Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-10-22 / 43. szám

méltatlanul. Mert muzsikája behízelgő melódiák­ban bővelkedik s van benne egy két jól meg­játszható szerep. Ilyen első sorban a muzsikus­leányé, aki egyesegyedül azért muzsikáslány, mert a III. felvonásban kisül róla, amit már az I.-ben is tudunk, hogy Haydnnak, a nagy muzsikusnak leánya. Egyébként pedig tehenes Rézi ő, tele jó kedvvel, nyers erővel, minek megérzékítésére Lónyay Piroskának megkapó őszinteségü temperamentum és nem csekély művészi rutin áll rendelkezésére, ö vitte a darabot s ő vitte — diadalra, amiben nagy része volt gyönyörű énekének is. Főkép a Haydn komponálta búcsúdalt annyi mély bensőséggel és csillogó hanganyaggal énekelte, hogy a közön­ség alig tudott betelni vele s háromszor is meg­ismételtette. Kisebb szerep jutott a többi hölgyek­nek : Boriss Bianka fess táncosnő volt. Ritmikus mozgásával, élénk játékával csak bágyadt hangja áll némi ellentétben. Kovács Hannának az Or­lovszky herceg mintájára alkotott ifjú testvér­báty szerepében mindössze egy csinos dal jutott, Miklóssy Margitnak, Hídvégi Blankának még kevesebb, de mind három jól illeszkedett az ensemblebe. A férfiak közül Erckövi Károly nagyobb énekpartit is elbirt volna, de ha nem juttatott neki a zeneszerző. Haydnt Vértes Mihály játszotta sok ambícióval, a Gáspár-apó maszkot azonban elengedtük volna neki. Földváry meg­mutatta, hogy operettben is megállja a helyét, Bátori pedig azt, hogy a semmiből is tud va­lamit csinálni. Ének- és zenekar igen jól műkö­dött s a közönség az új bécsi darabot egyszerre megkedvelte. A rendezés rejtelmei közül ki­emeljük azt a piros-fekete lobogót, amivel a tanítóból lett dalia a II. felvonásban belejt. Ha már esti előadásban sem nagyon ügyel­nek a rendezésre, mit várhatunk délután ? Olyan keveset semmiesetre sem, mint amit tényleg kapunk. A János vitéz szerda délutáni előadása valóságos megcsúfolása volt ennek az abszolút értékű magyar dalműnek. Hogy diszletezve egy­általán nem volt, arról nem is szólunk, de hogy a kórust összevissza fújták az egymás­közt nevetgélő tagok, az már öreg hiba. Teljes fejetlenség volt a szinpadon, mintha rendező nem is lett volna, pedig kellett lenni, különben ki húzta volna ki a szöveg s a zene 1/ 3 részét ? Az ilyen előadások biztos mód arra, hogy a szerda délutáni hálás törzspublikum elidegened­jék a színháztól. Este Az elvált asszony ment szép sikerrel. A siker főtényezője ismét Lányai Piroska volt, akiben 1 és fél évi szomorú interregnum után ismét erős start nyert operett-szinpadunk. Tisz­tán csengő hangja, biztos énektudása s ötletes s újra éledt a reménye. Ah, gondolta, a dalnak szivemben lángoló tüze majd csak vörösre festi begyem tollazatát. De csalódott ő is, az ivadékai is, valamennyien s majd egyszer ti is. És a pelyhes fiókák megint csak csipogtak keservesen. — Majd a bátorságunkba s hős voltunkba vetettük reménységünket — folytatta az anya­madár. Már a legelső veresbegy is bátran szembeszállt a többi madarakkal; égett a begye a harcvágytól. Ah gondolta, majd csak meg­szinesedik a begyem tollazata a szivemben lobogó harci tűztől. De szégyent vallott s utána a többi is valamennyi s egykor majd ti is. A piciny fiókák jókedvűen csipogtak, hogy ők mégis csak megpróbálják : hátha majd sikerül nekik, de az anyjok szomorúan mondta, hogy: lehetetlen. Hogy is reménykedhetnének, mikor annyi kiváló ősük kudarcot vallott? Mit tehet­nének többet, mint hogy szeretnek, dalolnak ós küzdenek \ Mit tehetnének . . . A madárka megállt a mondókája derekán, mert Jeruzsálem kapuja felől nagy néptömeg törtetett a vörösbegy fészkét rejtő kis halom felé. Voltak a tömegben lovasok, kényes pari­pákon, hosszú lándzsás harcosok, poroszlók, játéka egyaránt tényezői a hatásnak. Kovács Hanna szintén jó énekesnőnek Ígérkezik, csak beszédhangja ne volna oly gyenge, kifejezés­telen, ami annál különösebb, mert énekhangja meg főleg a magasabb regiszterben erőteljesen cseng. Aztán még játékában is sok az iskolás modorosság, amit le kell vetkőznie. Mindazáltal produkciójának összbenyomása nem kedvezőt­len, arról persze, hogy éppen Az elvált asszony címszerepében a Kormos Ilonka emlékével kel­lett küzdenie, ő igazán nem tehet. A szerda esti sikerben nagy részük volt a komikusoknak és főkép Bátori, az aranyos kedélyű, mindig friss ötletekkel dolgozó Bátori, gondoskodott róla, hogy derűs perceket szerezzen a közön­ségnek, Szalkay vezérigazgatója azonban szin­tén egyike a legmulatságosabb figuráknak. Ivánfi az elvált asszony férjét játszotta sok ' bonvivant szeretetreméltósággal. A többi sze­replők közül Földváry, Kovács és Vértes érde­melnek dicsérő felemlítést. A Varázskerinyöhöz szintén egy nagy dia­dal emléke fűződik. Ez a diadal csütörtök este nem ismétlődött meg. Lányai talán már bele­fáradt a nap-nap utáni robotba, Steingruber Franciban nem elégített ki, bár tagadhatatlan, hogy két duettai azért hatást ért el. Szépen énekelt, az este Kovács Hanna s finom humor­ban volt gazdag Miklóssy Margit Friderikája. A férfiak közül legjobb volt Bátori, hogy ő elsőrendű komikus, azt mindenki tudja, de hogy mindig becsületesen dolgozik, ha munkába áll, azt kevesen méltányolják. Vértes hercege árnya se volt Szalkayénak, Ivánfi pedig —• akinek jóformán főszerepe van a darabban — őszinte fájdalmunkra és meglepetésünkre hangjával cső­döt mondott, reméljük csak időlegesen. A szin­ház hideg volt, a hangulat dettó. Ha Sándor Juliskán állt volna, bizonnyal más bemutatkozást választott volna, mint a tegnap esti Botrányt. Charlotte szerepe nagyon egyoldalú, az első felvonás közepétől az utolsó felvonás végéig mást se tesz, csak szenved és szenved ez a szegény asszony. Erős drámai akciót tehát kifejteni nem lehet, de sietünk ki­jelenteni, hogy amit a megindító szenvedés, a gyötrő fájdalom terén művészileg igazat lehet produkálni, azt megkaptuk a debütánstól. Intelli­gens, gondolkodó színésznőnek látszik, aki el­mélyed szerepébe s megvannak azok az eszközei, melyekkel a lélek vergődéseit reális módon ki­fejezésre juttatta. Első fellépte igen kedvező hatást tett ránk, érdeklődéssel várjuk további szereplését. A közönség is rokonszenvesen fo­gadta s Kováccsal, Földváryval, az est sikerének másik két faktorával együtt többször kitapsolta. kezűkben szög meg pőröly. Voltak méltóságosan lépdelő papok és bírák, siránkozó asszonyok, elöl vadul nyüzsgő tömeg s egy sereg irtóztatóan üvöltő csavargó. A fakó madárka remegve ült a fészke szélén. Rémülettel töltötte el minden pillanat, hogy majd legázolják a csipkebokrot s kioltják a magzatainak életét. — Vigyázzatok ! — Kiáltott rá a kis gyá­moltalanokra, bújjatok össze és maradjatok veszteg. Egy paripa jön erre s éppen nekünk tart, hogy eltiporjon. Közéig egy harcos is, vas­szögesek a sarui. Az egész bősz tömeg ránk tör ! A madárka egyszerre abban hagyta a figyel­meztetést. Elhallgatott, elnémult. Jóformán el is feledte a fenyegető veszedelmet. Hirtelen meglapult a kis fészkében és szárnyaival betakarta a fiait. — Nem, nem akarom, hogy lássátok ezt a rettenetességet! — mondta — Három go­nosztevő van itt, hogy keresztre feszíteék. És féltében úgy betakarta szárnyaival a kicsinyeit, hogy mit Beláthattak Csakis a kala pácsolást, jajveszékelést ós a tömeg vad üvöl­tését hallották. A vörösbegy rémülettől tágra nyilt sze i VÁROSHÁZÁRÓL. § Városi közgyűlés. Pápa város képviselő­testülete november hó 3-án közgyűlést tart, melynek tárgysorára a következő ügyek vannak kitűzve : 1. A Batthyány- és Jókai-utcák közötti új utca szabályozásához szükséges telek meg­vétele. 2. A városháza melletti épület egy részé­nek megvétele. 3. A hirdetési szabályrendelet. 4. A ref. templom és a városi szinház kapcsolatos ügye. 5. A gyimóti-úti vámházhoz szükséges terület megvétele. 6. A Bezerédy-utca lakosainak kérelme vízvezeték és villamos világítás be­vezetése iránt. 7. Kereskedelmi miniszteri leirat a Pápa-Somlói vasútra megszavazott segély­összeg tárgyában. 8. A városmalom bérbeadása. 9. Altenstein Frigyes kérelme Pápán létesítendő gépgyára segélyezése tárgyában. 10. Tanácsi javaslat a Pálháza és Dörzemény pusztában levő 81 iskolaköteles iskoláztatása tárgyában. § A pénzügyi bizottság legutóbbi ülésén dr. Hoffner Sándor bizottsági előadó bejelen­tette az állásáról való lemondását. Egészségi okokra hivatkozott, de nem csalódunk, ha azt hisszük, ha lemondását összefüggésbe hozzuk azzal — az enyhén szólva — szokatlan mód­dal, ahogyan a legutóbbi közgyűlésen a bizottság­nak a vágóhidra vonatkozó, a város igaz érdekeit megvédni akaró javaslatát fogadták. Egy-két képviselő, kik a közügyért 100-rész annyit nem dolgoztak, mint amennyi becsületes, valódi önzetlenséggel párosult munkát áldozott a városnak a pénzügyi bizottság kiváló előadója, úgy látszik sportot csinál belőle, hogy a város legjobb ingyenerőit elkedvelenítse. Ha céljukat sikerülne elérni, egyedül a közügy látná kárát. § A pálházai iskolakötelesek. Mintegy iy 2 évvel ezelőtt egyik vezércikkünkben rámutattunk, hogy a város határában levő Pálházi és Dörze­mény pusztai lakosok gyermekei, akik a városi iskolákat a pusztától való nagy távolságuk miatt nem látogathatják, teljesen iskoláztatás nélkül szűkölködnek. A tanügyi hatóság szintén felhívta e kultúraellenes állapotra a városi tanács figyel­mét, amely most a legközelebbi közgyűlés elé azzal a javaslattal járul, hogy a nevezett pusztá­kon s a szomszédos Bánóczi-majorban lakó nem kevesebb mint 81 iskolaköteles számára községi iskola állíttassék. A tanács az új iskola számára már helyiségről is gondoskodott, felkérvén Perutz Frigyes gyárost, a Bánóczi-major tulajdonosát, mekkel bámulta az egész jelenetet. Nem vehette le tekintetét a három szerencsétlenről. — Müyen kegyetlenek is az emberek! — mondta kis vártatva. Nem elég, hogy keresztre feszítik a szegényeket ; nem, az egyik­nek a fejére még töviskoszorut is tesznek. — Látom, hogy megsebzik homloká t a tüskék s csorog a vére. Pedig ez az ember oly szép s olyan szelíden tekint körül, hogy min­denkinek szeretnie kellene. Szenvedéseinek láttára mintha csak dárda járná át a szivemet. A kis madár szivében egyre mélyebb rész vét ébredt a töviskoszoru iránt. — Ha bátyámnak, a sasnak volnék — gondolta — kihúznám a szögeket a kezeiből s erős karmaimmal elriasztanám valamennyi bán­talmazóját. Látta, mint serked ki a vér a keresztre feszített homlokán s nem volt tovább maradása a fészekben. — Ha kicsiny, meg gyenge vagyok is, mégis csak tehetek valamit e szegény gyötrődő jobbvoltáért. S azzal kiröpült a fészkéből és a megfeszített körül csapongva, nagy köröket irt a levegőbe. Többször is körül repdeste, de nem volt Versenyárak ! Sirkoszoruk és sircsokrok a mindenszentekre: óriási választék t élő-, mű-, vagy preparált virágokból, pálmákból, Xf\vá írPQflmnlrha 11 " PnHH Kossut h­utc a ( az ÚJ postapalotával szemben) a legegyszerűbbtől a legdíszesebb kivitelig a ,, V 11 ClgUDCtlUUl^U(XII 1 cl]JCl szerezhetők be legolcsóbban. Ugyanitt mindennemű virágkötészeti munkák modern, Ízléses kivitelben, jutányosán készíttetnek. — Vidéki megrendelések gondos csomagolás mellett pontosan eszközöltetnek. A n. é. közönség szives pártfogását kér i ifj. Heykál Ede H1Ű- és kereskedelmi kertész (volt cs. és kir. főhercegi udv. főkertész).

Next

/
Thumbnails
Contents