Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-11-12 / 46. szám

PAPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési Arak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: D

R- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Kulturális sztrájk. A kulturális sztrájk, melynek gondolata a középiskolai tanárok kongresszusán kisértett, de amelynek megvalósítására — ismerve a magyar középiskolai tanárok szinte túlsók ideálizmusát, mit még az elfogult, szűkkeblű bürokratizmus, a krajcároskodó fináncpolitika sem lesz képes kíméletlen materializmussá átváltoztatni — bajosan kerül a sor, ez a kulturális sztrájk első sorban a vidéket sújtaná. A fővárosban, hol a hivatásos irók nagy tömege él együtt (ámbár igaz, hogy ezek jó része is a tanárság soraiból kerül ki) kevésbbé volna ez a szokatlan sztrájk észrevehető, mint a vidéken, melynek egész szellemi életét a tanárok vezetik, irányítják, kulturáját ők csinálják. Elvétve akad talán kivétel is, előfordul, hogy egy-egy orvos, ügyvéd is jelentékeny tényező a vidék . szellemi mozgalmaiban, de az ilyen már kivételnek számít, az ilyen már a „schőngeist" címre reflektál, míg a tanár, ha önzetlen, naiv buzgalommal felolvas, rendez, férfiaknak, nőknek, felnőtteknek, ifjaknak, uraknak, munkásoknak készséggel s ingyen bocsátja rendelkezésére tanulmánya gyümölcseit, szellemének kincseit, akkor semmi egyebet nem cselekedett, mint amit tőle a társadalom — mert a tanár így nevelte a társadalmat — megvár, hogy ne mondjam : megkövetel. A társadalmat annyira elkényeztette a tanárság a maga ilynemű munkájával, hogy el se tudná képzelni : hogy is lehetne e nélkül ? Hogy lehetne V Mi megmondhatjuk. Hát csak ügy, hogy pld. Pápán az egész most következő téli szezónon át úgy a Jókai-kör, mint a Katholikus-kör, a Leányegyesület ajtai zárva maradnának, nem gfarapíthatnák vagyonukat, nem juttatnának a szegényeknek a nőegyletek, a vöröskeresztek, s a többi jótékony egyesületek, nem volnának tudományos előadások sem a Munkás-Otthonban, sem a Ker. Munkásegyesület ben s egy egész 20.000 lakosú nagy város szellemi táplálékának javától megfosztatnék. Azoknak persze, kik a heti órák számát is úgy kezelik, mint a kurci szivarok árát, ez meglehetős közömbös volna, de nem lenne, amint nem is közömbös, a magyar társadalomra, melynek annyi hasznos szolgálatot tesz, ezért szivéhez is nőtt a magyar tanárság. A nehéz küzdelemben, mely a tanárságra rávirradt, a társadalom rokonszenve fogja kisérni és támogatni s ezzel — minden • kaján bürokratizmussal szemben — diadalt is fog aratni. A kénes-gyufa. A fehér és sárga foszfor kénes gyufa alakjában egyike volt mindig a falusi nép legnagyobb veszedelmének. Bölcsötöl a sirig kisérte ez a gyilkos gázakat fejlesztő méreg különösen az alsóbb néposztályokat, amelyek érthetetlen okokból máig folyton ragaszkodnak hozzá, mig ezzel szemben a nyugati államokban már régóta kiküszöbölték a kénes gyufát s ezzel természetesen káros következményeit. A falusi gyermekhalandóság számarányait mennyire kedvezőtlenné tette az itt-ott elszórt kénesgyufa, amelyet a csúszó-mászó apróság egész önkénytelenül vitt a szájához és megmérgezte vele magát. Hány szénakazal, sőt hány falusi lakóház lett a pusztító tüz martalékává az által, hogy a pajkos gyermekek néhány szál gyufát csentek el otthonról és tűzvész edelmes helyen gyönyörködtek annak lángjában. Sőt még a felnőttek is hányszor okoztak tüzet egy-egy kénesgyufa égö fejének a lepattogtatásával ? A kénesgyufa volt a falusi nép öngyilkosságának a legkedveltebb eszköze. A falusi Rómeók és Júliák megtört szivük minden bánatát kénesgyufával gyógyították. Beszéljünk-e arról, hogy a különben is kevés levegőjű falusi házak atmoszpheráját mennyire megfertőzte a kénesgyufa, különösen, ha a gazduramnak minden másodpercben rá kellett a kurtaszáru makrapipára gyújtani? E fölött a veszedelmes portéka fölött végre-valahára minálunk is megkondították a halálharangot. A kereskedelemügyi miniszter ugyanis törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé, mely szerint, „PAPAI HÍRLÁP" TÁRCÁJ

A. Babilonban. Idegen ég alatt Idegen országban, Idegen nép között Nyomorgatva élünk Keserves rabságban. Csordultig telt pohár A mi fájó lelkünk. Csaknem szétszakasztja Az a tenger bánat, Amit benne rejtünk. Idegen pogánynép Nehéz járma alatt Könnyezni sem szabad . . . — Jaj, csak tűrni szabad, Csak meghalni szabad! Jertek el, menjünk ki Babilon vizéhez ... Titokban sirjuk el Azt a sok keservet, Amit lelkünk érez. Kegyetlen sziveknél Itt a fűzek jobbak: Fejüket ránk hajtva, Minket eltakarva Velünk szomorkodnak. Könnyünket a folyó Messze elsodorja; Habja is búg, zokog S nehéz panaszunknak Nem lesz árulója. De nyomorgatóink Ha szomorún látnak, Pokoli, vad vágygyal, Kegyetlen csúfsággal Vidám dalt kivánnak. És az emésztő kin Százszoros lesz rajtunk, És halottként hallgat Rezgőhúros lantunk, Megvonagló ajkunk. Ó, ha szabad volna, Nem dalolnánk másról: Csak a megalázott, Letiprott,- kifosztott Elhagyott hazáról, Földéről, egéről, Jordánnak vizéről, A büszke városnak: Sión szép lányának Gyászos elestéről! Oda lett a templom, Oda lett az oltár; A főpap nem áldoz, Leviták serege Az Úrnak nem szolgál. Uram, szent haragod De keményen büntet! — Ne verj mindörökké! Édes Ígérettel Vigasztalj meg minket: Hogy Sión leánya A porból fölkelhet, S néped szabad földön, Oltárodnál állva, Zsoltárt énekelhet! Szalay Mihály. Állandóan dús választék: bel- és külföldi gyapjukelmékben, valamint angol különlegességekben. ízléses, jól álló papi, polgári, valamint egyenruhákat készítek mérték szerint-a legelegánsabb kivitelben. A szabásnál a test formáira, a kényelem követelményeire nagy gondot fordítok. ' VÁGÓ DEZSŐ Lapunk mai száma ÍO oldal.