Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-07-23 / 30. szám

PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szcrhef/tősésr : Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: D

K- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca l:í. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Családi pótlék. Molnár József postaszolga szörny üséges esetéből nemcsak azt a tanúságot lehet levonni, hogy 66 koronás — pláne fővárosi — fizetésnek csúfolt alamizsnát meg kell szüntetni, hanem hogy a drágasági pótlék mintájára életbe kell léptetni a sokszorosan megokoltabb családi pótlék rendszerét is. Molnár József nyilvánvalólag őrült volt, mikor tettét, tetteinek borzalmas sorozatát elkövette. Megőrjítette az a tudat, hogy abból a nyomorúságos havi bérből magát, feleségét, 5 kis gyermekét nem tudja fenntartani. Az 5 gyermek, az játssza ebben a tragédiában a főszerepet. Mert ha Molnár József csak maga van feleségével, vagy akár ha van is 1 gyermekük, de nem 5, akkor több jut a 66 koronából l-re közülök s ha ami v valószínű, még így se elég a megélhetésre," akkor elmehet — könnyen elmehet, hisz csak 1 gyermeke van — az anya is kenyérkeresőnek s dolgozván mindaketten, meglesz a mindennapi kenyerük. De úgye-e 5 apró gyerek mellől nem mozdulhat az anya ? Ezek ápolása annyira leköti, hogy részéül nem jut más, csak az inségkenyér legkisebb morzsája . . . Világos, hogy itt minden, minden az 5 gyermeken fordul meg. Világos tehát az is, hogy az 5 gyermek fenntarthatásához annak kell segítséget nyújtania, akinek érdeke, hogy a családban — gazdagban vagy szegényben egyaránt — ne 1, de inkább 5 gyermek legyen, akinek küzdelméről hallottunk már az egyke ellen, de akciójáról nem hallottunk az ötke mellett. A Fecondité, a termékenység, a népesség természetes fenntartása elsőrendű állami érdek, elsőrendű állami kötelesség tehát, hogy azoknak, kik e vitális állami érdeket szolgálják, az állam maga segítségükre menjen. 66 korona volt Molnár József fizetése, kapott volna minden egyes gyermeke után nem többet, csak havi 5 kor. családi pótlékot, az így nyert 25 korona fizetési többlet megmentette volna öt viruló ártatlan csemete, egy apa, egy anya, egy egész család életét. Szociális bajok nagy doktorai, gondolkozzatok ! Kereskedelmi iskolát Pápának! Még pedig állami felső kereskedelmi iskolát óhajtanánk városunkban. Mindent okokkal világítunk meg, hogy miért ? Első sorban is szükségünk volna magasabb jellegű, reális életirányú középiskolára. Mert gimnázium amúgy is elég van ebben az országban. Főgimnázium pedig olyan népességű városban, mint Pápa, — véleményem szerint elég egy. Közelünkben van Győr. Kétszer annyi lakossága van, mint nekünk. Óriási nagy, gazdag vidék terjeszkedik el körülötte. Közlekedési forgalma rendkívül élénk. És mégis megelégszik egy főgimnáziummal. Hanem hirdeti benne a gyakorlati és minden nemű szakismereteket és tudásokat több más fajta középiskola: főreál-, fiúpolgári-, felsőkereskedelmi-, fémipari stb. iskola. Ez a helyes tanítási munkamegoszlás. Ez az egészséges nemzeti nevelő-oktatás, amit utánoznia kellene a városoknak és a kormánynak is minden nagyobb kulturális vidéki központunkon. Mert amint abban a dunaparti metropolisban összegyülemlő összes tanulni vágyó szellemi képességek úgy elhelyezkedhetnek az egyes iskolafajokban, hogy az egyedül álló főgimnázium kifogástalanul megoldhaija mind a város, mind a nagy vidék érdekében is, feladatát, aképen történhetnék ez más városokban is, de kiváltképpen Pápán. Sőt nálunk, a már eddig kifejlődött helyzet is ezt parancsolja. Ugyanis az izr. hitközség áldozatkézségéből már több év óta áll fenn s dicséretesen működik nálunk egy fiúpolgári iskola, amelynek tanulói a legfelsőbb osztály elvégzése után valamely magasabb szakképzést nyújtó tanintézetet szeretnének látogatni, de mivel helyben nincs, meszszebbre pedig a sok költség miatt nem mehetnek, a polgári után félben hagyják képeztetésüket, legfellebb egy-kettő jut főgimnáziumunk felső osztályába, persze alapos különbözeti vizsgálat kiizzadása után. Hasonló körülmények szorítják mind a két gimnáziumunk negyedik osztályát végzett növendékeinek egyik jó részét is, amely szívesen folytatná, hajlamának megfelelőleg, tanulmányait valamely reálisabb jellegű főbb tanintézetben, akár ipari, de legfőkép kereskedelmi iskolában; azonban, minthogy e célból Pápáról messzebbre és sokkal költségesebb helyekre kellene mennie, — inkább lemond szándékáról és vagy „PAPAI HIRLAP" TÁRCÁJA. Ki szép, ki jó.* Irta: Móricz Zsigmond. A síksági kis állomás a ragyogó, átlátszóan harmatos reggelen már tisztára söpörve várta a személyvonatot. — Mihály, az újonnan kinevezett vasúti szolga boldogan, megelégedett arccal nézte végig munkáját. Kézben tartotta a nagy nyírág seprűt, amelynek vonásai olyan szépen meglátszanak a porban, mintha rajzolva volnának. Kár azt eltaposni. — No, Mihály! — szólt rá a forgalmi tiszt, aki a vonatot várva ott sétált le s föl — maga már kész ember. Csak meg kell házasodnia. A legény katonásan kihúzta magát. — Igenis, csak volna kit! — felelt. — Ej, hát nincs babája a faluban? A legény oldalra billenti a fejét. — Hát instállom, én már nem igen veszek el parasztjánt! A tiszt úr nevet. Persze, egy hete már, hogy „véglegesítve" van Mihály «ört * A , Magyar Könyvtár" 589. sz. füzetéből. Amint bejött a vonat, meg is mondta bizalmasan a vicinális kalauzoknak : — Ajánljanak ennek a fiúnak egy nekivaló, rangbéli lyányt, mert ez már nem veszel parasztot. — Komendálok én magának Mihály — szólt egy öreg, jóízű altiszt — ojan egy jányt, mind a tíz ujját megszopja utána. — Ki lenne az? — kérdezte Mihály, mint aki nem könnyen áll kötélnek. — A 37-es őrnek van két lánya. A nagyobbik jó vón' magának. Nem igen csúnya, de nagyon dógos. A kisebbik igen szép, csakhogy nem szereti a munkát-, csak a cifrálkodást. — Hm. — Gyüjjön be az esti vonattal, majd a tizenegyessel visfizagyün. Addig úgy sincs dolga itt. — Megeshetik. — Megalkudtak mán ? — kiáltott feléjük a forgalmi tiszt. — Meg. — Akkor mehet. S a takaros „kávédaráló" döcögve, nyögve, szuszogva megindult. Igy történt, hogy Mihály estére elkéredzett s bement a szomszéd városba a nagy állomásra. Ott már várta az öreg altiszt, aki mindjárt gondja alá is vette Mihályt s kivitte a szomszédos 37-es őrházhoz. Jóestével köszöntek be. — Nini, András koma, hol jár itt! — fogadta Őket a roppant nagy termetű őr, a túlságosan kicfciny és lányos c.secdebecsékkel telezsúfolt szobában. András koma bemutatta a" vendéget, ki légyen, m*i légyen, mi járatban vagyon. Mihály sorra parolázott s jól megfogta a lány ke/,ét ; mindjárt látta, hogy ez a nagyobbik, mert nem igen volt szép. A másik lányt sehol sem lehetett látni. — Na tessék leülni . . . Csorba úr a jármi állomáson van? Csorba úr, már mint Mihály, kihúzta a derekát, hátraszegte a nyakát s torokhangon beszélt, hivatalosan. A 37-es őr nagy fejével bólongatott, meg volt elégedve a fiatal ember felfogásával és azt mondta neki : — Jövője van magának, barátom ! A nagyobbik lány ott ült a sarokban egy karosszéken az anyja mellett s előrehajolva közömbösen hallgatta a pohár mellett okosan diskurálók beszédét. Mihály buzgón beszélt s oda se nézett rá, azon törte a fejét, hol lehet a kisebbik lány? Egyszer csak fölállt és kiment A konyhára volt kíváncsi. Jól számított ; ott hevert a kisebbik lány az ágyon. Csinos, hétköznapi ruha volt rajta. — Hát maga mért nem jön be ? Megérkeztek a legújabb tavaszi és nyári férfi-divatkelmék I! Rendkívüli dús választék bel- és külföldi gyapjukelmékben, valamint angol különlegességekben. ízléses, jól álló papi, polgári, valamint egyenruhákat készítek mérték szerint a legelegánsabb kivitelben. A szabásnál a test formáira, a kényelem követelményeire nagy gondot fordítok.. = VÁ«Ó DEZSŐ s2abászati akadémiát végzett szabómester, oki. szaktanító, Pápán, Fő-tér 19-ils szám alatt.