Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-02-05 / 6. szám

m 1910 február 5. EGYESÜLETI ÉLET. A kath. kör estélye. A katb. kör f. hó l én rendezett estélye élénk érdeklődés mellett s igen szép sikerrel zajlott le, amit annál inkább örömmel jegyzünk fel, mert az eddigi szokástól eltérőleg a műsoron mind csupán helyi erők szerepeltek, akik azonban tehetségük legjavával iparkodtak a megjelent nagy közönségnek minél kellemesebb élvezetet szerezni. A műsort karének vezette be. A férfiénekkar új karmestere, Zsilavy Sándor vezetése alatt nagyon jól megállotta helyét. Úgy „A vadász örömét

0 mint a régi szép „Tihanyi ekhót" szabatosan, erővel teljesen adták elő. Majd egy Mozart-triót adtak elő Gyémánt Miklós, Kertész Gizella és Holler Konrád. A vezető szólamot (első hegedű) természetesen Gyémánt vitte és pedig művészi lendülettel és fölényes technikával, méltóan csatlakoztak azonban hozzá Kertész Gizella szépen szinezett zongora- és Holler érzéssel teljes gordonka-játéka. Kertész utóbb szóló számmal is szerepelt, sok művészi készséggel és tudással adván elő egy Liszt-rapszódiát. Az estély énekesnője Tóth Anna meglepetést hozott. Meglepetést nem hangjával, evvel a kellemesen csengő, üde, tiszta szopránhanggal, melynek eddigi sikereit köszönhette, hanem azzal, hogy előadása mennyit nyert az utóbbi időben kifejező erőben, úgy, hogy ma már szinte szubrett-jellegü volt egész szereplése. A monologot is, melybe dalai beszőve voltak, igen kedvesen s 'pajkosan adta elő, dalai pedig mind egytől-egyig megérdemlett nagy tetszést arattak. Az estély műsorát a régi jó Gox és Box zárta be, mely még mindig beválik vonzó atrakciának, főkép ha olyan rutinos műkedvelők lépnek fel benne, mint ezen estén. Az egymás tudtán kivül egy azon szobában lakó s egy azon nő hálójába keveredett vidám két alakot Zsilavy Sándor és Wohlmuth Lajos igazi zamatos angol humorral játszották meg, mely elejétől végéig derültségben tartotta a közönséget. Igen jó kézben volt a bár kisebb női szerep Resch Margitnál. Mondanonk sem kell, hogy úgy ezen, mint az összes előbbi számoknál is nem fukarkodott a közönség elismerő tapsaival. A hangversenyt pompás hangulatban lefolyt táncestély követte, mely csak a késő hajnali órákban ért véget. Itt közöljük a jelen volt hölgyek névsorát: Asszonyok: Ackermann Alajosné, Bottka Jenőné, Berkes Gusztávné, Balogh Gyuláné, dr. Csoknyay Jánosné, dr. Cseh-Szcmbathy Lászlóné, Csiszár Istvánné, Dvorzák Lászlóné, Dobos Gáborné (Asszonyfa), Fürst Sándorné, özv. Freiszberger Vilmos, Fekete Ferencné, Gaál Jánosné? Gönye Lászlóné (Emilháza), Grátzer Jánosné, özv. Gergelyné, Horváth fózsefué, Hanauer Zoltánné, Horváth Ferencné, Horváth Pálné, ifj. Horváth Józsefné, Iglauer Jánosné, Karcsay Istvánné, Kolbe Nándorné, Kobera Károlyné, Kalmár Károlyné, Kovács Mihályné, Lippert Sándorné, Lipka Pálné, Lednitzky Pálné, özv. Ludvig Tamásné, Milkovits Antalné, Mészáros Elekné, Nagy Vilmosné, Okolicsányi Lászlóné, Piatsek Gyuláné, Resch Lajosné, Reidl Harryné, Süttő Kálmánné, Sz. Galamb Böske, Steiner Ferencné, Saád Ferencné, Schloszer Istvánné, Szeberényi Gyuláné, Széptótb Ferencné. Tar Gyuláné, Thury Nagy Jánosné, Takács Ferencné, Tóth Józsefné, Tárnoky Antalné, Varga Rezsöné, Vágó Gyuláné, Varga Józsefné, Wajdits Károlyné. Leányok: Bottka Emma és Lici, Balogh Tera és Etus, Bécsy Rózsika, Csiszár 111 us, Diebl Emma, Dobos Irén (Asszonyfa), Erhardt Margit (Devecser), Gaál Ilonka, Gergely Lujza, Horváth Irén és Teréz, Hamburger Matild (Győr), Halek Bözsike (Zalaszentgróth), Kertész Gizella, Legény Margit, Lednitzky Mariska, Ludwigh Margit, Murbán Paula, Malek Mariska (Marcaltő), Nagy Jolán, Okolicsányi Ilii, Pentz Anna, Resch Margit, Szeberényi Emma, Széptóth Mariska, Schottenhammer Anna, Tóth Annuska, Wajdits Ilonka, Varga Anna, Wellner Ninus. = Jókai-kör. „Crescendo". E zenei jelszó alatt folynak le első kulturális egyesületünknek idei estélyei. Nemcsak látogatottságban, de hangulatban is egyre nyernek — crescendo. Becses attrakciója volt a vasárnapi estélynek már felolvasója is, Fürst Sándor kir. járásbiró, aki azonban nem is olvasott fel, hanem ép oly értékes, mint amely szines szabad előadást tartott a rendőri büntető-jog köréből. Az új mező, melyre hallgatóságát elvezette, már maga is érdeklődést keltett, mit fokozott előadásának szabatos s amellett népszerű volta. Részletesen az ujjlenyomatok tanát ismertette s a közönség hálás elismeréssel adózott a nyert új ismeretekért. Kovács Mariskában új és pedig jelesen képzett zongoristát ismert meg a Jókai-kör közönsége. Temperamentumos játéka igen tetszett. Nagy hatást ért el Galamb Laura mély érzéssel, finom szinezéssel előadott szavalatával, mellyel csak gyarapította a deklamáció terén elért sikereit. Következett az utolsó szám s vele egy frappáns siker. Dr. Adorján Gyulát magánkörből számosan ismerték mint kiváló dalost, de hogy a pódiumon így megállja helyét, azt alig sejtette valaki. Magas fekvésű, kellemes tenoija van, melyei bánni is jól tud. Előbb Fráter-dalokat adott elő olyan jól szinezett előadásban, hogy magától Frátertól is nagy dicséretet kapott volna érte, ám ennél még nagyobb hatást tettek kupiéi, melyeknek előadásában jeles színészi tehetséget árult el. A közönség zajos tapsokkal fejezte ki háláját a nyert élvezetért. Az énekszámokhoz dr. Szakalné Galamb Böske szolgáltatta a diszkrét és szabatos zongorakiséretet. — Az ízr. nőegylet a múlt vasárnap d. u. 4 órakor tartotta évi rendes közgyűlését az Otthon-kávéház kistermében, ahol az egyesület tagjai nagy számban jelentek meg. Dr. Lövy Lászlóné elnök emelkedett hangú üdvözlő beszéddel nyitotta meg a közgyűlést, mely után Blau Henrik titkár felolvasta az egyesület múlt évi működéséről szóló alapos jelentését, amelyből a következő részleteket emeljük ki: az egyesület 1638 koronát fordított segélyezésre, ami különösen azért tekinthető nagy összegnek, mert a tagsági díjakból csak 772 K folyik az egyleti pénztárba. A kibocsátott fütő-anyag szelvényekből gyűjtött 300 K-ból 40 szegény kapott 1—1 köbméter fát. A pénzbeli segélyt különösen tél elején, tél derekán és a nagyobb ünnepek előtt osztották ki, hogy a szegények elhagyatotts ágán a legnagyobb szükség idején enyhíthessenek. Állandó havi segélyben részesült 20 szegény, az évközben elhaltak helyeit lehetőleg azonnal más érdemes szegénnyel töltötték be. Az egyesület vagyona a tekintélyes összegű segély ellenére is szaporodott a kamatjövedelem egy részével, valamint a Koréin L. József és neje Róth Rozália 400 koronás alapítványával. A tiszta vagyon a helybeli pénzintézeteknél elhelyezett pénztári betétekből és 2 értékpapírból áll és összesen 16704 K 32 fillér. Az éljenzéssel fogadott jelentés után titkár beterjeszti a számadást és a mintaszerű pénztárkezelésért köszönetet mond Kerpel Gusztávné pénztárosnak, akinek a múlt évre a felmentvényt megadták. Ezután a közgyűlés alelnökké három évre újból egyhangúlag Stern Ignácnét választották meg. A választmányból kilépő 11 tag választását titkos szavazással döntötték el élénk korteskedés mellett, de újból a régieket választották meg. Ezek : Blau Henrikné, Goldberg Gyuláné, dr. Hirsch Vilmosné, dr. Kende Ádámné, Kreisler Józsefné, Krausz Vilmosné, Marton 1. L.-né, Rosenthal Mórné, Rosenberg Lázárné, Schlesinger Zsigmondné, Ungár Mihályné. A választási- eredmények kihirdetése után dr. Lővyné indítványozta, rendezzen az egyesület az idén is nagyszabású mulatságot, mely métftó legyen az egyesülethez. Az indítványt egyhangúlag elfogadták s ezzel a gyűlés az elnök éltetésével véget ért. — A ref. leányegyesület f. hó 13-án a főgimnázium tornatermében hangversenyt rendez. Műsor: 1. Erődi Ernő: Szülőföldem. Énekli a vegyeskar. 2. Gaal Ferenc: II. Rapszódia. Zongorán előadja : Deli Margit. 3. Nil: A kerek már kinn voltak. De a hasa, az a terjedelmes has makacsul vonakodott, a — has ott akart maradni ! A polgármester megpróbálta minden képzelhető módon, fejjel előre, oldalt fordulva, háttal lefelé, de mindhiába. Takarjátok el az orcáitokat, Rauenstadt érdemes polgárai 1 Közigazgatási tevékenységének hosszú ideje alatt most átkozta meg legelőször Van de Mhoon polgármester úr ékes potrohát! Miután a hasát nem szoríthatta jobban össze, elhatározta, hogy a padlás ablakot tágítja ki. A régi korhadt fa engedett. Van de Mhoon megkapta a lepedőt s merészen leereszkedett az űrbe. De sohase számol mindennel az ember. A polgármester még negyedrésznyi utat se tett meg, mikor a csomó leoldódzott s a szegény ember olyan erővel zuhant a trágya dombra, hogy több centiméter mélyen belesüppedt. — Jaj, teringettét! Sóhajtotta. Egy pillanatig némán, mozdulatlanul ma radt ott váratlan helyzetében. Végre is neki bátorodott s kiszabadította magát. Körülnézett az. udvaron, semmiféle gyanús dolgot nem vett észre. Menekülhetett! Csak egy zöld sövény választotta el a faluba vezető úttól. A szin alatt Van den Mhoon talált egy zsámolyt, melyet az átugrandó akadály mellé támasztott. Egy, kettő ! Túl volt a sövényen, mikor jobb felől ugyanazt a panaszos hangot vélte hallani, mit az éjjel, ugyanazt a durva, pincéből jövő, mennydörgésszerű hangot. Nem csalódott; az út felől jött. — „Irgalmas Isten ! elvesztem" ! A hang közelebbről hangzott, a polgármester több ember ezabálytalan lépteinek zaját hallotta s a facipők cuppanását az út sarában, egész csoport ember közeledett. Van den Mhoon a sövény aljába húzódott s bámuló szemekkel nézte őket. Egész csoport férfi és nő közeledett a meszes úton. Egy halott vivő kocsi ment legelői s mögötte hosszú, fekete öltönyben, fölötte a fehér karinggel az ő rut gazdája haladt, tátott szájjal, tele tüdővel valósággal menydörgő hangon énekelve, ahogy csak kifért a torkán : „De profundis clamavi ad te, Domine". Az érdemes polgármester kacagni kezdett, önkénytelenül, eszeveszetten s mialatt a gyászmenet elvonult, szinte úszott az örömben. — Most már — értem! mondta magában görcsös kacagás közben . . . Értem ! Temetés !. . . Ez hát a kántor ! . . . A pincében gyakorolta magát, nehogy engemet zavarjon . . . Hát kántor ! De milyen aggodalmakat állott ki miatta ! Istenem milyen ostoba dolog, — hogy is tudott olyan ostoba lenni ! Csaknem sirt örömében. Mikor a házi gazdája teendőit végezve haza került, elmond tak egymásnak mindent. És Van den Mhoon Károly polgármester úr nem sokáig folytatta a kutatásait. Haza tért csendes városkájába, ahol újra megtalálta díszes vörös házát, a tulipánjait, a nyolc leányát, a forralt borát s Van den Mhooné asszonyságot, kedves élete párját. Azt gondolva, hogy eleget kacagott ő maga magán, nem mondta el ezt a komikus kalandját senkinek, attól tartva, hogy polgártársai tiszteletreméltó személyiségét ki fogják gúnyolni. A hatóságnak pedig még Belgiumban se szabad alkalmat adni a kacagásra. Ford. Máté Pál, SZEBERÉNYI JÁNOS mérlegkészítő és lakatos, PÁPA, Jókai-utca 14. jutányos áron elvállalja bárminemű mérlegek javítását, súlyok egyenlítését hitelesítéssel együtt.