Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-06-18 / 25. szám

lennek tartjuk például azt, liogy mondjuk teljes jogi kvalifikációval biró tisztviselő ugyanakkora szolgálati idővel annyi fizetést kapjon, mint olyan állást betöltő hivatalnok, akitől a törvény csak négy középiskolai osztály elvégzését kivánja. Viszont azonban ha négy osztályt végzett is egy hivatalnok, de szolgálati évei s a fentebb is említett hivatali rátermettsége oly állásba vitték bele, mely hatáskörénél, felelősségénél fogva nagyobb fizetést igényelhet, az ilyennek is meg kell adni azt a fizetést, amit állami vagy megyei szolgálatban álló hasonló rangú hivatalnokok élveznek. Ha valahol, akkor itt van helye a »sine ira et sludio« hangoztatásának. A fizetési osztályba beosztásnál más nem vezethet bennünket, mint a tiszta igazság. Méltányosságnak csak azokon a kereteken belül van helye, amelyeket számunkra maga a miniszteri rendelet kijelöl. Mert igenis ez is tud méltányosságról. Ez is megemlékszik kiváló érdemeket szerzett tisztviselőkről, akiket esetleg a képviselőtestület egy fokkal magasabb osztályba is emelhet, mint aminő rendes körülmények között számukra kijelölve van. Ki tagadná, bogy ilyen tisztviselők akadnak a mi hivatalnoki státusunkban is? Ki ne győződött volna meg a képviselőtestület szorgalmasabb látogatói s a városházi hivatali munka állandóbb megfigyelői közül, hogy vannak bizony olyan tisztviselőink, kik alapos tudásukkal, pontos munkájukkal, mintaszerű szorgalmukkal méltóknak bizonyultak arra, hogy abban a különleges elbánásban részesüljenek, melyet más városok is tanúsítanak arra érdemes hivatalnokaikkal szemben. Neveket e helyen nem említünk. Nem akarunk e tekintetben a képviselőtestület határozatának elébe vágni. Másrészt nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy akadt sajtóorgánum, mely a fizetésrendezéssel kapcsolatban kipécézett már egy olyan nevet, (illetve nevét nem említette, csak állását!) melyet eleddig — míg a politikai pártszenvedély el nem vakította némelyek szemét — mindig, mint a tisztviselői kötelességteljesítés követendő példáját emleget mindenki nemcsak a képviselőtestület körében, de az egész városban is. Egészen biztosak vagyunk arról, hogy a képviselőtestület nem fog ilyetén módon eltévelyedni. Igazságot, de egyszersmind méltányosságot fog gyakorolni mindenkivel szemben s az lesz határozathozatalában fő irányelve, hogy a fizetési osztályokba való helyes beosztással az egész vonalon megelégedett tisztviselői kart teremtsen meg, tudva azt, hogy a nyugodt munkának az elégedettség a legfőbb biztosítéka. — őr — Közművelődés a Dunántúl. — A D. K. E. évkönyve. — Az ország egyik legnagyobb közművelődési egyesületének, a Széli Kálmán, Pallavicini Ede őrgróf és Rákosi Jenő vezetése alatt működő Dunántúli Közművelődési Egyesületnek dr. Fodor Oszkár főtitkár szerkesztésében most jelent meg évi jelentése. A jelentés beszámol a D. K. E. utolsó évi munkásságáról, s megemlékezik mindenekelőtt arról, hogy egy olyan alkotással tette a Dunántúli Közművelődési Egyesület ezen esztendő munkásságát nevezetessé, mely a magyarság jövőjének szempontjából, a jövő magyar generáció erőteljesebbé tétele érdekében korszakalkotónak mondható. A D. K. E. kebeléből indult ki ugyanis az a magasztos mozgalom, mely az Országos Gyermekszanatórium Egyesület megalapítására vezetett s mely mozgalom célul tűzte ki a gondoskodást azon elhagyott védtelen, senyvedő gyönge csemetékről, kik hazánkban évről-évre elpusztulnak kellő és megfelelő ápolás hiányában. Ez a mozgalom a magyar társadalom legszélesebb rétegeiben keltett élénk visszhangot és állam és társadalom karöltve vállalkozott benne arra, hogy a szegény gyermekek szanatóriumának országosan fontos ügyét megoldja akképpen, hogy a gyermek-szanatóriumnak országosan való szervezésével az állami gyermekvédelem kisegítő intézményét megépíti. A D. K. E. nagynevű vezéreinek lesz örök dicsősége, hogy felismerték a gyermekhalandósági küzdelem nagy fontosságát és hogy nevüknek fényével és egész befolyásukkal igyekeztek közrehatni, hogy megépüljön a magyar nemzeti állam legerősebb vára; hogy megépüljön egy jövő magyar nemzedék. Örömmel konstatálja a jelentés első sorban, hogy ennek az új gyermekvédelmi mozgalomnak az élére mint kormányzó elnök gróf Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszter került. Az a körülmény pedig, hogy éppen Zichy János gróf kölcsönözte oda ehhez a mozgalomhoz hatalmas egyéniségének súlyát és egész tényleges munkásságának intenzív erejét, biztosíték arra nézve, hogy a gyermek-szanatóriumok minta-intézményei lesznek a magyar gyermekvédelemnek és a legnagyobb eredmények elérésére képesek is lesznek. Mindama kulturális mozgalmakban, melyek a lefolyt évben szerepet játszottak, a D. K. E. is kivette a részét. A lefolyt esztendő az erőgyűjtés szempontjából örvendetes eredményekkel járt. A társadalom mind szélesebb köreiben kezd érdeklődni a D. K. E. munkássága iránt, mely a Dunántúl 11 vármegyéje területén egyre intenzivebben gyakorolja áldásos működését. Az 1909. év során 14 alapító, 6 pártoló és 498 rendes taggal gyarapodott a tagok létszáma. Fentartotta az egyesület a tárnoki (Fehér rn.), a városlődi (Veszprém m.), a vimpáczi (Sopron m.), a szári (Fehér m.), a tarjáni (Komárom m.) kisdedovodákat, segélyezte a soproni irodalmi és művészeti kör gyermektelepítési akcióját, mint új falusi népművelő intézményt, a Dunántúlon a népakadémiákat is meghonosította. A magyar nyelv tanításában kitűnt tanítók és papok segélyezésére kétezer koronát fordított. Gyarapította a lefolyt évben a Dunántúl könyvtári hálózatát is a D. K. E., amennyiben már 122 nép-, vándor- és gazdasági népkönyvtár fölött rendelkezik a D. K. E., amely mindezideig is jelentékeny és sikeres eredményű tevékenységet fejtett ki a hazai irodalom terjesztése és ezáltal a nép művelődésének emelése érdekében. A Komárommegyei Könyvtár segélyezésén kivül 550 korona könyvtárkezelői jutalmat folyósított tanítók és jegyzők számára. Az egyesület vagyonállománya 162.85S'67 korona és az 1910. évi költségelőirányzat 5().695'37 kor. kulturális kiadást irányoz elő. Azonban a D. K. E. hivatott vezéreinek nemes törekvését és hazafias buzgalmát eredmény csak akkor kisérheti, ha az egész országnak társadalma érdeklődéssel és hazafias segélyezéssel támogatja azt, s erre e helyről is felkérjük nézte, mintha hieroglifák lettek volna egymásba kapcsolva s azokat akarta volna kibetűzni. Eszébe jutott, ami valaha itt történt, talán éppen ezen a szent helyen, ahol most áll; s ami, ámbár nem volt jelentős dolog, mégis egy furcsán érdekes, bolondos napra emlékeztette. Egy olyan napra, amelyre több mint huszonöt évvel ezelőtt virradt volna. Alig múlt akkor tizennégy eztendős. Azon a napon kérték meg a kezét és annak a napnak egy kis eseményéhez fűződik ez a vékonyka aranyláno, ami most felébreszti lelkében a szunnyadó emlékezést és megújítja benne a csudálatot valaki iránt, akit az alatt a rövidke idő alatt, amig vele mulandóan foglalkozott, csak így nevezgetett magában : „a hős". * Vasárnap reggel volt, s a grófi parkban két nagyon fiatal valaki sétálgatott. Egy piros arcú leány, abban a korszakában a bimbózásnak, amikor a bimbó már kinyílni készül. Gesztenyeszínű haja hosszú fonatban csüngött le, mint a parasztlányoké, akik színes pántlikát fonnak a hajukba. Vörös blúz volt rajta, amelyeknek rövid ujjából kifehérlett mezítelen karja. A másik valaki egy nyurga fiú vala; sihederkorbeli, amikor a legények már nagyon szeretnek tüntetni azzal, hogy meg van engedve nekik a szivarozás. A leány Elza komtessz volt, a legényke pedig a „kis" Tibor gróf. A „kis" Tibor gróf valóságos Iongíuusznak indult s legalább másfél fejjel volt magasabb Elza komtesaznél, aki eleven ördög módjára kötekedett vele, folytonosan. — Ázérrt én magát mégis szeretem kicsi Elzá S — volt mindenre az affektált, raccsoló hangon elmondott refrén. A komteszke kacagott. Hangosan, éleseu, minden tartózkodás nélkül kacagott, úgy, ahogy a szigorú guvernesaz a világért sem engedte volna. De mikor ez volt az igazi s így esett jól. — Ne mondja nekem Elza, — förmedt a hosszú grófocskára. — Mondja nekem: Erzsi. Olyan bolondokat pedig egyáltalában ne beszéljen. Vigyázzon inkább, hogy bele ne üsse az ereszbe a fejét : — Ázérr én mágát . . . — Nem hallgat el rögtön ? Fogja inkább ezt a nagy kulcsot, gondoltam valamit, — vágott közbe a komtespz. Tapsolt s előre szaladt; — a longinusz mágnáska alig tudott nyomában maradni. — Mit csinálják evvel ? — lihegte, a nagy kulcsot szorongatva. — Kimegyünk a rétre, ki a gyönyörű mezőségre, virágot szedünk, tilosban járunk!. . . Ez a parkajtó kulcsa. — Á-szó ! vágy úgy ! — bólintott a gyerekgróf. Áhogy párráncaoljá ! Csák egyet hállgásson meg Elzác3ká . . . Erzsiké ! Én mágát szerre — — Csitt ! komédiás! süket vagyok az ilyen hóbortokra. — Pedig lássá, ilyen jó házasságot caák az égben kötnek. Egymás mellett ván á csáládi birrtok, lássá ! S én inagá . . . A kis komtessz kacagott. — Beszéljen a papámmal, — mondta pajkosan s ezzel neki eredt megint és futott-futott, a parkajtóig, amelynek a kulcsát a kia gróf hozta utána. Felséges volt a mező odakint, túl a park kerítésén. Idebent mindenütt a nagy rend, a tervszerűség, a növényzet iskolázottsága; — tisztára sepert lúgosok; — szépen nyirt lombfalak; — szőnyeges virágágyak, —- éa enyhet adó árnyék, mely elfogta a napot. Amott ellen ben a szadadaág, a nyíltság, a korlátlanság, a verőfény, a temérdek mezei virág s a temérdek méh . A grófocska olyakat ugrik, mint a szöcske, merc itt-ott még harmatos a fü s a fénymáznak a harmat ellensége. — Én megyek mágá után, ámeddig ákárrja, szavalt a kis gróf elszántan s hozzátette : és ón beszélni fogok á pápájával, Erzai, de nem most mindjárrt, hánem mihelyt nágykorru leszek, és én nemsokárrá nágykorru leszek, mert én vágyok Lakásberendezéseket u. m. háló-, ebédlő-, iroda-, előszoba- és konyhaberendezéseket megrendelésre rajz után készítek a legmodernebb kivitelben, ízléses, olcsó és modern BÚTOROK állandóan raktáron! • Javításokat is elfogadok. • bútorasztalos, Pápán, Jókai-utca 14. szám alatt. DRACH ADOLF