Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-01-28 / 4. szám

kell buzgólkodnunk. Rajta kell lennünk, hogy a devecseri vasút, melyre a város meghozta a maga áldozatát, tényleg létesüljön is. Sokféle gyártervezgetéseinkböl egyet mégis csak valóra kéne váltani. Iskolavárosi jellegünket újahb iskolák idehozásával kell megőriznünk. Ha lehet, ki kell használnunk a bakonyi lőtér közelségét műszaki csapattest megszerzésére. Az itt felsoroltak teendőinknek csupán első csoportja. Második csoportjába az egészségügyi és szociális inrézkedések tartoznak. Ezek közül csupán kettőt kívánunk kiemelni: a csatornázás megvalósítását és a lakásviszonyok szanálását. Ha ezen a téren megtesszük azt, ami kötelességünk, ha új intézmények létesítése terén törekvésünket siker koronázza, akkor a következő népszámlálásnak a mainál is kedvezőbb eredménye lesz, akkor 1921-el a vidék nagyobb városainak sorába léphetünk. — őr — Műszaki iskola Pápán. i. • Közleményemnek egy kis története van; január 8-án előadást tartottam a Jókai-körben „Az új egyetemekről

8 ; vizsgálódásomban arra a meglepő eredményre jutottam, hogy új egyetemek felállítására ez idő szerint szükség nincs, azért, mert azok az életpályák, melyekre az egyetemen lehet képesítést szerezni, részint túlzsúfoltak, mint az ügyvédi, tisztviselői, tanári, gyógyszerészi, — részint, mint a hittudományi szak, nincsenek teljesen a papképzés szolgálatában ; egyik magyarországi hitfelekezet sem bizza papjai képzését teljesen a tudományegyetemre, azért, mert azokat a különös feltételeket, melyek a papi pályán mellőzhetetlenek, nem találja meg az egyetemen ; minél fogva legföllebb 5— 10%-jét a magyar papságnak képezi az egyetem. Ha tehát a tervbe vett 6 új egyetem mégis létesül, azt csak úgy tudom elképzelni, hogy minden ilyen új, tudományos gócpont körül megszüntetjük a jogakadémiákat; pl. ha Kassa egyetemet kap, be kell szüntetni az eperjesi, sárospataki, máramarosszigeti jogakadémiát, a szegedi, debreczeni, temesvári egyetem megnyitása — halálharangja a nagyváradi, kecskeméti, egri jogakadémiának. Természetes, hogy az így főiskola nélkül maradó vidékeket kárpótolni kell valamivel; de mivel ? Veszprémmegyének is volt az Árpádok alatt virágzó főiskolája, közel 300 évig, Szent Istvántól Kún László királyig: ez a székesegyházi főiskola III. Béla királyunk alatt, a királynéval Franciaországból beköltözött ciszterciták vezetése alatt olyan hírnevet szerzett, hogy sokan egyetemnek nevezik. Ezen a jogcímen követelhetne a vármegye közönsége szintén új egyetemet, — inkább, mint akármely városa az országnak, — ha az az új egyetem csakugyan olyan bőség szaruja lenne, melynek nyomából mindenfelé csak áldás fakad. Mivel azonban az új egyetemek felállítása csak fokozza a zsúfoltságot azon életpályákon, amelyeken már is türhetetl en a verseny, középiskolai tanár pl. kereken kilencszer annyi lenne, mint amennyire szükség van, ahányan t. i. kathedrát kaphatnak, világos, hogy nem új egyetemekre van a magyarnak szüksége, hanem egészen másra; — mire hát? Ezt fejtegettem, fenti cimen, ugyanott a Jókai-körben f. hó 22-én tartott előadásomban, melyet, javaslat alakjában 1910 dec. 19-én, a városi tanács elé is terjesztettem, most pedig ezennel átadok a nyilvánosságnak; foglalkozz ék a fölvetett eszmékkel más is; talán-talán megérlelődnek — s valamikor meg is valósulnak. * A megélés nehézségei, a minden pályán tapasztalt s felpanaszolt zsúfoltság felhívja a figyelmet, felkölti mindenkiben az érdeklődést olyan pályákra és tanintézetekre, melyek a mai nehéz viszonyok között is tisztességes megélhetést, biztos kenyeret helyeznek kilátásba. Ilyen iskolák elsősorban a műszaki iskolák, azután a kereskedelmi akadémiák, végül az intenzív gazdálkodásra oktató középfokú gazdasági tanintézet (kertészeti tanintézet Budapesten, a Ménesi-úton). A műszaki iskolák közül a pozsonyi teknológiai szakiskola igazgatója említi intézetének 1910-i értesítőjében, hogy oly nagy a kereslet tanintézetét végzett növendékei iránt, hogy a keresletet nem tudja kielégíteni; azt a tanácsot adja utravalóúl végzett növendékeinek, hogy a kétéves tanfolyam elvégzése után ne vállaljanak mindjárt alkalmazást, hanem legalább egy évig praktizáljanak, gyarapítsák ismereteiket villany-, vagy gyártelepen. > Ez a pozsonyi szakiskola a középiskola III—IV. osztályából kapja növendékeit ; az egységes képzés biztosítására ezt az alternatívát a felvételnél ki kell küszöbölni s a fölvételt IV. középiskolai osztály elvégzéséhez kötni, egyúttal pedig a tanfolyamot 3 évre emelni, nemcsak a miatt, hogy a teljes gyakorlati kiképzés a tanintézet keretéb en, szakszerű vezetés alatt történjék, hanem különösen azon nagy előny miatt, melyet az önkéntesi jog biztosításával nyújthatunk ez esetben, a végzett növendékeknek. A négy középiskolai osztály fölé emelt 3 éves szakiskolák mindegyikének meg van t. i. az a kiváltsága, hogy végzett növendékei nem 3, hanem csak 1 évig katonáskodnak, önkéntesek lehetnek. [Pl. a kassai, szegedi, budapesti felső ipariskola (fémipari t. i.), a budapesti felsőbb építészeti iskola, stb.]. így az a két év, melyet a szervezendő műszaki iskola növendékei, szakszerűbb kiképeztetésük érdekében, áldozatúl hoznak, meg van nyerve és takarítva a katonai szolgálatnál, mert a pozsonyi teknológiai szakiskolának nincs önkéntességi joga. A pozsonyi szakiskola, a mi fogalmaink szerint, igen drága tanintézet. Tandíja havi 30 K, az első éven tehát, 10 hónapra, 300 K; a másodikon, 11 hónapra, 330 K; ezenkívül felvételi díj 20 K, laboratóriumok használásáért egy-egy évfolyamra 30—30 K; csak a tandíj, tehát 2 évre, közel 7 00 K. De hát az intézet tandíjákból tartja fenn magát; segélyt se az államtól, se a várostól, vagy testületektől nem kap; magánjellegű s ezért üzleti alapon áll, hogy a drága felszerelés ki legyen használva. Növendékeinek összes száma mintegy 50—60 ; tandíjjövedelme tehát mintegy 35—42.000 K, amiből a személyi járandóságok nagyrésze fedezhető (gépészmérnökök, szaktanárok, bejáró óraadók, művezetők, gépészek, fűtők, szolgák stb. fizetése). A pozsonyi elekroteknikai szakiskola jövedelmet húz még a konviktustól; ez, a mi viszonyainkhoz képest, megint feltűnően drága, t. i. havi 90 K; tandíj és konviktus tehát egy hónapra 120 K; egy növendék fizet tandíj és ellátásért 21 hónap alatt az intézetnek 2520 K-t, amihez a felvételi díj és mühelyhas ználatért még 80 K-t kell toldani, úgy, hogy a pálya bevégzése egy növendéknek 2600 K-ba kerül. Ez a horribilis összeg biztosítja az intézet prosperálását; de a növendék szempontjából mégis megéri az áldozatot, amennyiben, pályája bevégzése után, mindjárt az első éven kaphat oly alkalmazást, hogy megkeres 2500—3000 K-t; befektetett tőkéje tehát kerek 100%-ot jövödelmez. Városunkban az ellátás olcsóbban biztosítható, mint Pozsonyban; a főiskola konviktusán a havi teljes díj, gondolom, 20 K, amiért a tanuló reggelit, ebédet és vacsorát kap. A tanítóképzőn, gondolom, havi 25 K, a földmívesiskolán havi 30 K-ba kerül egy növendék teljes ellátása. A leányinternátus díjai valamivel magasabbak; ellenben a népkonyhán, melyre szintén gondolhatunk a szervezésnél, még alacsonyabbak. Egyszóval Pápán az élelmezés, ellátás nem kerülne havi 90 K-ba, mint Pozsonyban, hanem legföllebb ez összeg felébe, 40—50 K-ba; s ez lényeges megtakarítás és előny a versenyképességre. hatók. Már egészen azzá változott, akit játszani kellett, a félőrült, misztikus alakká, már aszerint rendeződtek a fejében a gondolatai. Szétzilált és kifáradt idegrendszere megcsinálta a többit, rövid idő alatt ott tartott, hogy már maga is alig tudta megkülönböztetni a játékot az élettől, szinpadon kivül is viselni kezdte a játékalak minden jelenvonásait. És amit beszélt, azt már mintha nem is szerepből tanulta volna, hanem — úgy tetszett — abban a pillanatban magától találja ki. Sokszor sorokat tett a szöveghez, melyek hajszálnyira találtak hozzá. És amint közeledett az előadás, nőttön-nőtt az exaltáltsága, a társai már szinte félni kezdtek tőle és az igazgató titkos elragadtatással látta, hogy — ha csak valami baj nem esik — a legnagyobb színházi szenzáció készül. * Este a színházban. A nézőteret egészen megtölti a premiér közönsége, a zaj, hangos beszéd kellemes zsongásba olvad össze. Aztán lecsavarják a villanyt, egy pillanat alatt homályba borúi a nézőtér, osond lesz s most mintha a szinbáz egész közönsége egyszerre venne lélek zetet. Nagy figyelem, feszült várakozás. A darab egyes részeit halk zene fogja kísérni, a homályban a zenekar apró, fehér lámpásai világítanak 8 látni lehet a fény által megvilágított muzsikus fejek finom körvonalait, amint figyelve hajolnak a kottalapok fölé. A súlyos, vérvörös nagy függöny megmozdul, ketté válik, aztán lomha rebbenéssel félrehúzódik. Nyomott hangulat árad a színpadról. Kis szobát mutat a szin, ahol agyongyötört emberek élnek, járnak-kelnek. Emberek, akiknek lobogóak az érzéseik ós mohók a vágyaik, de nincs erejük ahhoz, hogy kedvük ós érzésük szerint éljenek. Nyomja őket a könyörtelen ós kegyetlen élet s a leszorított érzések befelé törnek utat s szaggatják, tépik a lelket. Szomorú és sötét történet folyik a színpadon, de annyira emberi ós igaz, hogy mindenki szivét megkapja. Nagy, áhítatos csendben hallgatják. S most jön a színész. Egy embert ad, aki már belefáradt az élet titkainak kutatásába, fásult és fáradt. Dér és köd lepte el lelkét 8 osak pillanatai vannak, amikor sirás és kétségbeesés szakad fel belőle, — villanások ezek, melyeknél már csak romokat lehet látni, céltalanul eltékozolt élet romjait. S ahogy tévetegen néz ós jár s ahogy töredezve mondja, mi fáj neki, 8 ahogy egy-egy szcénában viharosan ;i belőle minden visszafojtott fájdalom, az egyenesen szivén talál mindenkit. A felvonás nagy lendületben halad előre, a darab és a színész fogva tart minden érdeklődést, most mindenki mellől eleülyed a világ, minden értelem és figyelem a színpadra koncentrálódik. Emberfeletti, amit a színész csinál, lassankint átolvad s átizzik a szerepbe s szinte Önkívületben jár-kél a szinpadon. Utolsó jelenet. Egyedül marad a szinpadon. Csak áll és néz. Percekig tartó, beszédes, nagy szünet. Roppant osönd. Ep a színész osak áll ós néz. A közönséget nézi. Előbbre lép. És kutatva nézi a közönséget. Csodálkozással. Mintha most venné észre, hogy kivüle mások is vannak itt. Mintha megfoghatatlannak tartaná, hogy itt emberek vannak. Csöndben, homályban ülő rengeteg embertömeg. Meredten néz rájuk. Még előbbre lép, egészen a rivaldáig. S mintha csak Lakásberendezéseket u. m. háló-, ebédlő-, iroda-, előszoba- és konyhaberendezéseket megrendelésre rajz után készítek a legmodernebb kivitelben, ízléses, olcsó és modern BÚTOROK: állandóan raktáron! " Javításokat is elfogadok. ' bútorasztalos, Pápán, Jókai-utca 14. szám alatt, DRACH ADOLF