Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.
1911-12-23 / 51. szám
a tudomásul nem vétel az, ami leginkább okozza a magyarság hátramaradását a nemzetek versenyében. Ha ennek helyébe szeretetet és rokonszenvet szerezhetünk, remélhetjük, hogy Európa színpadán mi is fogunk szerepelni s a miénk nem lesz a legkisebb szerep. A ragasztó. Irta: Tímár József. (Utánnyomás tilos.) A harangozó, meg a bakter a jegyzőt várták a községházán. Ilyenkor, decemberben, fizetődik ki az egyesztendei járandóság: már az tudniillik, amelyik „pénzül" jár a községtől. A hideg okáért beültek a tanácsszobába. Ámbátor így hétköznapi napon ez sincs befütve, mert ilyenkor csak az iroda fűlik, de mégis elviselhetőbb benne az időjárás, mint az udvaron. A nagy asztal mellé ültek egymással szemben. Egyébkor itt intéződnek el a főbenjáró községi ügyek, mint például, ha a gyesznók igen döglenek, a kanász itt lészen leszamarazva, mivelhogy valakit csak kell okolni a dögvész miatt — avagy ha a Rosszcsont Ferkó ludat lop, itt pofoztatik fel hivatalosan a biró által. A harangozó, meg a bakter előveszi a pipát és rágyújt. No, mert a pipa az olyan huncut szerszám, hogy mindig égni kívánkozik. Az ember szája meg mindjárt megsóhajtja a pipát, ha nincs tevékenységben az ember. Ennélfogva muszáj pipálni, ha az ember ül és nincs más dolga. De valamiképpen a menyasszonyság, úgy a pipázás sem esik meg szó nélkül. így aztán lassanként megered köztük a beszéd, mint az őszi eső: minél lasabban, de antul alaposabban. — Hát tennap kik voltatok? — kezdi a bakter. Ez annyit jelent, hogy a harangozó pincéjénél kik mulattak az este. Más ugyan nem értené el, de a harangozó elérti. — Hogyan tudod hej ? — Lehallatszott a hangotok. — Haunye 1 de jó füled van sógor! — Hátszen danótatok. Akkor csak meghallhattam ! — Pedig csak hárman vótunk, meg oszt nem is igen danótunk. A körösztapám az süket, a sógornak meg rossz a mejje, oszt már nekem se jó az ekhóm 1 Itt aztán újra rágyújtanak, mert a pipa az olyan jószág, hogy beszéd közben hamar kialszik. Egy darabig csönd. Ugyan a pipa szortyog, de az hozzátartozik a csöndhöz, mert csöndesen teszi. Egyszer csak a harangozó kinyújtja kezét az asztalon s onnan felemel egy üveget és hosszan nézi. — Hát e miféle balzsam lehet. A bakter is közelebb tolja a képit s mindketten kíváncsian nézik. — Óvasd el, rajt áll — mondja a bakter. A harangozó nézi, de nem olvassa: csak olvasná. * Az üvegen sötétkék vignetta sárga betűkkel francia és német nyelven. A tartalma aranysárga, tiszta folyadék. — No mi ? — kérdi a bakter. — Nem lehet elolvasni, mert deákul van. — Akkor biztosan orvosság — véli a bakter. A harangozó fejet csóvál. — Nem orvosság, mert nincs rajt a recept, hogy óránként hány kanállal. — Hát akkor valami más. — De mi? S a kíváncsiság felkeltődik. Egyszerű embernél ez a leggonoszabb ördög a világon, mert az békét nem hágy, mig csak ki nem elégítik. — Kóstold meg — indítványozza a bakter. — Kóstold meg te! Neked jobb az áppitusod! — Hát ha ígérsz valamit, meg is kóstolom ! — Osztán mennyiér kóstolnád meg? A bakter végigméri szeméve! az üveget, kezébe veszi, a világosság felé tartja, meglotyogtatja, aztán megszagolja. — Nincs ennek még szaga se — mondja. — Hát, törik-szakad, egy forintért megiszom felit! Az ilyen egyszerű ember mindazt, ami nagy ingert gyakorol kíváncsiságára, de a látása, szaglása ? meg a tapintása által nem tudja megállapítani annak minémüségét — a legtöbb esetben megkóstolja. A harangozó kap az alkalmon, nagyot csap az asztalra s szélesert mosolyog. Ő is kíváncsi arra, hogy mi van az üvegben, de megkóstolni nem merné, inkább megreszkírozza a forintot. — Igazán megiszod ? — Egy forintért, ha mondom ! — De hátha méreg ez a micsoda? — Nem lehet ez méreg, ha itt van az asztalon. — De hátha! — hunyorít a harangozó. A másik már restell visszavonulni s elszántan mondja : — Hátha méreg is ! Egy forintért megiszom, punktum ! — Üsse part, itt a forint! — kiált a harangozó, azzal belenyúl a „lajbli"-zsebbe és előkotorja a forintot s levágja az asztalra, csak úgy pönög. A bakter mohón utána kap, rácsapja tenyerét s odasöpri maga elé, aztán megnézi, nem hamis-e, végül zsebrevágja. — Hát gyerünk! — mondja és kezébe kapja a rejtélyes üveget, aztán hirtelen szájához emeli s egy hajtókára félig kihúzza a folyadékot. A harangozó ámulva nézi s amikor a bakter leteszi az üveget és nagyot nyelve végigtörli kezével a bajuszát, felkiált: — Ejha! A bakter egy pillanatig nem tud szólni, csak meredten néz és még háromszor szapora tempóban igen nagyokat nyel, végül jókorát lélegzik s szájába veszi a pipáját. — Hát nem rossz — mondja és rágyújt. A harangozó hirtelen megbánja a fogadást, sajnálja a forintot. Egy egész napig kell kapálni azért a forintért, s most egyszerre vége. Akárcsak az ablakon dobta volna ki a sárba. — Mégis, milyen ize van? — kérdi a bakter. — Kóstold meg, majd megtudod — feleli foghegyről a bakter. — Keserű? — Kóstold meg! — Nem én ! — Hát'szen ami azt illeti, nem is neked való ez öcsém — mondja a bakter fönhéjázva. — Mér nem való? — kérdi a harangozó sértődötten. — Mer gyáva ember vagy az ilyesmihez. A harangozó egyszerre lángba borul. — Gyáva? Hát te talán ingyért ittad meg? — Hát nem ingyért, de azért mégis megittam. — Egy forintért én is megiszom ! — kiált a harangozó és az asztalra csap. — Megiszod ? — Meg én! — Van is hozzá merszed ! — Ingyér nincs is! A bakter világért sem maradna kisebb legény a forint tekintetében, mint a harangozó, de meg a káröröm is erőt vesz rajta. — Hadd igyék belőle ez is — gondolja — ha már én ittam belőle. Ezért se kárabb, mint énértem. — Hát itt a forint — kiáltja. Azza! előkerül a forint újra, csak úgy pönög. A harangozónak fölcsillanik a szeme, hogy viszontlátja a forintját s utána kap. Mit meg nem inna ő azért a forintért. — Hohó, előbb iszol! — kiált a bakter — ő is rátenyerel a pénzre. A harangozó hirtelen felkapja az üveget s a maradékot kiissza fenékig. A bakter elvonja a kezét s kárörvendve nézi a harangozót. Az elnéz fölölte s akkorákat nyel, hogy a lélekzete is elakad, közben csak ennyit mond: — Az áldóját! — aztán zsebrevágja a forintot és szintén pipára gyújt. Ekkor kívülről lépések hallatszanak s belép a kisbíró, aki eddig az irodában söpört. Szeme némán tapad a két emberre, a köztük levő asztalra s az ott nyugvó üres üvegre. — Hát ti?— kérdi. Azok vállat vonnak s közömbösen felelik. — A jegyző urat várgyuk. — Hát ez az üveg? Az este még tele volt — folytatja a kisbíró. Amazok némán összenéznek, titkon tanakodva. Látszik, nagy zavarban vannak. Végre a bakter válaszol, de csak kitérőleg. — Talán volt benne valami? — Volt hát, tele volt. — Mégis mi volt ebben az üvegben, te koma ? — Mi volt? Hát nem látod? Arabigumi. Ragasztó! — Az áldóját, azért nyeltem le olyan nehezen — kiált a harangozó. — Csak nem ittad meg tán ? — kérdi a kisbíró. A bakter megvakarja a tarkóját s bűnbánóan mondja. — De bizony megittuk. A kisbíró erre akkorát kacag, hogy majd elreped a mellénye, hogy a könnyei kicsordulnak. S hirtelenében azt is elfelejti, hogy miért is jött be hát tulajdonképpen, csak rohan az ajtónak, ki a folyosóra, be az irodába s ott majd feldönti nevettében a bútorokat. Amazok meg odabenn egy kis ideig némán ülnek s az üres üveget szemlélik. Végre a harangozó kiveri a pipát és megszólamlik. — Hát tudod-e sógor, mi újság ? A bakter felüti a fejét. — No mi? — Hát az, hogy ingyér ittuk meg a ragasztót. a mVkWlm w Pápa város határában, a böröllői tagban fekvő, u. 11. Perlaky-féle szántóföld és rétbirtok kisebb-nag-yobb meretekben parcellázva lesz. Bővebbet: dr. Scheiber Jenő ügyvédi irodájában Pápa, Fő-tér 17. Téli csemegék!! A legfrissebb állapotban megérkeztek, u. m.: francia datolya, malaga szőllő, papirmandola, óriási dió, nagy mogyoró, kókuszdió, sugatgyümölcs, óriás maróni, narancshéj, citronád, szultánfüge, erbelli és koszoru-fügék, nagy szilva. HALAK Szardíniák, pisztráng, rák, thonnhal, szardella-gyürü, oroszhal, angolna, héring sós, héring füstölt, héring göngyölt, füstölt rajnai lazac,-bouilon héring. KONZERVEK, libamáj-pástétom, nyul- es facan-pástétom. \ szarvasgomba, champion-gombn, friss cukorborsó háromféle nagyságban, befőttek, szilva-, barack- és vegyes gyümölcsíz. TÍZFÉLE SAJT. HÚSOK Pr á8 a' kassai sonka, debreczeni és kolozsvári szalonna, füslölt kalbász, naponta friss tormás virsli, vegyes felvágottak, új szalámi. Bols' Cointreau és belföldi likőrök. Pezsgők. „Karlovitzí édes ürmös", kis és nagy palack. Angol, orosz és kínai teák. Bel- és külföldi rumok. Teasütemények. Kiváló finom vörös borok, asztali fehér bor, görög és török aszuborok. Friss kaviár. Almeriai friss szollo. Naponta friss olasz karfiol. VIZ FERENC fűszer- és csemegekereskedésébea Pápán, Kossuth-utea, saját ház. Postai mrgiende lések azonnal elintéztetnek.
