Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-08-12 / 32. szám

kodását hivná ki csekély számú tereink rendben tartása. A legerősebb kritikát váltja ki belö­lünk a szinháztéri sétahely jelenlegi álla­pota. Az alsó városrésznek, úgy szólván ez az egyedüli nyári üdülő, illetve pihenő helye. Ezt jó karban tartani érdekében állna a hatóságnak is. De ki törődik ezzel ? Senki. Legfeljebb egyszer egy esztendőben fellocsolják, kaviccsal behintik, a padokat szétrakják s aztán vége minden további hatósági ténykedésnek. Hogy nemcsak a szinház szögleteit rondítják be fényes nappal illetlen emberek, hanem a padok tisztaságát sem kimélik, avval a város­házán nem törődik senki sem. Pedig kellene! Még ez üggyel kapcsolatban azt is szivére kötnök az illetékes tényezőknek, hogy általános szépészeti szempontból nem ártana a szinbáz-tér körüli sövény­kerítéseket egyenletesebben nyesegetni és a térre szőrt éles kőtörmelékeket lehenge­relteim. Amint most a sok kemény és éles kavics a sétálók lába alá kerül, vagy a lábbelit, vagy a lábat megsebzi és ter­melőjévé válik a lábak rettegett rügyének, a tyúkszemnek. De nehogy az esztétikai hiányok fel­sorolásával hatóságunk tyúkszemére hág­junk, fentebbi igéretünkhöz képest jóakaró figyelmökbe ajánljuk és méltó támogatá­sukat kérjük azon nagyobb szabású épít­kezésekhez, amelyeket a helybeli lakás­mizériák által kényszerített tisztviselöség tervez. Hogy a város mivel lendíthet a meg­valósítandó tisztviselő-telep sorsán, azt más városok példája mutatja, ahol már a tisztviselőknek van ilyen otthonuk. Mi sem fogunk más segedelmet kérni tőle. Egyelőre csak azt a jóakaratot kí­vánjuk lekötni e tervnek számára, amely­lyel egy jó és olcsó telek kiválasztásában segédkezik. Amely város, mint Pápa is, szépülni és épülni akar, annak hatósága nem zár­kozhatik el a sorainkban kifejtett kívá­nalmak teljesítése elől. Gy. Gy. Á hétosztályú polgári fiúiskoláról A polgári fiúiskolákban évek óta állandóan szaporodó tanulók száma, valamint az a körül­mény, hogy a polgári iskola IV. osztályából ki­lépő tanulók nagyrésze a gyakorlati pályákra lép és csak kisebb része kívánkozik a tanító­és felső kereskedelmi-, vagy különbözeti vizs­gálat alapján a gimnázium és reáliskolákba, végre az a kétségtelen tény, hogy a gimnázium és reáliskolába sokan járnak olyanok, akik tudományos pályára nem készülnek, érezteti a társadalommal olyan iskola szükségét, amely az ország polgársága fiainak az általános művelt­ség mellett az önkéntesi jog megszerzését, de gyakorlati és céljainak megfelelő nevelését is biztosítja. E lap 25. számában Ő— ő— vezér­cikkében a következőket mondja : „Eddig 50%­ban nem azért végezték ifjaink a teljes közép­iskolát, mert erre szükségük lett volna, hogy a pályájukhoz szükséges ismereteket megszerez ­hessék, az érettségi csupán eszköz volt, hogy egyetlen vágyuk teljesüljön: a tiszti kardbojt el­nyerése". A polgárság céljainak megfelelő is­kola hiányában a gimnáziumba járatják fiaikat, holott a polgárságnak semmi szüksége sincs és nem volt Cicero és társainak latin és görög, csak a tudományos pályára készülő embernek nélkülözhetetlen tudományokra. Igy alakult ki a hétosztályú polgári iskola szüksége, de kifejezet­ten csak 1909-ben követeli először a polgárság, amidőn az Orsz. Polg. isk. Egyesület Délvidéki Körének közgyűlésén Nagykikinda város hiva­talosan állást foglal a hétosztályú polgári fiú­iskola mellett s e célra 150.000 K készpénzt és 30—40 holdnyi területet ajánl fel. A vallás­és közoktatásügyi minisztérium elutasító vég­zésére Nagykikinda város újabb felterjesztésé­sében a következőketirja : „Hazánk anyagi jóléte szoros összeköttetésben áll mezőgazdaságával. Tagadhatatlan, hogy a 100—300 holdas föld­mivelő gazdaságok, amelyek tulajdonosai alig tudnak irni-olvasni, a fejlettebb viszonyok kö­zött csak úgy állhatnak fenn, ha ezeknek gaz­dáit a gazdaságok vezetéséhez szükséges intelli­genciához juttatjuk. Akivel csak közöltem — irja a polgármester —, ezen iskolára vonat­kozó tervünket, a szakférfiak és az osztály­vezetők mindkét minisztériumban, mindannyian jónak, helyesnek és a kor igényeinek megfelelő­nek mondották iskolatervezetünket". A föld­mivelésügyi minisztérium vállalta a kérvényben foglalt kiadások fedezését saját tárcája terhére, de a közoktatásügyi minisztérium a hétosztályú gazdasági irányú polgári iskolát egyelőre — mivel precedens nélkül áll — nem engedé­lyezte. A város kénytelen négyosztályú polgári iskolát nyitni, de kifejezést ad abbeli meg­győződésének és óhajának, hogy a fennforgó viszonyok között Nagykikinda város közönségé­nek érdekeit főleg és elsősorban csak olyan polgári iskola elégíthetné ki, amely a prak­tikus életre kiható gazdasági jellege mellett hétosztályúvá szerveztetnék. Azóta a hétosztályú polgári iskola kér­dése érik és folytonosan több és több embert hódít meg magának. Az idei országos gazdasági kongresszus sokat foglalkozott ezen tervvel. Az előadó kimutatta, hogy Magyarországon nincs is gazdasági oktatás a külföldhöz képest, pedig Magyarország bizonyára agrár-ország. A 3 gaz­dasági akadémiába jár 338 hallgató, a 23 föld­mives-iskolába pedig összesen 671 tanuló, amennyi akárhány vidéki gimnázium, vagy pol­gári iskolában van. A mezőgazdasági oktatás állapota a kereskedelem és iparhoz képest a legmostohább. A földmives-iskola sohasem fogja betölthetni a gazdasági középoktatás szerepét, mivel a jobbmódu gazda nem vár a fiával 16 esztendős koráig, hogy odaküldje 2 évi iskoláz­tatásra, mikor manapság az ifjak már 17 éves korukban kereskedelmi iskolai érettségit- tehet­nek, ami sokkal több kedvezménnyel jár. Az előadó szavait fényesen igazolja a földmives-iskolák legújabb reformja, amely sze­rint a földmives-iskolák egyrészét 6 hónapos kisgazdákat nevelő tanfolyamokra, másik részét 1 1/ 2 évre leszállított szorgalmi idővel mező­gazdasági altiszt-képző iskolákká szervezték át. — — — Az orosz a lábai előtt hevert s ő nem szólt. — — — Nagyon idegenszerű ünnep volt ez, mint maguk az orchideák, s furcsa megle­petésekkel tele. Egy néger jött be a függöny­ajtón s jáspiscsészében csillogó bolognai könnye­ket kinált. — Láttam, hogy Mercedes nevetve mond valamit az orosznak, ez ajkai közé vesz egy bolognai könnyet, sokáig tartja ott, azután átadja a kedvesének. E pillanatban a növények zűrzavaros tö­megéből egy óriási orchidea pattant ki, egy sóvár, szomja8ajku démon-arc, melynek nem volt álla, csak csillogó szemei s tátongó, kékes inye. Hiszi, hogy az orchideák tudnak gondol­kozni ? E pillanatban ugy éreztem, hogy tudnak, éreztem, hogy ezek a fantasztikus virágok örül­nek az úrnőjüknek. Mert ez az érzéki, piros­ajkú, zöldesfehér bőrű, vöröshaju kreol nő or­cbidea-királynő volt. -Az orchideák nem is virágok, hanem sátáni teremtések, oly lények, melyek érzékeket mámorító szinpompába rejtik undok viperatestüket. A bóditó illattól részegen tértünk vissza a terembe, Az orosz pár szóval elbúcsúzott tőlünk. - — Igazán elbúcsúzott, mert Barkában leskelődött a halál. Másnap reggel egy kazánrobbanás ato­mokra tépte. Pár hónap múlva a testvére, Iván lett Mercedes kedvese, egy hozzáférhetetlen, gőgös ember, ki mindenkit került. Kint laktak egy villában a város kapui előtt, elvonulva minden ismerőstől s vad, őrült szerelemben éltek. Aki úgy látta őket mint ÓD, esti szürkü­letben a parkban egymáshoz simulva, nem tö­rődve a világon semmivel, az elhitte, hogy ezt a két lényt a mi vérünknek teljesen idegen, roppant hatalmas szenvedély kötötte ösze. — — Ekkor egyszerre csak az a hir érkezett, hogy Iván is szerencsétlenül járt egy léghajó ­útnál, melyre látszólag minden terv nélkül vál­lalkozott, s melynél titokzatos módon bukott ki a gondolából. Mindnyájan azt hittük, hogy Mercedes nem fogja tülélni ezt a csapást, — — — Pár hétteje később — tavaszelő volt — nyitott kocsiban hajtatott el előttem. Mozdulatlan arcának egyetlen vonása sem árulta el a kiállt fájdalmakat. Mintha egyiptomi bronzszobor vonult volna el előttem, amint kezét térdein nyugtatja s a tekintete más világban kalandozik. — — Még álmomban is kisértett ez a benyomás, a Memnon kŐszobráé, aki túlvilági nyugalommal s üres szemekkel egy hintóban hajtat neki a hajnalnak, mind tovább és tovább, biborszinben világító ködön s délibábos párázaton át. A kerekek ós lovak szürkés lila árnyéka végtelenre megnyúlt s a kora reggel világosságában kisértetiesen táncoltak a harmattól nedves úton. Azután, hosszú űtra indultam, a világban sok csodálatosan furcsa képet láttam, de kevés hatott úgy rám, mint ez. Vannak szinek éa formák, melyekből a lelkünk éber, eleven ál­mokat sző. Éjszaka a lábunk alatt megkoppanó kövezet, egy-egy evezőcsapás, egy léghullám, egy-egy vörös háztetőnek az éles körvonala, egy­egy a kezünkre eső meleg esőcsepp, ezek azok a varázsszavak, melyek képzeletünkben ily képe­ket idéznek föl. Mikor hazatértem, Mercedesnél Tonio volt az orosz utóda. Bódult volt a szerelemtől, a szive, az érzékei, a keze, a lába csakúgy békóban vonaglott, mint amazé. Mercedesnél is ugyanazt a féktelen, zabolátlan szerelmet láttam. De te» kintete megint csak fürkészőleg nyugodott rajtam. Épp ugy, mint akkor, az orchideás éjszakán. Tonióval összejöttem néha Manuelnek, közös Lakásberendezé DRACH u. m. háló-, ebédlő-, iroda-, előszoba- és konyhaberendezé­seket megrendelésre rajz után készítek a legmodernebb kivitelben. í zléses, olcsó és modern BÚTOROK állandóan raktáron! zzzz^nzz: Javításokat is elfogadok. ' eket ADOLF bútorasztalos, Pápán, — Győri-ut, Tizes-malom.

Next

/
Thumbnails
Contents