Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-01-09 / 2. szám

VI. évfolyam. 2. szám. Pápa, 1909 január 9. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K, Egyes szám ára 21 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: rm. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Haramia-romantika. Rettenetes sors jutott osztályrészéül annak az elvetemült gonosztevőnek, akinek még élt, Kern István volt a neve. Közvetlenül véres bűnének elkövetése után, készen arra, hogy újabb gyilkosságot elkövessen, a megtámadott, ,egy pillanatra megfélemlített, elkábított, de a halálos veszedelemtől feleszmélt, bátorságra kapott becsületes emberek leütötték, mint egy veszett kutyát, összezúzták, megsemmisítették. Megmaradt emberroncsától megtagadta áldását az egyház, megtagadott vele minden közösséget, kit vele valaha is bármi emberi kötelék kapcsolt össze, megérdemelt sorsképen békés emberek nyugvóhelye helyett tüskés gaztól benőtt árok szélén ásott gödörbe dobták bele, s átkok között földelték el. Gonosztevőkre, kik sötét indulatokkal járnak a sötét éjszakában, kik embertelen kegyetlenséggel törnek embertársaik életére, ennek a páratlanul visszataszító sorsnak bizonnyal meglesz a hatása, így kellett ennek jönnie. Akiket a törvény nem tud féken tartani, visszatartja majd ez a rémes példaadás. Hihető azonban, hogy a szörnyű esetnek még egy irányban meglesz hatása. Meg fogja szüntetni, meg kell, hogy szüntesse annak a haramia-romantikának uralmát, mely a nagyközönségnek a legelvetemültebb gonosztevők iránti érzelemnyilvánitásában megnyilatkozott. Tegyük csak kezüket a szivünkre s gondoljunk vissza arra: hány és hány esetben történt meg, hogy Kern Istvánhoz hasonló undok szörnyetegeket, kik épúgy raboltak, gyilkoltak, mint ő, de akiket nem üthetett le, nem semmisíthetett meg nyomban bosszúálló kéz, mikor később bíróság elé állottak, mikor „drámai jelenetekben bővelkedő

0 végtárgyalások „hősei" lettek, mikor látványosságot kínáló módon a bitó alá léptek, hány és hány ily emberi voltából kivetkőzött fenevadat vett körűi bizonyos büntermelő részvét, mételyt lihegő romantika! Ez kisérte őket sírjukba, melyből ponyvairodalmi termékekben keltek új életre. Tessék őszinte vallomást tenni: nem így volt-e eddig? Irgalmatlan, könyörtelen megvetést, mit nem engesztel ki még a halál sem, kapott-e eddig más valaki is Kernen kivül ? Nem, nem és harmadszor is nem! A közönség eddig szinte mohón szívta magába a haramia-romantika förtelmeit. Iszonyatos példaadásnak kellett jönnie, hogy megjöjjön a kijózanodás ideje s a romantika helyett a könyörtelen, a könyörtelenül igazságos erkölcs lépjen megérdemlett jogaiba. Működésben. Minden nagyobb parádé nélkül, szerényen, egyszerűen, aminő hivatása, nyilott meg ma egy hete délben a városi népkonyha. Elmentek a megnyitásra azok, akik önként — szivük sugallatának engedve — az emberbaráti intézmény vezetését elvállalták, urak, hogy a berendezés praktikus voltáról meggyőződjenek, hölgyek, hogy az első tálalás és kiszolgálás nehézségeiben a cselédszemélyzeten könyítsenek. Elmentek, de nem pózoltak, nem szónokoltak. Látták megindúlni a gépet, aztán a jól végzett munka nyugodt öntudatával eltávoztak. Azóta a város legújabb emberbaráti intézménye immár egy hete működésben van. S ha voltak, akik még talán a megnyitás napján is kicsinylőleg mosolyogtak, értesülvén róla, hogy a népkonyháról azon napon mindössze 30-an étkeztek, ma már — amikor naponta 80—100, meleg ételre szoruló szegénynek ad a népkonyha egészséges jó táplálékot,—valószinüleg elhalt a kicsinylő mosoly s a régebben gáncsolkodók, kik különös és érthetetlen célzatú mesterkedéssel akarták a népkonyha felállítását megakadályozni, ma talán a leghangosabb -ajakkal hirdetik a népkonyha dicséretét. Sapientis est . . . ami azt teszi, hogy bölcs emberek sajátja — a viszonyok hatása s a befejezett tények kényszere alatt persze ! — véleményét megváltoztatni. Sokan hihetetlenül néznek össze, olvasván e sorokat. Hát voltak, lehettek csakugyan olyanok, kik olyan szép eszmének, mint a népkonyha is, ellenségei voltak ? Voltak bizony, voltak jónehányan, s egész garmadája a betűnek bizonyította, erősítette, hogy bajosan lesz Pápán a népkonyhának közönsége, meg hogy a városi szegények (tetszik tudni: a nagyságos hivatalos szegény urak!) kijelentették (sic!), hogy ők készpénzben akarják ezután is segélyüket, nekik népkonyha nem kell. Mindenképen azt bizonyították, hogy nálunk a népkonyha nem élhet meg, kiszínezték azt a körülményt, hogy a jótékony nőegylet a mozgalom első stádiumában nem tett határozott Ígéretet a vezetés átvételére s csak .mikor meggyőződött arról, hogy a mozgalom nélküle célt nem érhet, állt az ügy élére s vette át azt a munkát, amit ma elnöksége és tagjai páratlan önfeláldozással és lelkesedéssel végeznek. Ennek a bizonyítgatásnak, ennek a A „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. A MUNKA. (Prolog.) A pápai kereskedelmi ifjúság 1909 január 2-iki estélyére. — Irta: Katona Iván. Álmot láttam . . . Enyhe otthonában Boldogan ül együtt a család, A kandalló pajkos tüze táncol S az arcokra veti sugarát; A jólétnek van itt kedves fészke, Itt derül az élet örömfényre! Vidám nóták, üde nevetések Hangja mellett múlik az idő. Am odakünn kegyetlen viharnak Fenyegető, vad éjjele jő!. . . Zúgó szél az ablakot kitárja: Fagyasztó lég röpül a szóbába. Megborzongnak, félve feltekintnek ,— S im' előttük ősz férfiú áll, Fehér palást omlik le válláról 8 mellére csüng hófehér szakáll. Szeme fénylik, de komor az arca, Szomorúság, fájdalom ül rajta. És szól az agg: „ Én vagyok a Munka, Verejtékem hullt száz éveken, Hogy belőle ne csak enjólétem, De országom üdve is legyen! Gazdag vagyok. S kincseimet áldja Birodalmam egész lakossága. Magam élek már régóta fényben, Elüzhuttem gondot, bánatot; Ámde milljók keservének hangja Megpihenni nem, óh nem hagyott. Dolgoztam hát. kincseket gyűjtöttem — És velük a 7iyomort enyhítettem. Most már béke él az országomban, Nem látni, csak víg embereket; A kenyér, mit feléjük nyújtottam, Új erőre hány kart segített! S hol szenvedés fájó könnye hullott: Ott most minden elégedett, boldog. Nálatok is, látom, van boldogság, Felujjongtok a vidám dalon; Pedig itt a szomszéd, kicsi házban Sír a bánat, nyög a fájdalom! Vagyon, pompa azért jutott rátok, Hogy velük a nyomort gyógyítsátok! Szerezzetek csak tovább is kincset, Ámde ne, hogy minél több legyen Kényelemre, büszke fényűzésre, — De hogy száz és száz szegény helyen, Gyötrő sebek, hol most lázban égnek: Járjon angyala az enyhülésnek!" Szólt és eltűnt . . . Eddig volt az álmom, De érzem: azt soh'se feledem. S szeretnék a Munka királyával Szállani át száz folyón, hegyen — Oda, hol a boldogság virága Minden háznak mosolyg ablakába. Legszolidabb cég! Remek szabású férfi-ruhákat tényleg- csali Vágó Dezső első pápai férfi-divattermében lehet kapni jutányos aron. Pápa, Főtér 19. szám. Telefon 18. szám.