Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.
1911-07-01 / 26. szám
PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: E>R- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. * A dohány. Addig Ígérgették, addig ígérgették, míg végre be is váltották az Ígéretüket bizonyságáúl annak, hogy a kellemetlent mindig könnyebb beváltani, mint a kellemest. Azon a napon, midőn e sorok napvilágot látnak, nagy szomorúság virrad a dohányzó emberiségre. E szomorúság részleteit már ismertettük, most csupán azt kívánjuk tényként megállapítani, hogy a dohányárak emelésében a regresszív adózási rendszer érvényesül. A legolcsóbb szivarés cigaretta-faj ok ára épúgy 1—2 fillérrel emelkedett, mint a drágábbaké, százalékban kifejezve az olcsó minőségű fajok átabotában 30—50%? a drágábbak 20—25%-kal lettek keservesebben megvásárolhatók. Minthogy pedig az olcsóbb szivart általában a szegényebbek, a drágábbakat rendszerint a gazdagabbak szokták színi, világos, hogy itt a fokozatosság rendszere visszafelé érvényesül. Értenők ezt a rendszert, ha valami elharapódzott kóros szenvedélytől akarnák ekkép menteni a népet, de a dohányzás csak ártatlan mulatság, sok szegény embernek igazán egyetlen mulatsága. Szociális szempontból tehát még kevésbbé vagyunk elragadtatva ettől a ma életbelépő kedves újítástól, mint általános pénzügyi szempontból. Az általánosabb pénzügyi szempontot is inkább más adók életbehivásával lehetett volna inkább kielégíteni. Az automobil és a pezsgő igazán luxus-dolgok, ezeket kellene, vagy kellett volna inkább a pénzügyi érdeklődés körébe bevonni. És ha van hadmentességi adó, mért késnek a nőtlenségi adó létesítésével. Ez legalább szociális reform volna, de az, hogy a szegény ember egy fillérrel drágábban fogja eztán kapni a kurcit, csak arra jó, hogy dühében ne a kurcit, hanem a fogát szíjjá. Az igazság. Mélyebb értelmű szimbolumot évezredek nem szültek, mint volt a görögöké, akik bekötött szemmel ábrázolták az Igazságot. Annyi sok igaztalan „igazmondás" után a héten a Zsilinszky-íiuk esetében igazolódott be, akiknek, ha még oly rokonszenves öreg úr is az édesapjuk s ha még annyira a gyermeki szeretettől elragadtatva követték is el tettüket s még ha önmagukat is védték (ők, akik felelősségre vonás céljából mentek idegen házba!), mégis csak meg kellett volna bünhődniök egy emberi élet kioltásáért. De nem bűnhődtek. Az esküdtszék nem találta tettüket olyannak, amit büntetni lehetne. Az esküdtszék! Az esküdtszékről jut eszembe egy bünügyi tárgyalás, amelyen nemrég jelen voltam. Egy hirlapiró-társam volt a vádlott, aki még életében bíróság előtt nem állt. Ámde választási harc idején jóhiszemüleg, szavahihetőnek látszó egyének adatai alapján irt egy kis hírt, mely a rágalom kritériumát viselte magán. Irta egy olyan lapja, mely négy évtized óta áil fenn s még soha ellene sajtó eljárás nem volt. Most hát volt. S a hírlapírót, kiről bebizonyosodott, hogy csak egy kissé könnyenhivő, kevéssé skrupulózus volt, tekintet nélkül feddhetlen egyéni és hírlapírói múltjára, esküdtszéki igazmondás alapján egy hónapi fogházra s rengeteg pénzbüntetésre elitélték. A kúria ugyan még hozzászólhat, bizonnyal hozzá is szól a dologhoz, de egyelőre az ítélet áll. Egy hónapi fogház egy szenvedélyes választási harc közepén kikényszerítve, meggondolatlanul irt hírlapi közleményért és semmi, semmi büntetés egy ember megöléséért! Hát nem volt igazuk a görögöknek, mikor bekötött szemmel ábrázolták az Igazságot? Elmebajos - gonosztevők zárkájában WitSiM — Ajánlva a hatóság Ügyeimébe. — Riportszerüen kezdjük. Krapfel Gábor helybeli molnársegéden, aki a „Zavari" malomban Mészáros Kálmánnál állott munkában, utóbbi időben az elmebaj jelei mutatkoztak. Hétfőn kora reggel eltűnt munkahelyéről, de nem ment haza Zrínyi-utcában lakó családjához, hanem lebarangolt Hanyba szüleihez s ott mindenkit, különösen édes apját, megöléssel fenyegetett. Szülei orvost híván, az igen komolynak találta a helyzetet s azt a tanácsot adta, hogy a szerencsétlent szállítsák elmegyógyintézetbe. Aztán behozták Pápára, ahol a városi főorvos megfigyeltetését tartotta szükségesnek. Igen ám, de hol figyeljék meg? Hisz erre a célra — szégyeljük leírni — nincs a városnak semmiféle alkalmas helyisége. Egyéb hiján tehát elhelyezték a szegény elmebajost a rendőrség piszkos, féreggel teli zárkájába, amelybe a gonosztevőket szokták lecsukni. A család hiába emelt kifogást az elhelyezés ellen, hiába hozta fel, hogy a felzaklatott idegzetű beteg az ilyen helyiségben tartózkodáskor csak még jobban felizgul: a dolgon segíteni nem lehetett, mert az elmebajosok megfigyelésére — mint előbb is mondottuk — nincs más hely a rendőrség zárkájánál Szeretünk kultúránkkal dicsekedni, de ez az egy eset kétessé teszi a kultúrához való jogunkat. Ám ez az eset nem is áll magában. Évek óta tart a botrányos állapot s már két izben képezte a városi közgyűlésen interpelláció tárgyát. Egyszer Gyurátz Ferenc püspök szólalt fel ellene, máskor meg Halász Mihály. Ha jól emlékszünk, ekkor történt' is valami megnyugtató kijelentés, de azóta — mint nálunk már szokás — szépen elaludt a dolog s maradt minden a régiben. A „PAPAI HÍRLAP" TARCÁJA. Alkonyat. Már alkonyul. A tavasz esti szellő A haldokló nap végső sóhaja. Buja, kábító illatot lehellő Fehér virágos fák közt száll tova. A lomb megrezdül. Hervadó virág hull, A partra ringó hullám árja csap. Megölt király buknék le így a trónrul, Mint ahogy most az ég alján a nap. Felszökkenő vérével bíborosra Fest egy fölötte függő felleget . . . — 8 én fonnyadó virágokon taposva Próbálgatok egy régi éneket. Próbálgatom; — de itt van már az este, Pacsirtadal nem szól, nem szól ma már. Ó várnék én az új hajnalra lesve, Volnék csak boldog szárnyaló madár. Az dalra kél, ha újra ragyogó nap Szór gazdagon sugárt a rét felett . . . Az én napom leáldozott; a holnap Nem dalt hoz már, csupán emlékeket. Most még a mának alkonypirja reszket . . . Most még szivemnek volna egy dala. De ím az égen bontja már a leplet Kelet felöl a néma éjszaka . . . Csathó Kálmán. Az ármányos koma. Irta : Timár József. Bognár Jánosnak 50 éves korára gyereke született. Jobban mondva, a gyerek a feleségének született, ő osak mint törvényes apa szerepelt ebben az ügyben. Átballagott a komájához, akinek szomszéd pincéje volt a Nagyhegyen és aki egyébként is ott lakozott napon át, csak éppen hálni járt haza, mint beteg emberbe a lélek. — No hát meglett — mondta a komájának, aki a tűzhely szélén ült és szalonnát pirított. Bognár János maga is odaült a komájával szembe és nézte nagy eszmélkedve a tüzet. A pinceajtón üde, tavaszi illat csapódott be s a napsugár besütött a penészes hordók közé. A koma — az ármányos Csapó Zsiga — csak pislogott és tovább sütötte a szalonnát. — Hát osztán mi lett meg ? — kérdezte végre. — Mi lett meg ! Hát a gyerek lett meg ! — fakadt ki Bognár János boszusan. — Á gyerek ? — Hát nem is a Dárius kincse ! — Amint látom, kend boszus is emiatt. Bognár János csak végig törülte kezével Lakásberen u. m. háló-, ebédlő-, iroda-, előszoba- és konyhaberendezéseket megrendelésre rajz után készítek a legmodernebb kivitelben, í zléses, olcs ó és modem BÚTOROK állandóan raktáron! zzzzzznzz: Javitáfeobat is elfogadok. dezéseket DRACH ADOLF bútorasztalos, Pápán, — Győri-ut, Tizes-malom. i
