Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-12-30 / 52. szám

különösen a fix fizetéssel biró hivatalnokok és alkalmazottak állanak első sorban fizetésjavítások és drágasági pótlékok engedélyezését szorgalmazó követelésekkel. Miután szinte lehetetlen elzárkózni e követelések elöl, ijesztő mérvben emelkednek e téren az állami és községi kiadások, aminek szükségszerű következménye az adóteher emelkedése is. Harmadsorban az iparfejlesztési akcióról kell szólanom. Az év folyamán gyakran hallottuk. hogy megfeneklett az állami iparfejlesztési akció, mert a mult tapasztalatai igazolták hogy az állam által áldozott milliók az iparfejlesztés terén nem hozták meg a kellő eredményt. Rendkívül nehéz kipuhatolni azt, vájjon mennyire találóak e híresztelések. Bármikép is áll azonban, bizonyos az, hogy hathatós támogatás nélkül szinte elképzelhetetlen nálunk az iparnak állandó és számbajöhető fejlesztése. Amennyiben pedig az eddigi állami szubvenciós rendszer célszerűtlennek bizonyult volna, gondoskodnunk kellene egy új iparfejlesztési irányról, az iparfejlesztés új eszközeiről. Ez is egy fontos gazdasági probléma tehát, amely elől lehetetlen kitérnünk. Szorosan összefügg az iparfejlesztési akcióval egy másik, mondhatom, eddig, kevéssé méltatott szempont. Igen gyakran halljuk ugyanis azt a panaszt, hogy iparunk fejlődésének legnagyobb akadálya a megfelelő munkaerők és szakemberek hiánya. A legtöbb iparágban, különösen az újonnan meghonosított iparágakban, épp ezért külföldi szakmunkásokat és szakértőket kell alkalmaznunk, óriási kárára általános gazdasági érdekeinknek. Gondoskodnunk kellene tehát egy okos és céltudatos iparfejlesztési politika érdekében hazai szakerőknek kellő kiképeztetéséről. Hogy miképpen érhetnők el hathatósan ezt a célt, azt e helyütt már helyszűke miatt sem lehet kifejteni. De ezen fontos problémára ugyancsak rámutatni óhajtottam. Ha visszapillantok az idei év közgazdasági | eseményeire, temérdek egyéb gazdasági problémát látok egy-egv kérdőjelként felmerülni. Csak így rövidesen említem meg az erdélgi földgázforrások ügyét, mert még eldöntetlen az a probléma, hogy miképpen értékesítsük e gazdag kincset. Rámutatok az uj állami, altruisztikus agrárbank létesítésére, amely működésének mégcsak legelején tart. Minő fontos gazdasági és nemzeti problémákat van hivatva megoldani ez az új állami intézmény ? A pénzintézetek számának túltengése is sok szóbeszéd tárgyát képezte az év folyamán. E téren sürgetik az állam és törvényhozás beavatkozását is. Ez is rendkívül kényes probléma, mert rendkívül nehéz megvonni a határt az olyan intézkedések között, amelyeket a gazdasági érdekek paranPeatet, hozta a hirt, hogy a legkisebbik Ráczkisasszonynak szeretője van. Egy báró, aki fogatot tart a leánynak és egész kie palotát rendezett be a számára. Ráozék is először a szállongó hirekböl értesültek a dologról és akkor az özvegy vörösre eirta a szemeit, a lányok pedig szégyenükben már az utcára sem mentek. Hát megtörtént, Istenem megtörtént, amivel egyébként biztosan számoltak, csak erőszakosan elűzték maguktól a tisztátalan gondolatot. Benne éltek egy osúf legenda körben és mégis, majdnem halálra váltan vették tudomásul, hogy a falra föstött ördög erősebb volt az ő becsületüknél. Amikor megérkezett az első pénzküldemény, megdöbbenve és riadtan néztek egymásra. A póstaszolga szinte úgy erőltette rájuk a pecsétes nagy levelet, a legkisebbik Ráez-kisasszony pénzekre váltott becsületét. És amikor a kopott asztalterítőn ott feküdt előttük a sok pénz, sokáig nem mertek hozzája nyúlni, csak nézték egymást vivódó fájdalommal és mind a főhadnagyra gondoltak, aki biztosan meg fogja Ölni a leányt is, szeretőjét is. Nem történt semmi. A katona épp úgy megalkudott, ahogy ők és a lelke mélyén egy kicsit örült is, hogy vége a csúf nyomorúságnak, a gondokkal teljes, küzködő, buta életnek. Jön a Rácz család életének renaissancea ós megjön anélkül, hogy ő áldozná föl magát, ő dobná oda vágyteljes ós mostanáig sivár fiatalságát. Ez a praktikus filozófia utóbb annyira megvigasztalta, hogy ő maga mentette anyja és húgai előtt a legkisebb leányt. A jólét pedig lassanként nemcBak a legfiatalabb testvér kerítője lett, de csolnak és melyeket az általános gazdasági szabadság elvei tiltanak. Még csak egy problémára óhajtok rámutatni, amelyet számunkra az 1917. esztendő jelent. Ez évben lesz megújítandó nemcsak a monarkia másik államával fennálló vám- és kereskedelmi szerződésünk, hanem az összes külállamokkal kötött kereskedelmi szerződéseink is ez évben járnak le. A jelenlegi szerződések vezető irányelve a vámvédelem lehető leqmagasabb fokozása volt, de igen neves közgazdászok állítják, hogy a túlzásba vitt vámvédelem szülte mindazokat a bajokat, amelyek az utóbbi években a világgazdaságra hárultak. Különösen a gabonavámok, másrészt az ipari vámok túlságos magas nivója ellen akadt temérdek panasz. Anélkül, hogy bírálnám ezek jogosságát, megemlítendőnek tartom, hogy idejekorán gondoskodnunk kell az új kereskedelmi szerződések korszakának előkészítéséről. A legsürgősebb teendő azonban az, hogy összegyűjtsük mindazon adatokat, amelyek az utóbbi évek külkereskedelmi forgalmából tanulságképpen leszürődnek. Ezen adatgyűjtést nyomban meg kellene kezdenünk, mert ilyen adatok hijján képtelenek vagyunk eldönteni azon alapelveket, amelyek alapján az uj kereskedelmi szerződések problémáját jneg kell majd oldanunk. Bárhová tekintsünk is tehát közgazdaságunk terén, mindenütt bőven akadnak megoldásra váró fontos problémák és bőséges alkalmat szolgáltatnak az áldásos tevékenységre azok részére, akik hivatva vannak az ország közgazdasági fejlődésén közremunkálkodni. Desscwffy Arisztid. A VÁROSHÁZÁRÓL. § Felemelt államsegély. A városházára e héten érkezett le a belügyminiszteri rendelet, mely a város eddigi 11.500 K segélyét 17.500 K-ra emeli fel. § Ipartestületi ügyek a tanács előtt. Kerbolt Alajos kéményseprő üzletvezető a legutóbbi tanácsülés elé többféle .kifogást terjesztett az ipartestület működését illetőleg. Kifogásolta, hogy az elnöki állást eddig parlamentáris úton nem töltötték be ; hogy a kereskedelmi minisztérium rendelkezésének megfelelőleg az ügyviteli szabályok megalkotása végett rendkívüli közgyűlést nem hivtak össze; hogy még mindig a régi arányban szedik a szegődtetésiés szabadítási díjakat; hogy közgyűlési felhatalmazás nélkül nagy összegű külön kiadásba mentek bele s végül, hogy az iparos iparkamarai kiküldötteknek az iparkamara-nyújtotta napiaz egész családé és a biztos élet tudata bátrabbá, merészebbé tette őket anélkül, hogy figyelték volna egymást, vagy magukat, valamennyien megváltoztak és ahogy széttörték maguk körül a félelmet, azon mód változott meg körülöttük az egész város. Szép ós elegáns toalettjeikben most már sűrűbben jelentek meg a Ráoz lányok az utcákon ós velük tartott néha az özvegy is. Nem akartak már innét elköltözni, mert most már valami határozatlan vágy támadt bennök a megbecsülés iránt ós a legkisebb nővér becsületének romjain keresték a maguk becsületét. * Megjöt ez is. A legkisebbik Rácz kisaszony elvégezte a' sziniiskolát. Színésznő lett, kész primadonna lett, akinek szépségéről csodákat megéltek ós akiért versenyezve vetélkedtek a színigazgatók. Már őszre leszerződött egy előkelő fővárosi operett színházhoz és a ravasz igazgató előre lanszirózta a jövő primadonnáját. A fővárosi lapokban sürün jelentek meg a hirek a legkisebb Rácz kisasszonyról ós mindenki tudta, hogy egyenest neki készül a jövő slágere. Ráozék pedig a kis fészekben nőttek ós nőttek. Még mindig kint laktak a város szélén, holott a megváltozott város szinte hivta őket befelé, a város szivébe, az előkelők negyedébe. Amikor Ráozék este megjelentek a korzón, tisztelettel álltak nekik sorfalat az urak, sőt némelyik valami megmagyarázhatatlan kényszer folytán még a kalapját ia megbillentette. Ilyenkor Ráoznó, a tisztes matróna előkelően bólintott a fejével, a lányok pedig mosolyogva adták vissza az üdvözlést. Még nem érkezett el a díjakon kívül az ipartestület is ad pénztárából napidíjakat. A tanács szombaton és folytatva karácsony napján foglalkozott a kifogásokkal s azokat dr. Hoffner Sándor városi t. ügyész különvéleménye ellenére elutasította. Kerbolt Alajos a tanács határozatát megfellebbezte a másodfokú iparhatosághoz. § A vitás Jókai-utcai építkezés. Kemenczky Lajos a Jókai-utcai 72. sz. a. lévő háza újjáépítése tárgyában hozott tanácsi határozatot megfelebbezte a vármegyei közigazgatási bizottsághoz, mely legutóbbi üléséből megbízta Molterer János államépítészeti hivatali főnököt, hogy a polgármester és az építészeti bizottság tagjaival egyetemben Pápán helyszíni szemlét tartson, s ennek alapján tegye meg a vitás építkezési ügyre nézve javaslatát a közig, bizottsághoz. § Felebbezés. A városi képviselőtestület legutóbbi gyűlésén elfogadta a műjég kötelező használatáról szóló szabályrendeletet. E rendelet, illetve ennek azon pontja ellen, amely vendéglősöknek, kávésoknak stb. megengedi ugyan a természetes jégnek italok hűtésére való használatát s ételnemüeknél is, ha azok közvetlenül nem érintkeznek a jéggel, viszont azonban megtiltja a természetes jégnek viszontelárusítását, felebbezés adatott be a polgármesteri hivatalhoz. A felebbezést a Goldschmid József utóda sörraktáros cég adta be és aláírták az összes pápai szállodások, vendéglősök, kávésok. A felebbezés ügyében a törvényhatósági bizottsági közgyűlés dönt, addig is azonban a szabályrendelet életbe lép, mert a képviselőtestület határozata meghozatalánál kimondta, hogy az csak birtokon kivül felebbezhető meg. Lapunk mai számához vidéki előfizetőink részére postautalványt, mellékeltünk. Felkérjük t. előfizetőinket, hogy annak felhasználásával hátralékos, valamint az 1912. évre szóló előfizetési dijaikat kiadóhivatalunk cimére mielőbb beküldeni szíveskedjenek. EGYESÜLETI ÉLET. = A Jókai-kör karácsony másodnapján tartotta rendes háziestélyét, mely ezúttal is fényesen sikerült. Kis József szeretettel és melegséggel telt felolvasást tartott a patronázsegyesületek céljáról és működéséről. Az érdekes felolvasás mély hatást keltett. Utána Széptóth Mariska zongorázta el sok tudással és nagy ambícióval Lisztnek egy nehéz rapszódiáját. Majd Szentgyörgyi Sándor adta elő egy saját szerzeményű zenedarabját, melynek érdekes teljes rehabilitálás, de a legkisebbik Rácz-kisasszony nimbusa már juttatott nekik is a dicsőségből és lokál-patrióta urak, amikor néha szóba került a Rácz család gyanús tisztessége, valósággal harcba keveredtek a maradiakkal. A legkisebbik Ráoz kisasszonyt majdnem kinevezték „városunk szülöttjének", Ráozékról pödig általán ezt mondták : — Nevetséges ! Hát álljon elő, aki valami rosszat tud róluk e négy év alatt, amióta itt laknak! Jóravaló, derék család, az öreg Ráoz törvényszéki biró volt, a katonatiszt pedig a családhoz tartozik. (Csodálatos, hogy mire három évig egy pillanatra sem gondoltak, most egyszerre kiderítették.) És végül jött egy gyönyörű téli este. A városi nőegylet kabaréval egybekötött bált rendezett ós deputáozió ment föl Pestre a legkisebbik Rácz kisasszonyért. A lányok is irtak egy könyörgő levelet és megtörtént a nagy és szent kibékülés a várossal. Pazar eleganoziával vonult íöl páholyába a Ráoz család ós a mama meg a két szép Rácz kisasszony nagy ós lázas izgalommal leste a függöny felgördüléaét. De nem értek rá figyelni a zenekar megnyitójára, mert nyillott a páholy ajtaja és méltóságosan belépett rajt a polgármester úr. Ott a város szine előtt mély hódolattal csókolt kezet az öreg Ráoznénak ós korrekt udvariassággal üdvözöte a két Ráoz kisasszonyt. Hogy a legkisebb Ráoz kisaszony kocsijából a lelkes ifjúság hajnalban kifogta a lovakat és ágy húzták hazáig az egész Rácz családot gyönyörű fáklyás diadalmenetben, azt talán fölösleges is elmesélni.