonyra, aki otthon vár rájuk, csak a fiatalja, no meg Csuti János tértek oda vissza, ahonnan kiindultak. IV. A kocsmában azonban Csuti uram — szokása ellenére — szótlan, hallgatag lett. Rátámaszkodott két könyökére s csak lassú tempó%