Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.
1909-02-06 / 6. szám
VI. évfolyam. 6. szám. Pápa, 1909 február 6. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 21 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: D^- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Az állami segítség küszöbén. A városok rendezése, illetve államilag segítése, úgylátszik, mégis csak a megvalósulás útjára tért. Legalább ezt olvashatjuk ki azon tudósításokból, amelyek a városok orsz. gyűlési képviselőinek e célra kiküldött bizottsága működéséről beszámolnak. Kilátásunk van ennélfogva nekünk is arra, hogy nemcsak állami segély-öszszeget kapunk, hanem a fogyasztási adóbevételek némi része is nekünk jut. Az egy százalékos birtokátiratási és örökösödési illeték is elfér majd valahol üres zsebünkben és a legutóbbi bizottsági ülésen megígért egyéb jókat sem utasítjuk el magunktól. Szó került ugyanis arról is, hogy az államvasutak ezentúl községi pótadót fizetnef, továbbá az állami tisztviselők sem maradnak többé a községi adótól mentesek, hanem az állam e címen is bizonyos összeget juttat a községeknek és a városoknak. Azonkívül nemsokára teljesülő ígéretté érlelődött ama rég sürgetett óhajtás is, mely szerint e közigazgatási testületek rendőrsége, közegészégi ügyvezetése teljesen államosíttassanak, továbbá iskolai kiadásai is levétetnek vállaikról. Hogy mi lesz ez Ígéretekből és kilátásokból, amig városunkba érnek, biztosan előre megmondani nem lehet. Azonban azt mindenesetre biztosnak tudjuk, hogy azok a föltételeket, amelyekhez, a kormányelnök többszörös kijelentése szerint, az államsegedelem, illetve annak aránya alkalmazkodni fog, a legszigorúbban fogják mindenütt végrehajtani. m Főleg három feltétel vonja magára figyelmünket. ^Az első szerint a községi pótadő nagysága állapítja meg ugyan a segítség arányát, de az előzetes szigorú vizsgálatnak lesz feladata kikutatni, hogy e pótadó magasra emelkedésében nincs-e fölösleges, könnyelmű és a községet alig érintő kiadás, mert az efféle összegekre segedelem, egy fillér sem jut. Másodszor: a kormány csak azon városi tisztviselők helyzetének javítását tartja szem előtt, akik számára a hivataluk nem sine cura állás, hanem olyan, amelyre valóban szükség van. A fölösleges, egyeseknek számára felállított hivatalok fizetését viselje ezentúl is minden részletében az illető város, amely elég meggondolatlan volt ahhoz, hogy a nagyközönsége zsebére biztos és jol jövedelmező hivatalt szervezett az ily dédelgetettek részére. Ehhez kapcsolódik a harmadik kiemelkedő feltétel is, melynek értelmében csak a kvalifikált tisztviselők számíthatnak állami subvencióra. A többit tartsák el a városok, amelyek sógorsági és politikai kortes szolgálatok miatt bukott kereskedőket és iparosokat vagy végzett földesurakat ültettek bizonyos hivatalokkal a polgárság nyakára. Mint ezekből is láthatni, a kormány ezen intézkedése amily szigorú lesz, éppen olyan helyes dolog is. Hisz ezen anomáliákról már régen panaszkodtak a városi közigazgatások mizériáinak ismerői. Most ezután rend lesz téren is. Legföllebb egyideig még érzik bajt a városok, amelyekben a komaság és egyéb nem adminisztratív érdek megszaporította, illetve töltötte be a városi hivatali állásokat, továbbá, ahol a közös érdekek helyett holmi részleges követelések kényszerítették a várost újabb pótadó kivetésére. E szempontból Ítélve .meg a kilátásba helyezett segélyt, nekünk is okunk van aggódni. Különösen azon szükségletek címei miatt, amelyek költségvetésünket egy és más irányban terhelik. Mindjárt a hitfelekezeti segélyre utalunk, amely pótadónk 12'5%-át teszik, holott a törvény értelmében csak 5 0/ 0 _ra vagyunk kötelezve. Tehát a kormány a fölös 7'5%-ot egyszerűen leüti a deficitünkből, mert ezt önként mi vállaltuk magunkra. Hasonlóképpen leszámítja pótadó terhünkböl azokat a veszteségeket is, amelyek a különföle bérházépítésekböl és földvásárlásokól származnak. És ha van fölösleges háztartási, irodai kiadásunk is, amint — hisszük, —hogy van, ez is mind elesik a segély reményétől. Ha pedig rávaló minősítés A „PAPAI HÍRLAP" TARCAJl. A grafikáról. Irta: Losonczi Jenő. Herkomer a karc és metszésről írott mfívéuek cimlapjáD egy művészt ábrázol, amint a rézlemez fölé hajolva figyeli a ráöntött savnak bizsergő munkáját. A savból felszálló gőzpár géniusszá alakul, mely szárnyait kitárja s a szabadba röpül. — E géniusz immáron mint győzelmes alak járja a világot, s lassankint diadalt arat a művészetnek eddig melléktartományaiban is, melyek közé hazánk is tartozott. A grafikának, a sokszorosító, továbbá rajzoló művészetnek géniusza ez, azon művészeteké, melyeket eddig csupán művészíársai apródjának, fegyverhordozójának tekintettek. Biztos léptekkel, emelt fővel halad a grafikus-művészet immáron célja felé. — Kisérjük nagy lépteit figyelemmel, s szóljunk először azon művészeti ágról, mely sokszorosító eljárások neve alatt ismeretes. E csoportba tartoznak mindama képirói produktumok, melyek nyomtatás utján jönnek létre, s melyeket a laikus, de még a műpártoló közönség is csak „képek" elnevezés alatt ismer, szólván „képeskönyvekről", holott ha az ily irányú művészi termékek létrejöttét, értékét, életét ism-rné, bizonyára nagyobb elismerésére méltatná azokat. A művészetek ezen fajtája a XX. században mint százágú terebélyes fa áll már előttünk, de itt csak a 3 főággal foglalkozunk rövidesen. E három: a fametszés, a rézmetszés, — illetve rézkarc és a kőrajz. A legtöbb más eljárási mód e háromra vihető vissza. Mindhárom eljárásnak a lelkét a vérbeli képzőművész adja meg, teste az ipari művészet körébe vág, a fa, a fém és a kő alakjában. Születésekor mindegyik primitív mint testvére a rajz vagy távolabbi rokonai : a szobrászat vagy építészet. A csecsemők azonban tán gyorsabban fejlődnek, növekednek mint emezek. Kiváló gondozóik, ápolóik vannak, igazi művészlelkek, kik a monumentális festészet közepette is szeretettel foglalkoznak velők, szívok melegével veszik Őket körül. A három testvértechnika közül a fametszés művészete a legidősebb. A fametsző eljárás anyaga a fa ; valamely falemez, melynek — miként a többinél is —- dúc a neve. E dúcon, mondjuk pl. puszpángfa lemezen, melyet a művész homokpárnácskán forgat maga előtt, hogy kis vésőivel a reá alkalmazandó ábrázolás annál sikeresebben történhessék, a művész mindazon részeket, melyek a majd kés? metszeten fehérek maradnak, bevési, bemélyeszti akként, hogy csak azon részek maradnak a sík felszínével egyenlő színvonalon, melyek a kész képen is láthatók lesznek fekete szinben. Biztos rajztudást, pontos vonalvezetést igényel ez eljárás, mert hibás rajz tökéletlen metszetet eredményez, a kontármunka pedig nem művészet. Ha mindazon részek bemélyítése, bevésése megtörtént a lemezen, amelyek a rajzon, mint a fametszés eredményén, fehéren maiadnak, a metsző arra alkalmas hig festékkel végighengerezi a lemezt, miként a könyvnyomdász a kiszedett betűket, s a nyomtatás után a fehér papírlapon megmarad a be nem vésett, de befestett rajz nyoma, s az ily lemezről száz, sőt ezerszám vehető le az ábrázolt kép hasonmása. A fametszés fenmaradt terméke az 1430-as évekre vihető vissza : Szent Kristófot ábrázoló német fametszet első grafikai adatunk. Kezdetleges ez, csak a körvonalak, a kontur-rajz ábrázolására szorítkozik, a későbbiek Legszolidabb cég-1 Remek szabású férfi-ruhákat tényleg- csak Vágó Dezső első pápai férfi-divattermében lehet kapni jutányos aron. Pápa, Főtér 19. szám. Telefon 18. szám.
