Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-05-27 / 21. szám

most sem tanúit meg félni a haláltól. A vélet­len áldozatait is az aviatika hőseivé avatja, hogy haláluk ne legyen szürke, kijózanító!! ! A tűzoltótestület közgyűlése. A pápai önkéntes tűzoltótestület folyó hó 21-én délelőtt 10 órakor tartotta XL. évi rendes közgyűlését a Griff-szálló nagytermében a tagok teljes számban való részvételével. Dr. Csoknyay János elnök üdvözölvén a megjelenteket, a gyűlést megnyitotta. A jegyző­könyvhitelesítők megválasztása után beszámolt az elnökség 1910. évi működéséről, melyet a közgyűlés egyhangúlag tudomásul vett. Ezután Viz Ferenc alparancsnok olvasta fel jelentését, melyben a testület működéséről számolt be. Örvendetes jelenség gyanánt jelen­tette, hogy a működő tagok száma 55-ről 72-re szaporodott, kik úgy a gyakorlatokon, mint az előfordult tüzeseteknél dicséretes buzgalommal vettek részt. Színházi őrszolgálat volt 80 eset­ben, mindenkor 9 létszámmal. Dacára ezen nagyszámú őrségnek, a színházlátogató közön­ség életbiztonsága sok kivánni valót hagy hátra. A színpad — az összehalmozott kulisz­szák miatt — annyira szük, hogy legkisebb tűz esetén az életmentés lehetetlenné válik. A leg­szükségesebb tüzrendőrileg elrendelt óvszerek hiányoznak. Ezen tárgyban másodízben kere­sik meg a város tanácsát pótlás végett, s ha ennek dacára intézkedés nem történik, minden felelősséget elhárít a testületről. A testület egyéb irányú működéséről is szóló jelentést a közgyűlés tudomásul vette. A számvizsgáló bizottság számolt be ez­után az 1910. évi zárszámadásról, azt teljesen rendben levőnek találván. A számadást és az 1912. évi költségvetést a közgyűlés egyhangú­lag tudomásul vette, illetve elfogadta. Elnök sajnálattal emlékezett meg Matus György alelnök haláláról s a megüresedett al­elnöki tisztség betöltését kéri. Alelnöknek egy­hangúlag dr. Kende Ádám test. ügyész, testületi ügyésszé dr. Hoffner Sándor választattak meg egyhangúlag. Végül az elnök bejelentette, hogy Berkes Ágost, a testület volt parancsnoka, eme tiszt­azt is elérte. Jólesz megpihenni alatta. Nem, osak azért sem, osak azért is egyfolytában teszi meg az egész űtat. Hiszen már osak kevés van hátra. S mig ezt elgondolja, abból is jó darab van mögötte. Számlálgatja : tiz öl . . . húsz . . . harminc . . . A Bziklák fölött, a lemosolygó pagony szé­lén állt. Nagyot lélegzett g megfordult, hogy lete­kintsen a lábai alatt elterülő hallgatag őszi tájra, meg arra a kis fenyő-erdőre ott lenn az oldalon, melynek közepén az a kis szalma-födeles házikó áll, az Ő boldogságának kisded tanyája. Hanem amit ott látott, az irtóztató volt. A kis erdőt sürü füstfelleg takarja el, mely alól vörös lángnyelvek csapkodnak fölfelé. Ég az erdő s a tűz a szél irányában szédületes se­beseéggel halad. Ott kezdődött, — jól látható — azon a ponton, ahol megpillantotta az őzet s a taplót kiejtette ujjai közül. Egy pillanatig megkövülten állt ott a hegy­peremen s úgy érezte, hogy feje ós szive iszo­nyú súllyal nehezedik reá; merően nézett egy pontra, ahol az ő kis házikója van az alatt a négy szál jegenye-fenyő alatt. Ámde azokat a fenyőket már elborította a láng, a házikót már nem láthatta. Rettentő gondolat villant meg agyában. Ha feleségét is elborította az a lángtenger ! . . . Für­készve nézte a gyalogösvényt, mely az erdőből kifelé vezet, amelyen leggyorsabban lehet mene­külni. Megtalálta, s az, a fölemelkedett sűrű füst alatt, egész hosszában jól látható. De senki, senki azon az , ösvényen nem menekül . . . — Bozsenka ! ordított fel őrült kétségbe­ségéről — személyi viszonyainak változása foly­tán — lemondott. Midőn ezt sajnálattal tudo­másul adja, megemlékezik a volt főparancsnok­nak a testület fölvirágozása körül szerzett érdemeiről s indítványozza, hogy a közgyűlés ezen érdemeket jegyzőkönyvében örökítse meg, melyhez a közgyűlés egyhangúlag hozzájárult. A megüresedett főparancsnoki tisztségre Viz Ferenc alparancsnokot, alparancsnoknak Pakrócz Kálmán szakaszparancsnokot, s a le­mondás folytán megüresedett pénztárosi állásra Karcsay István takarékpénztári tisztviselőt a közgyűlés közfelkiáltással egyhangúlag megvá­lasztotta. A számvizsgáló bizottság megválasz­tása után a közgyűlés az elnök éltetése közbe n véget ért. A VÁROSHÁZÁRÓL. § A vásár-ügy. Junius 1-én letelik az a terminus, ameddig a földmivelésügyi miniszter a heti állatvásárteret jelenlegi helyén meghagyja. A város kérvényét, melyben e terminusnak meg­hosszabbítását kérte, a héten dr. Antal Géza orsz. képviselőnk személyesen vitte el a minisz­tériumba s hathatós közbenjárásával sikerült ki­eszközölnie, hogy a miniszter még egy félévet ad a városnak, mely idő alatt azonban okvet­lenül köteles a követelményeknek teljesen meg­felelő új heti állatvásártérről gondoskodnia. § A Somlói-utiak kérelme. 36 aláírással, köztük 10 városi képviselő aláírásával a követ­kező kérvény ment a városi tanács elé: Alul­írottak tisztelettel már több ízben kértük, hogy Pápán a Somlói-úton levő házaink területéről az oda összegyűlendő esővizet levezettetni ke­gyeskedjék. Ez mindezideig nem történt meg. Ennek hiányában a mostani esőzések alkalmá­val házaink területén valóságos tó képződik, mi miatt lakóházainkat egészségünk és életünk veszélyeztetése nélkül meg sem közelíthetjük, nem is szólva azoknak emiatt támadt közegész­ségellenes voltáról. Hitünk és meggyőződésünk szerint a viz e területről a legkönnyebben és a legcsekélyebb költséggel volna levezethető a Somlói-út hosszában a Kéttornyulak felé vezető törvényhatósági útvonal mentén a Séd-patakba, hova a Csóka-utca nyugati és a Batthyány-utca déli részét is elposványosító esővizek a levezető csatornán gyorsan levezethetők volnának és ez­által ezen területek is meg lennének mentve az örökös panaszt képező elmocsárosodástól, de ezáltal a művelet által e nagy terület köz­esésében, hogy a távoli sziklák többszörösen hangozták vissza Bozsenka nevét. Bozsenka, ón egyetlenem, ón mindenem! kiáltotta le a völgybe, s hangját elnyelte az alant sebesen roh anó szél csendes zúgása. Elhajította fegyverét s vad sebességgel ro­hant le a meredeken, szikláról sziklára. Szemei kétségbeesett fájdalmában égtek, lángoltak, hangja elhalt a borzalmas némaságban. — Bozsenka, Bozsenka! ordított sebes rohantában, Bozsenka, én világom, menekülj, fuss a lángok elől, ide ón felém, az ón karjaimba, ha élsz még 1 . . . De szavait sebesen ragadta a szél, elvesztek a semmiségben, elnyomta a szólzúgás, az égő erdő borzalmas ropogása, s nem felelt azokra senki sem. Rohant a sziklák közt, lábai meg­bicsaklottak, el-elbukott, kábult fejét éles szirt­hez ütötte, útjában álló tüskebokrok ruháját tépték le róla: Ő akadályt nem látva, testi fájdalomról megfeledkezve, vérző arccal, elzsib­badt- tagokkal, osak rohant az erdő felé, melyet a vadhirtelenül terjedő lángozön már egészen elborított. Leért a lankásra s előtte állt az égő erdő egész borzalmasságában. A sűrű füst, mint va­lami óriás gyászfátyol, lebegett a táj felett. A gyilkos lángok, mintha az eget akarták volna megostromolni. ő, nem irtózva lángsirtól, borzalmas halál­tól, iszonyú fájdalomtól űzetve, egyenesen be­rontott az egymással ölelkező lángok karjai közé . .. Megtalálta-e, akit keresett ott az iszonyú lángözön mélyében, ki tudná megmondani ? . . . egészségügyének is igen jó és nagy szolgálat tétetnék. Tisztelettel kérjük mindezeket meg­szívlelni, komoly megfontolás tárgyává tenni és az ügynek halasztást nem tűrő voltára való tekintettel megfelelő módon intézkedni, szük­ség esetén az ügyet a legközelebbi közgyűlés napirendjére kitűzni méltóztassék. — A tanács a kérvényt véleményezés céljából a mérnöki hivatalhoz tette át. Bölcs mondások* Uralkodni fegyverrel, arannyal, rabbilin­osel nem lehet oly biztosan, mint egy marék porral, mit az ember a tömeg szemébe hint. * Ha mindnyájan igazságosak volnánk, nem volna szükség vitézségre. * Nagy Napoleon élete egy millió ember éle­tébe került. Milyen sokat ér néha egy ember élete, mikor a többié semmit se ér ! * Kevés borom fogyna el, ha minden bará­tom szerencséjére koccintanék, ki nemcsak sze­rencsében jó barátom. * A törvény már sok bűnt kitalált, de még egyet sem irtott ki. * Nincs is okos ember, csak okosabb. A nő azon uralkodik legjobban, aki őt legyőzi. Ha két nő tud egy titkot, az egész város arról titkolózik. * Hiába nagy ember valaki, ha el nem hi­szik neki. * A tükör azért igaz, mert mindenkinek mást mutat. * Mit használ egy szegénynek, ha semmije sincs, csak igaza. HETI ÚJDONSÁGOK. i n d i a .. . Ismeretlen világba vezette el hallgatóságát az a messze idegenből jött angol férfiú, aki múlt vasárnap este a kollégiumi tornatermet zsúfolá­sig megtöltő közönség előtt tartott előadás Elő­indiáról, és az Indiában folyó hittérítő munkás­ságról. Wilder Róbert, mint az Evang. Keresztyén Diákmozgalom szervezője, titkára bejárta az öt világrészt, de Indiát tartja hazájának s mindazt, amit róla mond, az egyéni szeretet varázsával vonja be. Nem jelenti azonban ez azt, hogy valami kápráztató képet tárt volna fel az előttünk in­kább csak csodás gazdagságról ismert mese­országról, sőt rajzolta a nyomort, a tudatlan­ságot, amiben India egyes kasztjai még máig is sínylődnek. De amikor szólni kezdett a hittérítő mun­káról, amelynek eredményeként ma már egész India minden 38-ik lakója, a déli részen pláne minden 18-ik keresztyén, amikor átéreztette velünk, hogy a Krisztus evangéliuma még ma is minő csodákat művel, akkor lendületet vett beszéde, zengőbbé lett szava, színesebb nyelve. Megkapó és megható történetek egész sorát hallottuk a térítők és megtérítettek életé­ből. Szűkre szabott helyünkön csak egynek a vázát adjuk: Egy előkelő, művelt indus, aki államhiva­talt viselt, nem térítő buzgóság, hanem egyedül az új-szövetség olvasása következtében hitvallást tett és keresztyénné lett. A fejedelem, kinek szolgálatában állt, emiatt elcsapta állásából, felesége elhagyta, magával vivén egyetlen fiukat. Kenyérkereső foglalkozáshoz nem juthatván, a délvidékre költözött, ahol az angol kormány szerény kis álláshoz juttatta. Itt élt most szün­telen vágyódásban imádásig szeretett felesége és fia után. Mondták neki, hogy a törvény értel­mében fiát visszakövetelheti, de ő felelte : ,Nem akarok anyjának olyan fájdalmat okozni, aminő­ben ma nekem van részem".

Next

/
Thumbnails
Contents