Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-07-09 / 28. szám

PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kolm Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Johnson. A kormányozható léghajó, a repülőgép, a tenger alatt járó hajók, az EhrlichHata és a drótnélkül való táviratozás századában egy bizonyos Johnson nevü 104 kilós néger 675.000 frankot kapott azért, mert egy bizonyos Jeífries nevü 112 kilós yankee-t úgy tudott arcbavágni, hogy az tiz másodpercig eszméletlenül hevert a porondon. Mert, tréfán kivül, semmi egyéb nem történt azon a matchen, amely Amerika Nevada államában, Rénó városban folyt le hétfőn, e hó 4-én. Tizenötezer kiválasztott protekciós gazdag ember jutott be abba az arénába, amelyben a világ legutálatosabb látványossága ejtette lázba a művelt amerikaiakat. És három millió dollárnál nagyobb összeggel fogadták meg Jeffries győzelmét. Ebből a hihetetlen, sőt elkeserítő esetből két fontos tanulságot vonhatunk le. Az egyik az, hogy dacára minden kulturális fejlettségünknek, minden emberi tökéletesedésünknek, lélekben való kifinomodottságunknak, dacára minden szenzitiv elpuhultságunknak, a lelki és idegéletünk túltengetéséből eredő átszellemültségünknek, időnkint ki-kitör belőlünk az őserdők kőkorszakbeli vadembere és a brutális testi erő akciója előtt barbár szivvel borulunk le. Százreket dobálunk pikadorok, torreádorok, dijbirkózók és boxerbajnokok lábai elé, akik egytől-egyig alacsony, kiüturátlan intelligenciájú, az állat felé visszafejlődött példányai az emberiségnek. Ezek az izom- és búskolosszusok durva öklükkel egy csapásra szétzúzzák bennünk az évtizedeken keresztül csiszolgatott civilizációt s lefejtik rólunk a kultura gyönyörű köntösét. Hétszázezer franc! ! Hányan vagyunk, akik egész bizonyosan soha az életben nem keresünk ekkora összeget, legyünk bár a tudomány és a művészet hősei, vagy hangyaszorgalmú napszámosai. Ellenben Johnson egy fél óra alatt megkereste ezt a horribilis 'summát, csupán csak azzal, hogy derék fehérbőrű kollegáját, annak minden rugkapálózása ellenére sikerült félholtra pofoznia. Am Jeffries mester sem pofoztatta magát bagóért, négyszázhuszonötezer frankot vágott zsebre, miután feltápászkodott a porondról, ahova ellenfele legyömöszölte. A két derék legény tehát több mint egy milliót verekedett össze néhány perc leforgása alatt. Valóban csak primaballerinák és széptestü kokottok lopnak ki az emberiség zsebéből ekkora summákat anélkül, hogy valamit a tömegek anyagi és szellemi javára produkálnának. Az egész világ hangos a betegek, az éhezők, az elhagyatottak s a nyomorultak zokogásától. Kenyérre, kórházra, iskolára még Amerikában sincs elég pénz ; de három millió dollárnyi fogadást kötnek egy boxerlegény győzelmére. S itt vonhatjuk le a második tanulságot. Pénzt, egészséget, energiát pazarolni csak haszontalanságokra és inproduktiv játékokra tudunk. A hordár bűne. Hihetetlen, elképzelhetetlen, szinte leírhatatlan bűnt követett el Budapesten ez év március 29-én G. József hordár, ki egy régi, dicsőbb múlt emléke gyanánt „Express" feliratos bádogtáblát hordott sapkáján. Ez az önmagából kivetkőzött emberi fenevad egyik napon alkonyattájban, mikor a.fürge messenger-bovok konkurrenciája miatt egész nap egyetlen fillért sem keresett, hét pipadohány elszívása után arra a rettenetes elhatározásra jött, hogy — megremeg kezünkben a toll, midőn leírjuk — felvágja egy messenger-boy-fiú — kerékpárgummiját. Az elhatározást nyomon követte a tett is, a tett nyomán pedig bár lassúbb, de annál súlyosabb léptekkel felvonúlt a büntetés. A biró ság, melynek kezei alól — látjuk nap-nap után — a gyilkosok oly könnyedén kisiklanak, mint aranyhalak a medencébe nyúlkáló gyermek kezéből, megborzadva az öreg „Express" szörnyű tettétől s különben sem tartván hivatali kötelességének a pneumatik-ipar fellendítését, (ami feltétlenül bekövetkezik, ha G. Józsefet futni hagyja) 200 K fő- és 200 K mellékbüntetésre itélte a legszentebb isteni és emberi törvényekről megfeledkezett hordárt. Minthogy pedig G. Józsefnek ez idő szerint vagyoni helyzete 400 K büntetés lefizetését nem engedte meg, a bíróvá* kegyesen megengedte neki, hogy 20 napi elzárással válthassa meg szörnyű bűnének bünhödését. Büntetése elszenvedése után valószínűleg javítóintézetbe fogják szállítani G, Józsefet s ez úton remélhető, hogy a társadalom még has znos tagot nyerhet benne. Több szabadlábon járó emberölő előre is biztosította az öreg „ Expresst *, hogy teljes javulás esetén nem fogják őt végleg lenézni. Aratnak. A magyar nép vágyakozó lelke minden esztendőben sok sóiiajos imával fordul a természet Urához, hogy áldja meg millió meg millió dolgos kéz munkáját,, amit az életet adó földben végzett ősszel és tavasszal. Százezrek ajkáról hangzik fel a könyörgő kérés az Úrhoz, hogy váltsa valóra azokat a reményeket, amelyeket fáradságosan, verejtékező testtel szántott, vetett s kapált bele az ősi ugarba. Aztán következik a pihenő várakozás s mikor a rohanó idő szekere eljut Péter-Pál napjához, a nap tüzes csóvái aranykalásszá érlelik a végeláthatatlan rónák gabonaföldjeit. „PAPAI HIRLAP" TÁRCÁJA. Mennék aludni már. Mennék aludni már. Az én napomnak vége. Mennék már örök éjbe, Mennék aludni már S még harcok harca vár. Vak éj csak rám borúit, Ki mindig napba néztem. Vakító szent tüzében Vak éj csak rám borúit . . . Az én jövőm: a múlt! Hiú emlékezés: Miig útra csalt reményem, — Kikötni csoda-révben! Hiú emlékezés, Új bűnbe ne igézz! Lélekvesztöm, te roncs, Óh engednélek, áldva, Hogy elmeríts az árba . . . Lélekvesztöm, te roncs, Vesztedbe mégse ronts. Mi lenne sorsotok, En drágáim tinektek, Sajkáján végzetemnek, Mi lenne sorsotok, Ha most leroskadok?! Hajh, az én multamon Támadt a ti jövőtök . . . Reményt reményre szőtök . . . Hajh, az én midtatnon Okuljatok nagyon! Ti gyönge kis szivek, Csak addig védhetnélek, Hogy vésztől ti se féltek ... Ti gyönge kis szivek, Ti erősítsétek! Mennék aludni már. Az én napomnak vége. Mennék már örök éjbe, Mennék aludni már S még harcok harca vár. Telekes Béla. Megtérés. Irta: Tóth Dezső. A kaszákat már leakasztották a szegről. Aratáshoz készülődtek az emberek, a gabona érett volt 8 csak úgy forrázott a meleg. A gyerekekre ilyen alkalmatossággal nem igen ügyel a szem. Azok ott játszottak a plébános tagján, az ördögárok mellett. Szép, selymes fű terem ott, amitől gömbölyűre formálódnak az igavonók s aminek a Dévércs pataktól néha néha megáztatott részén seregesen fészkelnek a bibicek. A gyerekek társasága meglehetősen vegyes volt. A tiszttartó fiu mellett ott ugrándozott a felvégi cigánykováos maszatos purdéja is, akit a sarki bótos, meg Barna Rác József csemetéi környékezték. Födémesen, de a messzebb való környí is Barna Rácz József állott a legmódosal^frs e mellett a legbüszkébb paraszt hírében. A szegény zsellérek szentül »«áfegvoltak győződve arról, hogy náluk még a?^ időjárást is Barna Ráoz József dirigálja, tűerf hát azért fut a jégeső az ő földjeinek kikerülésével az övékére. x Olyan jó természete volt ennek* az emberMegérkeztek a legújabb tavaszi és nyári férfl-divatkelmék I! Rendkívüli dús választék bel- és külföldi gyapjukelmékben, valamint angol ízléses, jól álló papi, polgári, valamint egyenruhákat készítek mérték szerint a legelegánsabb kivitelben. A szabásnál a test formáira, a kényelem követelményeire nagy gondot fordítok. = VÁCiÓ DEZSŐ = Bzabászati akadémiát végzett szabómester, oki. szaktanító, JPápáti, f^ö-tér^lO-iLc szám alatt.