Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-12-11 / 50. szám

Majerszky nyíregyházai polgármester a katonai beszállásra vonatkozó 1879: XXXVI. és 1895 : XXXIX. törvénycikkek revíziójára nézve tett javaslatot, amelyet egyhangúlag elfogadtak és elhatározták többek hozzászólása után, hogy e tekintetben felterjesztést fognak intézni a kormányhoz. A városok nyugdíjügyének kérdésénél kívánatosnak mondották, bogy a városok nyugdíjintézmény létesítésére köteleztessenek. Hogy a viszonosságot biztosítsák, szükséges volna egy országos nyugdíjintézet megteremtése. Végül megalakították a műszaki-, pénzügyi-, gazdasági-, sajtóügyi-, jogi-, közigazgatási-, fizetésrendezési-, nyugdíjügyi- és szolgálati pragmatikai szakosztályokat. A közgyűlés a jövő évi közgyűlés helyének és idejének megállapításával ért véget. A kongresszus végére érkeztek meg Bárczy István és Németh Károly belügyminiszteri tanácsos, akiket az egyesület örökös tiszteletbeli tagjaivá választottak. Délután két órakor a Horváth-féle vendéglő különhelyiségében 200 terítékű bankett volt, amelyen a kongresszus tagjai majdnem teljes számmal megjelentek. A tűzrendészet érdekében. Koller Sándor alispán a vármegyei községek kötelezett tűzoltóinak gyakorlatozása és elméleti oktatása tárgyában körrendeletet bocsátott ki. A megszívlelésre méltó körrendeletet egész terjedelmében közöljük és pedig annál is inkább, mert a körrendelet legközelebbről — sajnos — éppen a pápai járást érinti. A körrendelet így hangzik: „A vármegyei tűzoltó-szövetség elnökségének jelentéséből arról győződtem meg, hogy Kerta, Kiskamond, Nagykamond, Alsóiszkáz, Somlyóvásárhely, Bakonykoppány, Bakonytamási, Farkasgyepü, Oecse, Homokhödöye, Iharkút, Jákó, Nyög ér, Szűcs, Ugod, Vanyola Vaszar, Haíymáskér, Márkó, Nagy hidegkút, Szentgál, Csejnye, Gicz, Hánta község'tűzoltósága 1909. évben sem gyakorlatot, sem elméleti oktatást nem tartott s így a vármegyei tüzrendészeti szabályrendeletben előirt kötelességeinek eteget nem tett. Minthogy a vármegyei tüzrendészeti szabályrendelet 60. §-a értelmében a tűzoltóság a parancsnok által eszközölt beosztás szerint évenként 8 gyakorlatott és 4 elméleti előadást, összesen 12 oktatáson résztvenni és a magyar országos tűzoltó-szövetség által kibocsátott egységes gyakorlati szabály és a vármegyei tűzoltószövetség által kiadott „Tűzoltó Káté"-ban letett utmutatás szerint gyakorolni, illetőleg a tűzoltás módjait elsajátítani köteles, minthogy az elém terjesztett jelentésekből arról is meggyőződtem, hogy a tűzoltóságok szervezése tárgyában 1905. évi március hó 7-én 17629—1004. szám alatt kibocsátott rendeletemnek igen kevés község tett eleget, mert a parancsnokok még ott is az egész csapatot hivták be gybkorlatra, ahol a tűzoltók létszáma a 40 embert túlhaladja és ahol a tüzo ltók csak egy fecskendővel rendelkeznek, k övetkezésképen a tűzoltóság minden egyes tagját minden teendőre a nagy létszám miatt be sem oktathatták, felhívom tehát az összes községek hiráit és tűzoltóparancsnokait, hogy a vezetésükre bizott tűzoltó csapatot ha az 30 embernél több tagból áll, szakaszokra, a szakaszokat pedig rajokra osszák fel s minden vasárnap más más szakaszt hívjanak be gyakorlatra, melyen a vármegyei tűzoltó szaktanfolyamokon tanult módszer (számcsere) szerint minden embert a fecskendő minden részének ütemszerinti, majd pedig gyors szerelésébe pontosan oktassák be. Ezek végeztével tartsanak tűzoltási próbákat. melyeken a következők gyakorlandók: Riadó tüzjel, gyülekezés a szertárnál és a tüz színhelyén, tűzhöz való kivonulás, a parancsnok intézkedései, a tüz színhelyének elzárása, életmentés, a tüz terjedésének, minőségenek és a szél irányának megfigyelése, viz szerzése, a csövezető álláspontjának megválasztása, fecskendő szerelés, a vízsugarak célszerű elosztása vagy öszpontosítása, tetők bontása, a tűzoltási szolgálat alatt követendő eljárás és magatartás, a tüz teljes eloltása, tüzvizsgálat, őrség hátrahagyása, a szerek összeszedése és megvizsgálása, a sérülések és károsodása bejelentése, a megmentett tárgyaknak a jogos tulajdonosnak való visszaadása, visszavonulás, a jelentés megírása, a tyzoltó csapat feloszlatása s mindezek egységes vezényszóra gyakorlandók, vagyis csak a helyszínén jelenlevő legmagasabb rangú tűzoltótiszt vezesse a tűzoltást, a többiek a vezénylőnek utasításait hajtják végre. Nem tűzoltónak a tűzoltás vezetésébe való beavatkozása szigorúan tiltva van. Az elméleti oktatás a tél folyamán minden második vasárnap d. u. tartandó, amelyen a tűzoltók jogaik és kötelességeikről kioktandók. Tananyag: a tűzoltóknak baleset elleni biztosítása, a gyakorlat, eméleti oktatás és tűzoltás alkalmával tanúsítandó magaviselet, különféle tüzek oltása, tüzjelek, szervezés, rangjelzés, a fecskendő szerkezete, gondozása és tisztán tartása, működési zavarai és ezeknek megkeresése. Mindezekről kimerítő utmutatást az általam kiadott „Tűzoltó Káté"-ban lehet megtalálni. A gyakorlatok és elméleti oktatásokról, ezek idejéről, a gyakorlat és az elméleti oktatás tárgyáról napló vezetendő, melyben a jelen volt és hiányzott tűzoltók száma bejegyzendő és a szemlét tartó vármegyei, vagy járási tüzrendészeti felügyelőnek felmutatandó. Ha a községben a tűzoltó-gyakorlatok és elméleti oktatások vezetésére alkalmas más egyén nem találkoznék, az esetben a jövő év tavaszán Pápa városban tartandó járási, avagy a jövő nyáron Budapesten tartandó országos tűzoltó szaktanfolyamra egy értelmes, irni, olvasni tudó, katonaviselt ember küldendő, addig azonban a „Tűzoltó Káté"-ból felolvasások tartandók. Végül figyelmeztetem a község bíráját, hogy a tűzoltó-parancsnokoknak mindenben segélyükre legyen, a tűzoltó-parancsnokot a községi bírákkal együtt, hogy ha részükről a tűzrendészet terén a mostanihoz hasonló hanyagságot a jövőben is tapasztalok, akkor úgy a községi birót, mint a tűzoltó-parancsnokot is felelősségre fogom vonni". Az alispán a gyakorlatok és elméleti oktatások mikénti elosztásáról a községi bíráktól és tűzoltó-parancsnokoktól 60 nap alatt jelentést vár. TARKA ROYAT. Útadó. Sikerült vásár után jól felöntött a garatra K:'ss Gergő, aki a legnagyobb adófizető a faluban és emiatt módfelett önérzetes ember. A nyílegyenes országút ilyen borközi állapotban igen tekervényesnek mutatkozott, miért is igen kacskaringós lön Kiss uram járása. Egyszerre beleunt az országúttal való veszkődésbe és beleült az árokba. Persze kaptak az alkalmon a tolvajok és elszedték a pénzét. Kijózanodva nagyon mérges lett Kiss Gergő és jelentést tett a csendőrségen. — Nagyon részeg volt akkor kelmed, mondják néki ott. — Dehogy is voltam, ellenkezik Kiss Gergő önérzetesen. — De mikor belefeküdt az országút árkába. — Tán azt sem szabad ? Tiz koronát fizetek évente útadóba, hát csak belefekhetem az árokba, ha egyszer úgy tetszik. Újfajta aeroplán. Egyik moziban a rheimsi repülőversenyt mutogatták. A valóságos természet utáni felvételeket persze kibővítik fantasztikus felvételekkel: végtelen magasságban, viharban száguldó repülőgépeket jelentetnek meg a vászonon. A laikus persze bámul, de az avatott szem azonnal észreveszi, hogy ez szemfényvesztés: a felvételkor apró modelleket húzgálnak madzagon villamos fellegü háttér előtt. Egy ily kép bemutatásakor nagyban vitatkozni kezd két törzsvendég, akik Blériot budapesti felszállása alkalmával 10 koronáért szerezték meg az aviatikához való hozzáértést. — Monoplán, szól az egyik a madzagon ráncigált modellre. Emil akkor már ott állt mellette és elkapta. Nekem akkor úgy tetszett, hogy összeroppan totta, mert az egész ember Emilnek egy hirtelen, bőszült szorításától ösezeásugorodott. A másik pillanatban már künt voltak az utcán, Még csak arra emlékszem, hogy az egyik visszafenyegetett rám. — Még találkozunk ! . . . Mi aztán győzelmi tort csaptunk. A tor eltartott reggelig. Másnap még fel-feltünt emlékezetemben a cseh őrmester képe, amint vissza fenyegetett : — Még találkozunk ! Vájjon hol fogunk találkozni és mit fog ő ez esetben csinálni ? Még aznap Budapestre utaztam és szorgalmasan jártam tovább az akadémiára. Nemsokára egészen elfeledtem az egész történetet. Egy év múlva befejeztem a szini tanulmányokat és Pécsre szerződtem. Kezdő szinész voltam, meglehetősen bizalmatlanul fogadtak, meg egy kis kárörvendés is volt a kollégákban. — No, bad lássuk, mit tud ez az akadémiát végzett úr, hogyan pufolja agyon a legelső szerepét, amit kap. Én bizony az igazat megvallva drukkoltam egy kicsit, mikor megkaptam Ocskay brigadéros szerepét. Féltem, hogy nem tudok megfelelni annak a várakozásnak, ami tőlem, mint akadémiát végzett úrtól joggal megkövetelhető. — Illetve nem is ettől féltem. A gúnytól és a kárörvendéstől féltem. Már előre hallottam a többiek suttogását: — Hát ezért kell végezni akadémiát valakinek ? Két napig folyton a szerepemet bújtam. Csak éppen a próbákra jártam el, aztán megint a Bzerepemet bújtam. A harmadik napon játszottam. Bizonytalanul léptem a színpadra. Olyan érzés fogott el, mint a jégen járót, aki alatt megroppan a jég és nem mer lépni, mert fél, hogy beszakad. Ahogy azonban a publikum felé akarok nézni, szemem megakadt az orchesterben guggoló alakon. A cseh őrmester guggolt a karmesteri széken ! Aki visszafenyegetett, hogy még találkozunk ! Végignéztem rajta büszkén, gőgösen, kegyetlenül. így nézhetett végig Attila a porbahullott Róma felett. És egyszerre ott áltam : Ocskay, a brigadéros ! Ő pedig lent kuporgott, a cseh őrmeáter ! S amint újra ránéztem villámló szemmel, úgy tetszett, hogy mindig összébb zsugorodik, végre nem láttam belőle semmit, csak a dicsőséget, melyet e győzelemmel arattam. Ugy játszottam, hogy a szinház tombolt, a karzat recsegett s még ma is fülembe zúg a mesterlegények ordítása. — Hogy vót! Ocskay ! IJjra ! Ocskay ! . . . A kollégák pedig behúzott nyakkal jártak körülöttem és másnap már „bevettek" a kompániába. Ezt a győzelmet a cseh őrmesternek köszön hetem. Lakásberendezéseket DRACH ADOLF u. m. háló-, ebédlő-, iroda-, előszoba- és konyhaberendezéseket megrendelésre rajz után készítek a legmodernebb kivitelben. Csakis elsőrendű sxáraz anyagból dolgozom. - Javításokat is elfogadok. bútorasztalos, Pápán, Jókai-utca 14. szám alatt.