Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.
1910-03-19 / 12. szám
tálta el a nemrég elhunyt Jókuthy Albert nyug. kúriai birót, th. biz. tagot. Alispáni jelentés. A napirend első pontja az alispáni jelentés volt. A jelentést, mely ezúttal is bű tükre volt a vármegye utolsó negyedévi közigazgatási, közművelődési és közgazdasági állapotának, egyhangúlag tudomásul vettek. Bemutatásra került ezután Apponyi Albert gróf és Darányi (gnác miniszterek búcsúzó leirata, melyeket a vármegye a távozó miniszterek hasznos működésének elismerése mellett tudomásul vett. Az új kormány. Nagy érdeklődés mellett mutatta be dr. Véghely főjegyző Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök leiratát, melyben az új kormány hivatalba lépését tudatja. A leiratra nézve az állandó választmány azt javasolja, hogy a kormány hivatalba lépését a th. bizottság vegye tudomásul. A javaslat ellen felszólalt Bakó József orsz. képviselő. Felszólalását, melyben azt kívánta kimutatni, hogy az új kormány törvénytelen, mert a házat exlexben elnapolta, a bosnyák alkotmányt életbe léptette s a külföldi keresk. szerződésekre nézve a tárgyalást megindította, a közgyülés nagyon türelmetlenül hallgatta. Mikor azt mondta, hogy a kormány most készül a legnagyobb törvénytelenségre, mikor exlexben feloszlatja a házat, a felháborodás zúgó moraja tört ki, szerte a teremben. Éljen Tisza! kiáltás hangzott fel s csak nagy nehezen adhatta elő Bakó azt az indítványát, hogy a kormány iránt a közgyülés fejezze ki bizalmatlanságát. Bakó felszólalására dr. Antal Géza válaszolt. Frenetikus taps és éljen követte már első szavait: „a gyújtogató kiált tüzet, hogy mást fogjanak el*. Majd szólt arról, hogy a jelenlegi képviselőház vitte az országot az ex-lexbe, a kormánynak megvolt többsége, de ez nem szavazta meg saját kormányának még az indemnitást sem. Csak örömmel láthatja minden hazafi, hogy az új kormány az országot mai nehéz helyzetéből kivezetni akarja s a békés nemzeterősítő munka útjára akarja terelni. (Élénk éljenzés.) Hogy a házat feloszlatja, az nem hiba, meddősége miatt régen fel kellett volna oszlatnia. Az áll. választmány javaslatát tapintatosnak, helyesnek tartja annál is inkább, mert a vármegye kipróbált tisztviselői karáról biztosan tudja, hogy semmiféle törvénytelenségre soha kapható nem volna. Bakó indítványát politikai tendenciájával együtt visszautasítja, a politikát ne ide hozzák be, hanem vigyék ki a választóközönség körébe, mely majd meg fogja mutatni igazmondását. Végül általános nagy tetszés mellett csatlakozott az áll. vál. javaslatához. Még Koller alispán reflektált röviden Bakó szavaira, utalván arra, hogy a vm. tisztviselői kar mint a múltban, a jövőben is teljesíteni fogja kötelességét, s maga fogja elbírálni tudni, hogy mi a törvényes, mi nem az, jelszavakkal pedig nem engedi magát félrevezettetni.. Az alispán éljenzéssel fogadott szavai után felállással szavaztak. Mint egy hatalmas erdő állt fel az egész kétszázötven főnyi th. közgyülés az áll. javaslata mellett s midőn ellenpróbára került a sor, kiderült, hogy Bakó javaslata mellett, a javaslattevőt is beleszámítva, ketten szavaztak. így a főispán az áll. vál. javaslatát zúgó éljenzés között határozattá emelte. A választói jog. Nem fogadta el a közgyülés Turócvármegyének az általános választói jog ellen állásfoglalást kérő köriratát. Kimondotta a közgyülés, hogy ragaszkodva régebbi határozatához, a választói jog széleskörű kiterjesztését nemzeti szellemben szükségesnek tartja. Vasutak segélye. Ezután a napirend során a vasutak — köztük a Pápa-Devecser közt tervezett vasútnak — segélyezését tárgyalták. Az áll. vál. javaslata ellen, |inely az útadóalap kimerültségére való tekintettel, a kérvények elutasítását véleményezi, felszólalt Barthalos István. Higgadt s érvekben gazdag beszédben mutatta ki, hogy a vasúti hálózat kiterjesztése mily fontos közgazdasági érdeke a vármegyének. A modern fejlődés megköveteli, hogy minden vidéknek meglegyen a maga vasútja. Pápa és a Somló között és tovább a Balaton felé nemcsak helyi, hanem egyetemes megyei érdek. Utal Vasmegye példájára, mely 1 1/ 2 ö/ 0-os pótadót szavazott meg vasutainak, utal Zalára, mely a Devecser-Sümeg közti rész segélyezését már kimondotta. Ismerve a megye nehéz helyzetét, nem kivánja, hogy a hozzájárulásról már most határozzanak, de szükségesnek véli legalább egy bizottság kiküldését, mely esetleg a kormánytól az útadóalap segélyének felemelését kérhetné s a kérdést nyilvántartaná. Koller Sándor alispán elismeri a vasutak fontosságát, de fontosnak tartja az utak javítását is és sajnos nem iát módot arra, hogy a kiküldendő bizottság a megye megterheltetése nélkül a vasutak segélyezésére fedezetet találjon. Az alispán szavai után szavaztak s a nagy többség elutasította a hozzájárulás iránt beadott kérvényeket. Pápai ügyek. A közgyűlés napirendje során tárgyalásra került pápai vonatkozású ügyek következő elintézést nyertek: A Keskeny PAlné Zrinyi-utcai házára folyamatba tett kisajátítási ügyben létrejött egyezséget jóváhagyták s így a Jókai és Batthyány-u. között az új utca megnyitható lesz. A Zárda-utca megnyitására vonatkozó határozatot formai okokból visszaküldik a városnak. A város kül- és belterületének felmérésére vonatkozó s e célra 35.000 K költséget megszavazó határozatot jóváhagyták. Jóváhagyták az áll. ovoda építése tárgyában hozott határozatot s az építés megkezdhető is lesz, de a fedezetre nézve még póthatározatot kell hozni a v. képviselőtestületnek. Végül kihirdették Pápai Lajos pápai lakos állatorvos oklevelét. A VÁROSHÁZÁRÓL. § A polgármesterek tanácsülése. A rendezett tanácsú városok polgármesterei országos egyesületének tanácsa szombaton ülést tartott. Az ülésen dr. Szentpály István elnökölt, az előadói tisztet Várhidy Lajos titkár töltötte be. Az ülésen első sorban azt beszélték meg, hogy a rendezett tanácsú városok pártállásra való tekintet nélkül, olyan országgyűlési képviselőket támogassanak, akik a városok érdekeit szivükön viselik. Elhatározták, hogy a jövő hónap 20-ára rendkívüli közgyűlésre hivják össze a rendezett tanácsú városokat, amelyen a városok kárpótlására vonatkozó törvényjavaslat tervezetek megvitatásán kivül főleg annak a programmnak a megállításával fognak foglalkozni, amelynek elfogadását minden képviselőjelöltre nézve kötelezővé teszik, aki a városok támogatására számítani akar. A gyűlés után tiztagu küldöttségben tisztelegtek gróf Héderváry Károly miniszterelnöknél a délután folyamán. A küldöttség szónoka, Szentpály István köszönetet mondott a belügyminiszternek azért, hogy programra jába felvette a városok fejlesztését. Kérte a minisztert, hogy járuljon hozzá ahoz a törvényjavaslathoz, amelyet hivatali elődje, gróf Andrássy Gyula kidolgozott, különösen abban a részében, hogy a városok az állami feladatok ellátásáért teljesen kárpótoltassanak és kérte egyben, hogy orvosolja ennek a törvényjavaslatnak a hiányos és sérelmes rendelkezéseit. A sérelmek felsorolását magában foglaló emlékiratot már benyújtották a városok a minisztériumhoz. Kérte végül, hogy a miniszter vegye minél előbb kezébe a városi törvény megalkotását, amely a városok fejlesztése szempontjából sürgős ezükség. A miniszterelnök szivesen fogadta a küldöttség A határon. Irta: Földes Imre. A gránát belecsapott a vízbe. Felpukkanha tott a Duna fenekén, mert forrva bugyborékoltak a hullámok. De a csónaknak semmi baja sem történt. Fáradhatatlanul eveztek tovább. A csónak orrán összefont karokkal állt a kormányzó. Visszanézett a túlsó partra. Komor arccal, sötéten bámult maga elé. Az evezők imádó áhítattal néztek rája. Egy gondolat vezette mindnyájukat. Megmenteni az Ő életét, a szentét, Kossuthét! És ő legkevesebbet törődött önmagával. Elmerengett. Minden evezőcsapás tovább viszi a hazától. Lassan-lassan ködbe vesznek a túlsó part bércei és ez a nehéz köd megüli a lelkét. Az ormokon még meg-megcsillan nap sugára, de az ő szivében csak sötét van, nyomasztó, borzalmas sötétség. Elveszve minden ! Minden . . .! A kápolnai csatatéren még ott piroslik a vér, a lőporfüst még el sem szállt, de a zászló lehanyatlott és a három szinü lobogó fehér és zöld szalagja is beleolvadt a pirosba. Pirosra festette a vér ! Gyászba borult az ország. Özvegyek járnak végig a csatatéreken, hogy eltemethessék a férjüket. Az ellenség pedig temeti azt a nagy hallottat. A hazát! Garázda martalócok vigan ülik a tort. A köny pedig omlik a szemekből, omlik folyton, folyton. A kormányzó elmerengett és egy könycsepp csillogott szemében. A vén strázsamester halkan buzdította sietésre legényeit. Szomorú arcokon ott a gondolat, hogy nagy munkát végeznek. Megmentik a szentet, — a jövőnek. Mert ki tudja mit hoz a jövő? ! Kossuth végignéz a csónakban ülőkön. Csupa szomorú, gyászos arc. Ugy ragyogtak azok a szemek, mint a gyémántcsöpp a fekete poszt ón. A csónak szilaj futással szelte a vizet. Még néhány evezőlökés és elérik a partot. A túlsó oldalról a vizre bámultak az ágyuk. Sötét torkaik fuldokolni látszottak, mintha megérezték volna, mily borzasztó szerepet juttattak nékik. Mikor megdördültek, hatalmas lódítássa I visszaugrottak a partról. Három szét is robbant közülök. A lőporfüst szétoszlott. A csónaknak semmi baja. Az ágyuk sortüze csak a vizet korbácsolta fel. — Még most sem tudnak lőni a cudarok, — mormogta magában a vén strázsamesí er. Pedig már megtanulhattak volna tőlünk. A csónak kikötött. Kiszálltak. A kormányzó megállt a parton. Neki támaszkodott egy sziklának. A többiek szomorú arccal álltak körötte. Nem hangzott egy szó sem. Csak a szemek beszéltek. Volt abban a beszédben min den. Búcsúzkodás a haza határától, ima a Min • denhatóhoz irgalomért, átok, borzasztó átok az ellenség fejére. Kísérteties csöndbe burkolózott a kis csapat. A Duna méltóságos nyugalommal hömpölygött tova medrében, csak a kiálló sziklák közül kavargott bugyborékolva az örvény. A hegyek oldalain még ott ringott az utolsó sortűz dübörgő hangja, de lassan-lassan mind távolabbról hangzó morgássá csöndesedett. A túlsó partjról az ellenség soraiból lassú dobpergést hozott a szél. Olyan gyászosan búgtak a dobok, mintha fekete posztóval lettek volna betakarva. Es ők mind hallgattak. Talán elnézték volna a túlsó partot utolsó leheletükig, ha a szellő nem takarta volna be sűrű, lágyan omló ködfátyollal. Hátuk mögött megzörrentek a bokrok. A szultán követei jöttek, hogy átadják uruk üzenetét : Mohamed földi helytartója boldognak érzi magát, ha a magyar hősöket országában láthatja. 3ERÉNYI JÁNOS mérlegkészítő és lakatos, PÁPA, Jókai-utca 14. n = jutányos áron elvállalja bárminemű = mérlegek javítását, súlyok egyenlítését hitelesítéssel együtt, 11
