Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-02-12 / 7. szám

dön termelt, magyar földön gyártott jóminőségü tejtermékekből nemcsak a német sógor, hanem ő is ehetik. Ily módon a vajgyár nemhogy kárára, sőt hasznára lenne a közönségnek. Gondolkozzunk felette, s hozandó határozatuknál gondolkozza­nak felette azok, akik a tej drágulásától félve, népgyűlésen akarnak tiltakozni a vajgyár ellen. —k —1. Zeneciklus a Leányegyletben, — Mendelssohi-estély. — Ha a Chopin-estélyen zsúfolásig megtelt teremről szóltunk, joggal mondhatjuk, hogy a zeneciklus második estélyén, a Mendelssohn­Bartholdy Félix életrajzának és nevezetesebb műveinek előadására és bemutatására szánt estén, szorongásig megtelt a Leányegyesület helyisége. Jele az annak, hogy zenekedvelő közönségünkben meg volna az érdeklődés, csak fel kell kelteni, ébren kell tartani és helyes irányban kell terelni. Az est változatosabbnak is Ígérkezett a múlt heti Chopin esténél, mert hire ment, hogy Gerstl Leónén kivül mások is közreműködnek és hogy nemcsak zongoraszá­mok, hanem ének- és hegedüszámok is lesznek, így is volt. A felolvasó asztalnál most is Weltner Sándor dr. ült, akit mint a múltkor is szíve­sen hallgatott a közönség. Most Mendelssohn életrajzába szőtte bele a zeneköltő egyik-másik nevezetesebb és zenei szempontból irányt adó művét, amelyek közül buzgó zenemüvelőink néhányat azonnal be is mutattak. Az első zeneszámokat zongorán: a „Szent­ivánéji álom" nyitányának bevezető részét, majd az esküvők alkalmából eléggé ismert Nászindu­lót Gerstl Leóné és Kiss Vilma játszották négy­kézre, azután egy csinos, idegenszerűségében is hangulatos Skót nyitányt, melynél a dalla­mos rész játékát, az előbbi két számmal el­lentétesen — helycsere után — Kiss Vilma vette át, hogy ezáltal külön-külön, az udvarias­sági szempontok mellett, bizonyítékot adhassa­nak készültségük fokáról és képességükről az együttes játékban. Tóth Annus, akit éneklési tehetségéről városunkban eléggé ismernek, Mendelssohn három dalát, a „Téli dal, Tavaszi dal, és A dalnak röpke szárnyán" cimüeket énekelte, melyekhez Szentgyörgyi Sándor, karnagy szol­gáltatott finoman alkalmazkodó zongorakisé­retet. Kis József zenetanár a „Lieder ohne Wor­te"-bói kettőt, majd a Rondo Capricciosót adta elő zongorán. Sokszor méltatott technikájának ragyogtatására különösen az utóbbi adott alkal­mat, amit a pianisszimóknál és a záró oktáv menetű futamoknál alaposan ki is használt. Rácz Dezső a helybeli főgimnázium buzgó tanára nehéz feladatra vállalkozott a „ Hegedű­koncert" első Andante részletének előadásával. Dicséret illeti öt azért, mert nem hátrált meg a fáradság elől, a kényelmes kifogásul kínál­kozó elfoglaltságának mentő vára mögé. Kitű­nően símúlt játékához Kiss Vilma diskrét zon­gora kísérete. Az egész estély általában kielégítette a hallgatóság várakozását, hiszen minden közre­működő előtt a zenemüvelés megkedveltetése, fejlesztése és terjesztése állott cél gyanánt, melyet szolgálni kötelessége minden hozzáértő­nek. Ez teszi érthetővé Gerstl Leoné és Weisz Herrnanné együttes vállalkozását, akik Kiss Jó­zsef mesteri zongorakisérete mellett két dalt énekeltek el. Céljukat elérték, mert hiszen csak be akarták mutatni, hogy Mendelssohn szép duetteket ís írt, amelyeket bizony minél gyak­rabban énekelni ajánlatos volna azoknak, akik zenei ízlésüket nemesíteni és hallás érzéküket fejleszteni és önmagukat zenei értelemben fegyel­mezni kívánják. Tí. H. Ma este befejezik zeneműkedvelőink a ciklust Schumann életének és főbb műveinek ismertetésével. Ezen az estén az eddigi szerep­lőkön kivül Gáthy Zoltán zenetanár is közre­működik a zongora-kvintett előadásában. A VÁROSHÁZÁRÓL. Városi közgyűlés. — 1910 február 7. — A hétfői városi közgyűlésen, ámbár érdem­leges tárgy a vajgyáron kívül nem volt tárgy­során, igen szép számmal vettek részt a város­atyák. Talán múlt heti vezércikkünknek volt némi hatása, nem tudjuk, de annyi tény, hogy ezúttal mindkét oldal szépen benépesült. Ez így is van rendjén. A biztató kezdethez kívá­nunk most már a jövőre megfelelő folytatást is. Mészáros Károly polgármester a közgyűlést pont háromkor megnyitván, a felveendő jegy­zőkönyv hitelesítésére Fischer Gyula, Piatsek Gyula, Besenbach Károly, Billitz Ferenc és Ács Ferenc v. képviselőket kérte fel. Bejelentette ezután, hogy dr. Hajdú Tibor pannonhalmi főapátot kineveztetése alkalmából a város nevé­ben üdvözölte, amit a főapát meleghangú levél­ben köszönt meg. Bejelentette továbbá, hogy részt vett a polgármesterek kongresszusán, mely a városok állami segélyezéséről szóló miniszteri rendelet ellen állást foglalt. A napirendre térvén át, a Matkovich-féle házban egy lakást évi 700 K bérért Kirchmayer Győző tanárnak adtak ki. Névszerinti szavazás­sal kimondták, hogy a város területének fel­mérési munkálataira 35.000 K-t vesznek fel a Pápai Takarékpénztárnál 574% ra, a nagyobb léptéjü térkép elkészíttetésére 'pedig hasonló feltételek mellett 6000 K-t vesznek fel. Az állami ovoda épületének megépítésére 37.387 K költségnek szintén 5 1// 1 0 mellett a Pápai Takarékpénztárnál leendő felvételét hasonlólag névszerinti szavazással kimondták. Az iparos- és keresk. tanonciskola 54.579 K költségére szintén névszerint szavaztak. Mind e tárgyakat a képviselőtestület már egyszer érde­mileg letárgyalta, csak a törvényhatóság által szükségesnek vélt formalitásoknak tettek ezúttal eleget. Vita csupán a vajgyár ügyében volt. A kérést, hogy t. i. a Perutz-gyárral szemben levő terület a Molkerei Agricoía c. bécsi cégnek bérbeadassék, illetve eladassék, melegen pártoló felszólalással kisérte Gyurátz Ferenc. Ma már nem a harctéren dől el — úgymond — a haza sorsa, hanem a műhelyek, gyárak versenyében s ezért a megkívánt csekély áldozatot meg­hozandónak véli. Dr. Hirseh Vilmos szintén pártolja a kérést, de azzal nincs tisztában, hogy a város tulajdonképen kivel szerződik: társas­céggel-e vagy egyéni céggel? Kerbolt Alajos a gyár ellen nyilatkozik abból az okból, hogy a gyár az ipari munkásoknak meg fogja drágí­tani a megélhetést, messze vidékről magának foglalja le majd a gyár a tejet s mi a-legköze­lebbi községekre leszünk utalva, ami tejdrágulást eredményez. Dr. Kende Ádám ez aggodalmakat nem osztja, mivel a gyár a termelés fokozását fogja előidézni s ez a gazdálkodókra haszon, viszont a fogyasztókat a gyár-elvonta tejért kárpótolja. A közgyűlés névszerinti szavazással majdnem az összes szavazatokkal teljesítette a a Molkerei Agricola cég kérését. A polgármester javaslatának elfogadási mellett kimondta a közgyűlés, hogy gyárbizott­ságot alakít, melynek tagjaiul a következők választattak meg: Beck Zsigmond, Koréin Ernő, — Isten segít majd rajtunk — válaszolt az asszony. — Egyedül vagyunk ragadozók és kigyók tanyáján. Nincs ételünk, italunk. Hogyan segítene Isten ? — mondta a férfi, s kétségbeesésében meg tépte ruháját, a földre szorította arcát. Nem volt már reménye, mint az olyan embeinek, ki halá­los sebet hord szivében. Az asszony mereven ült helyén, kezeit a térdén összekulcsolta. Tekintete, mely a puszta­ságba szállt, határtalan vigasztalanságról beszólt. A pálma észrevette, hogy leveleinek fáj­dalmas suttogása mind erősebbre válik. Az asz­szony is meghallhatta, mert szemeit a pálma koronájára emelte. Ugyanekkor önkénytelenül kitárta karját. — Oh, datolya 1 datolya ! — kiáltott. Akkora vágy reszketett hangjában, hogy maga az öreg pálma is óhajtotta, bár ne volna törzse magasabb, mint a tüskerózsa bokra s gyü­mölose oly könnyen elérhető, mint a galagonya. Jól tudta, hogy koronája tele van datolyával, de miképp érjen ember oly szédítő magasságba ? A férfi már előbb látta, minő elérhetetlen magasságban csüng a pompás gyümölcs. Fejét fel sem emelte, csak arra kérte az asszonyt, ne vágyakozzék lehetetlenekre. De a gyermek, ki addig ide oda tipegett, hantokkal s fűszálakkal játszadozott, hallotta anyja kiáltását. Az apróság nem tudta elgondolni, hogy anyja nem kapna meg bármit, amit kiváo. Mi­helyt datolyáról volt szó, kezdte a fát vizsgálni. Gondolkodott, tépelődött, miképp lehetne a da tolyákhoz férni. Aranyos fürtjei alatt szinte összeráncolódott tiszta homloka. Végre nevetés futott át arcán. Megtaláláa a módját. Odament a pálmához, kicsiny kezével megsimogatta tör­zsét s édes gyerekhangon így szólt : — Pálma, hajolj meg ! Pálma, hajolj meg ! És ime, mi történt? Mi történt? A pálma levelek felzúgtak, mintha orkán vágott volna közéjük s a pálma hosszú derekán rémes bor­zalom futott végig. A pálma érezte, hogy a kis gyereknek hatalma van fölötte. Lehetetlen volt a parancsnak ellenszegülnie. Szakasztott úgy, ahogy emberek szoktak meghajolni uralkodók előtt, meghajtotta hosezű törzsét a kis ember előttt. Hatalmas ívben köze ledett a földhöz s végezetül oly mólyen megdőlt, hogy nagy koronájának reszkető levelei a sivatag homokját söpörték. A gyermek nem ijedt meg, nem is csodál­kozott, hanem örömkiáltások közt szedte le az öreg pálma friss, dús gyümölcseit. Ahogy teleszedte magát s a fa még mindig a földön hevert, ismét egész közel lépett hozzá becézgette s végtelenül gyengéd hangon így szólt — Pálma, kelj fej ! Pálma, kelj fel ! S a hatalmas fa szótlanúl, tisztelettel feszí­tette meg hajlékony törzsét. Levelei úgy zenge­deztek, akár a hárfa. — Most már tudora, kit illet a halál meló­diája — mondta magában az öreg pálma, mikor ismét egyenesen állt. — Ezek közül az emberek közül egyiket sem. A férfi és asszony pedig térdreborúltak és dicsérték Istent. — Láttad szorongásunkat s elvetted aggo­dalmunkat. Te vagy az erős, ki meghajlítod a pálma törzsét, mint a gyönge nádat. Mely ellenség­től rettegnénk, ha a te hatalmad oltalmaz minket ! Mikor nemsokára karaván vonúlt át a siva­tagon, az utasok látták, hogy a nagy pálmának levélkoronája fakóra vált. — Mikép történhetett ez ? — csodálkozott egyik vándor. — Ennek a pálmának nem szabad meghalnia, amig királyt nem lát, aki nagyobb, mint bölcs Salamon. — Talán már látott is — válaszolt egy másik sivatagjáró. Lakásberendezéseket u. ra. háló-, ebédlő-, iroda-, előszoba- és konyhaberendezé­seket megrendelésre rajz után készítek a legmodernebb kivitelben. Csakis elsőrendű száraz anyagból dolgozom* ~ Javításokat is elfogadok. — DRACH bútorasztalos, Pápán, Jókai-utca 14. szám alatt.

Next

/
Thumbnails
Contents