Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-12-25 / 52. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: D«- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Megújhodott szellem. Hatalmas metropolisunk feje, Bárczy István, midőn a városatyák impozáns egyértelműséggel megnyilatkozott bizalmából székét, mint Budapest székesfőváros most másodízben megválasztott polgármestere, újból elfoglalta, szerényen elhárítván magától a dicséretet, mivel a város fejlesztése körül szerzett érdemeiért méltán elhalmozták, kijelentette, hogy az elért eredményekben legnagyobb része van a „változó idők megújhodott szellemének s azoknak, kik e szellemet a közgyűlés életébe meghozták". Azok, akik figyelemmel kisérték Budapest történetét, jól tudják mit értett a polgármester a „változó idők megújhodott szelleme" alatt. Értette azt az irányt, mely szakítva a multai, mely egyes érdekcsoportok anyagi gyarerfj^sát kultiválta, a lakosság egyetemes jólétémP^melését tűzte ki céljául. Értette azt az irányt, mely az egyedül létjogosultsággal bíró demokratikus alapon kiván a főváros annyi különböző rétegének boldogulásáról gondoskodni. Értette azt az irányt, mely az érvényesülést nem az egyén hatalmi szempontjából, hanem a köz valódi érdekéből keresi. Bárczy polgármester azonban, midőn hátsó gondolat nélkül szegődött ez irány szolgálatába, midőn újítani kezdett, nem kezdte e munkáját a réginek erőszakos lerombolásával, letiprásával mindazoknak a hagyományoknak, miken Budapest felépült. Midőn munkáslakásokat kezdett építeni, hogy a munkásság tarthatatlan lakásviszonyain segítsen, vigyázott rá, hogy a főváros ezer meg ezer bérháza értéktelen kőtömeggé azért ne legyen, mikor kenyérgyárat épített, nem juttatta azért koldúsbotra iparosok százait, kik eladdig a városi lakosság élelmezéséről gondoskodtak, mikor az oktatás terén reformokat léptetett életbe, óvakodott, hogy a felekezeti érzékenységet csak a legkisebb mértékben is meg ne bántsa. Példája városoknak, kisebbeknek és nagyobbaknak, minden rendű testületeknek, de magának az államnak is mintául szolgálhat a tekintetben, hogy lehet a modern kor nagy szociális eszméit anélkül megvalósítani, hogy fenekestül felforgatnék a régit s teljesen megsemmisítenők mindazt, ami a múltban üdvös és jó lehetett, de aminek helyébe a „változó idők megújhodott szelleme" újat, a mai viszonyoknak jobban megfelelőt kiván. Karácsonyi hangulatban. Az örök emberszeretet eszméje ismét ünnepel. Az ájtatos hivők buzgó serege ismét zsúfolásig megtölti a templomok bajóit, hogy hálát adjon az égnek az emberfiának leküldetéseért, kinek földi hivatásául adatolt a törvények betűiben a lélekre rámutatni, az igaz istenimádást a valóságos emberszeretetben gyakorolni és erre tanítani és apostolokkal erre taníttatni a föld minden nemzetségeit. Tizenkilenc század avara borult reá már a föld kérgére, amióta elhangzott az angyali karének a bethlehemi fényes éjszakán : Legyen békesség a földön és jóakarat az embereknek. Csaknem teljes 19 százada ülik a a benne hivő népek a csodás esemény elvi jelentőségét is, az új erkölcsi világrendnek sarktételét, amelyet akképen tanultunk mi is, tanultak mások is, szinte kétezredig visszamenő elődeink is : „ Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat !'

c Sőt, hogy kétség ne tépdessen a miatt, hogy ki légyen a mi felebarátunk, a fenti parancs principiális magyarázatot is nyert abban: Felebarátunk minden ember kivétel nélkül! így teljes az emberszeretet törvénye, így tökéletes és így isteni. Ha csak egy szilánkja pattan le róla, már csorba esik fényén és többé nem lehet alapja az epedve várt betlehemi vallásának. Az isteni tan épségét veszély nem is fenyegeti. Mert mint Ö mondá: „az ég és föld elmúlnak, de az én igéim megmaradnak". Ámde az ember gyarló. Annyira az, hogy nincs az az isteni és szent dolog akár körülötte, akár benne, amire gyarlósága sötét foltjait rá ne vetné. lm, örömtől hangosan ünnepeljük a Megváltó születéseünnepét. Áradozó dalban Halleluja zeng ajkainkon a Magasság felé. És mig évről-évre, ujjongó lélekkel áldozunk e nagy napon a Teremtőnek, talán észre sem vesszük azt az áthidalhatatlan ellentétet, amely templomi buzgóságunk és összes egyéb életténykedéseink között van. Az igaz emberszeretet magasztos ünnepéhez mi lenne méltóbb, ha nem az, hogy összes állami, társadalmi és magánéletünkben irányító parancsként ragyogna előttünk a tiszta felebaráti szeretet törvénye. E törvény azonban csak szavainkban él, szivünkből és akaratunkból ki van zárva. Az ötizés úr rajtunk, amely felebarátot nem ismer, hanem csak egyéni célokat szolgál s ki-ki annyit ér előtte, amennyire kihasználhatja. A „PAPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. Prometheus. Lángot raboltam gőgös istenektől, Öröktől égő, isteni tüzet. Lobogó fénye felcsap az egekre Es elvakítja sápadt fényüket. Lángot raboltam, — bennem ég örökké, Hiába sujttok irigy istenek, A mulandóság gyáva keselyűi Hiába tépik, marják testemet. Hiába élek zord, magános sziklán, Hatalmatok kicsinyes és kevés, Amit rám mérhet tehetetlen dühhel A megrabolt ég, — múló szenvedés. De ég a láng! Öröktől fogva égett, Örökkön él az, ami isteni, Mi tőletek fogantatott e földön, Ti sem birjátok azt elveszteni. Oh, ez leszen a sorsuk mindazoknak, Akik szivükben lángot hordanak, Leláncoljátok irigy dühötökben, Hogy súlya alatt roskadozzanak S amíg ez árva, kétkedő világra Ők árasztják a hajnalfényt, derűt, A testüket öröktől fogva marják A keselyük, az éhes keselyük . . . Szcntcssj Gyula. Karácsonyi levél. Irta: Pálffy István. Kedves Bátyám ! Régen irtam hozzád levelet, ime, mort pótolom a hosszú hallgatást, mert közeledik a karácsony szent ünnepe, még csak egypár nap és ránk köszönt az ő boldogságával. Boldogságával ? Én rám és te rád, tudom nem sok boldogságot hoz. Pedig valahányszor bekopogtat — akár fényes palotába, akár kis falusi fehérre meszelt házba, — mindenki örömtől dagadó kebellel és boldogságtól dobogó szívvel várja. A szerencsétlenek, az elhagyatottak lelkében új remény lángja gyullad egy szebb élet és jobb jövő iránt. Mert ekkor született a Megváltó, s új világosságot gyújtott az emberiségnek, megmutatván azt az utat, amely szeretettel van kikövezve és a boldogsághoz vezet. Akit egész éven át űz a balsors, ilyenkor az is boldognak érzi magát ; aki teljes életében elégedetlenkedik, zúgolódik, ilyenkor az is magába száll; s akit örökre elszakított a zord élet forgataga édes szeretteitől, ilyenkor az is haza gondol, haza húzza a lelke, haza vágyódik, hogy legalább ezen az egy ünnepen, a szeretet ünnepén, otthon lehessen, bár csak képzeletben is, a családi körben : hogy egyszer megadasson neki évenként az a boldogság, amit egész éven át megtagad tőle a rideg való : az Élet. Közeledik a karácsony, s nekem mégis elszorul a szivem. Háborgó keblemből fájó zokogás hangját hallom, szemeimbe omló könnyek tolulnak, s gondolkodom. Szabad szárnyon száguldanak gondolataim és össze terelnek elém a feletI.egszolidabb cég ! Remek szabású férfl-ruliákat tényleg- csak: Vágó Dezső első pápai férfi-divattermében lehet Kapni jutányos áron. Pápa, Főtér 19. sz. i eíefon 18 sz. Lapunk mai száma 1-i oldal.