Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-11-25 / 47. szám

Az sem mentség, hogy e díjakat 1886 óta kifogás tárgyává nem tette senki. Ki tette volna? Az ipari pályára lépő 12—13 éves tanonc, vagy azoknak ilyen ügyekben járatlan szülői ? Úgy e bár, ezek a törvénytelenségről nem tudhattak, akik pedig kivülök tudtak, azok nem szóltak, vagy elnézték az ipartestület vagyonának növekedése és az iparosok terheinek könnyítése érdekében. De azt sem szabad elfelejteni, hogy valamely, hosszabb időn át folytatott helytelen eljárás nem szolgálhat jogcímül arra, hogy az tová'bb űzessék. Csodálatos azonban, hogy az ipartestület vezetősége a leszállított szegődtetési és szabadítási díjak pótlására más módot nem akar keresni a tagdijak emelésénél. Kényelmesnek ez ugyan kényelmes megoldási mód volna, de szerintem nincs reá semmi szükség. A tanonc-díjak leszállítása mellett is reuzálhat a testület anélkül, hogy a tagdijakat emelné. így pl. nagy megtakarítást érhetne el az ipartestületi helyiségek bérleténél. A testület előbbi helyiségeiért a (Lippertházban) ugyanis csak 600 korona bért fizetett és a helyiségek elegendők és kényelmesek voltak, most pedig 1200 korona a bór, s így 600 koronával többet fizetnek olyan luxus dolgokért, amire az ipartestületnek semmi szüksége nincs. Hogy miről jó az elnöki fogadószoba s annak nagy komforttal történt berendezése és miről jó az elegáns díszterem egy szerény anyagi viszonyok közt élő iparosságnak, azt én megérteni nem tudom, de azt állítom, hogy fölösleges valami. Mert közgyűlésre vagy bármely ipari ünnepélyekre mindenkor megkapnák a városh áz tanácstermét is. Vegyen fel tehát a testület ismét 600 koronás helyiségeket, akkor a lakbéren megtakarítja azt az összeget, amenynyivel ezentúl a szegődtetéseknél és szabadításoknál kevesebb fog befolyni. Ezek után lássuk egy kicsit, mikép gazd álkodik a testület az iparosság közvagyonával. 1907-ben, amikor az ipartestület még a régi helyiségeiben volt, készpénz-vagyona takarékban elhelyezve 29515 korona 43 fillér volt, 1910-tben pedig már csak 25629 korona 38 fillér, vagyis 3886 korona 05 fillérrel kevesebb, s ha ehhez még hozzáadjuk az 1907. évi készpénznek 1910 ig, vagyis négy évi kamatait: 4722 korona 44 fillért, úgy akkor a testület vagyona az új helyiségekben 8608 kor. 49 fillérrel apadt. Szabad ilyen gazdálkodást véghezvinni? Szabad az iparososztály keserves pénzét így elkölteni? Hiszen ha ez még így tart 10 évig, nem marad az Ipartestületnek semmi tőkéje sem és akkor csakugyan fel kell majd emelni a tagdíjakat, még pedig alaposan. Pedig ez a tekintélyes vagyon milyen szép célokat szolgálhatott volna az iparosság érdekeinek előmozdításában. Pl. a győri ipartestület mintájára létesíthető lett volna belőle egy ipari közműhely, amely gépekkel felszerelve a modern technika áldásaiban részesítette volna a testület tagjait, képessé tevén őket olyan nagyobb szabású vállalkozásokra, amelyeknek egyesek önerejükből megfelelni nem tudnak. így fel lehetett volna venni a versenyt a külföldi iparral s nem kellene az államtól várni segítséget ott, ahol arra szükség nincsen. Hogy milyen gavalléros a pápai ipartestület vezetősége, csak egy példát említek fel. Az 1910-ik évi számadások szerint kamarai és útiköltségek cimén a kiadási tételt 441 korona terheli, noha az iparkamarai kültagok útiköltségeit a kamarának kötelessége megtéríteni és nem az Ipartestület pénztárának, ámde gavallériából — mert hisz mást nem tételezhetek fel — a hatalmas kamarának azt elengedik és a szegény iparosokra áthárítják. A fellebbezésben hivatkoznak továbbá kulturális és humanitárius célokra is, amit csak úgy tudnak szolgálni, ha az eddigi magas szegődtetési és szabadítási díjakat szedhetik ezentúl is. Figyelmesen átböngésztem a testület múlt évi számadását, de ilyen kiadási tételt nem találtam benne. Azaz pardon! 1910-ben szegődtetési és szabadítási díjakból befolyt 1510 kor. 40 fill. és ebből viszonzásúl kaptak a tanoncok 105 koronát munkakiállítási jutalmul. Micsoda kulturális cselekedet ez a 105 korona az 1500 koronával szemben ? Vagy micsoda humánus tevékenység az Iparos-ifjaknak a szálló fönntartására adott 100 korona? Mert ha azok egy szép napon a szállót megszüntetnék, akkor az Ipartestületnek magának kellene azt fenntartani és pedig összehasonlíthatatlanul nagyobb költséggel. Tehát ezek azok a kulturális és humanitárius célok, mert az elaggott iparosok és a volt ipartársulatok vagyonát az ipartestület csak kezeli és a segélyt is azokból folyósítja. Az elmondottak után már sok mondani valóm nincs, csak azt ajánlom az illetők figyelmébe, hogy az ipartestület a takarékosság elvének minden téren szem előtt tartásával szolgálja jövőben az ipar és az iparosok érdekeit, s foglalkozzék kevesebbet a céljaival össze nem függő politikával, nehogy a jóbarátokból is ellenségeket csináljon. Befejezésül meg kell jegyeznem, hogy senki egyéni tisztességét vagy becsületét bántani szándékomban nem volt, mert nem egyes személyek, hanem az Ipartestület, mint közintézmény működését óhajtottam kritika tárgyává tenni, így akarván az iparosok érdekeinek helyes útra való irányításával az iparnak és iparosságnak szolgálatot tenni. Kerbolt Alajos kéményseprő-üzletvezető. Hol legyen a színház ? Válasz Barcsi József tanár úrnak. Sokszor belekeveredtem úgy ezen, mint más helybeli újságokban polémiába; több izben élesen kellett érvelődnöm álláspontom helyessége mellett és többször feszült figyelemmel kellett ellenfeleim érveit megcáfolni. De sohasem volt oly könnyű helyzetem, mint most, t. Barcsi József úrral szemben. Bizonyos, hogy t. tanár úr mikor odaült asztalához ellenem polémizálni, elfelejtette már mi volt cikkeimnek tartalma; mert ha azt akkor újból elolvassa, valószínűleg megiratfen maradt volna cikke. Nagyon helyesen határozott — ezelőtt vagy tiz esztendővel — a v. képviselőtestület közgyűlése, hogy csak akkor fogja tárgyalni a sétatér egy részének átengedését a református templom céljaira, ha sikerül a színháznak alkalmas helyet találni. Mert bizonyos, hogy a szinház legjobb és legolcsóbb helye a jelenlegi. De mivel ilyen helyet városunkban találni nem lehet; sem most, sem a jövőben, azért csaknem kétségbeesett állapotban fundálták ki a szinház helyéül a Woita-telket; mert ez a város tulajdona. Ha a Woita-telek nem a városé, bizony senkinek sem jutott volna eszébe, hogy oda kellene építeni a színházat. Ily formán azt hirdették: már van helyünk a színháznak, hát engedje át a város a sétateret a színháznak. Az állandó választmány csakugyan ilyen javaslatot tett a közgyűlésnek, de többen ez ellen szóltunk és a közgyűlés a sétateret átengedte templomépítésre, de nem mondta ki, hogy hova építtessék a szinház, ez nagyon helyes is volt. Tehát helytelenül mondja a t. tanár úr, hogy a Woita-telket jelölte volna ki a jövendő szinház helyéül. Azt irja t. tanár úr, hogy én, mint az érdekelt, vagy nem érdekelt párt vezetőjeként indultam más hely keresésére. Ezen valótlan inszinuációt a legerélyesebben visszautasítom. Negyven év óta vagyok v. képviselő, de engem ezen idő alatt mindig csak a város érdeke vezérelt, soha az egoizmusnak árnyéka sem tudott engem befolyásolni, én beszélek és irok mindig a magam nevében; énnekem sohasem volt, nincs és nem lesz más pártom, mint csak a város érdeke. Lássa, t. tanár úr, én sohasem hittem, hogy nékem városi ügyekben tekintélyem van, amelyet elronthatnék; de elégszer, sőt nagyon sokszor tapasztaltam az ellenkezőt; mert száz meg százszor kigúnyoltak, kiröhögtek és sértegettek a leghasznosabb indítványaimért; tehát tekintély rongálástól nem kellett félnem. Hogy nem mondtam ki, hogy mire használhatja a város a Woita-telket a jövőben, azt nem felejtettem el,. mert itt nem volt helyén,, mert csak arról beszéltem, mért nem tartom célszerűnek a szinházat ide építeni. Ugy látom, hogy t. tanár úr előtt ismeretlen miféle kellékei vannak egy színháznak. A közegészség és közbiztonság szabályai megkövetelik, hogy a színháztól 20 m. távolságra ne legyen semmi más épület; a Woita-telek turószacskó formájú; a csúccsá az Anna-tér felé van; hol van itt a kellő nagyságú hely? Mindamellett megmarad a nagy hátránya, hogy távol van a város központjától és hogyha azzal akarja megnyerni a nem gondolkodók nagy tömegét, mikor azt irja, hogy csak két telek választja el a szinház jelenlegi helyétől, már én ilyen argumentumot nem használnék, mert az ellenkező soron 15 háztelek is van a Woita-házig. T. tanár úr városi ügyekbeni tudatlanságában még engem megmerészelt vádolni, mert szememre veti, hogy a Koritschonerféle házat le akarom bontatni, hogy a város onnan jó tókerti levegőt kapjon, holott én a Jókai utca déli végét megszükíttetterri a város jó levegőjének rovására. Teljes igaza volna, ha ez igaz lenne; mert én az építészi-bizottságban a leghevesebben elleneztem a Jókai-utca megszükitését; ellene beszéltem az áll. vál.-ban és a közgyűlésben, de a- képviselők nagy többsége a javaslatot elfogadta és az ellenpróbánál csak öten álltunk föl, de azok között tanár úr nem volt és a közgyűlés nagy többsége kinevetett bennünket. De én még ezzel sem értem be; én megfellebbeztem a közgyűlés határozatát, de sajnos a közigazgatási bizottság fellebbezésemet visszautasította. Ez a száraz tényállás. Mégis tanár úr merészel nekem szemrehányást tenni ahelyett, hogy elmondaná maga-magának a mea culpát, hogy bevallaná saját bűnét. Mert ime, most látom először, hogy tanár úrnak nem tetszik a Jókai-utca megszükítése, ami nagyon helyes. De hát hol volt akkor, mikor ezelőtt úgy harmadfél évvel a közgyűlési tárgysorozatban benne volt ezen ügy? Nem tudom, érdemesnek tartotta-e ezért a közgyűlésre elmenni vagy sem ; ha nem volt ott, akkor bebizonyította ezzel a nemtörődömségét ; ha pedig ott volt, miért nem szólalt fel ellene, úgy, mint én; de akkor jónak látta a nagy árral úszni és megszavazta, amiért útólag engem ócsáról; én megtettem a kötelességemet, de a tanár úr nem. Mi sem bizonyítja jobban, hogy t. tanár úr nem tudja mit irtam cikkemben, mint az, hogy hosszasan foglalkozik a Kossuth-, Rákócziés Major-utca sarkain lévő telkekkel, amelyet én állítólag legjobban ajánlottam a szinház helyéül. Mindebből egy szó sem igaz; ez eltévedt révedező fantáziájának kitalálása. Én elősoroltam a helyeket, ahova szinházat lehetne építeni és a végén összehasonlítottam a helyeket és azzal végeztem, hogy szerintem legjobban teszi a város, ha az ó-kollégiumot veszi meg és odaépíti a szinházat, mert ez a legjobb hely és ez a legolcsóbb. Tisztelt tanár úr nyitott ajtókat dönget és polemizál ellenem olyanról, amit én nem is mondtam. Én szeretem a polemizálást, ha engem jobbra tanítanak, ha abból tanúihatok, de megkövetelem, hogy csak olyant cáfoljon, amit én állítottam. Dr. Löry László. Á VÁROSHÁZÁRÓL. § Városok szövetsége. A magyar városok érdekeik védelmére pár év előtt egyesületbe, azonban a törvényhatósági joguak és r. t. városok is külön-külön egyesületbe tömörültek. Mindkét egyesület vezetősége rájött azonban, hogy céljaikat könnyebben elérhetik, ha a két egyesület fúziónál. A r. t. városok f. hó 21-én tartott gyűlése ki is mondta a fúzió szükségét s ez most már legközelebb valóra is válik. § A nagyság átka. A veszprémi kir. pénzügyigazgatóság sietve értesítette városunkat, hogy mivel a népszámlás adatai szerint Pápa város lakossága a 20.000-et felülhaladja, a hús- és borfogyasztási illetéket a törvény értelmében magasabb alapon veti ki a városra. Az így előálló különbözet mintegy 8000 K-ra rug, amit sovány vigaszként kell a városnak a fogyasztási adók felemelésével fedezni. § Leirat az ipari szakiskola ügyében. Beöthy László, kereskedelmi miniszter a tervbe vett építő-ipari szakiskola tárgyában leiratot intézett városunkhoz, melyben a következőket mondja: „Az ipari szakoktatás fejlesztését magam is kormányzati programmorn egyik pontjának tekintem, ujabb intézetek létesítésére azonban az ország iparoktatási hálózatának tervszerű kiépítésén kivül figyelemmel kell lennem egyrészt az állam pénzügyi helyzetére, másrészt pedig arra, hogy az, érdekeltség megfelelő anyagi áldozatokat hoz-e, n övezetesen az iskola építkezési és berendezési költségeit kell