Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-10-15 / 42. szám

javaslata ezt tartalmazza, azért kéri annak elfogadását. Korbay Károly zalaegerszegi polgármester teljesen lehetetlennek tartja annak megállapítását, hogy a rendezett tanácsú városok közigazgatásánál mennyi az állami és mennyi a helyhatósági funkció és hogy mennyi költség merül fel az egyiknél és mennyi a másiknál. Ezért általános alapra kell helyezkedni. Azt kell megállapítani, mennyi egy városi adminisztrációnál az összes személyi és dologi kiadás és a kettő hányadát egy bizonyos fix arányban kell megállapítani, mint amely arányt igényelhetik az állami funkciók teljesítésére kért átalányképpen. Wimmer Károly esztergomi polgármester szerint a pótadóval való megoldás csak kisegítő eszköz, mely az abszolút igazsághoz közelebb viszi a városokat. Az előadó javaslata mellett foglal állást. Mocsáry Miklós, Lengyel György, Gombos Lajos felszólalásai, után elfogadták az előadó javaslatát. Ezután a rendezett tanácsa városi tisztviselők fizetésrendezésére vonatkozó tanácsi javaslatot tárgyalták. Kívánják, hogy valamennyi tisztviselő az eddiginél magasabb rangosztályba jusson és hogy a tisztviselők előre haladása ne a VIII—XI., hanem a VII. és XI. fizetési osztályok között történjék. Kívánják, hogy a magasabb rangú tisztviselők ugyanazon állásban eltöltött 15 év után magasabb fizetési fokozatba automatice menjenek, a kisebb rangosztályu tisztviselők pedig ugyanazon állásban eltöltött 12 esztendő után szintén automatikusan menjenek magasabbra. A helyettes polgármesterek, főjegyzők, számvevő, árvaszéki ülnök, a VIII-ik rangosztályba vétessék, az I. jegyző a IX-ik rangosztályba, a többi pedig a X-ikbe. Kludik Gyula szolnoki polgármester indítványozza, hogy mindazon rendezett tanácsú városoknál, ahol a jegyzők tanácsosi teendőket végeznek, ne a cim, hanem a munkakör és valamennyi ilyen jegyző a IX. rangosztályba soroztassék. A tanács előterjesztésére a közgyűlés 1000 korona pályadíjat tűzött ki egy oly munka elkészítésére, mely a városi törvény főbb alapelveit ismerteti. TJjvárg Ede dr. szombathelyi városi tanácsos a községi választói jog és a virilizmusról, Horváth György dr. városi főjegyző pedig Szombathely város fejlődésének és rendezésének ismertetéséről tartott előadást. Az indítványok letárgyalása után a közgyűlés véget ért. A színházi hét. Vagy kilenc szezónon át működik már nálunk Szalkay társulata, de ilyen gyökeresen megújított alakban még egyszer sem láttuk viszont, mint idén. Alig egy-kettő maradt meg a régi tagok közül, a többi mind új, akik először játszanak szinpadunkkon. Egyelőre nem mondunk az egyes tagokról véleményt, annyit azonban már ma is konstatálhatunk, hogy az első hét igen kedvező benyomást tett reánk s teljes bizalommal nézünk a társulat további működése elé. Bemutatóul a múlt szezónból már ismert Obsitos került szinre. Ebben mindjárt megismerkedtünk az új szubrett-primadonnával, Lányai Piroskával. A Százszorszép boltos Piroska leányát játszotta csapongó temperamentummal, igen kedvesen. Éneke, tánca egyaránt tetszett, de igazi tudásának kimutatására ez a szerep még nem nyújtott alkalmat. A nemzetes aszszonyt Sárközi Blanka játszotta ; magasan felette állt e szerep tavalyi alakítójának. Csinosan játszott és énekelt Málcsi szerepében Kovács Hanna. A férfiak közül Érckövi Károly (az obsitos) pompás akvizíciónak látszik. Hatalmas baritonja van s érzelmes játékával is hatott. A komikus szerepekben Bátori és Ivánfi tetézték tavalyi sikerüket. Az összjáték kielégítő volt s nagyban emelte az előadás értékét a jól összetanult katonai zenekar. Hétfőn volt a drámai személyzet bemutatkozása a Bilincsekben. Első impressziónk itt nem valami kedvező. Fehérváry Julis gyönyörű színpadi alak, de játékában, legalább Rachel szerepében, nem találtuk meg azt a melegséget, mellyel szivünkig tudott volna hatni. Hiányzik benne az a jellemző erő, amely szinte önkéntelenül jövő, keresetlen mozdulatokban, az arcvonások mindent kifejező játékában, a szemek tűzben égő felvillanásában, vagy szinte elhamvadni látszó sugarában nyilvánút meg, amelyek a beszédet, a hangot úgyszólván szinezően illusztrálják, kisérik, annak erőt, életet, értelmet adnak. Ehelyett inkább kezeinek tördelésével, morzsolásával, ujjainak játékával kiséri a beszédét, ami ugyan oda tartozhatik a játékhoz, de nincs benne lélek. Az a jelenete, amikor Rachel utána rohan a halálra készülő Simonnak, hogy visszatartsa és egy sikollyal élettelenül hull a földre, csúnya volt. A szinpad ugyan az életet adja, de az ilyen elterülés, úgyszólván a földön való elmálás, éppen nem esztetikns. Simon szerepét Földvári Sándor játszta. Fiatal szinész, megnyerő megjelenéssel. Szerepét ő már inkább lélekkel adta, de rutinja még nincs kifejlődve. További szereplésétől tesszük függővé teljes véleményünket játékáról és művészi értékéről. Hidvéghiné, Lea szerepében, nagyon gyöngének bizonyult. Régi ismerőseink közül Kovács Lajos és Vértes Mihály megrázó játékának elismeréssel adózott a közönség és adózunk mi is. A darab maga epizódszerű jelenetekből áll, a vallási dogmáknak, elfogúltságnak, fanatizmusnak és hagyományoknak, a társadalmi életfelfogások félszegségeinek és fonákságainak, az emberi lélek eme bilincseinek, néhány hatásos jelenetbe foglalt sikerült rajza, amely ama igazságnak adva végül morális tanulságát, hogy a szeretetnek mégis győznie kell mindeneken. Az előadás kissé vontatott volt, de kárpótolt a felvonások között a katonai zenekar élvezetes, művészi játéka. Fényes sikerű estéje volt az operettensemblének Luxemburg gróf keddi előadásával. Egészen új szinben tűnt föl előttünk a darab. Lehet, hogy a teljes zenekar precíz előadása is nagy befolyással volt a sikerre, de az előadó szereplők is mindenkép kitettek magukért. Különösen Boriss Bianka és Erczkövi Károly énekelőadása tűnt föl. Előbbinek simulékony, lágy és csupa dallamossággal telt hangja van, s játéka ís kellemes benyomást keltett. Érczkövi pedig, aki játékával egészen új és érthető alakításban mutatta be a címszerepet, érces, iskolázott baritonjával az éneknek is színt és életet kölcsönzött. Kovács Hanna Angéla szerepében kedves, pajkos és eleven volt, talán túl eleven is. Hangjának azonban, mely kis terjedelmű, de sima és szép, sokat kell erősödnie, ami bizonyára bekövetkezik, tekintve a kis primadonna nagy fiatalságát. Miklósi Margit Staza grófnéja sikerűit alakítás volt. Bátori kitűnő alakítású Bazil hercege, újabb sikeres ötletekkel fűszerezve és Ivánfi Jenő pompás Armandja már a tavaszi szezónból ismeretesek. Az énekkar is hozzájárult az operett-est sikeréhez. A szépen telt ház sokat tapsolt a szereplőknek. Nem ártott volna piros, égőpiros plakátot kiakasztani csütörtökön. Ez talán visszatartott volna sokakat a színházba menéstől, akik így a Hennequin szabadszájú malacságain botránkozni voltak kénytelenek s viszont — hogy a kassza se sírjon! — becsalt volna másokat, akik a triplán kaviáros darabokat kedvelik. „Csitulj monkos Pál szerint szólva - lusta volt a fésűvel összegereblyézni. De Domonkos Pál nem az az ember volt, aki gáncsot vetett volna valaki szándékának. Diktum, fáktum, Fehér Klára kovácsmajszterné lett, s mikor ő bevonult az új portára, nyomon követte a jövevényt a veszedelem. Nem asszonynak való volt az a fehérnép ! Ember szólni, páváskodni, jó barátot elidegeníteni, rosszal magára uszítani, ahhoz értett. Miklós édesanyja is szálka volt a szemében, addig gyilkolta a nyelvével, mig az a szegény asszony búcsút nem vett a háztól. És a fiának nem volt ez ellen egyetlen szava sem. Csodálatos változáson ment keresztül. Teljesen az asszony hatalma allat állott ós még arra sem riadt fel, mikor már arról járt a szó bészéd, hogy lopják a Hamvas Miklósnak a vagyonát, meg a becsületét. Domonkos Pál komoly szavakkal fordúlt ekkor hozzá : — Mire vezet ez, Miklós ? A kovács haragosan, szinte durván felelt: — Mi köze hozzá bátyám, ne törődjék vele. Domonkos Pál hát ezután nem törődött Hamvasékkal. Hagyta őket, hadd ússzanak az árral. Azoknál pedig egymást követte a sok dínomdánom. Az asszony nagy traktákat osapott. Urak is ültek néha az asztaluknál, fiatal urak, akik itták a gazda borát és kóstolgatták a menyecske csókját. Bolond állapot volt ez, de a vége az lett, hogy Hamvas Miklós kezéről elúszott a pénz, elúsztak a földek, a csengős ökrök, meg a ficánkoló lovak. Mind, mind. Nem maradt ott más egyéb, — csak az üres műhely, meg a nagy nyomorúság. Minthogy azonban a falú nem tudott kovács nélkül lenni, Domonkos Pál közbejárására értékes szerszámokkal újra felszerelte a műhelyt. Domonkos Pál jótállására belementek a dologba és Hamvas Miklós keze alá adták azokat. Aki esküdözött égre-földre, hogy új életet kezd, amit azzal akart bizonyítani, hogy elverte a háztól az asszonyt. De az aszzony ereje sokkal szivósabb volt, mint az övé. Visszajött. Dacosan, büszkén, mint az olyan parancsoló, akinek mindenki engedet mességgel tartozik. És Hamvas Miklósban még akkor sem volt annyi lelki erő, hogy ismét ajtót mutasson neki. Ott hálálkodott az asszony előtt s örült, hogy egy újjal is ruhája szegélyéhez érhet. Amint aztán Fehér Klára újból elfoglalta a régi helyét, Hamvas Miklós egének tisztulni kezdő felhői hullámos vonalakban terjeszkedni kezdtek ismét. Jólétet akart biztosítani az aszszonynak, de módja nem volt hozzá. A magával vivott nagy tusakodásban lekerült aztán a földnek sarába s így történt, hogy idegen helyen pénzzé tette a kovácsműhely berendezését. Mikor rájöttek, szuronyos csendőrök vették őrizet alá Hamvas Miklóst. Azok nógatták, hogy előre kell most nézni, nem hátra az utcaajtónál siránkozó asszonyra, aki szidja, káromolja az urát, hogy gyalázatot hozott az ő fejére. S mikor mindezeket nagyhangon elmondotta, Fehér Klára (igy tett, mint némely kényes úriasszony szokott, — ájultan hanyatlott a közelébe állók karjába. Domonkos Pál, a csendőrök között lépkedő Hamvas Miklós félé tartva — elment az asszony mellett s egyéb dolga hiján — rúgott rajta egyet. Versenyárak! Sirkoszoruk és sircsokrok a mindenszentekre: Óriási választék! élő-, mű-, vagy preparált virágokból, pálmákból, a legegyszerűbbtől a legdiszesebb kivitelig a Virón-naQrnAVKQn" Poi^q Kossuth-utca (az új postapalotával szemben) „ V llagüfecllliuivüall 1 dJJCt szerelhetők be legolcsóbban. Ugyanitt mindennemű virágkötészeti munkák modern, Ízléses kivitelben, jutányosán készíttetnek. — Yidéki megrendelések gondos csomagolás mellett pontosan eszközöltetnek. A n. é. közönség szives pártfogását kér

i ifj. Heykál Ede IllŰ- ÉS kereskedelmi kertész (volt cs. és kir. főhercegi udv. fökertész). Vf U, U y U U Megrendeléseket kérem már most eszközölni, nehogy az óriási munkák miatt fennakadás történjék. KKKUUK