Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-12-03 / 49. szám

PAPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: I)^- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. 20.755. Hitelesnek ugyan nem mondható, de hozzávetőleges értékűnek elfogadható az a próba-népszámlálás, melynek eredményét a címbeli szám mutatja. E szerint Pápa város népessége 20.755 lélek lenne, majd negyedfélezerrel több, mint 10 évnek előtte. Az emelkedés 18%) am

i mindenesetre szóló bizonyság a város népesedésének kedvező volta, a születések szaporodása, a halálozások csökkenése s a beköltözések gyarapodása felől. Ha a próbanépszámlálás eredményét a nagy, rendszeres népszámlálás igazolni fogja — ez utóbbinál mindenesetre figyelem lesz fordítandó arra, hogy a diákok, kik az év 10 hónapját városunkban töltik, pápaiaknak vétessenek — akkor Pápa város jövő fejlődését illetőleg biztató reménység vezethet át bennünket a következő decenniumba. Repülni . . . Repülni! . . . Haj, teremts magadnak, Mit természet s ég megtagadnak S én szárnyat alkoték ! A föld színét elhagyva lábam, Győzelmi zaj hangzék utánam, Hódítva lőn a lég . . . így Tompának Ikarusza. Hogy azonban holnap délután a pápai honvédgyakorlótéren is el fog-e a győzelmi zaj hangzani, azt csak óhajtva remélhetjük, de tudni nem tudjuk. Hogy az az óriási szitakötő, mely a héten át a Griffben terjesztette ki komoly mozdulatlanságban szárnyait, holnap megelevenedik s fellebben-e a magasba, ez a kérdés még akkor is képes bizonyos helyi izgalmat előidézni, ha vannak közöttünk akárhányan, akik már ötszáz méter magasan látták fensőséges biztossággal keringeni a La-Manche csatorna áírepűlőjét. Blériot, — az más; és Budapesten —, az is más. Pápán és pápai ember — ez itt a lényeg. Itthon és közülünk valótól 10 métert is többre tartunk, mint a francia 50-szer 10-ét. Csak aztán a 10 métert meglássuk! Két cikk. — A ref. templom s a színház kapcsolatos ügyéhez. — I. A református egyház kérvényének ügye, mely immár két év óta foglalkoztatja a közvéleményt s melyre nézve a városi képviselőtestület már négy év előtt hozott bár csak elvi, de kedvező határozatot, a holnaputáni városi képviselőtestületi közgyűlésen kerül végleges döntés alá. A kérdés lényege ismeretes olvasóink előtt. Az egyház új templomát a szinház terén óhajtja felépíteni, amely cél keresztülvihetősége szempontjából szükséges, hogy a szinház máshová helyeztessék át. Az elvi határozat lényege az volt, hogy a teret a város átengedi, ha a szinház számára más helyet talál. A dolog ilyetén teljes objektív beállításából látható, hogy a templom és szinház ügye egymástól el nem választhatók. Nincs igazuk tehát azoknak, akik a szinház terét nagylelkűen elajándékozni akarják s azzal, hogy tovább mi történjék, nem gondolnak vagy legalább is ma nem akarnak gondolni s nincs igazuk azoknak sem, kik a színházat és egyedül csak a színházat tartva szem előtt, megfeledkeznek arról az erkölcsi oUigóról, amit a város képviselőtestülete a ref. egyházzal szemben már négy év előtt vállalt s amelynek beváltását a végtelenségig halasztani egyértelmű Tenne az elvileg megadott kérelem gyakorlati elütésével. E két álláspont hivei egyaránt a szélsőség útjait járják. Az arany középút az igazság és méltányosság útja, az igazságé, mely megköveteli, hogy az a kulturális szükséglet, melynek kielégítésére Pápa városa más városokat messze megelőzve már majd három évtized előtt állandó színházat emelt, továbbra is a művészet méltó hajlékában kielégítésre lelhessen s a méltányosságé, mellyel tartozik a város annak az egyháznak, amely évszázadok viharjai között megőrizte, megtartotta számára a városnak hírnevet, jelentőséget és anyagi jólétet nyújtó főiskolát s szerezte meg a vele kapcsolatos másik nagy tanintézetet. Ámde ha ott vesszük fel a fonalat, ahol négy év előtt elejtettük, akkor nincs is semmi okunk rá, hogy az arany középúttól eltérjünk. Csak vegyük figyelembe, hogy mik történtek azóta, hogy a város a maga elvi álláspontjának kifejezést adott. Azóta történt, hogy a szinház újjáépítésére az állam hatvanezer koronát engedélyezett, sőt — ami sehol máshol nem történt — ez összeg részleteinek a szinház felépítése előtt 10 éven át leendő folyósítását is kilátásba helyezte és történt az, hogy a színház helyére nézve az előkészítő bizottságok megállapodtak. Ez a hely a Woitha-telek, mely jelenleg is a város birtokában van s melynek a szinház számára leendő átadásával megvalósul városszabályozásunknak egy régi, égető hiánya : a Jókaiutca és Anna-tér közvetlen összeköttetése. Nyilvánvaló dolog, hogy az az összeg, mellyel a ref. egyház a szinház építéséhez hozzájárul (10 év múltán 40.000 K-ra növekvő 30.000 K) s az állam 60.000 K-s segélye még mindig nem elegendő modern, a mostaninál, nagyobb szinház építésére. De nyilvánvaló az is, hogy ez a nagyobb és modern szinház már nem irható a ref. egyház számlájára. Ha az új szinház céljaira telkünk van (ez tulajdonképen az az ajándék amit a ref. egyháznak adunk), akkor a mostan' szinház áttelepítése nem kerülne többe 50 000 K-ba. Erre hiteles számítás, mi több: kötelező nyilatkozatok vannak. De ezt persze senki nem akarja, nem is akarhatja, mert akkor nem vehető igénybe az az államsegély, melyet új szinház építésére vagy a réginek átalakítására, megnagyobbitására adtak. Az új színházra tehát a városnak áldoznia kell, de ez áldozat összege akkor sem volna egy fillérrel sem kisebb, ha a régi demolálásával az új szinház a régi helyén épülne fel. Minden irányban teljesen megnyugtató „PAPAI HIRLAP" TARCÁJA. Elment valaki . . . Elment valaki . . Itt hagyta búban Zokogó párját. Itt tudott hagyni Ennyi kis árvát, Anyátlan árvát! Elment valaki . . Itt tudta hagyni Édes otthonát, S elvitte annak Minden melegét, Minden mosolyát. Elment valaki . . . Búcsúzás nélkül, Mint egy idegen, üres a hajlék, Ugy vár hidegen, Némán, ridegen. Elment valaki . . . Messze, nagy útra . Többet meg se tér. Fehér arcára Hidegen borúi Gyászos szem fedél. Szalay Mihály. Bujdosó folyók és — Vaucluse-ök. Irta: Dr. Lasz Samu. Minden mészkőalkotta tájék, aminő a Bakony is, tele van barlangokkal. A felszínen való lefolyás híján levő medencék : a dolinák alatt, elsőül a természet kémiai munkája, az oldás : a korrózió és mellesleg a viz vájó ereje : az errózió szülte — barlangok vannak. Minden karszt-plató térszíne tele van szórva dolinákkal. Olyan az ábrázata, mintha csak a ragya verte volna. Az üatszerü, vagy kiszélesedett, sokszor óriási terjedelmű dolinákba -- hisz egyik másikba egész falu elfér! — szolgál bele a viznyelő tölcsér, a ravaszlyuk: a ponor! Rajta tiinik el a felszín patakja a mészkő hegység mélységeibe s rávaszlyukon bukkanik ki a föld alatt bujdosó megáradt folyónak vize, elárasztva a barlangos vidékek aüppódt, lefolyástalan, hegyektől övezett nüstmedencéit

u: a polje-ket. A horvát Karsztban, Ogulin mellett, hömpölyög a Dobra vize. A Frangepán-kastély erkélye alatt van egy barlang, ebbe bukik bele a folyó s a föld alatt folytatva útját, messzemessze, Vrbovakó tájékán, csak ismét elhagyja sziklatömlöcét, hogy gazdag vizével iziben malomkereket hajtson. Öarlangi folyó a C*etatye Boli, a Boli-vára vize Hunyadban. Ez az a barlang, mely a Jósika „A6a/í"-jában emlegetett Deli Markónak volt menedékhelye. Töméntelen vizzel bukik elő barlangjából az Ombla, Ragusa mellett, a Timavo Trieszttől éjszakra, meg a mészkővidékek megannyi sok más bujdosó patakja, folyója. Az ember ezinte ámulva, csodálkozva nézi a kiapadhatatlan forrás nak tengernyi vizét. Pedig egyetlen forrásnak nem tekinthetjük, mert nagy vízgyűjtő terület forrásainak, ereinek vizét hozza, — de nem vehetjük még forrás-számba sem, mert voltaképp a measze-távolban föld alá bukott folyó köszönt bennünket —, mely szintén nem eredhetett — forrás nélkül ! A németek a karszt-vidékeken előtörő bőséges folyóvizeket: „Rie$enquelle

anéven emlegetik, ám a tndományban „ Vaucluse-források' nak nevezzük azokat a „forrásokatmelyekből valóságos folyó módjára tör elő a viz. Ilyenek német Állandóan dús választék bel- és külföldi gyapjukelmékben, valamint angol különlegességekben. ízléses, jól álló papi, polgári, valamint egyenruhákat készítek mérték szerint a legelegánsabb kivitelben. A szabásnál á test formáira, a kényelem követelményeire nagy gondot fordítok. VÁdÓ DEZlé