Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-06-25 / 26. szám

PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: D^. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. A király örül. Tagadhatlan, hogy nem nélkülözi a meghatni tudás feltételeit az a tény. ha egy, az élet viharaitól megpróbált, nyolcvanadik évének küszöbén álló koronás aggot örülni látunk. Az aggok csüggedni, lemondani, bánkódni szoktak. Melankhóliával néznek vissza a múltra, rezignációval néznek a jövőbe. Ritka eset, hogy örüljenek s ha mégis örülnek, annak nagy okának kell lenni. Olyan oknak, mely nem harcot sejtet, de a béke szép reményével kecsegtet. A király örül. Negyvenhárom éve, mióta Szent István koronáját hordja, ez alatt kevésszer mondhattuk el ezt róla. Miért máskor nem, miért most igen, ne kutassuk. Elégedjünk meg magával a ténnyel s engedjük át magunkat annak az édes reménységnek, hogy örömét nem tartja meg magának, hanem kiárasztja sugarait erre a szintén sok vihartól megpróbált, annyiszor csalódott nemzetre is. Kicsinyek a nyomorúságban ragaszkodnak egymáshoz, nagyok sajátja, hogy örömükhöz keresnek társakat. Ez a társ pedig nem lehet senki egyéb, mint a magyar nemzet. A király örül, vajha megtalálná módját, hogy óhajait teljesítven, bajain segítvén, a nemzet is vele örülhetne.. A kúria s még valami. A legfőbb magyar biróság nem szerzett meglepetést senkinek, s csak hű maradt önmagához, mikor ezt az utálatos szabadkai bandát újra méltó helyére, a börtönbe kergette. Ezért a kúria dicséretét zengeni teljességgel fölösleges dolog volna. Ha valaha, akkor most ki kellett mondania a nagy vétót s útját kellett szegnie ezáltal az esküdtszéki intézmény végleges lejáratásának. Ez hát eddig rendben volna. Rendben csak az nincs, ami ezután következik. Következik, már benne is vagyunk, már be is következett a sajtónak — főkép a rikkancslapoknak — az a magatartása, melynek jellemzésére alig lehetne megfelelő jelzőt találni. Hogy ezek a nyolc főcimes, tizennyolc alcimes tudósítások csak a bűn táplálására alkalmasak, ahhoz kétség sem férhet. S hogy ezt azok is igen jól tudják, akik a lapokat írják és Íratják, az is kétségtelen. S ha mégis kéjelegnek az ocsmányságok feltálalásában, azzal csak azt bizonyítják, hogy ismerik a maguk közönségét s jól szimatolják a zsiros üzletet. Ha rajtam állna, az egész Haverdaügyet elejétől végig zárt ajtók mögött tárgyaltatnám. Igaz, hogy annak idején vagy 100.000 drb. krajcáros lappal kevesebb fogyna egy nap, de igaz az is, hogy ugyanannyi 100.000 lelket megmentenénk az erkölcsi mételytől. Elmélkedés az iskolai év végén. Az aratással egy időbe esik az iskolai esztendőnek a bezárása. Olyan szépen vág egybe ez a két esemény és önkénytelenül is eszünkbe juttatja a hasonlatot a szellemi és az anyagi aratás között. Amott a földmíves kéri számon az elvetett magból az eredményt, itt az iskolának számol be a tanultakból a múzsák apróbb-nagyobb serege. De folytassuk a hasonlatot tovább. A magvak, hogy kedvező terméssel gyönyörködtesse a szántóvetőt, először is jó magnak kell lennie; jó földbe kerülnie és minden tekintetben alkalmas külső körülménynek, jó időjárásnak kell ápolnia fejlődésében és érlelődésében. Értelem, ész és törekvés van a magyar gyermekben. De sajnai — és ez az első főhibánk — alsófoku, elemi oktatást végző iskolánk nincs elég. Nemcsak a nemzetiségi és határszéli megyék érzik e hiányokat, hanem az Alföld gazdag és lakott rónáján is terűinek el nagyobb foltok, amelyeknek legfőbb foltjuk az, hogy nincs senki, akitől a kisebb s nagyobb korú gyermekek tanulhatnának elemi ismereteket. Mag tehát volna elég, de nincs ahová kamatozólag elhelyezbetnők. Ugyanez áll középfokú oktatásunkra is, de már azzal a különbséggel, hogy e fokon gyakori a rosz mag is és a külső körülmények, mint pl. a társadalmi felfogás és a sajtó magatartása stb. károsan folynak be a szellemi és erkölcsi fejlesztés nemes munkájába. Hogy sorban haladjnuk, mindenekelőtt konstatálnunk kell, hogy a középfokú oktatásra jogosultan tóduló ifjaink számára nincs elég középiskolánk. Kiilöuösen nincsenek különböző reális és a mai kornak megfelelő tanintézeteink. Legtöbb gimnáziumunk volna. De ezekben és ama kevés, reális célt szolgáló iskolákban a legtöbb helyen oly zsúfolva vannak egy-egy osztályban a tanulók, hogy eredményesen oktatni őket uem lehet. Ez az egyik nagy külső akadálya a sikeres középfokú oktatásnak, amely ily körülmények között sem az igazi klaszszikus, sem a szükséges reális tudományosságra nem birja elvezetni a tudnivágyó ifjú szellemeket. Félműveltséget ad egyikből is, másikból is és nem látja el ama készségekkel a tanintézet falai közül kikerült ifjúságot, amely készségek a megfelelő életpálya választás első feltételei. Azonban a középfokú oktatás csekély eredményének és hiányainak nem csupán ez az oka és nem csupán e miatt aggódunk. Még nagyobb veszedelmet rejt magában a mind jobban fellépő ama társadalmi A „PAPAI HIRLAP" TÁRCÁJA, Az álmok völgyében . . . Az álmok völgyében van a lakásom. Köröskörül titoktartó hegyek; Itt heverünk a napsütötte páston Édes párommal én és a ggerek. Ük ketten most a boldog múltban élnek : „Hol volt, hol nem volt" — száll, száll a mese Es engem is megkap egy bús igézet, Gyermekkorom szélül költészete. Es mintha visszatérne ggermekéltem, Egy édes hang a szivemen hat át, Angóim szólít — s a levegőben érzem A levendula ódon illatát . . . De szemem ekkor a hegyekre téved; Döbbenve látom, ott van a határ, Ott ér az álmok birodalma véget, Túl rajta minden oly józan, sivár. A heggeken túl új világ vajúdik, Önzés, iriqgség átkában fogant, Szent haggományokon önhitten újít — Es buja vágyakról dalol a lant. Gúny martaléka becsület, szemérem, Mindegy, ha bün, ha szenny, csak új leggen — Oh édes párom, drága kicsi vérem, Jobb hármunknak csak innen a heggen. Ez a völgy még az álmok birodalma, Itt élünk elrejtőzve, boldogan ; Oh bár a világ soha el ne csalna Tőlünk, szegény kicsiny fiam! 3Iczarthiin. A hinár csókja. Irta: Zsoldos László. A Duna partján sétáltam a halkan zizzenő nyári alkonyatban, hallgatva a tücskök csiripelését 8 a békák brekegését, amely a kőhajításnyira sötétlő kicsiny szigettől húzódó nádasból zsongott ritmikusan felém. Amint így lassan álmodozva mendegélek, a nedveB fövényen egyszerre csak előttem terem szapora ugrándozással egy zöld béka. A lábam előtt megállt és én, tisztán láttam, hogy kidülledt szemével reám tekint. Igen szeretem az állatokat, s azért én is megálltam egy pillanatig, farkasszemet nézve a békával a suttogó félhomályban. A kis állat pedig, nekibátorodva jóindulatu fellépésemtől, nagyot kuruttyolt. Aki érti az állatuk hangját, mint ahogyan — talán nem dicsekvés, ha mondom, sok évi megfigyelés után nekem is sikerült megérteni, — annak ez a kuruttvszó körülbelül e?t jelenthette: Megérkeztek a legújabb tavaszi és nyári férfi-divatkelmék I! Rendkívüli dús választék bel- és külföldi gyapjukelmékben, valamint angol különlegességekben. Ízléses, jól áiió papi, polgári, valamint egyenruhákat készítek mérték szerint a legelegánsabb kivitelben. A szabásnál a test formáira, a kényelem követelményeire nagy gondot fordítok. VÁC Ó DEZSŐ = szabászati akadémiát végzett szabómester, oki- szaktanító, Pápán, JE^ő-tér* 19-ik szám alatt. Lapunk mai száma ÍO oldal.