Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-04-22 / 16. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: D*- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. „Adolf főherceg." A mayerlingi katasztrófa még mindig izgatja nem az emberek képzeletét, hanem haszonra éhes könyvkiadók zsebét. Az a fércmunka, amelynek egy részét, mondanunk sem kell, hogy a legbrutálisabban érzékiebbet, egyik esti újság közölte s melyet nem közölhetett egy bécsi lap, mert rövidesen elkobozták, szintén az idevágó amúgy is gazdag „irodalom" gyarapodását jelzi. A mű persze külföldön nyomódott, de az osztrák és magyar förtelem-éhes publikum idegeire spekulál, hihetőleg azonban meddő módon. Mert annyit a szemünk elé került részletünkből is megállapíthattunk, hogy itt a ponyva legutálatosabb fajával állunk szemben, mely kíméletlenül tör bele a családi életbe, amely mégis család, ha „felséges" is. Ha más nem, egy fenkölt aggastyán tiszteletreméltó alakja el kellene, hogy némítson minden profán ajkat, amely piaci rikoltás közepette Salome tálcájára helyez egy szerencsétlen főhercegi fejet. Ha más nem, egy soha nem múló fájdalomnak kellene lakatot verni a kéjelgő szenzációhajhászás nyelvére, hogy ne szóljon, ne beszéljen legalább addig, míg dobog a sziv, amely ezért is, egyebért is annyit szenvedett. Aztán .. . aztán ám jöjjenek a titok-feszegetők, de akkor sem a ponyva szennyes fegyvereivel, hanem a történeti kritika világító fáklyájával, mely tisztán, az igazsághoz híven láttassa a népek milliót gyászbaborító borzalmas éjszakát. 1 Griff és a város Geszler-kalapja: a kapuszin. Már több évtized óta sok panaszt hallani úgy az idegenből jövök, mint a kereskedelmi utazók nagy serege részéről, hogy a Griff fogadóban nem lehet megtalálni azon csinyt és kényelmet, amit ezen örökös vándorok még sokkal kisebb helyeken is feltalálnak és amihez már hozzá szoktak. A Griff fogadó körülbelül ma is ugyanazon állapotban van, mint 100 év előtt. Egy szük, keskeny, csúcsos csigalépcső vezet fel az emeletre; szobái csaknem mind egyablakosak; bútorzata elavult; ágyai rozogák; padlózata kopott; ajtók és ablakok hézagosak és mindamellett a 15—16 szoba elég lehetett, mikor még a vasúti hálózat nem volt kiépítve ; mikor az utazás még kocsin történt és borzasztó nehézkes volt. Abban az időben a szobák száma elégséges volt és a berendezés teljesen megfelelt az akkori igényeknek. De azóta az idő nagyot haladt, az igények roppantul megnőttek; oly kényelem — aminőről azelőtt álmodni sem mertek volna —, most magától értetődik és minden utazó azt megköveteli, de a Griff fogadó megállt, helyesebben elmaradt. Gróf Esterházy Móricné önagyméltósága belátta a jelenlegi Griff tarthatatlanságát ; tudta, hogy ezt nemsokára egész újból meg kell építeni és jeles észtehetségére vall, hogy a Griffel szomszédos Bermüller-házat az ipartársulattól megvette, mert csak ezáltal vált lehetségessé a szükhelyü Griff helyes megépítése. Mikor ezelőtt 5 évvel a Varasdi-báz fölé még egy második emeletet építettek, akkor az építészeti bizottság határozata folytán a polgármester audienciát kért grófné őexcellenciájánál, melyben kérte a Griff fogadó megépítését is. Önagyméltósága azt felelte, hogy fia másfél év múlva úgyis nagykorú lesz ; annak engedi át a Griff fogadó megépítését. 1908-ban a városi lakosság nagy többsége várta a Griff megépítését, de mint tudjuk, ez eddig is elmaradt. Most azon hír van elterjedve, hogy a Griff meg lesz építve, azért időszerű ezzel a város szempontjából foglalkozni. Régi hibákat és mulasztásokat kell Pápa városának most helyre hozni. Ilyen szégyenletes állapot, hogy a Kossuth-utca északi része alig 6 méter széles; tehát forgalmi, közegészségügyi és esztétikai szempontból valódi botránya a városnak; de amit türnünk kellett, míg a Griffet meg nem építik. Most tehát nagy ideje, hogy a város közgyűlése által már évekkel ezelőtt elfogadott utcarendezési szabályzat végrehajtassék. Ezen tervezet szerint a Kossuth-utca 10 méterre kiszélesítendő. Természetes, hogy ennek folytán a városunk piacát és legelőkelőbb utcáját elcsúfító kapúszin elesik és a Kossuth-utca északi vége is megszűnik félzsák utca lenni, amint a déli vége megszűnt zsákutca lenni. Nyerni fog ezáltal úgy a Főtér, mint a Kossuthutca, hogy szabaddá lesz a bejárat a Főtér felöl; de legtöbbet fog nyerni az uradalom, mert két legszebb háza a Főtéren és Kossuth-utcán szép frontot nyer és az ott levő lakások világosabbak, egészségesebbek és szebbek lesznek, mint most. Ha egy fogadó egy 6 méteres közlében épül, akkor valamennyi szobája el van csúfítva, bármily eleganciával legyen A „PÁPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. M o in érős z. — Wildenbruch. — Fenn, Olimposz bérctetőjén Istenek csapatja ül, Színaranyban vérveres bort Hébe hord nekik körül. Víg kacaj nem cseng a körben, Csendesség van szerteszét, Mert Kronion mélyre hajtja Bánatában szent fejét. Fénykehelyben vérveres bor Forrva vet sötét habot, Trója lángja tükröződik S Priamosznak vére ott. És magasra tartja kelyhét: „Soha többé, soha már, Áldozattal Trója ifja Oltáromhoz sohse jár. Soha többé Trója lánya Édes bort nekem nem ád, Ezt a kelyhet hadd köszöntöm, Kedves Ilion, reád!" És szemében az Atyának Egy égő könnycsepp remeg, Döbbenet szent reszketését Érezék az istenek. Döbbenet szent reszketése Megszállott országokat. Némán meghajolt a föld is A nagy égi kín miatt. És alápergett a szent könny Lassan gördült föld felé, Mind tovább, mígnem Homérosz Szivében helyét leié. Mélyen szendergett Homérosz S álmában belényilal, Mintha tengert hordna keble Végtelen hullámival. Mintha rengő keble mélyén Nap s hold csókot váltana, Felszökött nyugvó helyéről, Nem kell néki otthona. Őrület száll homlokára És szemére éj borúi, De szivében, lángözönben Egy világ pompája gyúl. És ajkáról áradozva Bűvös dallam hangja kel, Ilionrói szól az ének, Mit Homérosz énekel. Bércet, völgyet, tenger árját A dicső dal zengi át, Némán meghajolt a föld is így tisztelve nagy fiát. Halhatatlanok hónába Szárnyas ének felrepül S hallgatják a nagy regét a Priamídák vesztirül. Székéről pattan Homérosz: „Töltsd meg Hébe, serlegem. Ezt a kelyhet hálaképen Rád, Homérosz, emelem ! Többet tudsz te isteneknél, Győztél síroknak ködén, Kedves Iliont ím újra Általad meglátom én !" És az istenek kocintva Csörrenték a serleget, Szent mennydörgés zeng dübörgve A hellén ország felett. Meghajolt a föld remegve S mind a népek ott alatt Megsejték szent borzalomban Halhatatlan voltukat. Ford. Körös Endre.