Pápai Hírlap – VII. évfolyam – 1910.

1910-04-23 / 17. szám

A VÁROSHÁZÁRÓL. § A 1911. évi választók. A központi választmány f. hó 20-án tartott ülésében készült el az 1911. évi választók névjegyzékével. Összesen 1226 szavazó van a lajstromba felvéve, csak 5-el több, mint ahány idén junius elején gyakorolhatja alkotmányos jogát, e szám azonban még szaporodhatik a reklamációk útján. A liszta máj. 5-től kitéve lesz a v. irattárban, akinek észrevétele van ellene 15 napon át beadhatja, az ellenészrevételek megtételére meg 10 nap van adva. § Az építészeti bizottság f. hó 20-án dr. Lövy László elnöklésével ülést tartott, melyben az Esterházy-úttól jobbra levő s újonnan beépítendő terület parcellázási és utcarendezési terveivel foglalkoztak. Az ülésen az eladó Esterházy grófi uradalom is képviseltette magát Karcsay István főszámvevővel. A tanácskozást még folytatni fogják, eredményét annak idején közöljük. § A szinügyi bizottság f. hó 18-án a polgármester elnöklésével ülést tartott, melyben elhatározta, hogy a színházat újabb egy évre, vagyis az 1910. évi őszi és az 1911. évi tavaszi szezónra Szalkay Lajos színigazgatónak adja oda. § A gyárbizottság f. hó 19-iki ülésében foglalkozott a lapunkban két hét előtt említett doboz-gyári ajánlattal. Az ajánlat csak általánosságban kéri a város támogatását, amiért kérdést intéznek a gyároshoz, hogy minő feltételek mellett volna hajlandó vállalatát Pápán létesíteni. Színházi hét. Ennek a hétnek egyik újdonsága Pásztor József Tilos a csók cimű operettje volt. A jól indúló darab első felvonása olyan mozgalmas és vidám, hogy méltán fellélekzettünk: íme, egy jó operett. Örömünk azonban korai volt, mert a másik 2 felvonás majdnem egészen lerontja azt, amit az első épített. Pedig az alakok jól vannak tarkítva, igazi operett-alakok. Elkezdve a királytól, végig a komikus 3 miniszter, az öregedő s 30 éven át férficsókra várakozó és vágyódó udvarhölgy, a furfangos és csínos dada és „naturbursch" trombitásig. Mind mulattató alak. Zenéjét Vincze Zsigmond irta Úgy tudjuk, a Királyszinház karmestere. Nem volna rossz téma, ha több volna be az eredeti gondolat, mint a másolat, mert minduntalan ki-kicseng a partiturából több jól ismert opeűgy, hogy a grófné dühösen közbe ne vágott volna : — Mit törődöm ón a mások véleményével meg a te ügyeiddel ? Mit bánom én, hogy szégyen-e vagy nem ? — Hát a pcdeyász ? kérdezte a gróf. — Hiszen csak magunkkal kell vinnünk a legszükségesebbet, s a csomagoláshoz idö kell. A fiatal asszony megvetően vont vállat. Kötelezte magát, hogy legfolebb egy óra múlva készen lesz mindennel. — De hát hova utazzunk ? kérdezte a gróf elcsodálkozva. — - Mindenek előtt a vasúthoz. Ott majd te meghatározod a további utat. Fogass be ; múlik az idő ! — No, ez már mégis sok. Ugy látom tisztára elfeledted, hogy én vagyok az úr a házban éB a saját tetszésem szerint parancsolgatok. Anyagi érdek, illendőség mind egyszerűen sutra kerüljön, csak azért, mert . . . Eh, de mit erősrett nem egy melódiája. A szereplők nagy része kitűnő kedvvel játszott. Pajzán és kedves dada volt Bihari Erzsi és pompás partnerje Ivánfi Jenő (Max trombitás), ez az igazán jeles, nagy ambíciójú szinész, ki valószínűleg nemsokára az ország első operett-szinpadján fogja sikereit aratni. Ladányi Mariskán (a király) pompásan festett a jelmez. Játéka jó volt, énekszámait is jól adta elő, csakhogy kis terjedelmű hangja szinte elveszett a Paxy Margittal előadott duettekben. Paxynak igen sikeres estéje volt és nyilt szinen is tapsot aratott precíz énekéért. A 3 minisztert Bátori, Vértes és Alapi játszta. Előbbi kettő bevált operett-figura miniszternek, Alapinak azonban nem való az ilyen szerep. Feketéné (udvarhögy), sokszor megnevettette a publikumot. Még kiemeljük Lakatos Sándornak valóban szép és mély baritonját. A zenekar kifogástalan volt, ellenben az énekkar egy helyütt szinte tévedésben volt az összhanggal és csak Tombor karmester erélyes föllépése ébresztette öntudatra. A darab szombaton és vasárnap ment telt házakkal. A sokszor játszott, de soha le nem játszott, mindig friss és szép zenéjű Lili kedden este Bihari Erzsi jutalom játékául éledt föl ismét színpadunkon. Biharin némi elfogultságot vettünk észre, pedig még sohasem énekelt olyan jól és szépen, mint ezen az estén. Játékán látszott meg azonban valami lehangoltság, mintha nem tudott volna szerepébe beleélni s csak az utolsó felvonásban melegedettt föl. A közönség valóban meleg tapsban részesítette és egy szép virágállványt is nyújtottak föl. Oyárfásnak, aki Plinchardot játszta, ez a szerep már parforce szerepe. Kitűnő volt és ebben a szezonban még nem hallottuk oly kiválóan énekelni, mint ezúttal. Bátori vicomtéje is ösmert egyik legjobb alakításai közé tartozik. A zenekar is föllelkesedett a régi partitura interpretálásában, mert kitűnő volt. A szokott, szerdai délutáni előadás e héten bizonyos ünnepélyességgé vált, legalább a mi szemünkben. Shakespeare, a halhatatlan nagy britt költő vonúlt föl a mi kis színpadunkon. A ház zsúfolásig megtelt, főleg a leánynevelőintézetek növendékeivel, de az ifjúság másik részéből is ugyancsak nagy számban szorongtak az álló- és más helyeken. Hamlet került színre, a címszerepben Alapi Nándorral. Először "is azt jegyezzük meg, hogy szerepét csaknem szórul-szóra recitálta, ami készültségének bizonyítéka. Alakítása beható tanúlmányozásra vallott és a tépelődő királyfi zavarodott lelki tusája jelenetről jelenetre, játékában szépen kifejezésre jutott. Minden jelenet után tapsolták és függöny elé idézték, amit az ifjú szinész, látszott rajta, ködöm én így ? Végre is a te vagyonod . . • legyen hát a kívánságod szerint! . . . — A sárgákat! fordult aztán a legnagyobb izgatottsággal az inashoz, aki még folyvást mereven és mozdulatlanul állott az ajtó mellett, s a most kapott parancsra hirtelen sarkon fordult s eltűnt. A grófné pár perc alatt készen volt a toilettejével. Lázasan, izgatott hangon osztotta a parancsokat, a ház öeszes csengetyüi folyvást csilingeltek. Lépcsőkön, folyosókon siető léptek dobogtak szünetlenül; az udvarra nyiló ablakokat rögtön becsukták, nehogy a meghalt asszony leányainak a jajgatása behallassék. De máris erős klór-szag terjedt el az egész házban s egybegyűlt a giófné hálószobájában a finom parfüm de Vienne-néi, az ő kedvelt illatszerével. — Oh istenem! kiáltott föl a liatal asszony, mialatt a testén borzongás futott végig ; úgy érezte, mintha máris a szemébe nézett volna a halálnak. — Jóságos egek ! Most még meg is nagyon hálásan köszönt meg. Opheliát Verő Janka játszta. Az őrültségi jelenete nemcsak alakításában, hanem szinte átszellemült arcjátékában is nagysikerű volt, ami már az előlegezett és belépésekor felhangzó meleg tapsot méltán kiérdemelte. A többi szereplők közül Vértes tünt még ki szép szavalatával és Kiss Sándor, mint a sirásó. A szerdai esti angol vígjáték : „Amihez minden asszony ért" nem nagy közönséget vonzott, de akik ott voltak, bizonyára szívesen koncedálják a darab tartalmasságát. Egy szegény diák John Shand élete van benne tulajdonképen megírva, aki, hogy tanulmányait befejezhesse, a nyári szünidő alatt vasúti hordár és éjjelenként az ablakon keresztül belopódzik Alick házába, ahol a könyvszekrény könyveiből tanul. Alick két fia és egy 24 éves leánya egyszer meglepik és ekkor megtudják, hogy nem betörővel van dolguk, s hogy mi késztette a diákot erre a lépésre. Ajánlatot tesznek, hogy segítik tanulmányai bevégzésére, ha Magiét, a leányt, tanulmányai után feleségül veszi. Ez 6 év után meg is történik s később képviselőnek választják. Megismerkedik Lady Syhillel, szerelmet vall neki és Magié, aki rajta éri, nem csinál lármát, hanem módot ad nekik, hogy egy grófnő villájában 14 napig együtt lehessenek és ha csakugyan szeretik egymást, ő lemond. De hamarosan egymásra únnak és John, aki közben megtudja, hogy egy nagy beszédét Magié dolgozta át oly kitűnően, hogy elragadtatva gratulálnak hozzá, ismét szerelemre gyúlad iránta. A vége pedig az, hogy az asszony azzal a mondásával, hogy az Isten a nőt nem a férfi oldalbordájából, hanem jókedvebői teremtette, megnevetteti az urát. Ez az, amihez minden asszony ért. A szereplők valamennyien igen jól játszottak. Shandot Déry, Magiét Verő Janka, Syhillt Fekete Irén, Alicket Vértes, a fiait Marossy és Alapi, a grófnőt Tomborné adták. Az előadás gördülékenyen ment, csak a szünetek voltak ismét túlhosszuak. Ivánfi Jenőnek, a társulat kiváló natúrburschának jutalomjátéka csütörtökön folyt le nagy közönség előtt. Egy bohózat Tüzérek a gyakorlaton került szinre. Persze francia darab, kiaknázva minden lehetőségig a helyzet-kómikumot. Egy erősen papucshős öregesedő nyugalmazott ezredes, a hárpia felesége, egy özvegy, aki a leányát oktatja, hogyan foghat férjet az éppen ott szállásoló kapitányban, akinek viszont Párisban van egy táncosnője és a kapitány inasa, aki csaknem az apósává lesz a kapitányának, a Kneip-kúrás társalkodónő és ezredes fia, az eltévedt levelek mind oly helyzeteket teremtenek, melyekből valóban pompás mételyeznek itt mindent! . . . Hamar be a ruhákat a ládába! Csukják le a födelét? Meghalok, ha ezt a szagot magammal kell vinnem. . . Hát nem tudják azok az együgyü emberek, hogy a klór nem ér semmit ? A holmit el kell égetni ! Az úr rögtön felmoud a bérlőnek, ha csak a legcsekélyebb tárgyat is meg akarja meuteni . . . — Már megtörtént, méltóságos asszonyom, felelt az egyik cselédleány. — Minden rendben van. Az orvos azonnal elégetett minden derékaljat, szalmazsákot, lepedőt. — Az nem elég, mondá a grófné. Ebben a pillanatban belépett utazóruhában a gróf s félrevonta a nejét. — Mit csinálunk ezzel a sok emberrel ? Hiszen csak nem vihetjük magunkkal az egész háznépet ? — Tégy velők, amit akarsz; küldd el valamennyit, bánom is én ! Ugy sem marad meg a házban egy se. Halálra bosszankodnám, ha azt kellene hallanom, hgy a cselédek valamelyike • • Poralakban előállított limonádé. Egy adag 6 fillér. <=> Turistadoboz 12 adaggal zsebben kényelmesen hordható alakban 80 fillér. Kirándulásokon, sport-turákon, hadgyakorlatokon kitünö szolgálatot tesz. <= Bármely vízben oldva kitünö limonádét ad. ==================================== :: Fölerakat: KISS LAJOS úrnál PÁPÁN. :: Készíti: KERTÉSZ ERNŐ gyógyszerész krístálylímonádé-gyára SZABADKÁN. ===== Mindenütt kapható! ~