Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.
1909-03-20 / 12. szám
PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőséi? : Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési, árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre K. Egyes szárn ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: DK. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. A városok segélyezése. Irta : dr. Antul Wéza. A napilapokban megjelenő közlemények szerint a városok segélyezésére felvett 2,000.000 korona miként felosztására vonatkozó tervezet már meglehetősen előrehaladott állapotban van, úgy hogy talán a közel jövőben már megismerhetjük a tervezetben érvényesülő alapelveket. Mindenki, aki meg van győződve a városok fontosságáról s arról a nagy feladatról, melyet ezek nemzetünk életében hivatva vannak megoldani, érthető érdeklődéssel tekint a tervezet közzététele elé, hogy meglássa, vájjon érvényesülnek-e benne azok a szempontok, melyek érvényesítése egyedül képes a városok fejlődését gyorsabb és erőteljesebb haladásuvá tenni. Mig a városok közönsége érthető érdeklődéssel várja a hivatalos tervezet közzétételét s fenntartja bírálatát akkorra, mikorra ez megjelenik, súlyos hangok hallatszanak, melyek az egész „segélyezési akciót" eleve is elégtelennek nyilvánítják s az igazi városi élet fejlesztése szempontjából a tervezettnél sokkal szélesebb körű s anyagilag is jelentékenyen többet nyújtó törvényhozási intézkedést követelnek. Azok közül, akik a városok érdekeinek felkarolását a tervezettnél sokkal messzebb menő mértékben óhajtják biztosítani, különösen megérdemli figyelmünket Komárom sz. kir. város polgármesterének szava, mert alig van a városok vezető emberei között még egy, ki joggal mutathatna több alkotásra, melyet ö kezdeményezett s valósított meg, mint Komárom város polgármestere s alig van még egy, ki jobban érezné azokat a nehézségeket, melyekbe a modern város alkotása a lakosok teherviselő képességének korlátolt volta miatt ütközik. Domány János polgármester „A városok háztartásának rendezése és a városok fejlődésének biztosítása" cimen a múlt napokban egy röpiratot adott ki, mely röviden, tömören, de a városi élet ismerői előtt teljesen világosan és meggyőzően mutatja ki a városi élet szükségleteit s egyúttal ezeknek a szükségleteknek szempontjából a kontemplált „segély" elégtelen voltát. Erre a „segély"-re vonatkozólag nagyon helyesen mondja, hogy maga a kifejezés is helytelen. A városok nem segélyt kérnek, hanem az általuk az államnak tett szolgálatok ellenértékét igénylik. Mig u segély csak kegy kifolyása, addig az, amit a városok e helytelen elnevezés szerint kapnának, csak jogos igényeik kielégítése, mely igények annyival jogosabbak, mert rnaga a törvényhozás az 1899. VI. t.-c. 4. §-a szerint kijelenti, hogy a községek és városok pénzügyei törvényhozási uton gyökeresen rendezendök. Nem szándékozunk kiterjeszkedni a röpirat egyes állításaira s a benne foglalt indítványokra, melyek nagyrészt azonosak azokkal a nézetekkel és javaslatokkal, melyeket e lap hasábjain is ismételten hangoztattunk. De épen azért, mert a legtöbb tekintetben egyetértünk a röpirat szerzőjével, kötelességünk rámatatni egy kardinális tévedésére, melyet tisztán csak az tesz érthetővé előttünk, hogy eszméjének könnyebb megvalósíthatása érdekéből nyúl ehez, a szerintünk taktikailag is meg nem felelő, eszközhöz. Domány János polgármester úr ugyanis a fejlesztés módozatának megállapításánál lehetetlennek tartja, hogy az összes városok egy gyűjtő név fogalmába soroztassanak. „Feltétlenül külön kell választani az önálló törvényhatósági joggal felruházott városokat, a rendezett tanácsú városoktól, — mondja — mert összes erre vonatkozó törvényeink ily értelemben rendelkeznek. Az önálló törvényhatósági joggal felruházott városok, már önállóságuknak megszerzésével igazolták ;izt, hogy a fejlődésnek, a haladásnak sokkal több és nagyobb előfeltételeivel rendelkeznek, tehát a helyes és okszerű városi politika az, hogy első v sorban ezen vidéki központok erősítése és tovább fejlesztése tűzessék napirendre. A tisztviselők illetményének megállapításánál is feltétlenül megkülönböztetendők az önálló törvényhatósági joggal felruházott városok, a rendezett tanácsú városoktól, mert azt, hogy a városi tisztviselők az állami és a vármegyei tisztviselőkkel egyenlő fizetési osztályba soroztassanak, csakis az önálló törvényhatósági joggal felruházott városok tisztviselői igényelhetik, mint törvény szerint a várA „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. Március.* Énekesek, kik ifjú Márciusról Dalt szoktatok tavasszal zengeni Ne a múltból hivjátok mindig öt, hol Képét aranyszőtt felhő rengeti. Ne hordozzátok fáklyás dísz-szekéren Az emlékek bálvány utcáin át, Ne adjatok kezébe lobogókat S ne húzzatok rá kész hadi ruhát. Március él s az élőt zengedezze Minden pacsirta s minden énekes. Az egyszerűt, a korszerűt, az ősit, Kit reszketeg minden világ keres. Ki ha lélekszik : tavasz van a földön, Ha mozdul: az egy ébredő világ, Ki ha szemet zár: minden holtra dermed, S ha szemet nyit: nyílnak az ibolyák, * E gyön yörti költeményt szerzője a Petőfi-társaság vasárnapi szabadság-ünnepén olvasta fel. Idő előtt akit hiába hívnak, S ha jött, hiába néki sirverem, Mert sírkövének tövéből az első Fűszál képében újra megjelen. Kél serkedő bajuszú vad suhancként, S kerekre nyílt két szeme csillaga: Az őserő és örök fiatalság, A tettre termett vakmerés maga. O az, csak öl Ha százszor, száz alakban, De egy lélekkel mindig mindenütt: Első derengése fénynek, melegnek, Mely később napként az életre süt. Megindítója fakadó vizeknek, Mik világnyelö tengert öntenek, Csiholt kövek szikrája, mely a múltnak Napnyugvását pirossal festi meg. O a rügybontás, lázadás, újítás, A levegőre vágyó akarat. Nevezik ennek és nevezik annak, De lénye egy és Március marad. Nagy névtelen, ki tesz és nem törődik A divatnévvel, mélyet neki szánsz, Március minden hajnalhasadás és Március minden, minden reneszánsz. Járt tógában és tőrrel a kezében, Ivott a Caezár véréből buján, A névjegye ott állott kiszögezve A wittenbergi templom kapuján. Máglyára ment a tudomány jegyében „Mégis mozog 1 1 Istennel perbe szállt! S a szabadságért és az igazságért Nem bánta a sok boldog höshalált. S az volt páncélban, aki szörcsuhában, Tógával vállán, s barettel fején: A napkeltö, a lánctörő rajongó, A minden gáton ugyanegy legény, S ha egykor a zsongó nyomorúságok Megostromolják a mai falat: Meglássátok, a jövő Márciusa Az lesz ott is — a kék zubbony alatt. Vigyázzátok csak a jövő zenéjét, Már orgonálják dalát a szelek; Csiholódnak a szikrák a kövekből $ árad a mélyből termékeny meleg. Ébred, akinek fegyvere a múltban, Mellyel vergődve a mához hatolt: A hősök kardja, vértanúk keresztje, 8 a gályarabok evezője volt. Legszolidabb cég ! Remet szabású férli-ruhákat tényleg- csak Váffó Dezső első papai ferfi-divattermében lehet^Kapni jutányos aron. Pápa, Főtér 19. szám. Telefon 18. szám.
