Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-05-07 / 19. szám

ját, akik nem kutatják a szinte törvénnyé vált évezredes hagyományok eredetét, okát, hanem megdöbbentő felületességgel csupán az újítás, a moderneskedés beteges lázában telekiabálják úgyis beteg társadalmunkat oly igékkel, amelyeket csak mint a lázbeteg fantazmagóriáit türhetünk el. S ma, midőn társadalmunk betegségei úgyis nem egyesek betegségei, hanem járványszerüen lépnek fel és terjednek tovább, amelyeknek még az erősebbek is csak nehezen vagy egyáltalán nem tudnak ellentállni, tüzes csóvának látom ezt a szerencsétlen gondolatot, amely csak gyújt és rombol, ott, ahol pedig építeni akar. S ami törekvésükben a legjobban megijesztette a gondolkodót, az, hogy modern igazságukat, e felvilágosítást az iskolákban akarták kezdeni. Beteg társadalom beteg lelkű apostolai ! Hát beleőrültetek az igazság keresésébe ? S egy megbomlott idegrendszer szemével nézitek az igazságot és nem látjátok, hogy ezzel a társadalom betegségeinek legszomorúbbját fogjátok elősegíteni! Hiszen mi a legnagyobb bajunk? Hogy az ifjúság úgyis korábban tud és lát mindent, hogy korábban érik, mint kellene?! Nem látjátok, hogy ma már ott vagyunk, hogy szinte kiesik életükből az élet legbájosabb, legkedvesebb időszaka: a gyermekkor! Hogy nincsenek ma már gyermekek!? Ismétlem, hogy nem a felvilágosítás gondolata ellen szólok, mert bizony van itt sok megbeszélni, keresni valója a családnak, nevelőnek, társadalomnak egyaránt és tudom, hogy nehéz eltalálni a határokat, hogy hol kezdődjék és hol végződjék e felvilágosítás. Nem a fölvetett gondolat, hanem a megoldás módja döbbent meg, mert hiányzik belőle a lelki épség. Szóval ez irányban az ige, mely ajkatokról hangzik, modern apostolok, az igazság lélektelen hirdetése! Próbáljuk keresni benne a lelket, amenynvire hely és alkalom engedi, nem kell sok beszéd hozzá, hogy megtaláljuk. Nézzük egy kicsit e szempontból is az emberi lélek alakulását, megnyilatkozásait. Nézzük először a társadalom legalsó néposztályát, ahol foglalkozásmódjuk, szegénységük miatt nem fejlődhetnek ki a lélek finomságai, nem ékesíthették lelküket a gyöngédség, tapintat, stb. ékes öltözékeivel, ahol megmaradt a lelkök ősi durvaságában. Itt részint e durvaságból, részint szegénységből, mely sokszor több család egész élettörténetét egy szobára kényszeríti ; ugyancsak nincs eltakarva semmi a legzsengébb gyermekkortól kezdve az élet reális igazságaiból. S mit tapasztalunk?! Megóvja-e a tudás testi, lelki épségüket, egészségüket? Jobbak-e erkölcsi életükben, felfogásukban ? ! Sajnos, erre már rég megkaptuk a feleletet e néposztály alantas, sokszor szinte állati lyában. Utána akart rohanni, de képtelen volt egyetlen mozdulatra. A rémület, a valóságnak hirtelen támadt teljes tudata csaknem megosztotta eszméletétől. Irtóztató tusája mintegy fél őráig tartott, mikor óvatosan visszatérni látta a grófot. Összeszedte minden lelkierejét s egyetlen ugrással a meglepett gróf előtt termett. — Gérard mester! — szólt zavartan ez. — Tudom, hogy ön virraszt . . . eljöttem megnézni ... a ... a harangöntést . . . — Tessék — szólt a mester nyugodtan. — Szivesen megmutatom. Azután gyertyát gyújtott s maga előtt bebocsátotta a grófot a kohócsarnokba. Az ajtó bezárult a, két férfi mögött. Ami ezután töitént, azt sohasem tudta meg senki. Az olvasztott ércnek rettentő az emésztőereje, megsemmisít, megolvaszt, semmivé éget mindent — csak a gyémánt felséges keménysége tud neki ellentállani. A gróf eltűnt és soha többé nem került elő. Gérard mester befejezte négy utolsó remekművét. Munkájánál szótalan és mogorva volt. Mikor a legnagyobb harangról lefejtették a köpönyeget, a harang felirata alatt egy nagy gyémánt ragyogott az ércben. A mester szavát többé nem hallotta senki. Mikor a felszentelés után a toronyban megkondult az első gyönyörű harangszó, a mester befogta füleit és őrülten keresztül-kasul szaladgált a mezőn. Mikor lefogták, kitört rajta a dühöngés. Beszállították az őrültek házába, ahol csakhamar meghalt, a nélkül, hogy valaha egyetlen szót is szólt volna ama rettenetes éj titkáról. nivón álló, sokszor igen szomorú erkölcsi életében. Nézzük most tovább a magasabb néposztály embereit. Vannak emberek, akik fiatalon, egyszerre, minden fokozatos átmenet nélkül, sőt gyermekkorban kénytelenek belevetni magukat az élet küzdelmeibe, vagy családi nevelésük folytán az élet örömeibe. Ezek korán tudnak, látnak mindent, ismerik az életet a maga valóságában, reális igazságaiban és mit tapasztalunk ? Hogy még gyermek fejjel, 20—22 éves korukban közönyösen, fásultan nézik az élet apró örömeit, lelkesedés, érdeklődés, ügyelem, tisztelet mások iránt, mások megbecsülése ismeretlen érzés előttük, fiatal fejjel, szivük önző, öreg, szóval: blazirtak. Miért? Mert idejekorán ismerik az élet reális igazságait. S mily torzképe az ilyen mindentudó fiatal leány vagy fiu az ifjúkornak. Egy koravén gyermek szinte fájdalmas látvány ! És most nézzük önmagunkat. Még nem vagyunk öregek, mégis lassan-lassan vesztünk valamit ebből is, abból is, a kedélyünkből is, a lelkesedésünkből is, az érdeklödésünből, az emberekbe s az életbe vetett hitünkből, bizalmunkból, az ambíciónkból és így tovább. Miért? Mert megismertük az életet a maga kézzelfogható, reális, földi igazságaiban. Az élet ismerete : a kedély és a lélek öregedése. Tanuld megismerni mielőbb az élet igazságait, annyi mint azt mondani: vénülj meg mielőbb. Miért siettessük tehát? Hogy kiraboljuk gyermekeinket ! Akiket a világ minden kincsével szeretnénk fölékesíteni! . . . Hiszen igaz, hogy ide jutunk mindnyájan előbb-utóbb, de e veszteség sohase jön elég későn, mindig csak korán van az . . . Ha a lejtőn lefelé haladva, valaki egyszerre taszítana le bennünket, összetörve jutunk a cél felé, mig ha lassan, ki-ki a maga erejéhez mérten lépésben jár, még élvezetet is szerez és bár fájó szívvel, sóvárogva nézünk is vissza az elhagyott táj felé, a látottakon boldogan merengve, mégis nyugodtan hajtjuk fejünket pihenőre. Ha lassanként szakgatódik az illúziók fátyola, ha lassan meglebbenve látjuk, hogy a szinfal mögött más világ tárul elénk, az még a maga új varázsával szinte érdekes. Mig ha erőszakosan egyszerre leszakítanák előttünk a fátyolt, ijedten takarnánk el előle szemünk. Modern apostolai az igazságnak: Vetkőztessétek az igazmondás őrjöngésében az emberi lelket mezítelenre, ott marad a vadember, a maga őstermészetében, állati durvaságában. Fedjétek fel az igazmondás őrjöngésében gyermekeink ifjú szive előtt az élet minden igazságát, törjétek le illúzióit, mert hazugságok azok, akkor nem lesznek többé fiatalok, akkor bár fiatal fejjel, csupa öreg ember vándorol e földtekén. Nagy ára lesz ez igazságnak ! Belefojtjuk az eszmét, a lelkesedést, a hazaszeretetet, a barátságot, a szerelmet, az önfeláldozást, az emberszeretetet és mindent, amit egyedül a lélek frissesége, üdesége, a lélek fiatalsága teremt és tart fenn mindörökké! Vannak ugyan kivételes esetek, amidőn úgy teszünk jól, ha idejekorán felfedjük a fiatal sziv előtt az élet reális igazságait, ha például a sors arra kényszeríti, hogy vezető nélkül korán vesse magát az élet küzdelmeibe, de itt csak a két rossz közül a kisebbik rosszat választottuk. És minden esetre vannak dolgok és alkalmak, melyeknél sokkal helyesebben cselekszünk, ha nem várjuk be, mig a maga tapasztalásából jön rá a fiatal lélek, de ezen idő előtti felfedezésekre csak kivételes természetek, kivételes teperamenturnok és kivételes alkalmak szolgáljanak okul és nagyon óvatosan kell megválasztanunk és nagyon jól tudni, hogy mit mondjunk meg, hogyan és mikor mondjuk meg az ifju előtt. Ezenkívül én azt tartom és úgy tapasztalom, hogy nincs az a kisértése a reális életnek, amelyben ezt a tudatlanságot, az élet ezen jótékony nem-ismerését nem pótolhatnánk más lelki, jellembeli erényekkel. Ápoljuk, neveljük csak leányaink lelkében a nemes női büszkeséget, az önérzetet és arra tanítsuk igenis, hogy te nem vagy a fiuknak kenyeres pajtása, aki előtt tartózkodás nélkül beszélhetsz, cselekedhetsz, ami eszedbe jut, még ha az a fiú a saját édes testvéred is, hanem viseld magad, még jókedvben is úgy, hogy az a fiú téged megbecsülni, tisztelni tartozik és különösen tanítsuk fiainkat arra, hogy minden cselekedettel, minél nagyobb hatalmat ad kezedbe a sors, vagy alkalom, annál nagyobb felelősséggel tartozol a saját lelkiismeretednek és csak anynyira vagy férfi, amennyire ura tudsz lenni önmagadnak. Ezek a tulajdonságok dúsan és biztosan pótolni fogják azt a jótékony tudatlanságot. Tudom, hogy ezek az arany-szabályok, amelyeket most mondottam, nem új dolgok, sőt sokszor hangoztatott, évezredes, régi igazságok, amelyeket modern ppostolaink ócskaságnak tartanak s amelyeknek ellenében szintén meghirdették már az ő modern igazságaikat, — tudom, hogy sokan közhelynek mondják ezeket, de mert örök igazságok, most mégis el kellett itt mondanunk. Annak a személynek az ajtajára pedig, ahol a gyermek és az ifjú lelkét készítjük elő az életre, a boldogságra, jelszóul irjuk oda, hogy: modern igazságok! Ki veletek! A mi igazságaink örök igazságok, amelyek bár oly régiek, mint az első testből és lélekből való ember, mégis modernek maradnak mindaddig, mig az utolsó testből és lélekből való ember születik e földön. Mert e földön minden változhatik, csak egy örök: az emberi lélek veleszületett ösztönei, az emberszivnek Istentől nyert örök törvényei. A VÁROSHÁZÁRÓL. — § Városi közgyülés lesz ma (szombat) d. u. 3 órakor a következő tárgysorozattal: 1. Máday Izidorné szül. Nagy Szabó Linda a helybeli szegények számára 1000 koronás alapítván yt tett. A városi tanács bemutatja az erre vonatkozó alapító-oklevelet. 2. A vármegye törvényhatósági bizottsága az ipar és kereskedelmi iskolára vonatkozó képviselőtestületi határozatot nem hagyta jóvá, mivel a tervbe vett és házilag készítendő vízvezetéki, csatornázási aszfaltozási és villany világítási tervek az iratokhoz mellék elve nem lettek; továbbá azért, mivel a tervbe vett felemelendő épületeknek mikénti elhelyezésére vonatkozó vázrajz nem csatoltatott. Á városi tanács javasolja, hogy a pótlólag beszerzett tervek alapján a vízvezetéki, csatornázási, aszfaltozási és villanyvilágítási munkálatokat 6127 kor. 54 fillér költséggel a képviselőtestület rendelje el a már megszavazott 54579 kor. 72 fillér ipar- és kereskedelmi iskola építési költség keretében. 3. Városi tanács javaslata a városmalom vizszerkezetének 3245 kor. 30 fillér költséggel leendő helyreállítása s ezen költségnek a múlt évi pénztármaradványból való fedezése érdemében. 4. Városi tanács javasolja, hogy az önálló vadászterületek kivételével a város egész határa a nyilvános árverésen legtöbbet igérő Csillag Dezső pápai lakos vadászbérlőnek adassék haszonbérbe 1240 korona évi haszonbérért. 5. Illetőségi ügyek. § Az új városrész. Az építészeti bizottság dr. Lőwy László elnöklete alatt tartott folytatólagos ülésein letárgyalta az Esterházy út jobboldalán levő telekkomplexum felosztási tervét. A bizottság azzal a javaslattal járul a közgyűlés elé, hugy a város ne csak az utcatesteket, de — a már eladott villasori telkeken kivül — az összes többi telkeket is vegye meg és amennyivel a város drágábban adja el a telkeket, abból az úttest, járda, csatorna költségei fedeztessenek. Azt is javasolja a bizottság a városnak, hogy a megvett telkekből 1200 •-ölet tér gyanánt hasítson ki. § A szinügyi bizottság folyó hó 3-án a polgármester elnöklésével ülést tartott, melyen tárgyalták Pfeiffer Ignác pápai kereskedő beadványát, ki a színházban tartandó mozgófénykép előadásokra kért engedélyt. A bizottság a színházat napi 45 K bérért hajlandó átengedni azzal a kikötéssel, hogy a bérlő a gépszekrényt tűzmentes anyagból köteles készíttetni és a helyárakat a polgármesteri hivatalnak bejelenteni. § Az iskolaügyi bizottság f. hó 3-án Kis Ernő elnöklésével ülést tartott, melyből Egresits János és Buxbaum Lipót iparisk. tanítóknak a kolozsvári rajztanfolyamra 100 K segélyt hoznak javaslatba. A közoktatási miniszter egy idevágó leirata alapján javasolják a tanácsnak, hogy az iskolai tanítás d. u. 6—8-ig helyett 5—7-ig legyen. N