Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-10-28 / 43. szám

lom szállja meg lelkünket és könnyes szemünk megnyugvással pihen meg az éj sötétjéből kicsillanó temetőbejárat feliráson: „Feltámadunk!" Igen, feltámadunk 1 N. Z. A VÁROSHÁZÁRÓL. § A városok segítése. A belügyminiszter az 1911. évi állami költségvetésben a városok segítésére előirányzott három millió koronából csak két millió koronát utalványozott ki azzal, hogy a fönnmaradó egy millió koronából az egyes városoknak jutó segítőösszegeknek megállapításánál az állami segítés hovafordításáról rendelkező törvény lesz már irányadó. F. hó 24-én a képviselőház miniszterelnöki fogadótermében Tisza István gróf vezetésével küldöttség jelent meg Héderváry Károly gróf miniszterelnöknél. A küldöttségben a rendezett tanácsú városok orsz. képviselői közül mintegy 25-en vettek részt, köztük dr. Antal Géza városunk orsz. képviselője is, ki az egész küldöttségnek szervezője volt. A küldöttség vezetője a miniszterelnököt, mint belügyminisztert arra kérte, hogy a városok számára az 1911. évre előirányzott harmadik millió korona állami segítést a tervbe vett törvényjavaslatra való tekintet nélkül még ez év folyamán utalványoztassa ki. Héderváry Károly gróf miniszterelnök kijelentette, hogy a segítőösszeg fölosztásáról szóló törvény a napokban egészen elkészül. E törvényjavaslat szem előtt tartja azt, hogy segítést annak adjanak, aki jobban rászorul. Amint a javaslat készen lesz, ezen az alapon kívánja a segítést kiosztani, hogy a városok ne várjanak mindaddig, mig a javaslat törvényerőre emelkedik. A küldöttség köszönettel és megelégedéssel fogadta a miniszterelnök válaszát. § Városi közgyűlés lesz f. hó 30-án a következő tárgysorozattal: 1. Az Erzsébet-liget kibővítésére szükséges telkek megvétele. 2. Városi tanács jelentése és javaslata a Kisfaludy Károly utcát átszelő Tapolcza-hidnak kibővítése tárgyában. 3. Pápa város árvaszéke javasolja, hogy a gyámi tartalék-alap terhére husz darab osztrák-magyar bank-részvény vásároltassék. 4. Pápa város által felveendő 600.000 K-ás kölcsön után a kir. adóhivatal 1874 K illetéket — Áll-e még a magyar kiráj ? — kérdezi — miközben pipára gyújt. Más ember talán azt gondolná, hogy Ferenc József királyunk irányában érdeklődik. Dehogy. Azt a „Magyar király"-t kérdezi,, amelyikben minden este muzsikálnak. Szálloda ez, még pedig régi, öreg. — Azért kérdeztem, — mondja tovább — mert abban a korosmában én is mulattam valamikor. Ugy húzta a cigány csakúgy rotyogott. Még most is eszemben van, amint muzsikáltak. Aztán a bortól jókedve lóvén, hát rákezdi : Elbujdosott nagy Rákóczi, Bujdosik a Kossuth is. Lesnek rája a katonák Még az országúton is. Jaj Istenem mi lesz velünk, Mindenki csak mi ellenünk . . . Itt az orosz, ott az osztrák, Szegény, szegény Magyarország. Mikor abbahagyta, elővette a zsebkendőjét s a szemeihez nyomogatta. Aztán szólt : — Tudod öcsém, olyan szépen azóta, de talán még azelőtt se muzsikáltak. Sírtunk, tudod, mint a gyerekek. Nem maradt ott száraz szem egy se. Még a pinoórek is airtak. Aztán hozzá tette : — Csak még egyszer szeretném hallani azt a nótát, azoktól a cigányoktól 1 — Mert öcsém minálunk nem hallani semmit. Mindenki el van foglalva a maga bajával, nem akar, vagy nem tud érdeklődni semmi iránt. Pedig a vérünk most is vér, a becsületünk most is becsület, a szeretetünk most is szeretet csak azt nem tudjuk, mi a fenét csináljunk vele. Lám, lám, hát nem alszik a falu. Csak szundikál. — Tiszteletes uram, tanító uraim és még egynéhány tekintetes uram: miért nem rázzák fel őket 1 Én azt hiszem, néha hallgatnának a jó szóra is. szabott ki, melyre nincs fedezet. 5. Dr. Szeleczky Béla kérelme Kis Mór v. pénztáros és Krancsák József pénztári ellenőr ellen 71 K 94 f tőke és járulékai erejéig végrehajtás elrendelése iránt. 6. A Bezerédy-utcai lakosok kérik, hogy a vízvezetéki csőhálózat utcájukra is kiterjesztessék. 7. Regále-bizottság javaslata a kövezetvám-díjszabály és 8. ugyanennek javaslata a helypénz-díjszabályzat módosítása érdemében. 9. Sarudy^ György pápai lakos kérelme a f. évi november hó elején megnyitni szándékolt felső építőipari iskola céljaira a városi ipariskola épületében két helyiség kijelölése, illetve engedélyezése iránt. 10. A jégbeszerzésről alkotott szabályrendelet-tervezet. 11. Választó-kerületek beosztására vonatkozó bizottsági javaslat. 12. Dr. Weltner Sándor városi orvos kérelme, hogy nyugdíj-igénye 1906 október 15-től számíttassék. 13. Illetőségi ügyek. § A szinház bérbeadása. Drucker Mór és Nagel Benő fővárosi mozgófénykép színházi vállalkozók a városra nézve igen előnyös feltételek mellett akarják bérbevenni a városi színházat. A szerződés szerint, amelyet dr. Csoknyay János főügyész készített, s amelyet a vállalkozók már alá is írtak, a színházat az egész év tartamára — kivéve a rendes színházi szezónok idejét s azokat a napokat, melyeken a város a színházat jótékony, vagy műkedvelői előadások céljaira átadja — kibérlik s a bérletért 1911 november 1-től kezdve évi 3200 K-t fizetnek. Kötelesek a vállalkozók a szinház berendezését és felszerelését jókarban tartani. Szeméremsértő, vagy erkölcsbe ütköző tárgyú képeket nem mutathatnak be. Óvadékul 1600 K-t tesznek le. Mindkét fél részére félévi felmondás van kikötve. A szerződést, mely a vállalat prosperálása esetén igen szép összeggel gyarapítaná az új szinház alapját, a közgyűlés elfogadásra ajánlja a képviselőtestületnek. A vállalkozók — mint értesülünk — 15.000 K értékű mozi-gépet akarnak beállítani a színházba s a legmodernebb felvételeket szándékoznak bemutatni. A színházi hét. Ezt a hetet is kitöltötték anélkül színészeink, hogy csak egy érdemleges újdonságot bemutattak volna. Csupa régi darabot újítottak fel s ezeknek is majd mindegyikét úgy, hogy fájó volt a visszaemlékezés régi, első előadásaikra. Igazán nem értjük az igazgatóságot, hogy most, amikor elég jó társulata van együttt, nem igyekszik határozottan jóindulatú közönségünket a színházhoz láncolni, hanem rossz repertoárral és még rosszabb összjátékkal inkább elvadítja. Ma, szombaton, ugyan lesz operett-újdonság s újdonság-igéret van a jövő hétre is bőven. Talán az- a jelszó Szalkaynál: „Minden jó, ha a vége jó". Csak aztán tényleg jó legyen a vége. A jutalomjátékok özönében a múlt szombaton Rónai Alice neve bukkant föl. Dóczy Lajos Az utolsó szerelem c. történelmi vígjátékát választotta jutalomjátékáúl. Elég szerencsétlenül. Virág ugyan nem hiányzott, de elismerés és taps annál kevesebb jutott, jóformán semmi. Ennek pedig az az egyszerű magyarázata, hogy Rónai csak egy jelentéktelen apród szerepet játszott s hogy a hosszú 5 felvonásos darabban jóformán csak kétszer mutatkozott; a legelején és a végén. Érdeméről tehát komikus volna említést is tenni. Azt azonban nem hagyhatjuk szó nélkül, ami a dolog természetéből folyik, hogy a jutalomért ellenérték is szokott járni. Ügy képzeljük a dolgot, hogy a jutalomjátékos azért választ ki bizonyos forszdarabot, hogy abban tökéletes játékot és alakítást nyújtva, ünnepeltesse magát és tehetségét, szóval ragyoghasson — jelen esetben azonban ez teljes lehetetlenség volt. Ezért maradt el a közönség részéről is a taps, részünkről is az elismerés. Pedig Rónait nem úgy ismerjük, mint hogyha ezeket nem tudná magának megszerezni. Az előadás különben hosszadalmas és kissé vontatott volt, nem is említve a kiállítás szegényes voltát. A többi szereplő közül Huzella a makacs Drugeth Mária szerepében kiváló alakítást nyújtott. Jó volt Benes, Karmos, Déri és Zilahi is, gyengébb Kovács, Káldor és Alapi. Hétfőn ismét jutalomjáték volt. Ezúttal Fekete Irén volt az est ünnepeltje Gárdonyi kedves vígjátékának, az Annuská-nak címszerepében. A szép számú közönség sok, jól megérdemelt tapssal ós virággal fejezte ki elismerését azért az elegáns, de mindvégig természetes játékért, mellyel Fekete ezúttal oly szimpatikussá tudta tenni magát is, meg Annuskát is. Mellette legtöbb dicséret illeti meg Rónai Alicet és Kovács Lajost. Kovács, mint János barát pompás alakításával állandó derültséget keltett, míg Rónai, aki egy fiatal, szerelmes leány szerepét játszta sok tudással és üde temperamentummal, valósággal excellált. Nagyon sikerült volt Déri, Zilahi, Káldor, Boriss és Miklósi játéka is, de a Szántó szereplése sehogysem tudja feledtetni elődének, Bátori-nak könnyed humorát. Szerdán Maeterlinck „ Monna -Vanná"'-ja. ment. Hát bizony a szép Vanna fölött nem repültek el nyomtalanúl azok az évek, amelynek előtte egy szab köpenyével először hozta izgalomba az újra, szenzációra éhes emberiséget. Az arca is megcsúnyult, a hangja is megfakúlt s még mintha az érzése is őszintébb, igazabb lett volna akkor, mikor először vonúlt át Prinziavelli táborába, hogy becsülete árán megváltsa az ostromlott, éhező pízaikat. Avagy csak a pápai Vannán történt volna ily szomorú változás? Csak ő nem tudta volna a hihetetlent hihetővé, a bizarrt — poetikussá tenni ? Egy szó annyi, mint száz Huzella Irén intelligens színésznő, de sem külső, sem belső tulajdonaival eddig még nem mutatta érdemesnek magát a drámai hősnő vezető szerepére. A párja Zilahi volt (ki is lehetett volna?). Zilahi jó drámai színész, soha nem ront, de van egy nagy hibája — mindig önmagát ismétli. Beszédmódban, taglejtésben, maszkban, arcjátékban több változatosságot kérünk s akkor megérdemli, hogy a közönség kegyébe fogadja. A darabban nagy szerepe van még Kovács-mk, aki a szerepe első részében szerzőileg előirt ordítozást állandóvá tette és fülsértő disszonanciává fejlesztette, melynek hanghullámaiban elveszett minden színészi jó igyekezete. Nemes előkelőséggel játszotta Alapi az öreg Colonna szerepét. A rendezés körül Déri szemmel látható és füllel hallható buzgalmat fejtett ki, de az igazgatóság a családi háztartások terén jogosult, de művészeti téren kevésbbé helyénvaló takarékosság elve alapján nem bocsátja rendelkezésére a jó rendezéshez szükséges technikai segédeszközöket. A csütörtök esti közönség végre újdonságot láthatott, egy elég szabadszájú s elég mulatságos bohózatot a Theodor és társát. A bohózat két szeretetreméltó sarlatán uri ifjú machinációján alapul, kik minden képzelhető és képzelhetetlen módon szereznek pénzt, bérbeadják előkelő ismerősük erkélyét az emir bevonulására és szerelmi slamasztikába keveredett gazdag urakat jó pénzért kisegítenek — kacagtató jelenetek során — a hínárból. A mód, ahogyan ennek folyamán a szarvas férjj el elhitetik, hogy a felesége nem felesége, eredeti és ötletes és érdeméül tekinthetjük az egyébként elég frivol tónusú darabnak, hogy szatírája nemcsak az öreg férjet, de a fiatal szerelmest is ostorozza s végül kiábrándítja az asszonyt — férjből, gavallérból egyaránt. Ezt a jó bohózatot színészeink elég jól, bár nem elég gyors tempóban játszották. Kitűnő volt a két uri svihák szerepében Zilahi és Káldor. A saját feleségébe, mint chansonette-énekesnőbe belebolonduló férjet Szántó adta, nem aknázva ki teljesen a szerepében rejlő komikumot. A szerető szerepe nem való Alapi-nok, ezt Déri-re kellett volna bizni, mig a szenátort eljátszhatta volna Alapi is. A nők közül fő-, s tegyük hozzá nagyon hálás szerepe volt Huzella Irénnek s ha voltak is játékának sikerült mozzanatai, legtöbbször idegenül érezte magát a bohózati légkörben. Egy telefon-kisasszony szerepében ennivaló butaságot miméit Rónai Alice, ki — ha nem énekeltetik — elsőrendű naivának beválik. Kisebb szerepében jól megállta helyét Fekete Irén is. A közönség botránkozott és — nevetett. \