Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-05-27 / 21. szám

most sem tanúit meg félni a haláltól. A véletlen áldozatait is az aviatika hőseivé avatja, hogy haláluk ne legyen szürke, kijózanító!! ! A tűzoltótestület közgyűlése. A pápai önkéntes tűzoltótestület folyó hó 21-én délelőtt 10 órakor tartotta XL. évi rendes közgyűlését a Griff-szálló nagytermében a tagok teljes számban való részvételével. Dr. Csoknyay János elnök üdvözölvén a megjelenteket, a gyűlést megnyitotta. A jegyzőkönyvhitelesítők megválasztása után beszámolt az elnökség 1910. évi működéséről, melyet a közgyűlés egyhangúlag tudomásul vett. Ezután Viz Ferenc alparancsnok olvasta fel jelentését, melyben a testület működéséről számolt be. Örvendetes jelenség gyanánt jelentette, hogy a működő tagok száma 55-ről 72-re szaporodott, kik úgy a gyakorlatokon, mint az előfordult tüzeseteknél dicséretes buzgalommal vettek részt. Színházi őrszolgálat volt 80 esetben, mindenkor 9 létszámmal. Dacára ezen nagyszámú őrségnek, a színházlátogató közönség életbiztonsága sok kivánni valót hagy hátra. A színpad — az összehalmozott kuliszszák miatt — annyira szük, hogy legkisebb tűz esetén az életmentés lehetetlenné válik. A legszükségesebb tüzrendőrileg elrendelt óvszerek hiányoznak. Ezen tárgyban másodízben keresik meg a város tanácsát pótlás végett, s ha ennek dacára intézkedés nem történik, minden felelősséget elhárít a testületről. A testület egyéb irányú működéséről is szóló jelentést a közgyűlés tudomásul vette. A számvizsgáló bizottság számolt be ezután az 1910. évi zárszámadásról, azt teljesen rendben levőnek találván. A számadást és az 1912. évi költségvetést a közgyűlés egyhangúlag tudomásul vette, illetve elfogadta. Elnök sajnálattal emlékezett meg Matus György alelnök haláláról s a megüresedett alelnöki tisztség betöltését kéri. Alelnöknek egyhangúlag dr. Kende Ádám test. ügyész, testületi ügyésszé dr. Hoffner Sándor választattak meg egyhangúlag. Végül az elnök bejelentette, hogy Berkes Ágost, a testület volt parancsnoka, eme tisztazt is elérte. Jólesz megpihenni alatta. Nem, osak azért sem, osak azért is egyfolytában teszi meg az egész űtat. Hiszen már osak kevés van hátra. S mig ezt elgondolja, abból is jó darab van mögötte. Számlálgatja : tiz öl . . . húsz . . . harminc . . . A Bziklák fölött, a lemosolygó pagony szélén állt. Nagyot lélegzett g megfordult, hogy letekintsen a lábai alatt elterülő hallgatag őszi tájra, meg arra a kis fenyő-erdőre ott lenn az oldalon, melynek közepén az a kis szalma-födeles házikó áll, az Ő boldogságának kisded tanyája. Hanem amit ott látott, az irtóztató volt. A kis erdőt sürü füstfelleg takarja el, mely alól vörös lángnyelvek csapkodnak fölfelé. Ég az erdő s a tűz a szél irányában szédületes sebeseéggel halad. Ott kezdődött, — jól látható — azon a ponton, ahol megpillantotta az őzet s a taplót kiejtette ujjai közül. Egy pillanatig megkövülten állt ott a hegyperemen s úgy érezte, hogy feje ós szive iszonyú súllyal nehezedik reá; merően nézett egy pontra, ahol az ő kis házikója van az alatt a négy szál jegenye-fenyő alatt. Ámde azokat a fenyőket már elborította a láng, a házikót már nem láthatta. Rettentő gondolat villant meg agyában. Ha feleségét is elborította az a lángtenger ! . . . Fürkészve nézte a gyalogösvényt, mely az erdőből kifelé vezet, amelyen leggyorsabban lehet menekülni. Megtalálta, s az, a fölemelkedett sűrű füst alatt, egész hosszában jól látható. De senki, senki azon az , ösvényen nem menekül . . . — Bozsenka ! ordított fel őrült kétségbeségéről — személyi viszonyainak változása folytán — lemondott. Midőn ezt sajnálattal tudomásul adja, megemlékezik a volt főparancsnoknak a testület fölvirágozása körül szerzett érdemeiről s indítványozza, hogy a közgyűlés ezen érdemeket jegyzőkönyvében örökítse meg, melyhez a közgyűlés egyhangúlag hozzájárult. A megüresedett főparancsnoki tisztségre Viz Ferenc alparancsnokot, alparancsnoknak Pakrócz Kálmán szakaszparancsnokot, s a lemondás folytán megüresedett pénztárosi állásra Karcsay István takarékpénztári tisztviselőt a közgyűlés közfelkiáltással egyhangúlag megválasztotta. A számvizsgáló bizottság megválasztása után a közgyűlés az elnök éltetése közbe n véget ért. A VÁROSHÁZÁRÓL. § A vásár-ügy. Junius 1-én letelik az a terminus, ameddig a földmivelésügyi miniszter a heti állatvásárteret jelenlegi helyén meghagyja. A város kérvényét, melyben e terminusnak meghosszabbítását kérte, a héten dr. Antal Géza orsz. képviselőnk személyesen vitte el a minisztériumba s hathatós közbenjárásával sikerült kieszközölnie, hogy a miniszter még egy félévet ad a városnak, mely idő alatt azonban okvetlenül köteles a követelményeknek teljesen megfelelő új heti állatvásártérről gondoskodnia. § A Somlói-utiak kérelme. 36 aláírással, köztük 10 városi képviselő aláírásával a következő kérvény ment a városi tanács elé: Alulírottak tisztelettel már több ízben kértük, hogy Pápán a Somlói-úton levő házaink területéről az oda összegyűlendő esővizet levezettetni kegyeskedjék. Ez mindezideig nem történt meg. Ennek hiányában a mostani esőzések alkalmával házaink területén valóságos tó képződik, mi miatt lakóházainkat egészségünk és életünk veszélyeztetése nélkül meg sem közelíthetjük, nem is szólva azoknak emiatt támadt közegészségellenes voltáról. Hitünk és meggyőződésünk szerint a viz e területről a legkönnyebben és a legcsekélyebb költséggel volna levezethető a Somlói-út hosszában a Kéttornyulak felé vezető törvényhatósági útvonal mentén a Séd-patakba, hova a Csóka-utca nyugati és a Batthyány-utca déli részét is elposványosító esővizek a levezető csatornán gyorsan levezethetők volnának és ezáltal ezen területek is meg lennének mentve az örökös panaszt képező elmocsárosodástól, de ezáltal a művelet által e nagy terület közesésében, hogy a távoli sziklák többszörösen hangozták vissza Bozsenka nevét. Bozsenka, ón egyetlenem, ón mindenem! kiáltotta le a völgybe, s hangját elnyelte az alant sebesen roh anó szél csendes zúgása. Elhajította fegyverét s vad sebességgel rohant le a meredeken, szikláról sziklára. Szemei kétségbeesett fájdalmában égtek, lángoltak, hangja elhalt a borzalmas némaságban. — Bozsenka, Bozsenka! ordított sebes rohantában, Bozsenka, én világom, menekülj, fuss a lángok elől, ide ón felém, az ón karjaimba, ha élsz még 1 . . . De szavait sebesen ragadta a szél, elvesztek a semmiségben, elnyomta a szólzúgás, az égő erdő borzalmas ropogása, s nem felelt azokra senki sem. Rohant a sziklák közt, lábai megbicsaklottak, el-elbukott, kábult fejét éles szirthez ütötte, útjában álló tüskebokrok ruháját tépték le róla: Ő akadályt nem látva, testi fájdalomról megfeledkezve, vérző arccal, elzsibbadt- tagokkal, osak rohant az erdő felé, melyet a vadhirtelenül terjedő lángozön már egészen elborított. Leért a lankásra s előtte állt az égő erdő egész borzalmasságában. A sűrű füst, mint valami óriás gyászfátyol, lebegett a táj felett. A gyilkos lángok, mintha az eget akarták volna megostromolni. ő, nem irtózva lángsirtól, borzalmas haláltól, iszonyú fájdalomtól űzetve, egyenesen berontott az egymással ölelkező lángok karjai közé . .. Megtalálta-e, akit keresett ott az iszonyú lángözön mélyében, ki tudná megmondani ? . . . egészségügyének is igen jó és nagy szolgálat tétetnék. Tisztelettel kérjük mindezeket megszívlelni, komoly megfontolás tárgyává tenni és az ügynek halasztást nem tűrő voltára való tekintettel megfelelő módon intézkedni, szükség esetén az ügyet a legközelebbi közgyűlés napirendjére kitűzni méltóztassék. — A tanács a kérvényt véleményezés céljából a mérnöki hivatalhoz tette át. Bölcs mondások* Uralkodni fegyverrel, arannyal, rabbilinosel nem lehet oly biztosan, mint egy marék porral, mit az ember a tömeg szemébe hint. * Ha mindnyájan igazságosak volnánk, nem volna szükség vitézségre. * Nagy Napoleon élete egy millió ember életébe került. Milyen sokat ér néha egy ember élete, mikor a többié semmit se ér ! * Kevés borom fogyna el, ha minden barátom szerencséjére koccintanék, ki nemcsak szerencsében jó barátom. * A törvény már sok bűnt kitalált, de még egyet sem irtott ki. * Nincs is okos ember, csak okosabb. A nő azon uralkodik legjobban, aki őt legyőzi. Ha két nő tud egy titkot, az egész város arról titkolózik. * Hiába nagy ember valaki, ha el nem hiszik neki. * A tükör azért igaz, mert mindenkinek mást mutat. * Mit használ egy szegénynek, ha semmije sincs, csak igaza. HETI ÚJDONSÁGOK. i n d i a .. . Ismeretlen világba vezette el hallgatóságát az a messze idegenből jött angol férfiú, aki múlt vasárnap este a kollégiumi tornatermet zsúfolásig megtöltő közönség előtt tartott előadás Előindiáról, és az Indiában folyó hittérítő munkásságról. Wilder Róbert, mint az Evang. Keresztyén Diákmozgalom szervezője, titkára bejárta az öt világrészt, de Indiát tartja hazájának s mindazt, amit róla mond, az egyéni szeretet varázsával vonja be. Nem jelenti azonban ez azt, hogy valami kápráztató képet tárt volna fel az előttünk inkább csak csodás gazdagságról ismert meseországról, sőt rajzolta a nyomort, a tudatlanságot, amiben India egyes kasztjai még máig is sínylődnek. De amikor szólni kezdett a hittérítő munkáról, amelynek eredményeként ma már egész India minden 38-ik lakója, a déli részen pláne minden 18-ik keresztyén, amikor átéreztette velünk, hogy a Krisztus evangéliuma még ma is minő csodákat művel, akkor lendületet vett beszéde, zengőbbé lett szava, színesebb nyelve. Megkapó és megható történetek egész sorát hallottuk a térítők és megtérítettek életéből. Szűkre szabott helyünkön csak egynek a vázát adjuk: Egy előkelő, művelt indus, aki államhivatalt viselt, nem térítő buzgóság, hanem egyedül az új-szövetség olvasása következtében hitvallást tett és keresztyénné lett. A fejedelem, kinek szolgálatában állt, emiatt elcsapta állásából, felesége elhagyta, magával vivén egyetlen fiukat. Kenyérkereső foglalkozáshoz nem juthatván, a délvidékre költözött, ahol az angol kormány szerény kis álláshoz juttatta. Itt élt most szüntelen vágyódásban imádásig szeretett felesége és fia után. Mondták neki, hogy a törvény értelmében fiát visszakövetelheti, de ő felelte : ,Nem akarok anyjának olyan fájdalmat okozni, aminőben ma nekem van részem".