Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-02-13 / 7. szám

VI. évfolyam. 7 szám. Pápa, 1909 február 13. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőséi: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: r>«- KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. „A tanítónő". Az sem utolsó dolog, mikor egy irónak világirodalmi babérját megtépázni akarják — a saját honfitársai. Hát csakugyan bűnt követett-e el az a zabolátlan ajkú igazmondó Bródy Sándor, mikor „szégyenünket" kivitte a nagy világ elé. És csakugyan „szégyenünket" vitte-e ki, azt, amiért külön nemzeti pirulással kell kerülnünk a külföld szúró pillantással ítélkező tekintetét? Feleljünk előbb az utóbbi kérdésre. A tanítónő cselekvénye olyan, mely lejátszódhatnék francia, norvég, orosz, vagy — német környezetben is. Specialiter nemzeti bennük nem ám 3 szolgabíró alakja, ilyen akadhat bezirks-vorsteherek között is nem egy, hanem — a hősnő, meg a férfi-párja. Ezek meg olyan alakok, kik által a magyar szűzi erényt s a magyar férfias, tüzes temperamentumot tanulhatják ott künn megbecsülni. Ám nézzük, hogy állunk a másik kérdéssel, örvendetes vagy szomorú-e, ha világirodalmi útra kel olyan mű, melyből egy nemzet közéleti viszásságait lehet megismerni? Jöjjetek elő francia Zola, norvég Ibsen, orosz Dosztojevszky, német Sudermann s feleljetek reá. A debacle-t a mi második császárságunk bűnei zúdították fejünkre, vallja meg Zola; romlottak a társadalom, a norvég társadalom oszlopai, mondja Ibsen; vétekbe sodorja az ártatlant az orosz nemzeti vagyon égbekiáltóan aránytalan elosztása, válaszolja Dosztojevszky; Sodorna pusztulását látja Berlinben Sudermann. És mikor az idegen lángelmék ez ellen menydörögnek, szatírájuk gyilkos nyilait ez ellen röpítik, tragikumuk alapjait nemzeti romlásban lelik, akkor mi nem azt nézzük, hogy nemzeti szempontból helyeset cselekedtek-e müveik megírásával, hanem hogy költői s általános emberi szempontból nagyot és szépet alkottak-e. De magyar író az más. Magyar irót, pláne ha Bródynak hívják, meg kell köveznünk, amért igazságtalanság, képmutatás, bűn bemutatásával is pályázott a világirodalmi dicsőségre. Mért is nem engedte át ezt Prém Jóskának, ki mindenesetre enyhe rózsaszínű fénnyel világított volna be egy antik bútorzatú főúri szalónba. A rabszolga-szabadító, A világ európai fele szinte mintha közömbösen haladna el Lincoln Ábrahámnak 1909. február 12-én felújult emléke előtt. Pedig az a férfiú, kinek túl az óceánon, 100 éves születése évfordúlóját ünnepelték e napon, nemcsak az amerikai úniónak volt Washington mellett legnagyobb fia, hanem egyike volt egyszersmind az emberiség legnagyobb jóltevőinek. Abban az időben született, mikor még az északi Amerika óriási kiterjedésű földjein az őserdő szellője lengett, mikor még a „fehér" embernek a maga földjét keserves harccal kellett megvédelmeznie, lépésről lépésre kivívnia a „vörös" embertől. És ő, aki ifjúságában egy indián főnök „A fekete sólyom" ellen vívott önvédelmi harcot, férfi korának összes munkaerejét egy másik idegen faj, a négerek felszabadítására szentelte. — Az 1860-ik évben az unió elnökévé történt megválasztatása jelszava lett a dél elleni harcnak, melyet igazán bibliai szellemben vívtak azokkal szemben, kik hatalmi érdekből nem akarták jogosnak elismerni a bibliai felfogást, hogy „mindnyájan .egy atyának gyefmekei vagyunk". Munkája befejeztekor, dicsősége tetőpontján körülvéve a fehérbőrű és a felszabadított feketebőrü lakosság példátlan hódolatától, orgyilkos kéztől esett el 1865 április 3-án a Megváló egyik legnagyobb tanítványa. Rajta beteljesült az a mondás, hogy „az emberiség minden nagy okmánya vérrel van írva". A felszabadító nagy munkában elfolyt saját vére is. De az ilyen vér az, mely az erőszaktól, önzéstől, bűntől megfertőzött földet megszenteli és megtermékenyíti, hogy belőle majdan újabb eszményi lelkesedésnek, újabb messiási munkának csirái sarjadjanak. Városi képviselők választása. A választott városi képviselők felerészének mandátuma a múlt év végével lejárt. Holnapután, 15-én lesz a választás, mely kialakítja képviselőtestületünk képét a következő háromévi ciklusra. A választási mozgalmak ez idén —• a külsőségek után Ítélve — nem vetnek fel nagyobb hullámokat. De azért, mert nincsenek nagy nyilvános pártülések, hangos pártoskodások, nem kell hinni, hogy a választások teljesen simán fognak lezajlani. Ha nincs is mindegyik kerületben heves választási küzdelemre kilátás, a szervezkedések erősen folynak s nem tartjuk valószínűtlennek, hogy az idei választások sok tekintetben meglepetéssel fognak szolgálni. Szeretnők bizni benne, hogy e meglepetések kellemesek lesznek. Kellemesek olyan értelemben, hogy a képviselőtestületbe új tagok gyanánt olyanokat sikerülne behozni., kik önzetlenül képesek a közjaván munkálkodni, kiket nyilvános működésűkben sem a hatalom, sem a tömeg terrora — mindkettő egyaránt igazságtalan s ezért minkettö egyaránt kárbozatos szokott lenni — semmi irányban befolyásolni nem képes.Szeretnénk bizni kellemes meglepetésekben, de, sajnos, nem merünk. Egész közéletünk — s itt természetesen nemcsak éppen a mi speciális pápai viszonyainkra gondolunk — olyan irányú fejA „PÁPAI HÍRLAP" TÁRCAJA. TÉLI LEVÉL. Hull, hull a hó . . . bús tél borúit a tájra Nem emlékeztet semmi sem a nyárra, Nem, semmisem, hogy itt pár hó előtt Még zöld palást övezte a mezőt. Mikor a kis hazámból útrakeltem, Már mindenütt fehér virágra leltem. Se lomb, se kék ég, se dalos madár, Oly puszta a határ . . . Mély völgy ölébe rejtett faluban Itt üldögélek eqy kicsiny szobába' IIol halkan pattog, duruzsol a kályha S hol óra, perc oly álmosan suhan — Es egy kis zsámolyon Arcom kezembe rejtve álmodom . . . Száll, száll a lelkem csodabáju rétek, Gyémántos erdők rejtett mélyiben. Testem halott, — csak a lelkemmel élek S a fájdalom, a bánat is pihen. Száll, száll a lelkem . . . tündér tájon járok Es reám borúinak szines látomások: Sehol bús könnyek, gondok, szenvedések, Csak lázas csókok forró ölelések, Mámoros eskük . . . édes szerelem Incselkednek velem . . . Hazug az álom s minden, ami szép, Hazug, de szép, de jó! Hazudjon hát a sok tündéri kép, Ha már olyan rút úgyis a való! A boldogság: az is csak hazug álom, Álmodjunk hát ameddig csak lehet: Járjunk virágos, lombos, enyhe nyáron S feledjük a telet . . . De hátha, hátha mégis Lehet varázsos, tündérszép a tél is ? Aludva mély, fehér, ezüst ölében; Hát hogyha van csodás erő a télben ? Hátha lehet még ott is szép az álom, Azon az édes, puha, fagyos ágyon ? Hátha a bú, a gond is ott pihen ? En azt hiszem: igen . . . Jártam mély erdők ezüst vadonába Szép, holdvilágos, néma éjszakán, — Csodás, rejtelmes, titkos félhomályba Kis gyémántcseppek ragyogtak a fán. Hideg, dermesztő szél fütyölt, — de mégis: Mintha mosolygón nézett vón az ég is Mintha fehérlő szirmok hulltak volna S nyilt vón fehér jégrózsa — És szállott volna bűvös illatár. Melytől mámorba ringott a határ. S úgy rémlett, mintha olvadna a hó, Mintha itt lenne már a kis bohó, Mosolygó, vidám, tavaszi tündérke, Lombot, virágot hozva az ölébe! Haját beszőnék aranyos sugárok S ícerengnének felette fecskepárok, Miknek ujongó, csicsergő dala Boldogan, vigan égbe szállana S a fákon fent a hideg zúzmara Virággá válna . . . Legszolidabb cégr i Remek szabású férfi-ruhákat tényleg csak ó 13 ezső első pápai férfi-divattermében lehet kapni jutányos aron. ziz=zz= Pápa, Főtér 19. szám. = Telefon 18, szám.