Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-09-24 / 39. szám

holdanként, addig Somlón nem többet 6—7 hektoliternél. Somlai borunknak hire és neve országos jelentőségű, de az itt termett bor jelességének tudata országunk határán túl nem igen terjed; természetes tehát, hogy eleddig Somló levének fogyasztó közönsége hazánk nagyon is korlátolt vagyoni erejű népének fogyasztási körére volt utalva; azon fogyasztó közönségre, mely ha egyszer-kétszer vagyoni viszonyait túllépő köl­tekezésre határozta el ' magát, válogathatott Somlóval versenyző egyéb nemes italok (villányi, tokaji, küküllőmenti, csombordi, erdély-hegyaljai, stb., stb.) tömegében. Bezzeg fizethet a hozzánk viszonyítva dúsgazdag német a johannisbergiért vagy steinbergiért palackonként 40—70 márkát is, midőn őnekik csak egy Rheingangjok van. Ismertetni kell tehát bort inkát. Mivel azonban a borok hirdetése egyes birtokosok anyagi ere­jét felülhaladja, a birtokosoknak kellene e cél­ból tömörülni. Ezen tömörülés és hirdetések és ismertetések kibocsátása megtörténhetnék a már előző szervezetek keretein belül is az egyes hegyközségek útján. Továbbá értékesítési mód borvásárok tar­tása. A borvásár közvetlen célja, hogy a szőlős­gazdáknál eladásra készleten álló borok , az ügyleteket megdrágító közvetítés mellőzésével értékesíthetők legyenek és hogv a borkészlet nagyságáról, minőségéről és beszerzési források­ról a vevőközönség tudomást szerezhessen. Közvetett célja a borvásárnak (a jobb borok termelésére ösztönző hatásával) a bzőlőmívelés tökéletesbítése és a pincekezelés javítása. Ily borvásárok tartása a borászatilag előrehaladot­tabb külföldön mindenütt rendszeresen be van vezetve. S mivel ilyen borvásárok minden év ugyanazon hónapjában tartatnak, úgy a vevő, mint az eladó közönség hozzá szokott a bor­értékesítés ezen gyakorlati módjához olyannyira, hogy pld. Németországban mai napig a borok­nak nagy százaléka ezen úton cserél gazdát. Mint a borértékesítés egyik sokat emlege­tett orvossága, szükséges volna még pince­szövetkezet alakítása. Ügy külföldön, mint nálunk, sok energia halmozódott fel pince­szövetkezetek alakítása és fenntartása körül. De mig külföldön szép eredménnyel, addig nálunk ez irányú buzgalom kevés sikerre vezetett. Több és lényeges akadályok, melyek a pinceszövet­kezetek alakítása elé torlódnak, majd annak prosperálását veszélyeztetik, népünkben rejlő csekély összetartozandósági érzet és széthuzási erő. Mig a német az ő fegyelmezettségével és szövetkezés iránti nagy érzékével saját egyéni érdekét hajlandó és képes is a köz javára alá­rendelni, addig bennünk ezen tulajdonság csak minimális mértékben van meg. Ennek tudható be, hogy hazánkban ha alakultak is pinceszövet­kezetek, azok rövidesen vagy megbuktak, vagy részvénytársasággá alakultak át. Elősegíti ezen bomlást szövetkezeti törvényünk egyik hibája, mely nem teszi lehetővé, hogy a szövetkezeti tag bizonyos rövidebb ideig (például 3 évig) a szövetkezetbe leköthető legyen, de szabad kezet ad neki bármikori indok nélküli kilépésre is. Mindezek nem zárják ki, hogy Somlón a pinceszövetkezet megalakítható ne legyen. Csak­hogy ehhez bizonyos feltételeknek kell jelen lenniök. Ezeknek főbbje, hogy találkozzék oly állandóan Somlón, vagy annak közvetlen kör­nyékén lakó önzetlen, intelligens ember, aki díjtalanul vagy csekély díjazás mellett a pince­szövetkezet elnökségét elvállalja s annak egész embert kivánó ügyeit vezeti. Másodszor, akadjon oly pénzintézet, mely a szövetkezetet méltányos kamat mellett hitelben részesítse. Harmadszor, hogy sikerüljön Somlón oly 8000-10000 hl. űrtartalmú pincéhez jutányos áron bérletben vagy vétel útján jutni, mely megfelelő nagyságú melléképülettel is fel van szerelve. Ha ezen nehézségeket sikerült leküzdeni, szép jövő re­ményével foghatunk hozzá a somlai pinceszövet­kezet megalakításához. A javaslat utolsó része a somlói vasúti összeköttetés javítására nézve tesz figyelemre méltó indítványokat. Néhány szó sl városi mérnök ügyéhez. A folyó hó 19-iki városi közgyűlésen a napirend előtt a városi mérnök alaptalan szen­záció-hajhászásnak nevezte azon interpelláció­mát, amelyet folyó évi aug. 29-én tartott kép­viselőtestületi ülésen intéztem az elnöklő pol­gármesterhez azért, hogy tudomása van-e róla, hogy mérnökünk a közszállítási szabályzat 6. §-ának nyilt és feltétlen megsértésével, , a köte­lező nyilvános árlejtések mellőzésével, a tanács tudta nélkül 2718 korona és 55 fillérnyi meg­rendelést tett a Melocco-cégnél. Hogy mennyire nem alaptalan szenzációra törekedtem, álljön bizonyságul erre az aug. 27-iki, tehát a közgyülés előtt két nappal történt városi tanácsülésnek 1309. sz. határozata: „Számvevőség beterjeszti a Melocco Péter cementáru-gyárától érkezett számlákat. A városi tanács felhívja a városi mérnö­köt, hogy 8 nap alatt tegyen igazoló jelentést arról, hogy miért rendelte meg utasíiás nélkül a szállított betoncsöveket és miért hagyta figyel­men kívül a közszállítási szabályrendelet azon intézkedését, mely szerint a város ilynemű szükséglete nyilvános versenytárgyalás útján biztosítandó ? Egyúttal a városi tanács ezen beszerzés­nek hatósági szakértő által való felülvizsgálását elrendeli. Az igazoló jelentés beérkezte után az összes iratok ez ügynek a m. kir. építészeti hivatal által, esetleg a helyszínén való megvizs­gálása végett az alispáni hivatalhoz felterjesz­tendők. A felmerülendő költségek és a netáni ár­különbözet a városi mérnököt fogja terhelni, tekintve, hogy a szabálytalanságot ö követte el. u Igy hangzik szórói-szóra a tan ácshatározat. Egyelőre az ügyhöz nincs több szavam. Győri Gyula. A VÁROSHÁZÁRÓL. § Városi közgyülés. A képviselő-testület­folyó hó 19-én d. u. 3 órakor Lampérth Lajos helyettes polgármester elnöklete alatt közgyűlést tartott. A múlt ülés jegyzőkönyvének felolva­sása után Győri Gyula kifogást emelt az ellen az áradozó hang ellen, melyben a kath. főgim­názium elvi segélyezését kimondó pont fogal­mazva van. Csoknyay Károly védi a maga szövegezését. Harmos Zoltán kijelenti, hogy a jegyzőkönyvben említett „nagy lelkesedést" ő se tapasztalta ugyan, mindazáltal elfogadja a jegyző­könyvet azzal a megjegyzéssel, hogy a jövőben fölösleges frázisok ne kerüljenek bele. Ugyan­csak napirend előtt Révész Arnold mérnök reflek­tál a múlt közgyűlésen a Melocco-féle megren­delés tárgyában elhangzott szerinte szenzáció­hajhászó interpellációra s a maga igazolásául bemutat egy tanácsjegyzőkönyvi pontot, mely­lyel a megrendelésre megbízást kapott. Győri Gyula válaszolva e felszólalásra kijelenti, hogy ez ügy most vizsgálat alatt van, tehát ő nem szól hozzá, de ő aktákból beszélt. Révész mér­nök másodszor felszólalván, a vízvezetéki meden­céhez betelepített őr dolgáról szól s azt mondja, hogy ez az egész ügy fel van fújva a rendőr­kapitány jelentése alapján, mely tele van hazug­ságokkal! Szokolg Ignác felpattan a helyéről s így válaszol: E sértésre csak annyi a válaszom, hogy én nem vagyok városi mérnök. A szenve­urat rúgta oldalba, akkor meg azonnal lecsukták. A hadtörvényszék függelemsértésért szerencse, hogy csak három hónapra itélte el. Mikor lekísérték az áristomba, rögvest meg­írta az édes anyjának, hogy most már ügy megszilajodott, hogy még be is zárták érte. Szegény Sára néne azt se tudta, hirtele nében, hogy megörüljön-e fia szilajságán, vagy pedig búsuljon miatta. Mondogatta magában : — No, ha az a gyerök mögemböröli magát, csakugyan lösz belőle valami ! A Ferkó mégis emberelte magát úgy­annyira, hogy többször volt bezárva, mint szabadon. Már pedig az nem valami kellemes állapot ám. Olyan az a katonai fogság, hogy nem kér belőle a katona ember se, pedig a kemény természettel rendelkezik. Ha ebédet kap, akkor hat órai vassal kapja, ha pedig nem kap kurta vasat ma, akkor ebédet se kap, csak egy karaj kenyeret, meg vizet. Még az az egy jó oldala megvan, hogy albatik estétői reggelig, meg reggeltől estélig. Ha pedig fölébred, hát elmélkedhetik a szép katona soron. Igy edzik meg a hadfiakat. A Kánya Ferkó nem találta valami jónak ezt az eljárást. Mégis irta az édes anyjának, hogy cudar élet idős anyám ez a katona élet. Az is baj, ha alamuszi az ember, meg az is, ha bátorkodik. Most is be vagyok osukva. No ilyen levélre aztán megesik az anya szive. Fölpakol holmi jó hazai sütetü kalácsból, kolbászféléből és útnak indul meg­vigasztalni a Ferkót. Uton-utfélen, akivel csak találkozott, mindenki tiszteltette a Ferkót. A szeretője pedig még két forintot is küldött neki a tiszteleten kivül. A Peták Sándor bácsi pedig azt üzente neki, hogy haza ne gyüjjön nyomo­rogni, hanem ha már csakugyan megemberelte magát, hát maradjou ott, mert a katona ma­napság nagy úr. Ha pedig ott marad, úgyis őrmester lesz belőle rögvest. Már pedig egy huszárőrmester nagyobb úr még a birónál is. Hát a Sára néne annyi tiszteletet, meg üzenetet vitt a fiának, hogy alig birta el. A réklije gombjai meg minduntalan lepattogni akartak, úgy dagadt a keble a boldogságtól, hogy meglátja a fiát. A kaszárnya kapunál egy káplár tisztelgett, mert őr volt. Sára nénit az igazította útba a fiához, nevezetesen a Kánya Ferkóhoz. — Látja néni azt a kis épületet a ka­szárnya udvarán? — kérdezte tőle. Sára néni körülnézett, végre megakadt a szeme az épületen. — Az ott, úgy-e lelkem vitéz uram ? — Az néni; ahol az a sok tiszt úr együtt van. — Ott van a fiam, a Ferkó ? — Ott van néni, csak ballagjon. Szegény Sára néni most még boldogabbnak érezte magát. Hogyisne. Ott van a fia, ahol az a sok tiszt úr van, az a sok aranyzsinóros úr. Hej, de föl is vitte az Isten a Ferkó dolgát, de föl is vitte. Belsejében büszkeséggel eltelve, külsőleg azért illedelmes alázatossággal ment a tisztek felé . — Kérem átossággal, a kezüket csókolom, a fiamat keresem, a Kánya Ferkói. A tisztek helyet engedtek neki, mire Sára néni ballagott beljebb. Aztán fölvette fejét és körülnézett. Szeme tgy huszáron akadt meg, aki a földön feküdt kinyújtózkodva. Mellette egy katonafegyver, meg egy katonadoktor. A doktor azt mondta : - Meghalt. Sára néni kiváncsian nézte a halottat, arca tele volt vérrel, de azért fölismerte benne egyet­len fiát, aki nem tudott megbirkózni a komisz élettel, főbe lőtte magát. Mennyit zokogott, mennyit jajgatott a sze­gény asszony, ki tudná azt mind leirni. Csak akkor vigasztalódott meg, mikor az ezredes úr kezet fogott vele, aztán azt mondta, hogy a kincstár költségén temetik el a Ferkót, ámbár nem érdemli meg. WITTMANN IGNÁC Készít legjobb minőségű tetőcserepet és különféle idomtéglát, gőztégla és tetőcserép gyára Borsosgyőr. Közp. iroda: Pápa. Mintákat kívánatra bárhová díjmentesen küld.

Next

/
Thumbnails
Contents