Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-12-23 / 51. szám

térén mélyebb nyomokat hagyott tudósunk* Hetényi János akadémiai pályadijat nyert munkája: „Honi városaink befolyása nemzetünk kifejlődésére és csínosbulásáxa* megjelent. Amit a történettudos és a fílozofus már kéthárom emberöltővel ezelőtt oly helyesen értékelt, itt volna az ideje, hogy a jelen kor politikusa az erkölcsi értékelés teréről átvigye a gyakorlati értékelés terére és városainknak a nemzeti kultúra szolgálatában — főleg az utolsó fél század alatt — kifejtett nagyarányú munkásságát honorálja egy, a városok céljának minél tökéletesebb megvalósulását biztosító, városi törvénnyel. Kozjövedelmeink fokozása. A városi képviselőtestület egyik legutóbbi közgyűlésében elhatározta, hogy a kövezetvámot és helypénzt — a közjövedelmek fokozása céljából — mérsékelten felemeli. Az erre ^vonatkozó határozatot a következő kisérő irattal terjesztették fel jóváhagyás végett a kereskedelmi minisztériumba: A fejlődő élet a városokban napról napra oly intézmények megvalósítását teszi szükségessé, amelyek elől sem egészségi, sem közbiztonsági, sem forgalmi, sem pedig kulturális szempontból kitérni nem lehet. Ha rövid pillantást vetünk Pápa r. t. város fejlődésére, meggyőződhetünk arról, hogy a város rövid 14—15 év leforgása alatt új intézményeket létesített és ezek nagy áldozatába kerültek a város lakosságának. Nevezetesen 1896-ban kiépítette a legforgalmasabb, a várost átszelő aszfalt kocsiútját 15853 m

2 területen, 222.562 korona költséggel ; a rossz járdák helyett aszfalt járdákat létesített 151.338 korona költséggel; megépíttette a városi vízvezetéket 424.137 korona költséggel és a közvilágításnak intenzivebbé tétele céljából a villanytelepet 408.858 korona költséggel; gyáriparának fejlesztésére 42968 korona áldozatot hozott meg. Kulturális intézmények létesítésére áll. tanítóképző-intézetre 60.000 K-át, áll. polgári leányiskolára 45.000 K-át, református főiskola segélyezésére 60.860 K-át, áll. ovoda létesítésére 43.700 K-át, kath. főgimnázium támogatására 70.400 K-át, az izraelita fiúiskola berend ezési költségére 30.000 koronát. Továbbá évenként 26.374 koronát a négy hitfelekezet segélyezésére, tehát 15 év alatt 705.570 koronát áldozott. A város térületének felmérése, külön térkép készítése 50.512 korona költséget emésztett fel. Tehát 15 év alatt a város lakossága közérdekből 2,005.945 koronát áldozott közcélokra, ami tekintélyes összeg ugyan, — de az áldozatok elől nem volt szabad kitérnie, — mert gócpontja egy nagy, gazdag vidéknek, amelynek községei ma már olyan igényeket támasztanak a gócponttal szemben, — amelyeknek létesítése pénz nélkül meg nem valósítható. Azok az igények, amelyeket ma a nagy vidék, a gócpontot képező város ellen támaszt, — a város utcáinak rendezésében és azoknak járható, jókarba való helyezésében csúcsosodnak ki. Pápa város képviselőtestülete tehát a nagy vidéknek tett hasznos szolgálatot akkor, amikor a helypénz és kövezetvám-dijtételeket kis mértékben felemelte, — mert a befolyó jövedelmekből azon helyzetbe fog jutni, hogy útcáit, útait jó karba helyezheti és ezzel a Pápára bejövő vidéki nagy közönség igényeit fogja kielégíteni ! De más indok is van, amely a jelzett vámdijtételek felemelését szükségessé tette. A napszámbérek, fedanyag, fuvarköltség oly nagy mértékben emelkedtek, hogy az eddigi jövedelemből a kiadásokat fedezni képtelenség. Továbbá fontos indok végül az, hogy ha a most tervbe vett felemelt illetékeket összehasonlítjuk Győr, Szombathely, Sopron, Zalaegerszeg és Nagykanizsa város helypénz és kövezetvámdijaival, — még akkor is Pápa város a legolcsóbb valamennyi között. Mikor Pápa város e tárgyban meghozta határozatát, azon cél lebegett szemei előtt, hogy a befolyó jövedelmeket tisztán és egyedül az utak javítására fogja felhasználni, de más célra nem is használhatná fel, mert a forgalom folytonos emelkedése és új utcák nyitása folytán az úttestek elkészítése is jókarba hozatala oly temérdek összegeket emésztenek fel, hogy minden valószínűség szerint, még a felemelt vám- és helypénz sem lesz elegendő. Amidőn tehát a helypénz és kövezetvám emelésére vonatkozó közgyűlési határozatot a díjtáblázatokkal együtt beterjesztem, mély tisztelettel kérem a város közönsége nevében, hogy ezt a kerereskedelmi miniszter úrhoz pártolólag felterjeszteni szíveskedjék. Egyúttal megjegyzem, hogy ezen határozat szabályszerűen egybehívott képviselőtestületi gyűlésben hozatott, mely a szokásos módon meghirdetve lett, de ellene a záros 15 nap határidőn belül fellebbezés nem adatott be. Egyidejűleg megjegyezni kívánom, hogy a vámjövödelemből fenntartandó utakra vonatkozó részletes költségvetés és műszaki leírások a vámkezdte el magyarázatait a rügyfejlődés részleteiről. Az agglegény csöndesen ült az utolsó padban b mivel 8 volt az egyetlen férfihallgató a teremben, ceakhamar az a hír terjedt el róla, hogy ő a miniszter kiküldöttje. Ez kiasé megvigasztalta azért a kellemetlenségért, hogy osak bizonyos diplomatikus furfanggal tudott úgy elbóbiskolni, hogy észre ne vegyék. Az asszonyok néha kíváncsian néztek hátra s mikor az órának vége volt, kecsesen meghajoltak előtte ; Náoi bácsi az érdemeket megillető adóként fogadta a tiszteletet, amelyben részesítették. A negyedik-ötödik órán már helyeslőleg bólintott néha, mikor Ruggyanta a növények latin nevét elmondta s szigorúan ráncolta össze a homlokát, amikor a Linné-rendszer először szóba került. Az aBBzonyok e viselkedést arra magyarázták, hogy a miniszter képviselője nem igen tart sokat a Linné-féle elméletre . . . így teltek az idők, amig egy szomorú esemény nem dúlta föl a Ruggyantáék osaládi idilljét; Matild asszony egy napon borzongva tért haza a piacról s estére akkora forróság tort ki rajta, hogy az ura ijedten szaladt le a másodemeleti orvosdoktorért. A tudós, aki kékvirágos hálóingben jött fel, gyomorrontásnak minősítette az esetet, de /két nap múlva visszavonta a diagnózisát : akkorra ugyanis már kétségtelenül kiderült, hogy a tanárnét súlyos tüdőgyulladás kínozza. A szegény asszony még egy-két napig görosÖBen ragaszgodott a kulcsaihoz, de ötödnap elhagyta az energiája: a kulcsok ellenőrzés nélkül odakerültek a mindenes szolgáló kezébe. Ruggyanta, mikor ezt észrevette, gyorsan kisurrant az előszobába, B talán először életében, keserves sírásra fakadt. — Mi bajod ? — kérdezte Náoi báosi megdöbbenve. — Az a bajom, hogy most már vége van szegénynek . . . Ha a kulcsokra nem ügyel többé, akkor igazán vége van . . . Matild másnap reggel már az urát se is merte föl többé, a kilencednap eate utolsót lélegzett a szegény Ruggyanta karjaiban. Náoi báosi hangos szóval elmondta érte a halotti imádságot, aztán gyöngéden kivezette a szobából az ájuldozó professzort . . . Matild asszony temetése után a két férfi egyedül maradt a lakásban. Ez a helyzet furcsa és szomorú volt, mert mindketten megszokták, hogy gyermekként ügyeljenek rájuk, a tiszta ruhájukat pontosan kikészítsék, s délben, vagy eate egy anyai hang így szóljon hozzáj uk : — Ne egyék több salátát, mert majd éjjel baja lesz a gyomrával . . . Ne beszéljen, amig a hallal nem végez, mert majd egy szálka megakad a torkában . . . Most ellenőrzés nélkül ehették a salátát s tetszésük szerint beszélgethettek volna a hal fölött is, ha ugyan általában szükségét érzik a beszélgetésnek. Ruggyanta egyizben megint keserves könnyekbe tört ki, mikor hazajövet a mindenesleány kezében látta a felesége spájzkulcsát . . . Vagy négy héttel azután, hogy Matild asszony először töltötte odakünn egyedül az egész éjszakát, egy este Ruggyanta szó nélkül fölvette a fekete kabátját. Náci bácsi a készülődés zajára kissé fölriadt szendergéséből : — Hová mégy ? — kérdezte csodálkozva. A tanár most talán először szólalt meg egy hónap óta. engedély meghosszabbítása iránti kérvényhez csatolva 1911. évi április 20-án a m. kir. kereskedelmi miniszterhez terjesztettek fel. Ezen iratokból megállapítható, hogy a vámbevétel a kiadásokat nem fedezi, miért is az engedély meghosszabbításával kapcsolatban kérem a most megállapított kövezetvám díjtételeket engedélyezni. Pápán, 1911. évi december hó 1-én. Mészáros Károly s. k. polgármester. A YÁROSHÁZÁRÓL. § Városi takarékpénztár. Az e tárgyban hozott pénzügyi bizotttsági határozat így hangzik : A pénzügyi bizottság az indítványt ez idő szerint elfogadásra nem ajánlja, mert Pápa városa a városi takarékpénztár létesítéséhez szükséges töke-vagyonnal nem rendelkezik és a pénzintézet létesítése céljából felvendő 200.000 K kölcsön a jelenlegi kedvezőtlen pénzviszo" nyoknál fogva oly magas kamatláb mellett volna elnyerhető, hogy ezen összegnek kölcsönökre való elhelyezése esetén — figyelembe véve az intézet létesítése és vitelével felmerülő személyi és dologi kiadásokat — a létesítendő városi takarékpénztár üzleti hasznot el nem érhet, sőt vesztesége bizonyosra tehető. A pénzügyi bizottság javaslata mellett szól még azon körülmény is, hogy a városi takarékpénztár létesítése közszükségletet nem képez, és hogy a város a saját kezelésében levő pénzeket sem tudja elhelyezni, továbbá, hogy a városi takarékpénztárak létesítése tárgyában újabban felterjesztett kérelmek elintézését a m. kir. belügyminiszter függőben tartja és kijelentette, hogy ezen takarékpénztárak felállítását az összes városokra nézve egyöntetűen törvény útján kívánja legközelebb szabályozni. — Az ügyre még visszatérünk. § A központi választmány a héten befejezte az 1912. évi országgyűlési képviselőválasztók összeírásának munkálatait. A választásra jogosultak összes száma: 1248. § Kecskemét köszönete. Városunk a kecskeméti földrengés károsultjai számára 200 K-t szavazott meg és küldött el. Kecskemét polgármestere ez adományért átiratilag fejezte ki hálás köszönetét. — A líceumba. Miklósify grófnő ma levélben felhívott, hogy az előadásaimat újólag kezdjem meg.

1 Náoi báosi e szavakra helyeslőleg bólintott. — Ideje is, legalább erre az egy órára elfelejted a bajodat. Ha visszajösz, osak zörgesd meg az ablakot, mert ón hamarabb ébren vagyok, mint az az álomszuszék leány odakünn . . — Az ablakot ? — kérdezte Ruggyanta kissé bambán. Begombolta meg kigombolta a fekete kabátot, aztán újra megszólalt: — Hát nem kisérsz el ? — Minek kísérnélek ? — kérdezte Náoi bácsi értelmetlenül. — Moat már, hogy a szegény feleséged nem kívánja . . . Ruggyanta intett a fejével s csöndesen motyogta : — Persze, persze, nem volna semmi értelme, hogy tovább is törd magad . . . Addig, mig <3 szegény életben volt . . . A könnyek elborították a szemét, zavartan ütögetett le valami porszemet a kabátjáról, aztán hosszasan nézegette a szoba mennyezetét . . . iBten tudja mit olvasott le róla, hogy ismét megszólalt: — Jobb szeretem mégis, ha elkísérsz! — Ha elkísérlek ? — Mert a sírban se lenne nyugta, ha egyedül mennék az asszonyok elé és a leányok közé . . . Ha eddig megtettük neki, miért ne tehetnénk meg ezután is . . . Náoi báosi tűnődve nézett maga elé, aztán szó nélkül vette a kabátját ós a kalapj át. Ruggyanta, a küszöbön várakozva, hálás és megindult pillantást vetett rá . . .