Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.
1911-01-07 / 1. szám
Rajtunk áll, hogy megtegyük. Bárcsak ne pusztába kiáltó szó lenne e figyelmeztetésünk! Bárcsak fölébrednénk mély álmunkból! Egy érdeklődő. részben a Petőfi-Jókai szobor-alap gyarapítására február végén nagyobbszabású estélyt rendez, melynek előkészítésével az illetékes szakosztályokat bízta meg. A kör holnap, 8-án d. u. 5V 2 órakor házi estélyt rendez a következő műsorral : 1. Mosonyi Mihály: Magyar tanulmányok. Zongorán előadja Széptóth Mariska. — 2. Az új egyetemek. Irta s felolvassa Sarudy György. — 3. Domonkos László: Álmok városa. Szavalja Bélák Rózsika. — 4. Rode : IV. Koncert első tétel. Hegedűn játsza Kreizler Lilike. — 5. Makrancos hölgy. Monolog. Előadja Molnár Gézáné Neuhauser Erzsi. Az estélyt rendezi: Gáty Lenke. — A Leányegyesület 1911 január 8-án, azaz vasárnap d. u. 5 órakor rendezi előadó ülését a következő műsorral: 1. Kiss József: „Nápolyi emlék". Szavalja Nobel Jozefa. 2. Chopin „Nocturne". Zongorán előadja Koritschoner Ilike. 3. Felolvasás. Tartja dr. Kőrös Endre. 4. Aran y László: „Elfrida". Szavalja Koritschoner Irén. — Tizenötezer koronán vettem — felelte a vadász. — Mennyibe körült a puskája? — Nem kevesebbe, mint ezerhétszázötven koronába. — — És a két kutya ? — Mindenik legalább ötszáz koronát ér. — Mi van a vadásztáskájában ? — Egy lelőtt szalonka. — És mit ér ez a szalonka? — Most, ha nem tévedek, öt koronát. — Kedves barátom — szólt az őrült —• üljön fel gyorsan a lovára, sarkantyúzza meg és vágtasson el minél hamarabb, mig az intézetünk igazgatója ki nem jön. Mert ha ez megtudja, hogy valaki tizenhétezer koronát kiad, hogy lelőjjön egy madarat, melyet öt koronán akármelyik vadasboltban meg lehet venni, menten közénk záratja önt. * Honvéd újoncokat iskoláznak a kaszárnyában, mikor az ezredes belép és egy jóképű legényhez fordulva, ő is kérd valamit, mire az egy mukkot se felel. — Adja ide azt a könyvet! kiált haraggal a káplárhoz. A könyvben ott állott a feltett kérdésre a felelet s az újonc orra elé tartva mondja : — Olvasd! — Alásan jelentem ezredes úrnak, nem tudok olvasni! — Nem tud olvasni a huszadik században ? — álmélkodik az ezredes. — Alásan jelentem az ezredes úrnak, én a tizenhatodik században vagyok. * S . . . n van egy boltfelirás : Cukor, kávé, bors, keményítő, ecet, só és mindenféle fűszerek. Ásó, kapa, liszt, szekérkenő, lekvár, szemfedő és ostornyél s több jóféle szeszes italok. * — Jó tejhez szeretnék jutni. Mi az ára egy liternek? — Kilenc krajcár. — De én egészen tiszta tejet akarok. — Akkor tizenkét krajcár. — Szeretném azonkivül, ha a fejésnél a cselédem ott lehetne. — No, akkor — tizenöt krajcár. A VÁROSHÁZÁRÓL. § Fellebbezés. A ref. templom s a színház kapcsolatos ügyében egy csomó aláírással ellátva fellebbezés érkezett be a városházára. Bár a fellebbezés nem kerülhet érdemleges tárgyalás alá, mert elkésve, a törvényes fellebbezési idő letelte után érkezett be, kuriozitás gyanánt közöljük belőle a következő csodabogarat: „Ha a szinház helyett ezen téren felekezeti intézmény, s különösen templom épül, bármennyire szépítve és parkírozva lesz is az, sétatér, nyugvó, üdülő-hely jellegét, különösen a más felekezethez tartozóra nézve, akkor már elveszíti, mert senki sem szeret oly helyen járni, ahol esetleges jelenlétével valakinek felekezeti érzékenységét sértheti." § A főorvos-helyettes. Dr. Steiner József e hó elsején nyugalomba vonúlván, helyettesítésével a tanács a tisztújításig, mely valószínűleg március derekán lesz, dr. Weltner Sándor v. orvost bízta meg. § Átirat az urodalomhoz. A v. tanács még múlt üléséből kifolyólag átirt az Esterházy grófi urodalomhoz, hogy a Tízes-malmot, amelyet a múltkori tüz alaposan megrongált, nem volna-e hajlandó a városnak eladni. A tanács e lépésénél abból a felfogásból indult ki, hogy a malom újjáépítési munkálatai aránylag nagy költséggel járnak, amit vízimalomba esetleg ma már nem tart érdemesnek az urodalom belefektetni s ezért inkább hajlik az eladás felé. A város pedig azt a területet, az új és régi város határán, bármaly közcélra igen jól felhasználhatná. részben a Petőfi-Jókai szobor-alap gyarapítására február végén nagyobbszabású estélyt rendez, melynek előkészítésével az illetékes szakosztályokat bízta meg. A kör holnap, 8-án d. u. 5V 2 órakor házi estélyt rendez a következő műsorral : 1. Mosonyi Mihály: Magyar tanulmányok. Zongorán előadja Széptóth Mariska. — 2. Az új egyetemek. Irta s felolvassa Sarudy György. — 3. Domonkos László: Álmok városa. Szavalja Bélák Rózsika. — 4. Rode : IV. Koncert első tétel. Hegedűn játsza Kreizler Lilike. — 5. Makrancos hölgy. Monolog. Előadja Molnár Gézáné Neuhauser Erzsi. Az estélyt rendezi: Gáty Lenke. — A Leányegyesület 1911 január 8-án, azaz vasárnap d. u. 5 órakor rendezi előadó ülését a következő műsorral: 1. Kiss József: „Nápolyi emlék". Szavalja Nobel Jozefa. 2. Chopin „Nocturne". Zongorán előadja Koritschoner Ilike. 3. Felolvasás. Tartja dr. Kőrös Endre. 4. Aran y László: „Elfrida". Szavalja Koritschoner Irén. — Tizenötezer koronán vettem — felelte a vadász. — Mennyibe körült a puskája? — Nem kevesebbe, mint ezerhétszázötven koronába. — — És a két kutya ? — Mindenik legalább ötszáz koronát ér. — Mi van a vadásztáskájában ? — Egy lelőtt szalonka. — És mit ér ez a szalonka? — Most, ha nem tévedek, öt koronát. — Kedves barátom — szólt az őrült —• üljön fel gyorsan a lovára, sarkantyúzza meg és vágtasson el minél hamarabb, mig az intézetünk igazgatója ki nem jön. Mert ha ez megtudja, hogy valaki tizenhétezer koronát kiad, hogy lelőjjön egy madarat, melyet öt koronán akármelyik vadasboltban meg lehet venni, menten közénk záratja önt. * Honvéd újoncokat iskoláznak a kaszárnyában, mikor az ezredes belép és egy jóképű legényhez fordulva, ő is kérd valamit, mire az egy mukkot se felel. — Adja ide azt a könyvet! kiált haraggal a káplárhoz. A könyvben ott állott a feltett kérdésre a felelet s az újonc orra elé tartva mondja : — Olvasd! — Alásan jelentem ezredes úrnak, nem tudok olvasni! — Nem tud olvasni a huszadik században ? — álmélkodik az ezredes. — Alásan jelentem az ezredes úrnak, én a tizenhatodik században vagyok. * S . . . n van egy boltfelirás : Cukor, kávé, bors, keményítő, ecet, só és mindenféle fűszerek. Ásó, kapa, liszt, szekérkenő, lekvár, szemfedő és ostornyél s több jóféle szeszes italok. * — Jó tejhez szeretnék jutni. Mi az ára egy liternek? — Kilenc krajcár. — De én egészen tiszta tejet akarok. — Akkor tizenkét krajcár. — Szeretném azonkivül, ha a fejésnél a cselédem ott lehetne. — No, akkor — tizenöt krajcár. A VÁROSHÁZÁRÓL. § Fellebbezés. A ref. templom s a színház kapcsolatos ügyében egy csomó aláírással ellátva fellebbezés érkezett be a városházára. Bár a fellebbezés nem kerülhet érdemleges tárgyalás alá, mert elkésve, a törvényes fellebbezési idő letelte után érkezett be, kuriozitás gyanánt közöljük belőle a következő csodabogarat: „Ha a szinház helyett ezen téren felekezeti intézmény, s különösen templom épül, bármennyire szépítve és parkírozva lesz is az, sétatér, nyugvó, üdülő-hely jellegét, különösen a más felekezethez tartozóra nézve, akkor már elveszíti, mert senki sem szeret oly helyen járni, ahol esetleges jelenlétével valakinek felekezeti érzékenységét sértheti." § A főorvos-helyettes. Dr. Steiner József e hó elsején nyugalomba vonúlván, helyettesítésével a tanács a tisztújításig, mely valószínűleg március derekán lesz, dr. Weltner Sándor v. orvost bízta meg. § Átirat az urodalomhoz. A v. tanács még múlt üléséből kifolyólag átirt az Esterházy grófi urodalomhoz, hogy a Tízes-malmot, amelyet a múltkori tüz alaposan megrongált, nem volna-e hajlandó a városnak eladni. A tanács e lépésénél abból a felfogásból indult ki, hogy a malom újjáépítési munkálatai aránylag nagy költséggel járnak, amit vízimalomba esetleg ma már nem tart érdemesnek az urodalom belefektetni s ezért inkább hajlik az eladás felé. A város pedig azt a területet, az új és régi város határán, bármaly közcélra igen jól felhasználhatná. TARKA ROVAT. A pro tréfák:. Egy kis község korcsmájában múlt vasárnap vigadó legényeknek muzsikált egy szál cigány. Ritkán gurult feléje a garas, de hát jobb híján csak húzta keservesen. Egyszer csak belép a korcsmába egy gyűröttképü városi ember, bort rendel és egy forintot dob a cigánynak. Erre természetesen a cigány menten a kaputos vendég mellé szegődik. A legények egyszerkétszer intettek feléje, de aztán dühösen felkerekedtek, hogy odébbálljanak. Egyikük útközben visszaszólt a cigánynak: — Gyere velünk mocskos ! — Nem mehetek — felelte csak úgy félvállról a cigány —, hisz' látja kend, hogy állásban vagyok. — Nohát akkor — kiáltott rá mérgesen a legény — verje ki a ragya pofádat! A cigány mosolygott s alázatos hangon szólt a távozó után : — Jul van, jul! É11 ázsir kendnek semmit se kívánok, még egissiget se ! * Vállára vetett puskával, vadásztáskával a vállán, lovát kantárszáron vezetve és két vadászkutya kíséretében megállt egy vadász a főváros közelében levő bolondok háza kapuja előtt, hogy lovát a kútnál megitassa. Egy őrült, akit ápolója kisért, odament a vadászhoz. A következő párbeszéd fejlődött ki köztük : — Szép lova van — kezdte az őrült. — Mennyi lehet az értéke ? — Tizenötezer koronán vettem — felelte a vadász. — Mennyibe körült a puskája? — Nem kevesebbe, mint ezerhétszázötven koronába. — — És a két kutya ? — Mindenik legalább ötszáz koronát ér. — Mi van a vadásztáskájában ? — Egy lelőtt szalonka. — És mit ér ez a szalonka? — Most, ha nem tévedek, öt koronát. — Kedves barátom — szólt az őrült —• üljön fel gyorsan a lovára, sarkantyúzza meg és vágtasson el minél hamarabb, mig az intézetünk igazgatója ki nem jön. Mert ha ez megtudja, hogy valaki tizenhétezer koronát kiad, hogy lelőjjön egy madarat, melyet öt koronán akármelyik vadasboltban meg lehet venni, menten közénk záratja önt. * Honvéd újoncokat iskoláznak a kaszárnyában, mikor az ezredes belép és egy jóképű legényhez fordulva, ő is kérd valamit, mire az egy mukkot se felel. — Adja ide azt a könyvet! kiált haraggal a káplárhoz. A könyvben ott állott a feltett kérdésre a felelet s az újonc orra elé tartva mondja : — Olvasd! — Alásan jelentem ezredes úrnak, nem tudok olvasni! — Nem tud olvasni a huszadik században ? — álmélkodik az ezredes. — Alásan jelentem az ezredes úrnak, én a tizenhatodik században vagyok. * S . . . n van egy boltfelirás : Cukor, kávé, bors, keményítő, ecet, só és mindenféle fűszerek. Ásó, kapa, liszt, szekérkenő, lekvár, szemfedő és ostornyél s több jóféle szeszes italok. * — Jó tejhez szeretnék jutni. Mi az ára egy liternek? — Kilenc krajcár. — De én egészen tiszta tejet akarok. — Akkor tizenkét krajcár. — Szeretném azonkivül, ha a fejésnél a cselédem ott lehetne. — No, akkor — tizenöt krajcár. EGYESÜLETI ÉLET. = A Jókai-kör igazgató-tanácsa múlt szombaton Németh István elnöklete alatt ülést tartott. Ez ülésen a főtitkár jelentéséből örömmel vették tudomásul, hogy eöttevényi Nagy Olivér, kassai jogakadémiai tanár, a jeles tudós, ki a pénzügyminiszter megbízásából hosszabb ideig tartó tanúimány-úton volt Boszniában és Hercegovinában, ez útjáról a Jókai-körben felolvasást hajlandó tartani. A felolvasás valószínűleg jan. 21-én szombaton lesz. Az igazgató-tanács továbbá elhatározta, hogy részben a kör pénztára, TARKA ROVAT. A pro tréfák:. Egy kis község korcsmájában múlt vasárnap vigadó legényeknek muzsikált egy szál cigány. Ritkán gurult feléje a garas, de hát jobb híján csak húzta keservesen. Egyszer csak belép a korcsmába egy gyűröttképü városi ember, bort rendel és egy forintot dob a cigánynak. Erre természetesen a cigány menten a kaputos vendég mellé szegődik. A legények egyszerkétszer intettek feléje, de aztán dühösen felkerekedtek, hogy odébbálljanak. Egyikük útközben visszaszólt a cigánynak: — Gyere velünk mocskos ! — Nem mehetek — felelte csak úgy félvállról a cigány —, hisz' látja kend, hogy állásban vagyok. — Nohát akkor — kiáltott rá mérgesen a legény — verje ki a ragya pofádat! A cigány mosolygott s alázatos hangon szólt a távozó után : — Jul van, jul! É11 ázsir kendnek semmit se kívánok, még egissiget se ! * Vállára vetett puskával, vadásztáskával a vállán, lovát kantárszáron vezetve és két vadászkutya kíséretében megállt egy vadász a főváros közelében levő bolondok háza kapuja előtt, hogy lovát a kútnál megitassa. Egy őrült, akit ápolója kisért, odament a vadászhoz. A következő párbeszéd fejlődött ki köztük : — Szép lova van — kezdte az őrült. — Mennyi lehet az értéke ? — Tizenötezer koronán vettem — felelte a vadász. — Mennyibe körült a puskája? — Nem kevesebbe, mint ezerhétszázötven koronába. — — És a két kutya ? — Mindenik legalább ötszáz koronát ér. — Mi van a vadásztáskájában ? — Egy lelőtt szalonka. — És mit ér ez a szalonka? — Most, ha nem tévedek, öt koronát. — Kedves barátom — szólt az őrült —• üljön fel gyorsan a lovára, sarkantyúzza meg és vágtasson el minél hamarabb, mig az intézetünk igazgatója ki nem jön. Mert ha ez megtudja, hogy valaki tizenhétezer koronát kiad, hogy lelőjjön egy madarat, melyet öt koronán akármelyik vadasboltban meg lehet venni, menten közénk záratja önt. * Honvéd újoncokat iskoláznak a kaszárnyában, mikor az ezredes belép és egy jóképű legényhez fordulva, ő is kérd valamit, mire az egy mukkot se felel. — Adja ide azt a könyvet! kiált haraggal a káplárhoz. A könyvben ott állott a feltett kérdésre a felelet s az újonc orra elé tartva mondja : — Olvasd! — Alásan jelentem ezredes úrnak, nem tudok olvasni! — Nem tud olvasni a huszadik században ? — álmélkodik az ezredes. — Alásan jelentem az ezredes úrnak, én a tizenhatodik században vagyok. * S . . . n van egy boltfelirás : Cukor, kávé, bors, keményítő, ecet, só és mindenféle fűszerek. Ásó, kapa, liszt, szekérkenő, lekvár, szemfedő és ostornyél s több jóféle szeszes italok. * — Jó tejhez szeretnék jutni. Mi az ára egy liternek? — Kilenc krajcár. — De én egészen tiszta tejet akarok. — Akkor tizenkét krajcár. — Szeretném azonkivül, ha a fejésnél a cselédem ott lehetne. — No, akkor — tizenöt krajcár. EGYESÜLETI ÉLET. = A Jókai-kör igazgató-tanácsa múlt szombaton Németh István elnöklete alatt ülést tartott. Ez ülésen a főtitkár jelentéséből örömmel vették tudomásul, hogy eöttevényi Nagy Olivér, kassai jogakadémiai tanár, a jeles tudós, ki a pénzügyminiszter megbízásából hosszabb ideig tartó tanúimány-úton volt Boszniában és Hercegovinában, ez útjáról a Jókai-körben felolvasást hajlandó tartani. A felolvasás valószínűleg jan. 21-én szombaton lesz. Az igazgató-tanács továbbá elhatározta, hogy részben a kör pénztára, TARKA ROVAT. A pro tréfák:. Egy kis község korcsmájában múlt vasárnap vigadó legényeknek muzsikált egy szál cigány. Ritkán gurult feléje a garas, de hát jobb híján csak húzta keservesen. Egyszer csak belép a korcsmába egy gyűröttképü városi ember, bort rendel és egy forintot dob a cigánynak. Erre természetesen a cigány menten a kaputos vendég mellé szegődik. A legények egyszerkétszer intettek feléje, de aztán dühösen felkerekedtek, hogy odébbálljanak. Egyikük útközben visszaszólt a cigánynak: — Gyere velünk mocskos ! — Nem mehetek — felelte csak úgy félvállról a cigány —, hisz' látja kend, hogy állásban vagyok. — Nohát akkor — kiáltott rá mérgesen a legény — verje ki a ragya pofádat! A cigány mosolygott s alázatos hangon szólt a távozó után : — Jul van, jul! É11 ázsir kendnek semmit se kívánok, még egissiget se ! * Vállára vetett puskával, vadásztáskával a vállán, lovát kantárszáron vezetve és két vadászkutya kíséretében megállt egy vadász a főváros közelében levő bolondok háza kapuja előtt, hogy lovát a kútnál megitassa. Egy őrült, akit ápolója kisért, odament a vadászhoz. A következő párbeszéd fejlődött ki köztük : — Szép lova van — kezdte az őrült. — Mennyi lehet az értéke ? APn & ín fii c s' és ki r' üdvari szállít ó % l "íy virágkereskedése P Budapest, VIII., Rákóczi-út 3. = Képes árjegyzéket kívánatra díjtalanul küld. —• A trafikosnak már hirül vitte valaki az esetet, mert a kövér trafikoené nagyokat kiáltozva rohant a tömeg felé, a vizes gyereket kikapva a katona kezéből s a gyerek a viszontlátásörömére torkaszakadtából elkezdett ordítani. A tömegen ünnepélyes meghatottság vett erőt, mig valaki megszólalt: — Bizony, ha a katon? úr . . . — A katona úr, az Isten áldja meg, meg is áldja — kiabált vissza a kövér trafikosné. — Szegény fiacskám, megijedtél ? . . . Katona úr ... a jó katona úr ! A trafikajtóban kint állt a kanosai trafikos. A rendőr rámutatott az életmentőre : — ő húzta ki ! A tömeg helyeslően morgott s innen onnan lehetett hallani : — Bizony, már azóta a halak csipkednék. A trafikos elérzékenyült s a pénzes fiókban kaparászott. Egy ötös bankót hajtogatott össze s diszkréten a káplár úr kezeibe akarta csúsztatni. A káplár szerénykedett. — Köszönöm, köszönöm ... Jó szivből tettem ! — De mégis . . . A közelállók közül valaki erősködött, hogy úgy illik az! katonának kevés a pénze, a ruháját is tönkretette. Végre is engedett a káplár úr s a trafikos még a fűrer úr zsebeit ia meg tömködte jóféle szivarokkal. A rendőr feljegyezte a káplár nevét a jegyzőkönyvbe s a publikum eloszlott. A káplár a ruháját szárította b a kancsal trafikos az eset részleteit meaéltette el a fűrerrel, aki a trafikosbolt pultján ült, nagyokat szippantott a potya szivarból 8 a trafikos hálálkodó szavaira csak annyit jegyzett meg : — A katona csak katona ! Szja, a böcsület! A gyerek meg vagy három dunna alatt nyögött e kegyetlenül izzadt a herbateától. Néhány nap múlva a fűrer, meg a káplár éppen Csülök Pista sonkáján osztozott, mikor a káplárt rapportra hivták a kapitány elé. Szörnyen megijedt a két katona. A káplár homlokát még a hideg veriték is kiverte. Mi lesz ? Ez bizonyosan a vasárnapiért van ! Kitudódott valahogy ! Valaki mégis észrevette ! j. . . A rapport után a káplár, mint egy bolond szaladt be a fűrerhez. Az arca ragyogott az örömtől, a kezében valami fényeset szorougatott, lihegve állott meg az ajtóban s csak annyit tudott mondani : — Kereszt . . . kereszt ! No ? — . . . kérdezte a fűrer. — Kereszt . . . Én kaptam ! Végre magához tért a káplár. — Igen, én kaptam, amiért a gyereket kihúztam ; a kapitány úr nagyon megdicsért s húsz forintot is adott. Nesze itt van a fele ! — Hát a kereszt ? — Azt nem adom ? Megmutatom otthon a faluban. — Ohó ! — Hallgass ... Ne itt van a másik tiz forint, de a kereszt az enyim, mert ez — nagy tisztesség ! R. K. Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz Minden tablettán rajta van e két szó Szereti egészségét ? Ki ne tudná, hogy utólérhetetlenül legjobb hashajtó a világhírű PURGO-BAYER Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz Minden tablettán rajta van e két szó • 5 pK^ Szereti egészségét ? Ki ne tudná, hogy utólérhetetlenül legjobb hashajtó a világhírű PURGO-BAYER í Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak Szereti egészségét ? Ki ne tudná, hogy utólérhetetlenül legjobb hashajtó a világhírű PURGO-BAYER Vissza a hamisítványokkal, mert Kartékonyak
