Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-08-20 / 34. szám

akkor tulajdonképen egyenes, mivel nem az a fő a meghatározásban, hogy másodrendű, hanem az, hogy: egyenes. Ennélfogva a város semmi kifogást sem tehet ellene; sem az utca­szabályozási terv nem gáncsoskodhatik bele ; mert az a Zrinyi-utca csak látszatra görbe, de mértanilag egyenes. Tanuljon meg a város és lakossága mértaniul gondolkodni és látni! Édes illetékes hatóságom és illetékes bizott­ságom, amely az utcaszabályozási tervezet meg­erősítése óta és ellenére annyi utcát tettél Pápán másodrendű egyenessé, nem helyesen alkalmazzátok a mértani igazságot, mert a Zrí­nyi-, meg a többi elrontott új utca is mind elsőrendű görbe! Gy. Gy. A VÁROSHÁZÁRÓL § Városi közgyűlés. Pápa város kép­viselőtestülete folyó évi augusztus hó 29-én és 30-án, valamint szeptember hó 1-én a város­háza nagytermében közgyűlést tart. A gyűlések tárgysorozata a következő: 1. Vaszary Gyula bérlet iránti kérvénye. 2. A törvényhatóság megsemmisítő határozata a városi vadászati bérlet tárgyában. 3. A városi tanács javaslata a Zrinyi-utca megnyitása tárgyában. 4. Szabály­rendelet a bejelentési hivatalról. 5. A városi tanács javaslata városi téglagyár létesítése tár­tárgyában. 6. A vallás- és közoktatásügyi mi­niszter leirata a szinház bővítésére engedélye­zett 60.000 korona tőkésítése tárgyában. Ezzel kapcsolatban a pápai ref. egyház kérvénye. 7. A r. kath. főgimnáziumi bizottság kérvénye. 8. A földmivelésügyi miniszter leirata a heti állatvásártér ügyében. 9. Özv. Horváth Mihályné nyugdijazási ügye. 10. Illetőségi ügyek. — A szeptember 1-én tartandó közgyűlés tárgysoro­zatára csupán az 1911. évi költségvetés tüze­tett ki. § Heti állatvásárterünk érdemé­ben a földmivelésügyi miniszter f. évi aug. hó 5-én hozta meg véghatározatát. Ezen határozatban kimondja a miniszter, hogy sem a heti-, sem az országos vásár­tér nincs megfelelő helyen elhelyezve. Az előbbi a városban sűrűen lakott házsorok között, - — az utóbbi pedig a belváros és vasúti állomáshoz messze van. Ezekből kiindulva, a miniszter abban a nézetben van, hogy a heti állatvásárok ügye csakis az országos állatvásártér kérdésével kap­csolatban oldható meg, miért is a ren­deletben hangsúlyozza, hogy a városnak ezen ügye abban az esetben fog célirányos és végleges rendezést nyerhetni, ha a képviselőtestület a vásártér kedvezőtlen fekvését és káros voltát felismerve, el­határozza, hogy országos állatvásárait a vasúti állomás közelébe helyezi át és ennek megtörténte után a hetivásárokat is ezen újonnan létesítendő vásártéren fogja megtartani. Ha a város képviselő­testülete a miniszter tanácsát megfogadva, azt magáévá teszi és az új állatvásártér megszerzésére vonatkozó intézkedéseket megkezdi, — ez esetben a miniszternek nincs kifogása az ellen, ba a heti állat­vásártér visszahelyeztetik a régi helyére, ahol azonban 1911. évi junius hó 1. nap­jánál tovább nem maradhat. Ez a minisz­teri rendeletnek az értelme. A város kép­viselőtestülete legközelebbi ülésében fog ez érdemben határozni. § A város pénzügyi bizottsága folyó hó 16-án tárgyalta a jövő évi költségvetést, melyet csekély módosításokkal a képviselőtestületnek elfogadásra ajánl. A pénzügyi bizottság f. hó 19-én ismét ülést tart, amikor a közgyűlés tárgysorozatába felvett ügyekkel fog foglalkozni. § Az ipar- és kereskedelmi tanoncisko­lára beérkezett ajánlatokat a v. tanács f. hó 18-án bontotta fel. A v. tanács a beérkezett ajánlatokat a v. mérnök és számvevőnek adta ki azzal az utasítással, hogy az ajánlatokat vizsgálják át és 8 nap alatt véleményes jelen­tést tegyenek a v. tanácsnak. § Hirdetmény. Pápa r. t. várost illetőleg az 1908/10. évre összeállított III. oszt. kereseti s nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adókivetési lajstroma a javaslatba ho­zott adóösszegek kitüntetésével leérkezett s az Pápa város adóhivatalánál f. hó 24-ig a hiva­talos órák alatt bárki által betekinthető. Pápa, 1910 augusztus hó 16-án. A városi hatóság. san kíméletlenül rántsa le a leplet a másik hatósági hivatal hanyagságáról és vaskos mulasz­tásáról. Meddig kellett tűrnie, várnia, míg végre a tek. tanácsa elé vitte a dolgot. S jól tette. Bár előbb tette volna. S noha a polgármester rögtön intézkedett e hihetetlen állapot megszüntetéséről, — mégis elkésett. Mert neki ezt a képtelenséget meg kellett volna előznie. Ö a város feje. S ha hivatalnoktársai függetlenek is hatáskörükben, de még sem annyira önállók, hogy efféle végzetes vakmerő­ségre fölbátorodhatnának. A polgármesteri ha­talmat olyannak akarjuk látni, amelyik az ilyen szarvakat letörni bir. Ki az a hatóság, amelyik a vízvezeték gyüjtőmedencéjének előcsarnoka fölött ennyire szabadon rendelkezik? Ki fogadta azt az őrt oly feltétellel, hogy abban az előcsarnokban lakhatik majd? Ott „mosakodik, fésülködik" stb. Ez a : stb. de sok undorítót fejez ki. Ily előz­mények után mért veszi erős fal körül a meden­cét, mért nem nyitják meg azt a kutat a tapolcafői ruhamosó asszonyok és a stb. szá­mára ? Jó Jesz végre-valahára a képviselőtestület­nek végigvágni alaposan e határtalan vakmerő­ségeken, nehogy újra megismétlődjék az eset. Nem a rengeteg pénzt sajnálom, amit a víz­vezetékért fizetünk, hanem félek és féltem a lakosságot a rémtől, amely három évnek előtte oly borzasztóan pusztította Szombathely városát. Tífuszt vízvezeték nélkül is produkál Ta­polca. Még pedig sokkal kisebbet, mint a fer­tőzött vizvezeték. * Volna még egyéb épületes közegészség­ügyi témám is, de máskorra is hagyok belőle. Most a változatosság okáért záradékul egy utca építését tészem szóvá. A Zrinyi-utca meghosszab­bítását. Ha jól tudom, a modern geometria ekké­pen határozza meg a görbe fogalmát: A görbe másodrendű egyenes. Úgy látszik, hogy a Zrinyi-utca megnyúj­tásánál illetékes hatóságunk ezen mértani alap­elv szerint alkalmazta az egyenességet. Igy gondolván: ha a görbe másodrendű egyenes, ványból lenne kifaragva. Már nem sirt. Már nem szólt. Leült az ágy mellé, mikor ide be­hozta gyermekét és azóta nem mozdult el onnan. Csak alakja esett mindig jobban össze. Pál doktornak úgy tűnt föl, mikor meg­látta, mint egy végtelen szomorú melódia, amely váratlanul üti meg a fület, midó'n egyedül me gyünk napfényes rózsaligetbeu. És a lélek meg­fájdul, szomorú, szürke, gyászos lesz minden. A rószák haldokolnak és beteg illatuk elzsib basztja az agyat. Nem tudott szabadulni Pál doktor. Vissza­vissza ment a gyermek ágyához és megállt mellette. Hallgatta a nagy tragédiákat, amelyről az asszony arca és szeme hangtalanul beszélt. Már ismerte az asszonyt. A halállal párbajra lépett érte. De megérezte, hogy elveszti a esa tát. És ettől kezdve már nem a beteg, de az anyja érdekelte jobban. A szél erősen megrázta az ablakot. Valaki végigsuhant a folyosón. A vízcsapot nem zárta el jól. A ceöppek hulltak le egymás után és tompán ütődtek a medence oldalához. Mintha valaki egy gyászindutó ütemeit verné ki a fekete » posztóval bevont dobon. A beteg gyermek vergődni kezdett. Pál doktor fölugrott, megfogta a kezét. A pulzus nagyon, nagyon rossz volt. Ránézett a lefogyott, szép arcocskára. Az ajkak kékültek. A vég közelgett. Pál doktor viaskodott. A beteg mellett kell most maradnia. Itt kell lennie, hogy meg­könnyítse az utolsó perceit. De ha itt marad, itt marad az anya is. Ez nem lehet. El kell innen távolítani. De nem megy el egyedül, mert sejteni fogja, miért küldik. Mit tegyen? Elmegy ő is és elviszi ma­gával . . . És a beteget elhagyja végső küzdel­mében ? Arcul vágja hivatását, kötelessógérze­tét ? . . . Nem, ezt nem szabad tennie. Ezt nem leheti. Nyomorult, gyáva vezér az, aki az el­vesztett ütközetből elvágtat és magára hagyja a rábízott csapatot. A gyermek nyögött. A gyászos asszony az orvosra nézett reménykedve, hittel. Feléje nyújtotta a kezét : — Magában bizom. Pál doktor pedig megfogta a feléje nyúj­tott kezet. — Menjünk egy kicsit. Nehéz a fejem. Magá­nak is jó lesz. Szél van odakünn, de fölvesz egy meleg kendőt. A betegünk most jól van. Beküldjük az ápolónőt. KimeDtek. A szél rángatta őket. Ösztön­szerűleg közelebb húzódtak egymáshoz. Az ar­oukba csapkodtak a száraz levelek. Aztán bele­rohant a szél a virágház keskeny kéményébe ós a takarodót fújta benne. Majd Pál doktor fülébe kacagott. Pergamentszarü, megmerevedett gyermekarcot táncoltatott szeme előtt. Éa ő csak vezette-vezette gyöngéden, óvatosan a fekete­ruhás fehérarcú asszonyt. Agyába viharzott a kérdés: mit mondjak, hogy mondjam, hová vigyem ? Rám bizta magát és én kire bizzam ? Valaki elsietett mellettük. Egy perc múlva, mint ökölcsapás döbbentette meg szivüket vég­telen, végtelen gyászosan, az éjféli órában : bim­bam, bim ham . . . Roskadozva, összetörve haladtak egymás mellett. A' nyitott kórházi kápolna-ajtón halvány, szelíd fény áradt Mária örök mécséből. Mentek a fény felé, mentek öntudatlan és lépteik ünne­pélyesen verődtek vissza a nagy csendességben. Az asszony előre lépett. Még egyet lépett és odarogyott Mária lábaihoz. — Mária, Mária, én asszonyom . . . Pál doktor megfordult. Halk, nesztelen léptekkel osont ki ós lihegve futott, futott visz­sza az elhagyott, kicsi vergődőhöz . . . Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz Minden tablettán rajta van e két szó Szereti egészségét ? Ki ne tudná, hogy utolérhetetlenül legjobb hashajtó a világhírű PURGO-BAYER Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz Minden tablettán rajta van e két szó fpüRG^B^ERJ Szereti egészségét ? Ki ne tudná, hogy utolérhetetlenül legjobb hashajtó a világhírű PURGO-BAYER [PTOjfwEiy Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak Szereti egészségét ? Ki ne tudná, hogy utolérhetetlenül legjobb hashajtó a világhírű PURGO-BAYER Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak

Next

/
Thumbnails
Contents