Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-03-11 / 10. szám

25—30000 korona évi jövödelnie, melyhez csatoljuk a vízvezeték jövödelmét, 8—10000 koronát, nemkülönben a városi tisztviselők fizetésének rendezése után nyújtandó fokozatos államsegélyt. Ha ezeket az összegeket figyelembe vesszük, úgy mindenki be fogja látni, hogy a fenti közegészségügyi intézmények megvalósításához ördögi mesterség nem kell, ha céltudatos, közegészségügyünk iránt hajthatatlan erös akarat irányítja közéletünket. Mert mit érne ránk nézve a vagyon, a jólét, amit évi jövödelmeink fejlesztésével el tudnánk érni, ha egészségünk megvédésére irányuló intézményekbe gyümölcsözöleg be nem fektetnénk, amikor a körülöttünk leselkedő pusztító járvány szabadon betörhet s lakosságunkat megtizedeli s pusztává fogja tenni az egykor virágzó mezőket. Pápa város lakosságát eléggé érettnek tartom arra, hogy fel tudja fogni önmaga iránti első kötelességét. Kötelessége tudatában kérje, követelje mindazt, amire élete szempontjából elengedhetlen szüksége van, mert nem mindig igaz az, hogy qui habét tempus, habét vitám. Nézzünk csak körül! Városunk a köztisztaság követelményeihez képest trágyatelep. Csatornáink, házaink, talajunk, levegőnk mind fertőzött. Induljunk el már egyszer a nagy purifikáció útján, mig nem késő, mert itt a tizenkettedik óra. Csoknyay Károly. Magyar Gazdaszövetség. Ily cimmel indult hódító útjára már több éve egy gazdasági egyesület, amely meglehetős nagy hangon hirdeti programmját s a puffadásig tele önérzettel dicsekszik el azzal, hogy mi mindent nem telt meg a gazdák érdekében. Hirét e szövetségnek már hallottuk, de eddig még működése irányát nem ismertük. Most azonban leérkezett hozzánk is Felhívásuk és ennek kapcsán belenézhettünk az egyesület terveibe. A legelső tekintetre oly benyomást kelt az olvasóban, mintha ezt az egész, szerencsétlen Magyarországot egy gombócnak gondolná, amelyet egyedül ő jogosított lenyelni. Az alchimisták azt hitték, nem kell mást tenni, mint azokat a szervetlen anyagokat, amelyekből az élőlények állanak, jól össze kell keverni. Azzal az édes reménységgel dolgoztak, hogy a boszorkány konyhában a forrasztó üstből egyszer csak kilép a mesterségesen készített ember. Ez a hit is megdőlt. Ma égig magasz talnók azt a tudóst, aki egyetlen nyomorúságos bacillust tudna a szervetlen testekből előállítani. Volt idő, mikor azt gondolták, hogy az ázalékállatok, majd meg hogy a baktériumok szármáz nak a szervetlen testekből. Mind a két hit tévedésnek bizonyult. Ma a tudósok legnagyobb része azt állítja, hogy most a szervetlen anyagokból nem lehet szerveset előállítani, de a Föld fejlődésében lehetett olyan időpont, amikor a szerves lények a szervetlenekből származhattak. Haeckel azt állítja, hogy ez az idő csak akkor lehetett, amikor a viz a mai alakjában már megvolt. Azok a szervezetek, amelyek az ősképződés ez értelmezése szerint előállottak, még nem is sejtek, hanem csupán egyféle anyagból álló fehérnye csomócskák — monérák — voltak. A földön élő összes növények és állatok a folytonos fejlődés folytán ezekből a monérákból származtak volna. Az ősképződés tanának ezen változása közben egyesek azzal a nézettel állottak elő, hogy az élet éppen úgy, mint maga az anyag, örök. Richter és társai azt mondották, hogy a Földre más égi testekről a meteoritek hozták az első életképes csirákat. Preyer és követői meg azt állították, hogy nem az élő substancia származott az élettelentől, hanem megfordítva az élettelen az élőből. Előbb volt az élő a osak azután lehetett a halál. Preyer szerint a Föld izzó Persze furfanggal írja körül életfeladatát. A magyar parasztot, a kisgazdát akarja keblére ölelni, maga köré tömöríteni. A falut, azt a régi falut kívánja visszaállítani a maga fatalista zselléreivel és vígan terjeszkedő latifundiumaival. A város neki kismiska. Mennyi tudatlanság! Mily nagy fokú nem ismerése a nyugati mezőgazdasági elméleteknek és gyakorlati eljárásoknak ! Azt hiszi, hogy ha esetleg olcsóbbá teheti a szövetkezeti hitelt és ha elősegíti a földbérlő szövetkezetek szervezését, mentve a haza, mentve a parasztosztály. Az az olcsóbb hitel csak ideig-óráig és legtöbbször látszatra segít a kisbirtokos baján. Az állandó segítéshez más kell, még pedig az éppen, amiről hallgat a felhívás, a latifundiumok korlátozása, a kötött birtokok megszüntetése és mindenekfelett az ipar és kereskedelem nagyobb lendületbe vitele. Az ipar és kereskedelem pedig csakis a városokban él, ott van éltető gyökerök. Ezeket a közgazdasági központokat a falu merev kultúrájával megteremteni nem lehet. Hisz a falu is csak akkor fejlődik és népe csak akkor boldogul, ha valamire való város fekszik közelében. Jelentősebb város el sem képzelhető magasabb ipari és kereskedelmi mozgalom nélkül. Ha valaki ekként óhajtja megoldani a falusi élet boldogításának problémáját és jobb helyzetbe hozni a kisbirtokosokat s általában a parasztságot, az ugyan alaposan tönkreteszi mielőbb a falut is, a parasztságot is. A falu népét -első sorban jobb anyagi állapotba emelheti, ha minél több tagjának van saját földje a község határában. Azok a csalogató földbérletek vékony rétegű balzsam a parasztság bajára; legfellebb a mai tűrhetetlen viszo nyok között reménnyel kecsegtető kísérletezés, amely pár év múlva leleplezi a nagy csalódást, mert a bérlő kisgazdának a saját véres verejtékén tapasztalnia kell, hogy tulajdonképen a földbirtokosnak dolgozik biztos haszonra, neki magának, a folyton fejlődő drágaság mellett, élnie szinte lehetetlen. Hogy hová vezet a földbérleti szervezés megváltó ideája, tanulságul szolgál Anglia, ahol a sokszor dicsért örök földbérletek miatt nem egy latifundium hatalmas részei parlagon hevernek. Nem földbérletekre, de végleges eladással járó parcellázásokra van szükség! Nem kevésbbé szerencsés a felhívás azon pontja sem, mely szerint teljes erejével rajta lesz, hogy „állattenyésztésünket, mely 2/

z ában a kis gazdák kezén van — védje meg az állam minden külföldi húsbehozatal versenyétől, állatatömege élő volt. Mozgása volt élete. Mikor a Föld el kezdett lehűlni, kiváltak belőle azok az anyagok, amelyek a kisebb hőmérséklet mellett nem voltak képesek folyékony állapotukat megtartani b a nekünk óriásinak tetsző hőség mel lett is, hogy úgy mondjuk, megfagytak. így keletkeztek az első szervetlen tömegek, a kőzetek. Minél jobban kihűlt a Föld, annál több lett rajta az elhalás következtében a szervetlen test. Lassan lassan a megmaradt élő substanoia mindig jobban-jobban hasonlított az élet mai alapját képező protoplasmához s ebből keletkeztek a Földön élő összes lények. Az ősképződés hivei sem Richter, sem Preyer tanításában nem nyugodtak meg. Előállott Pflüger és az élet keletkezését kémiai úton igyekezett megmagyarázni. Abból indul ki, hogy most az élő substancia folytonos felbomlásban van. E felbomlást a fehérnye molekulái ban levő éleny teszi lehetővé. Az élenyt a fehérnye az organizmus légzése folytán veszi magába. Adjunk a holt fehérnyéhez elegendő élenyt, akkor az is felbomlik. Most hasonlítsuk össze a kétféle fehérnye bomlási terményeit s azt fogjuk látni, hogy a két fehérnye bomlási termékei között a különbséget lényegileg a Cyanvegyületek képezik. Ezek előfordulnak az élőtestek bomlási termékeiben, de nem a holt fehérnye termékeiben. Ebből Pflüger azt következtette, hogy az első fehérnye Cyanvegyületekből állott elő. A Cyan és vegyületei már akkor megvoltak, mikor a Föld izzó tömeg volt. Az első élő fehérnyének meg volt az a sajátsága, hogy vele egynemű alkotó részeket nagy erővel vonzotta magához, velük vegyileg egyesült és így folyton folyvást nőtt. Ez az első élő fehérnye ink egészségéről pedig a határinenti csempészet megakadályozása által gondoskodjék". Szerény véleményünk szerint nem a csempészet okozta a múltban sem állataink betegségeit és különféle vészeit, hisz ez kisebb méretű állatforgalmat idéz elő, semhogy nyavaterjesztő ereje lenne. Ami pedig azt illeti, hogy e gazdaszövetség nem enged semmiféle külföldi húsbehozatalt, csak akkor volna igazságos a hon annyi másfoglalkozásu lakosságával szemben, ha ennek arányában részlegesen — esetleg teljesen — korlátozná az állam a húskivitelt is tőlünk. Oly formában azonban, amint az most is van, t. i. hogy az érdekelt gazdaközösség tiltakozik minden idegen húsimport ellen, de ő maga összes e nemű áruit kész volna külföldre eladni, tiltakoznunk kell az állam legtöbb lakója nevében. Mert ez az eljárás sem nem honpolgárias, sem nem okos gazdasági ténykedés és azon a kisgazdán semmit sem segít, annak anyagi helyzetét is rontja, mert ez amit nyer a réven, elveszíti a vámon. Amennyivel magasabb áron adja el marháját, legalább annyival drágábban kell bevásárolnia azon szükséges cikkeit, amelyeket nem ő termel, és annál nagyobb bérért dolgoznak napszámosai is. Itt csak a latifundium nyerhet. A nagy marhaállományok eladása után járó magas ártöbblet oly dús jövedelem-szaporulatot söpör össze, hogy a nagybirtokos egyéb, megszokott kiadásai jóval alul maradnak a bevételnél. Éppen e miatt értjük, de a kisgazdák érdekében nem tartjuk helyesnek a nevezett szövetség azon dicsekedését sem, amely szerint ők akadályozták meg, hogy „a szerb és argentínai hús ne nyomja le az állatárainkat* stb. Ki itta meg ennek a kapzsi hőskodésnek a levét ? Az állam sok millió fogyasztója és a kisgazdák a föntebb említett okból A gazdaszövetség egyébként tervszerűen halad előre. Lehet, hogy már számos kisgazdát nyerhetett meg ügyének. Azonban, hogy mit keres lelkesen ajánlott lapjai között az az „Új Lap" cimü 2 filléres újság, azt nem értjük. Hisz e lap, tudtunkkal, a legegyoldalubb felekezeti érdekeket szolgál. Már pedig közgazdasági tömörülést felekezeti ingerlékenységgel egybekeverni, oktalan és célszerűtlen dolog. Szinte gyanússá teszi az egész mozgalmat. De hogy összegezzük a felhívásra vonatkozó véleményünket: A Magyar Gazdaszövetség, a jelen felhívása után megismerve, egyáltalán nem szolgálja a parasztnép érdekeit; figyelmen kivül hagyja a városokat, amik nélkül a falu koldusbotra jut, nem helyezkedik felekezeteken kivüli alapra, nem meri sürgetni a latifundiumok a Földön levő összes élőlényeknek az őse, a közös gyökere. Az első élő substancia még nagyon egyszerű volt. A sejtek lényeges alkotó részei : a sejtmag és a protoplasma csak később váltak el egymástól. Az élet különböző külső körülményeihez való alkalmazkodás előá3gít;tte a különválást és a fejlődést. Az egy éi ugyanazon életkörülmények közé jutott organizmusokból csak azok maradhattak meg, amelyek a meglevő életkörülményekhez alkalmazkodtak. A létért való küzdelemben a gyengébbek, a tehetetlenebbek kipusztultak. Mai napság ezt a felfogást tartják a legvalószínűbbnek az életnek a Földön való keletkezéséről. Akár az egyik, akár a másik felfogást tartjuk valószínűnek, az az egy bizonyosnak látszik, hogy az összes élőlényeknek eredete egy. A földön élő legkevélyebb embernek, a porban mászkáló hitvány féregnek, vagy az útszéli büdös büröknek eredete azonos. Őse Haeckel monerája, hogy Pflüger Cyanvegyülete. De nemcsak eredete, hanem vége is egyenlő lesz. Kevély ember : mibe kevély kedel ? . . . A zsidó mithosz az emberiséget egypár embertől származtatja. Azt tanítja ezzel : valamennyien testvérek vagyunk. A természettudományi gondolkozás ennél tovább msgy s a rokonságot az összes élőlényekre kiterjeszti. Messze vezetne, de némelyek előtt unalmas is lenne, ha azt a osaládfát, ami a monerától az értelmes emberig megy, lerajzolnám. Egyet azonban nem hallgathatok el. A nemi külömbség az alsóbb rendű állatoknál nincsen meg. Meglehetősen messzire kell haladnunk az élő organizmusok világában, mig a nemi elkülönítést megtaláljuk.