Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.
1910-10-29 / 44. szám
PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: D^- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Dunant Henrik. Olvasókönyvekből (főkép német olvasókönyvekből) ismerjük a vöröskereszt megalapításának történetét. Meghatva olvastuk tanuló korunkban azokat a borzalmas tapasztalatokat, melyeket egy kéjutazásra indult francia fiatal úr a szolferinói csatatéren szerzett. Lelkesedtünk a férfiúért, ki egymaga, saját — aránylag csekély — anyagi erejére támaszkodva szembe mert szállani ezekkel a borzalmakkal, vizet vitt a szomjazóknak, bekötözte a szenvedők sebeit s nem hagyta, hogy akiket félig megkímélt a halál, keserves elhagyatottságukban ezerszeres halállal szenvedjenek ki. Olvastunk arról is, hogy ez a fiatal ember volt az, ki felrázta a nagy nemzetek lelkiismeretét s kidolgozta, megvalósította egy olyan intézmény terveit, melyhez fogható emberbaráti alkotást emberi ész még keveset eszelt ki. A vöröskereszt fehér mezőben, mit a török katona vörös félholdnak, a japán meg négy vörös négyszögnek ismer fehér mezőben, azóta, hogy Dunant Henrik Szolferinó mezején az irgalmas szamaritánus hivatását teljesítette, 100 meg száz csatában ezer meg ezer és százezer élet megmentőjévé lett. S aki e nagy, e páratlan művet alkotta . . . hogyan ? Hogy az mostanig még itt élt körünkben ? nemes lelkét csak most adta vissza Teromtőjénók ? szinte hihetetlenül csengett felénk a hír. Dunant Henrik meghalt? Hiszen, ha mostanáig élt, akkor tudnunk kellett volna róla? Ha élt, tisztelnünk kellett volna, mint az irgalmasságnak, e felséges erénynek koronázatlan királyát? Napján az évfordulónak, mikor ő először Szolferinó síkján megjelent, virágokat kellett volna küldeni az aggastyán szobájába, virágokat a Rajna, a Duna mellől, a Kaukázus hegyeiből, Transzvál síkjáról, Japán berkeiből. Dunant Henrik most halt meg ? Hihetetlen, lehetetlen! ... És jön a másik hír. Dunant Henrik meghalt 86 éves korában — szegényházban. És többé nem hallatszik hihetetlennek az első hír sem. Igy szokott bánni az emberiség jóltevőivel, megváltóival. Panaszkodni — a Krisztus sorsa után — a Dunant Henriké miatt sem szabad. A temetők fényűzése. — A közeledő halottak napja alkalmából. — Elkövetkezik nemsokára halottak napja és nem egy család újra súlyos gondok előtt áll, hisz a modern kor szédületes fényűzése kiterjed a kegyeletre is és ha nem akarjuk, hogy megrójanak érte, bizony mindnyájunknak erőnkön felül kell kegyeletünket tanúsítani nem a halottunkért, hanem a világ szájáért, amely már nemcsak a más háza, hanem a más sírhalma előtt is — seper. Csakhogy a világ száját kegyeletes érzésünk áldozatkész felbuzdulásával nem tömjük be. Mert amint kegyetlenül megrónak, ha a temetők porában nyugvó halottunk jeltelenül marad minden szentek estéjén, épp oly kegyetlenül szájára vesz a világ nyelve, ha szerettünk sírján a kegyeletnek felpompázott jelenségei mutatkoznak. Legyünk azzal tisztában hogy a7, Aesopijs moepj^ icío is illik. A mesebeli molnár, a gyermeke meg a szamara. Hogy akár a molnár, akár a gyerek ült a szamáron : egyaránt megrótták őket a járókelők. Akár jeltelen marad a temetőben nyugvó halott süppedő sirja, akár pedig felgyúlnak kegyeletünk pompázó mécsinek ezrei, az emberi megszólás és illetéktelen bírálat el nem marad rólunk. Ámde panaszkodtunk-e valaha, ha az iskola új épületén szobrokat, díszeket, drágaságokat láttunk, ha a tudomány csarnoka külsőben is impozáns, monumentális volt? Sohasem panaszkodtunk ezért, mert az a felfogásunk, hogy a tudomány csarnokába fenkölt gondolatokkal kell belépni és minden esetre nemesebb, ünnepibb érzés között lépünk be az esztétikailag tetszős épületbe mint az ócska, vedlett, rozoga, piszkos hajlékba. Valószínű, hogy a temetők közeledő kegyeletes ünnepe sokaknak anyagi erőn felül való költekezését kényszeríti ki, de mennyire felemelő magasztos és ünnepies érzés vesz erőt rajtunk, mikor a kivilágított temető kapuján belépünk. Mindenütt jogos a kritika, de kegyeletérzésünkben ne bántsa senki. Lehet, hogy a temető fényűzése egyeseknek gondot okoz. De mily édes, de mily boldogító gond az! És ha hiszünk a gondviselésben, nem kell-e szivünket eltöltenie annak az érzésnek, hogy lehetetlen, miszerint a gondviselés az ő kifürkészhetetlen utja-módjaival ne gyámolítsa, ne segítse m eg a szegényt, aki garasait a halottjára költötte, hogy annak feldíszített sírjánál a ráemlékezés kegyeletének sok-sok mécsvilága lángoljon föl a csillagos ég felé. Nagy ridegség, mondhatnánk, gonozság kellene ahhoz, aki másnak kegyeletvilágát tisztátlan, gyanúsító kezekkel érinteni merné. A temető luxusa lehet sajtótéma, lehet az emberek bíráló beszéde is, de egy bizonyos: hogy azt megróni, aki a halottjának áldoz, kegyetlen, gonosz eljárás. Szeretjük, hogy a mai önző, nehéz gondokkal teli világunkban a kegyeletnek ez a tiszta, nemes érzése nem veszett ki a szivekből és mikor lépten-nyomon látjuk, hogy a fényűzés dőrébbnél-dőrébb tárgyakra tékozol: megilletődve állunk meg a szegény ember feldíszített sírjánál, aki lehet, hogy erején fölül költött a sírra, amely mellett a bánat és kegyeletes gyász igaz köny„PAPAI HIRLAP" TARCÁJA. Egy apa „Vallomásaidból. Irta: Sisak Miklós. — Sajnálom, szóltam én, én is jártam iskolába és nekem nem volt apám, aki megcsinálta volna feladatomat. Annak a kölyöknek sem fog ártani, ha önállóan dolgozik. — Persze, mondja a feleségem, csak legyen teljes a lumpkompánia a klubban, bánod is te, hogy a Laci mit csinál, mintha nem is az apja volnál. Tudom biztosan, hogy még örülnél is, ha rossz lenne az értesítője, mert akkor legalább megszidhatod. Én tiltakoztam minden ilyesféle gyanúsítás ellen, de feleségem kérlelhetetlenül folytatta: — Majd 4/ö ' esz a z előmenetele és a fiú amilyen szubtilislelkű, annyira a szivére veszi, hogy bete^ lesz, talán meg is hal. Ezt a képzelt lehetőséget feleségem is annyira a szivére vette, hogy elkezdett sírni, mintha Laci (isten ments) már a ravatalon feküdne. Az én torkomat is szorongatta valami és azért elkezdtem szidni a közoktatásügyiminisztert, meg a tanítót, meg azt a buta szokást, hogy a gyerekeket az iskolába kell kül deni, ami miatt a tisztes családapák nem mehetnek a klubba. — Laci ! Gyere ki ! Laci csípőre tett kézzel állt meg előttem. A szemtelen kölyök nevetett magában, hogy most ő dirigál engemet. — Mi van feladva? — Német, meg magyar. — Add ide a könyvet. Nos, hol van ? Majd én elolvasom. Hisz nélkülem még olvasni sem tudsz. „Egészítsd ki a következő szavakat mondatokká." Miosoda szemtelenség ! Hogy mer engem ennek a könyvnek a szerzője tegezni ! Mikor ittuk meg a brúdert ? No rajta ! Olvasd az 6 lső szavat! — Die Biegung — a hajlítás. — Hát ez nem nehéz. A hajlítás — hát milyen is a hajlítás ? Az egész familia elkezdett gondolkodni, hogy milyen is a hajlítás, sőt Laci még a cselédet is megkérdezte. Végre feleségem félénken azt mondja, hogy talán a hajlítás — hosszú ? De ez Lacinak nem tetszett. — Először is — szólt — ezt mindenre lehet mondani. Másodszor a hajlítás nem is hosszú. (A gyerek tud logikusan gondolkodni és mint látszik, annyi gondolata van, hogy kénytelen megszámozni.) Ekkor én szóltam: „A hajlítás hajlított". Laci elbiggyesztette az ajkát. — Ez éppen olyan, mintha azt mondanám, az asztal asztalos, a papa apás. Én is elismertem, hogy ez éppen olyan. Ekkor elővettem egy szótárt és minden melléknevet megpróbáltam. A melléknevek a szótárból gúnyosan mosolyoglak rám, és mindegyik veszettül hasonlított Laoi tanítójához. Egy sem volt jó. Végre felugrottam és diadalmasan így szóltam : — Tudod milyen a hajlítás, semmilyen, mert a hajlítás nem melléknév, hanem főnév. írd ! Die Biegung ist ein Hauptwort. Büszke voltam nyelvtani tudományomra Állandóan dús választék: bel- és külföldi gyapjukelmékben, valamint angol különlegességekben. ízléses, jól álló papi, polgári, valamint egyenruhákat készítek mérték szerint a legelegánsabb kivitelben. A szabásnál a test formáira, a kényelem követelményeire nagy gondot fordítok. VACiO DEZIO yzabászati akadémiát végzett szabómester, oki. szaktanító, Pápáa, Pő-tér 19-ik szám jjalatt.
