Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-01-07 / 1. szám

VIII. évfolyam. 1. szám Pápa, 1911 január 7. PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség': Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő : I ) KŐKOS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Szabad elvüség. Egy idő óta fekete gyűlölség fenekedik e szó ellen. Miért, miért nem, nem kutatjuk, mert ennek kutatása a politika útvesztőjébe sodorna bennünket, hanem mert a tény megállapítása minden Demosthenesnél szebben beszél. De hiába beszél. A szabadelvüség szent hagyományának, úgy amint azt egy Kölcsey, egy Kossuth, egy Eötvös, egy Deák hagyták örökül nemzetünkre, jó pár éve már csak nagyon bátortalan, mondhatnám alkalmazkodni szerető szószólói akadtak. Egyik oldalon fekete reakció, másik oldalon vörös radikálizrnus, szinte feledtetni látszottak azt az egyetlen helyes irányt, melyen a magyar nemzetnek haladnia kell, ha hű akar ugyan maradni történelme megszentelt emlékeihez, de másrészt méltón akarja helyét megállni a szabad nemzetek nagy köztársaságában. S ha most ebben a fülledt nehéz levegőben egy bátor hang csendül meg, hang, melynek csengését nem korlátozza sem gyávaság, sem álszemérem, hallatán jóleső öröm tölti el szivünket. S kétszeresen jól esik, hogy e hang olyan férfiúnak ajakáról hangzott el s keltett tiszteletreméltó visszhangot, kit mi, e hagyományosan szabadelvű város lakói küldtünk az ország tanácsába, hogy ott előmozdítója legyen hazánk boldogulásának, szószólója az igaz szabadelvüségnek. A városi adminisztráció. Újévre a tanács okos dolgot cselekedett. Megbízást adott a főügyésznek, hogy a szervezeti szabályzatot az utóbbi időben történt s a most tervezett módosításoknak megfelelöleg dolgozza át. A munkálatot a tanács felülvizsgálván, a közgyűlés elé terjeszti s ha ez, valamint a felsőbb fórumok is elfogadják, kinyomatja s a képviselőtestületi tagok rendelkezésére bocsátja. Ez az intézkedése a tanácsnak bennünket nem abból a szempontból érdekel, mint némelyik városi képviselőt, aki nyomtatott szervezeti szabályzat hiányában nem tudta mikor és hányszor lehet interpellálni, mikor és hányszor lehet a vitában felszólalni s ha a vízvezeték tárgyalásánál javaslatot terjesztett elő a kerékpárosok megrendszabályozásáról, akkor bámult, hogy indítványát figyelembe se vették s ebben városatyai jogainak korlátozását látta. Szó sincs róla: a közgyűlésről szóló fejezetben a tanácskozási rendnek is pontosan szabályozva kell lennie. Hogy e tekintetben mi is tegyünk valami javaslatot, nem ártana, ha felvétetnék a szabályzatba, hogy a közgyűlésen csak oly interpellációk mondhatók el, melyek legalább egy nappal a közgyűlés előtt az interpellációd könyvbe bejegyeztettek. Ezzel sok ötletszerű felszólalásnak, felesleges idöpocsékolásnak vétetnék eleje. De minket, mikor a szervezeti szabályzat teljes regenerációját örömmel üdvözöljük, a város adminisztrációját sokkal mélyebben érintő szempontok vezetnek bennünket, mint amit az eddig litografált szabályzatnak egyszerű kinyomatásával ki lehet elégíteni. Mindenekelőtt várjak az új szervezeti szabályzattól, hogy a terhek lehető egyenlő megosztásáról fog gondoskodni. Az, aki csak kissé is csak bepillantást nyert városunk adminisztrációjába, hamarosan meggyőződést szerezhetett róla, hogy míg egyikmásik hivatalnok valóban sok súlyos és felelősséggel teljes munkával van terhelve, addig a másiknak aránytalanul kevesebb munka van kiosztva, úgy hogy e tekintetben nyomát se találjuk annak a helyes rendszernek, ami pld. a vármegyei központi ügybeosztásnál látható, ahol talán még aktaszám szerint is annyit végez az egyik, mint amennyit a másik tisztviselő. Távolról sem mondjuk, hogy csak egy szinekúra is volna a városnál, de ma már, mikor a fizetés idestova állami nívóra fog emelkedni, minden bérnek megfelelő ellenértékét is meg lehet és meg kell kívánni. Van olyan hivatali állás is, amely mellé okvetlenül kívánatosnak látszik egy segéderőnek beállítása. De segéderő alatt nem egyszerűen csak másolásra alkalmas díjnokot, minővel talán fölösen is ei van árasztva városházánk, hanem igenis jogi minősítéssel biró közigazgatási gyakornokot, vagy még inkább második aljegyzőt. Aki ebben hivatalnokszaporulatot lát és visszadöbben, az tévedésben van. Annyi a díjnok nálunk, hogy a fölöslegesek napidíjaiból akár két aljegyzőt is lehetne fizetni. De ha csak egy ily állást szervezünk is, a rendes segédszemélyzet megfelelő beoszA „PÁPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. Tam bura. Tamburáznak, rác hegedűt vernek, Kocsmaházban lányok énekélnek. Idegen a dálolásuk, Idegen a ruhájok. Magyar ifjak bolondulnak Utánok. Énekes lány kacsingatva néz szét, Részeg ember dobálja a pénzét. „Rác kisasszony, eszem azt a Teremburás kis szádat, Adj egy csókot, fizetem a Szoknyádat." Vén muzsikus az ajtó sarkában Búslakodik egyedül magában. „ Verje meg a cigány átok Azt a fura szerszámot, Drót-hegedün mulatozó Világot." Fut az éjfél, kipirul a hajnal, Tele van a kocsmaház zsivajjal. Harangoznak kis misére, Csak azért is „csuhaj* rá. Egyedül a cigány lélek Sóhajt rá. Vén muzsikus, mit állsz ott hiába ? Nem illesz te már ebb' a világba. Eredj haza, huzz reá eqy Keseredett keserűt S vágd a falhoz azt az ócska Hegedűt. Jékey Aladár. Esti szürkületben . . . Mikor egy egy új hímen birt hallunk, önkéntelen az a kérdés jut eszünkbe, vájjon az űj menyasszony boldogság és szerelemmel telt szívvel megy-e új élete elé — vagy csak úgy, beadja a derekát — hiúságból, dacból, talán egy kis boszúból vagy legtÖbbnyire osak, mert fél a vénlányságtól. A boldogokról, e kiváltságosokról ninos mit mondani — legfölebb osak annyit füzünk (úgy gondolatban) őszinte jókivánatunk mellé, hogy ha majd eljön a házasóletben (s azt állítják, mindig eljön) az a kritikus időpont, a mézes hetek, hónapok, vagy évek után ; mikor az első szerelmi láz, a külső apró sallang össze törik, mikor az asszonytól függ minden, hogy mennyi oserepet tud összeállítani úgy, hogy az megint teljes egész legyen; — akkor milyen más érzéssel ós mennyivel könnyebben illesztgetheti a cserepeket az, ki szerelmével forraszthatja össze, mint az, kinek a cserepek összegződésénél csak a hiúság, a dac, vagy a félelem csirize van. Talán eszükbe jut ilyenkor azoknak, kiknek nem volt szivükben ae igazi szeretet élettársuk iránt, hogy jobb volna inkább egyedül tengődni át az életet, mint tűrni szeretet nélkül a szeszélyeket, tűrni a rossz természetet és szenvedélyeket és elviselni azt a tudatot, hogy most már nemcsak saját Éq jiik küzdelmét érzik, hanem a felelősséget is, amiért más életét, csak úgy érzés nélkül a magukéhoz kötötték. S talán ebben a küzdelemben sokan, vágyakozva néznek a kinevetett vénlányság felé ; a vénlányok felé, akiknek mindegyiknek meg van a maga bánata, a szétfoszlott álma vagy csalódása ; s akiknek e bánattal van valamijük, valamijük, ami tulajdonképen volt és nincsen — és kik ezt a nincsent oda nem adnák azért a sok olcsó vau-ért, amit legtöbbször az életben körülöttük látnak. De ki tudja, ki cselekszik helyesen ? Egyfelől az egyedüllét, a rideg szoba, a bús magány s a töprengések mindennapos skálái vannak, legfölebb egy-egy rokon, vagy jóbarát kihasználása baj, vagy betegség idején tűnik föl egy kis változatosságnak • s miután a vénlányságot mindenki a Fliegende Blátter képei után képzeli el, még feltűnik örömként egypár jó ozsonna, habos kávé, egy macska vagy mopszli és fő delikateszként, a fiatal generáció viselkedésén való megbotránkozás és szapulás. Másfelől pedig — ha szerelem ninos is, egy szépen berendezett otthon, szép toillettek vagy gazdagság, esetleg mulatozás, flirtelés és egy elképzelt nagy szabadság a csábító kép. Talán okosan is teszik, kik e csábító kép mellett meg tudnak alkudni a sorssal, le tudnak mondani a lelki harmónia nagy álmairól, és meg tudnak elégedni a képzelt boldogság helyett a mindennapi élet kényelmével és jólétével".