Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-08-05 / 31. szám

ben veszi igénybe az árusítók szellemi s különösen idegerejét, hamarabb kimeríti erőkészletüket és fáradtságukat is hamarabb idézi elő. Mindezeknél fogva a kereskedők összes szervezetei és pedig úgy a szabad ülésen alapulók, mint törvényes érdekképviseleteik : a kereskedelmi és ipari kamarák egyaránt kivánják a korábbi üzletzárást. Kivánják pedig nemcsak a fent előadott okoknál fogva, hanem kulturális, higiénikus, erkölcsi és szociális szempontok miatt is. A modern kereskedő, ha a nagy versenyharcban meg akarja állani a helyét, kell, hogy önművelődésén állandóan dolgozzon. Ehhez idő kell és túlfáradtságmentes hangulat, amit a korlátlan üzletidő nem nyújt. A korábbi üzletzárás higiénikus előnyei annyira kézenfekvők, hogy bővebb kifejtésre nem is szorulnak. Erkölcsi és családias szempontból sem alárendelt jelentőségű a korábbi üzletzárás. A kereskedők és alkalmazottaik ez idő szerint képtelenek intenzív családi életre. Korán kerülnek el hazulról, amikor még gyermekeik alszanak és későn térnek nyugovóra, amikor övéiket már ismét ágyban találják. Azon sem lehet csodálkozni, hogy a késő esti órákban munkahelyéről elkerülő kiskereskedő, vagy alkalmazott, agyonfáradtan és kimerülten korcsmában keres alvás előtt némi rekreációt. De ez menten megváltozik, mihelyt a nappali munka fáradalmainak némi határ szabatik. E tekintetben igen biztatók a külföldön a 8 órai üzletzárással tett tapasztalatok. Már 1908-ban 328 német városban a kereskedők a törvényes 9 óra helyett már 8 órakor zárták üzleteiket; és pedig nemcsak a kis- és középvárosok, hanem a következő nagy városok : Altona, Braunschweig, Charlottenburg, Danzig, Dresden, Düsseldorf, Elberfeld, Erfurt, Frankfurt, Hannover, Karlsruhe, Kassel, Kiel, Königsberg, Leipzig, Lübeck, Magdeburg, Mannheim, Posen, Potsdam, Rostock, Schöneberg, Stettin, Wiesbaden stb. Sőt Münchenben már 7 órakor zárják az idegenforgalom szempontjából legszámottevőbb üzleteket. Bécs városában is közeleg már a 7 órai üzletzárásra való áttérésnek az ideje. Nálunk is megérett ez a kérdés. Bizvást meg lehet állapítani, hogy nincsen még egy kérdés ebben az érdekellentétektől pártokra s osztályokra széttagolt magyar társadalomban, amelynek megoldási irányára nézve oly harmonikus egyértelműség uralkodnék, mint éppen a záróra kérdésében. Főnökök és alkalmazottak, eladók és vásárlók, egyház és orvosok, sajtó és közvélemény egyaránt a legnagyobb rokonszenvvel fogadják ezt a mozgalmat. Csak a versenyző kisebbség ellenállásán törik meg e szép reményekkel biztatóan megindult társadalmi megegyezés. Ennek a versenyző, de elenyésző kisebbségnek a korábbi üzletzárásra való reábirása azonban máskép mint törvény alkotásával és büntető szankciók kilátásba helyezésével nem lehetséges. Meg kell tehát alkotni minél előbb az ide vonatkozó törvényt! Iskolai értesítők. VI. Református főiskola. 274 oldalas hatalmas könyvben számol be legnagyobb és legrégibb tanintézetünk a lefolyt iskolai évről. Az értesítő gazdag anyagát dr. Thury Etele, theol. akadémiai és Faragó János főgimnáziumi igazgatók nagy gonddal "állították össze, úgy hogy belőle a kiváló intézet életéről tiszta képet nyerhetünk. Az értesítőt — születésének 100 éves emlékünnepélye alkalmából — Vali Ferenc arcképe diszíti. Dr. Antal Gábor püspök megnyitó beszéde, a kiváló tanár megkapó jellemzése, nyitja meg az értesítőt. Váli életrajzát a legnagyobb alapossággal, müveinek részletes ismertetésével Barcsi József tanár irta meg s közli az értesítőben. Dr. Antal Géza és Czike Lajos szép beszédei zárják a megemlékezések sorát. Programmértekezést kettőt közöl az értesítő. Az első Sándor Pál tanárnak székfoglaló értekezése : Cicero életfilozófiája. A jeles készültségre valló értekezés bevezetőleg a Cicero előtti filozófia-rendszerekről szól, majd Cicerónak kötelességekről szóló pnűvét tartalmilag ismerteti s végül kifejti a nagy szónok ethikai felfogását, melynek summája: beate vivere — boldogul élni. A tudományos színvonalon álló és igen élvezetes stílusban megirt értekezés szerzőjének becsületére válik. A másik programmértekezés dr. Lakos Béla tanár tollából való és Algériáról szól. Részlete ez egy nagyobb munkának, mit a szerző észak-afrikai útjáról ir. A közölt mutatvány a legnagyobb mértékben alkalmas arra, hogy műve iránt az érdeklődés felkeltessék. Annyi históriai, geográfiai, kultur- és szociálpolitikai ismeret van itt összehalmozva, minőt kevés hasonló munkában találtunk. Tömör, határozott stilusa bizonyos egyéni jelleget ad az egésznek, mely tanulóknak és felnőtteknek is tanulságos és gyönyörködtető olvasmány. A tulajdonképeni értesítő a kormányzó testület névsorával kezdődik. A főisk. igazgatói jelentés után a theol. akadémia tanévi ismertetése következik. Az akadémián 5 rendes-, 1 helyettes- és 3 óraadó tanár tanított. Speciálkollégiumban franciát és angolt is tanultak a theologusok. Beiratkoztak 55-en, év végén kollokváltak 51-en, 11 I., 17 II., 11 III. és 12 IV. éves. Jelesen kollokvált 18, jól 13, elégségesen 15. A hallgatók közt illetőségre legtöbb volt 13 Somogyból, 8 Veszprémből, 7 Sopronból, 6 Zalából, a többi meg 12 megyéből. Önmunkásságukat a theol. önképzőkörben és ker. diákszövetségben fejtették ki. Az értesítő 90—105. oldalát a főgimnáziumról szóló történeti adatok foglalják el. Ezek közül megemlítjük a következőket: Faragó János főgimn. ig. ez állásában véglegesíttetett. A tanári kar kötelékéből kiváltak Gáty Zoltán, dr. Kőrös Endre, Rácz Dezső, Németh Károly, helyükbe jöttek Gáty István, Lautner János, dr. Bodola Gyula, Kovács Lajos Jenő. Az igazgató reményét fejezi ki, hogy a párhuzamos osztályok véglegesítését új rendes tanári állások rendszeresítése is nyomon követi, ami az intézet érdekében valóban kívánatos. A tanulmányi 'ügyek során állást foglal az igazgató úgy az egyfolytában való tanítás, mint a másfélórás leckeórák ellen. A tanári kar számos értekezleten foglalkozott a növendékek előmenetelével és magaviseletével. Tanulmányi kirándulás Sopron, Fertő-tó, Semmering, Grácba volt. Szól még a beszámoló a testi nevelésről, egészségügyről, az ünnepélyekről, különböző gyűjtésekről. A hagyományok sorából kiemelkedik néhai Nagy Adolf 14000 K-nás ösztöndíj alapítványa. A tanári kar 24 tagból állott, kik között rendes tanár volt 14, helyettes 6, óraadó 3, gyakorló tanár 1, ezenkívül 4 hitoktató működött az intézetben.. A tanári kar a 642 főből álló növendéksereget 12 osztályban tanította. A végzett tananyag részletes kimutatása után a növendékek névsora következik. — Jeles tanulók voltak: I. o.: Barcsi József, Décsi Benő, Földes Gyula, Gáty Ferenc, Hegedűs Bálint, Kovács Elek, Czike Pál, Czike Zoltán, Dómján Géza, Komáromy János, Kőrös Béla, Magyar Jenő, Parais Árpád; H. o.; Szakáll Zsigmond, Szalay Sándor, Jakab Áron, Kerkápoly Géza, Lázár Imre; III. o. : Gózon Aladár, Joó Sándor, Kőrös Emil, Tóth Sándor, Blettler István, Neubauer Mihály; IV. osztály: Csapó József, Csizmadia Aladár, Füri Mihály, Kis Albert, Papp Sándor, Horváth János, Kis Imre, Tóth Kálmán; V. o.: Balassa Miklós, Kis Károly, Lipsitz Benő, Rózsás József, Sauer Oszkár, Szenczy János; VI. o.: Buxbaum Sándor, Fürst Iván, Tapsonyi Sándor; VII. o.: Merétei Sándor, Tamás Károly, Weisz Lipót ; VIII. o.: Böröndy Viktor, Falusy Gusztáv, Győry Elemér, Horváth Sándor, Rácz Antal, Szalay Ferenc, Vámos Géza. A jutalmazásokról, tandíjmentességről, köztartási segélyezésekről szóló fejezetekből látjuk, hogy a hatalmas intézet hatalmasan felkarolja a szegény, de tehetséges tanulókat. Az ifjúsági egyesületek közül csak gimn. tanulók tartották fenn a sakkört, a Fejes Zsigmond vezetésével szép eredménnyel működő segítőegyesületet, a konfirmált ifjak egyesületét s a tornakört. A szertárak és gyűjtemények szépen gyarapodtak, így a rajzszertár 391 K értékben, a természettani 476, a tornaszertár 908 K értékben. A statisztikai adatok közül kiemeljük a következőket: Beiratkozott 642, vizsgát tett 630 tanuló. Az egyes osztályok népessége: I. A) 52, I. B) 59, II. A) 50, II. B) 52, III. A) 55, III. B) 52, IV. A) 37, IV. B) 42, V. 61, VI. 52, VII. 59, VIII. 59, ezek közül csak a két legfelsőbb osztály népességét tartjuk túlmagasnak. Illetőségre 299 volt veszprémmegyei, 71 vasmegyei, 66 komárommegyei, 27—27 fehér- és zalamegyei, a többi még 16 megyéből. Vallásra ref. volt 365, ev. 81, rk. 75, izr. 109. Magaviseletre nézve jó osztályzatot nyert 535, szabályszerűt 88, kevésbbé szabályszerűt. 1. Előmenetelre volt jeles 50 = 8%, jó 135 = 22%, elégséges 296 = 46%, elégtelen 149 = 54%, ami sokkal kedvezőtlenebb a tavalyi 17%'

os eredménynél, bár az országos átlagon alul marad. Az egyes tárgyból elért eredményt tekintve a jelesek %-száma a rendes tárgyak közül legnagyobb volt a vallásból 46%, a görögpótlóból 27%, a németből 23%, a történetből 21%, az elégtelenek percentje legnagyobb a természettanból 14%, görögből 11%, mennyiségtanból 10 %• Tekintélyes részét foglalja le az értesítőnek a főiskolai intézmények fejezete. Ennek keretében az énekkar, gyorsírókor, a dr. Kapossy Lucián elnöklésével sikeresen működő képzőtársulat s a zenekar tevékenységével ismerkedtünk meg. A főiskola büszkesége a Borsos István vezetése alatt álló könyvtár a lefolyt évben is 1566 darabbal gyarapodott, jelenlegi állománya 39.007 darab s több mint 2000 duplikátum. A köztartásról s az alapítványokról szólnak az utolsó fejezetei a terjedelmes értesítőnek, melyeknek összeállítása példás rendről, külső kiállítása Ízlésről, csínról tanúskodik, utóbbiért a főiskolai nyomdát teljes dicséret illeti. A VÁROSHÁZÁRÓL. Városi közgyűlés. — 1911 julius 31. — Városunk képviselőtestülete e héten hétfőn mintegy 40 városatya jelenlétében közgyűlést tartott, melyen az elnöklő polgármester jegyzőkönyvhitelelesítésre dr. Steiner Józsefet, Borsos Istvánt, Halász Mihályt, Baráth Károlyt és Ács Ferencet kérte fel. Napirend előtt a polgármester meleg szavakban emlékezett meg a Gyurátz Ferenc püspököt ért kitüntetésről. Tudatta, hogy az illusztris férfiút a város nevében lakásán személyesen üdvözölte s indítványozta, hogy a képviselőtestület szerencsekivánatait jegyzőkönyvében is fejezze ki, amit lelkes éljenzéssel elfogadtak. Ugyancsak napirend előtt elparentálta a polgármester Szoboda Vencel nyug. v. tanácsost, kinek érdemeit és emlékét jegyzőkönyvbeiktatták. Áttérve a napirendre, a város 1911. évi zárószámadását az idevágó pénzügyi bizottsági javaslattal együtt vita nélkül, egyhangúlag elfogadták. A legtöbb állami adót fizetők jegyzékének kiigazítására dr. Kluge Endre, Saáry Lajos, Steinberger Lipót, Botka Jenő és Csoknyay Károly tagokból álló bizottságot küldtek ki. Langráf Zsiga és Szóld Manó abbeli kérelmére, hogy állati hullákat értékesítő vegyi gyár létesítésére kizárólagos engedélyt nyerjenek, megkeresnek oly városokat, ahol már hasonl$ gyárak vannak, hogy ezek nincsenek-e városi kezelésben. A város törzsvagyonából nem vásárolnak osztrák-magyar bank részvényeket, mivel abból csak 6 részvényt kaphatnának s csak 20 részvény nyújt egy szavazati jogot. De megkérdik az árvaszéket, hogy a gyámi tartalék-alapból nem lehetne-e bank-részvényeket vásárolni. A vélemény leérkezése után döntenek végleg. 'Schneider Jenő városi malombérlő abbeli kérelmét, hogy a malom javításánál felmerült 240 K pótköltséget fedezzék — Győri Gyula és Halász Mihály felszólalása után — teljesítették, mert a bérlő a befektetés után 6 %"

o

t