Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-02-18 / 7. szám

czén a bőriparosok szövetkezete, a csizmadiák, majd a kalaposok, a bádogosok szövetkezete és egyéb ipari társulások a gyáripar nyomásának ellent tudnak állani. A mezőgazdasági egyesületek sikeres működését a falvakon a gyönyörű állatállomány, a házak előtt, az utcán, a közlekedési utakon a szépen gondozott gyümölcsfák, a tiszta udvar, a cement trágyagyüjtő medencék stb. bizonyítják. Ha Pápán és vidékén a gazdasági életenk ezt a meleg lüktetését nem találjuk meg, akkor közös érdekünk, hogy mindnyájan nagyon komolyan és fordítsuk az így megtakarított időt és minden tehetségünket arra, hogy egy istenfélő, erkölcsös, erős társulati öntudattól áthatott komoly és képzett iparos osztályt teremtsünk, és a vidéki gazdaközönséget gazdasági irányban neveljük. A magyar politikának, a magyar iparpártolásnak ez a kezdete, ez az alapja. Dr. Molnár Imre. Pénzintézeteink 1910-ben. ii. Pápai Takarékpénztár. Városunk legnagyobb és legrégibb pénzintézetének a Galamb József kiváló vezetése alatt álló Pápai Takarékpénztárnak 1910. üzletévét az igazgatóság jelentése alapján a következőkben ismertetjük : A lefolyt évben általában beállott kedvezőbb közgazdasági viszonyok s élénk üzleti élet hatása alatt az üzleti forgalom tetemesen emelkedett. A betételek a múlt évben is kerek számban 700.000 koronával emelkedtek, ami nemcsak az intézet irányában ez évben is megnyilvánult fokozottabb bizalomnak a jele, hanem az által elérte az intézet azt is, hogy pénznek mindig bőségében volt s a múlt év utolsó negyedében beállott pénzdrágaság nem érintette, mert viszleszámítolásra nem szorult, hanem a saját, erejéből képes volt üzleteit lebonyolítani. Ily kedvező viszonyok mellett az évi nyeremény az előző évi 132.491 koronával szemben 150.735 korona 05 fillérre emelkedett. Hogy az ily elért kedvező nyeremény mellett is az előző évi, részvényenkénti 150 korona osztalékot emelni nem javasolják, indoka abban van, hogy a rohamosan felszaporodott betétekre való tekintettel a saját alapokat tetemes öszszeggel tartják szükségesnek dotálni, hogy majd a két év múlva bekövetkező 50 éves jubileum évben a vagyon már elérje az egymillió koronát. Az egyes főbb üzletágak forgalma a lefolyt évben a következő volt: Betétek: Az 1909. év végén maradt 10,568.882'80 K, folyó évben betétetett 4,741.397-50 K, összesen 15,310.280*30 K, kifizettetett betétekre 4,028.365*46 K, marad az év végén 11,281.914-84 K. Hitelezők folyószámlán: Az 1909. év végén maradt 76.952*29 K, folyó évben bevételeztetek 2,454.881-81 K, összesen 2,531.834-10 K, folyó évben visszafizettetett 2,495.458*72 K, marad az év végén 36.375*38 K. Ingatlanokkal biztosított kölcsönök: Az 1909. év végén marad 5,619.609*90 K, folyó évben engedélyezett kölcsönökre kifizettetett 1,421.284*98 K, összesen 7,040.894"88 K, folyó évben visszafizettetett 563.527.95 K, marad az év végén 6,477.366*93 K. Váltóleszámítolás: Az 1909. év végén maradt 1,981.982*21 K, folyó évben leszámítolt váltókra kifizettetett 5,787.725.04 K, összesen 7,769.707*25 K, beváltatott 5,687.723*37 K, veszteség leíratott 3.61907 K = 5,691.342 44 K, marad az év végén 2,078.364 81 K. Az intézet saját tőkéi: Részvénytőke 1910 december 31-én 300.000 K. Tartaléktőke 1910. évi december hó 31-én 207.098*90 K. Tartaléktőke 1910 december 31-én 248.000 K. Nyugdíj-alap tőke 1910. évi december hó 31-én 93.000 K. Intézeti jubileumialap 10.000 K. A nyereség-felosztási javaslat során 18 ^ulturális és humanitárius intézetnek összesen qOOO K adományozását javasolják. A YAROSHAZÁROL. Városi kÖzg-yülés. — 1911 február 13. — Városunk képviselőtestülete folyó hó 13-án közgyűlést tartott, melyen mintegy 60-an voltak jelen. A közgyűlés legfontosabb tárgya a hivatalnokok fizetési osztályba sorozásáról hozott határozat némely tisztviselőre nézve sérelmes voltának kikorrigálása volt, ami főkép dr. Antal Géza orsz. képviselő meggyőző érvelése után nagy szótöbbséggel keresztül ment. Nem volt érdektelen a Makkost elfogó rendőrökre vonatkozó interpelláció s főkép az ezzel kapcsolatos határozat sem. Bejelentések, interpellációk. Mészáros polgármester a gyűlést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére dr. Steiner József, Acs Ferenc, Lőwy Lipót, Kovács Sándor és Pados József v. képviselőket kérte fel. Ezután elparentálta a polgármester Török János v. mérnököt, dr. Koritschoner Lipót és Csillag Károly v. képviselőket. Emlékük jegyzőkönyvbe került, gyászoló családjukhoz részvétiratot intéznek. Napirend előtt dr. Körös Endre elismeréssel emlékezik meg a rendőrségnek a városunkban történt rettenetes rablógyilkosság alkalmából tanúsított energikus és helyes eljárásáról, melynek köszönhető volt, hogy a gyilkost egy órával a tett elkövetése után elfogták. Kiemeli főkép a tettes kézrekerítöinek, Kun és Nagy rendőrök ügyességét és — mondhatni, halált megvető bátorságát, őket méltóknak tartja arra, hogy a képviselőtestület részéről külön jutalomban részesüljenek. A polgármester tudatja, hogy a tanács e két rendőrnek már megszavazott 25— 25 K jutalmat. Ezt az interpelláló kevésnek találja s legalább 100—100 K-t vél megszavazandónak, hasonló nézetben még 10—12-en voltak, a nagy többség (az egész Alsó- és Felsőváros) 25 K jutalommal is beérte — Kun és Nagy részére. Pados József interpellált ezután a munkásgimnázium tárgyában, melybe — úgy olvasta — csak 20-an járnak. Nem lehetne-e a 400 K segélyt tőle megvonni. A polgármester kijelenti, hogy a jelen évre a közgyűlést köti határozata, ezen változtatni nem lehet. Vízügyi bizottság. A napirend első pontjának, Borsó József gondnoksági ügyének tudomásul vétele után megalakították a vízügyi bizottságot a polgármester elnöklete alatt a következő tagokbol: Fischer Gyula, Karlovitz Adolf, dr. Hirsch Vilmos, Hajnóczky Béla, Langraf Zsigmond, Saáry Lajos, Krausz József N., dr. Lőwy László, dr. Steiner József, dr. Hoífner Sándor, dr. Kende Ádám, Besenbach Károly, Billitz Ferenc, Harmos Zoltán, a tanács tagjai, a főszámvevő és a mérnök. Kisebb tárgyak. Dr. Molnár Imre ügyvédnek engedélyt adtak arra, hogy a Jókai Mór utca 17. sz. háza és az aszfaltjárda közti területet vasráccsal elkeríthesse, kötelezvén arra, hogy a város tulajdonjogának elismerése cimén évente 1 K-t fizet a v. pénztárba. A kismajsai kath. kör kérelmét, hogy házépítésre neki a város segélyt adjon, elutasították. A vízvezetéki tolózárak ügyét az újonnan alakított vizügyi bizottság elé utalták. Szeplőtlen testnek fölébe Tiszta szűzies szemérem Szőtte a rózsás lepelt És midőn szálltak lobogva, Forgó szél szárnyán a lángok, Mintha szárnyak csattogása Hangzanék felette zúgva s : „Assarpai, Assarpai!* Cseng fülébe gyászosan. És felnézett még utószor S boldog édes ifjúsága Kedves játszótársát iátta És pilláján át remegve Könnycsepp tört utat magának, Egyetlen, végső, nehéz. „Légy tanú te, drága hívem, Hogyha némák ember-ajkak, Légy tanú e szörnyű tettről. Szállj atyámhoz vissza innen, Add át végső üdvözlésem Add át végső sóhajom". És a láng fölött kerengve Csapdos a madár dühöngve, Míg fejét lehajtja a lány, Míg megperzselődik tolla, Akkor elszárnyal rikoltva Vissza a hegyek közé. V. Toledonak templomában, Székesegyház csarnokában Tódúl a nép sűrű árja Nézni a fényes menyegzőt, Nézni, amint don Alonzo Donna Sollal esküszik. Székesegyház kapujában, Jobbján szrüke papagájjal, Egy agg állott mozdulatlan. Hófehér szakálla, fürtje És barázdás barna arca, Mint a sziklahasadék. Csengve szóltak a harangok: ,Jön a. násznép, jön a násznép ! Nézd mily bájos a menyasszony S nézd mellette vőlegénye, Mily halotthalvány az arca, Mély üregben ül szeme". És az oltárhoz haladtak, Hol a püspök várja őket; ® Ott térdelnek már előtte Ott ragyognak már gyűrűik — Ekkor, — mintha szárny csattogna, Mintha szélvész zúgna fel. A magas templomivek közt Száll kerengve, száll dühöngve, Fel s alá csapdosva szárnya Száll egy szürke papagáj és: „Assarpai, Assarpai!" Élesen rikoltja ezt. És a vőlegény felugrik, Őrültség mered szeméből: ,Assarpai, Assarpai!" így kiált éles sikollyal S a márványra rája hullván, Vér szökik ki homlokán. Lépcsőről lelép a püspök: „Mi bajod van don Alonzo?" felpattan az a földről: Menj pokolba, átkozott te, Mert te voltál, aki mondtad: „Ily ígéret kit se köt." Vad kezével, vad dühével Megragadja már a lelkészt, Ámde karja hull erőtlen, Összerázza a halál és : „Assarpai, Assarpai !* Végső hangja ezt nyögi. És a halottnak fejénél Ali egy agg és harsog ajka : „ígyen vesszen el mindenki, Aki olyan bűnben vétkes, Mint Alonzo, a szerelem Szentségét eláruló!" Vérveres láng a szemében, Mint az égi bosszú-angyal, Áll félelmetes magassan, Hófehér szakála, fürtje És barázdás barna arca, Mint a sziklahasadék. És aranylánccal jobbjára Fűzte szürke papagáját S mint az égi boszu-angyal, Ment a néptömeg során át — Hogy honnan jött, hogy hová tiint, Meg nem tudta senkisem.