Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-11-27 / 48. szám

telkek ; ha árukhoz — mért az eladások régebben történtek — még 300°/o"

o

t ráad, akkor se jön ki ekkora összeg. Ha elfogadják az áll. vál. javaslatát, mely bizottság elé utalja a dolgot, de úgy hogy a 10000 korona letétbe helyeztetvén, az utcanyitás akadálytalanúl megtörténhetik, akkor a rendes úton járunk védjük a város igazi érdekét. Baráth Ferenc ezt ellenzi. Dr. Lakos Béla dr. Hoffner adatait ókoriaknak mondja, a legutolsó telek azon a környéken •-ölenként 28 K-ért kelt el, itt pedig 466 • -ölről lévén szó, csak 22 K jut egy D-ölre. Aki igazán kivánja az utcanyitást, nem tehet ellenvetést a kért ár ellen. Hasonló értelemben szólnak Pados József s Edelényi Szabó József. Győri Gyula kiemeli, hogy azt is kell tekinteni, mennyit ér a ház annak, aki benne lakik, vagyis méltányosnak kell lenni. Ha az Árpád-utcán egy •-ölért 14 K-t adtak, akkor itt felesleges a bizottságozás. Dr. Kende Ádám csodálja, hogy azok, kik máskor 100 K kiadását is meggondolják, most 10000 K-t ilyen könnyen kiadnak. A Jókai-utcai Bock-féle házra 17000 K-ért nincs vevő. Utána kell nézni, mennyire becsülték azt a Keskeny-házat csak 10 év előtt! A városi képviselőtestület felelőssége tudatában csak úgy jár el helyesen, ha biz. elé viszi az ügyet, ami az utcanyitást nem gátolja. Barthalos István szerint a bizottság elé vitel csak akkor fontos, ha az ügy amiről szó van, nem egészen tiszta és világos, de itt világos az ügy, határozhatun k. Csak arra kéri a képviselőtestületet, hogy ne szeszélyeskedjék s mig ma hajlandó áldozatot hozni, máskor oly jó vásárt, mint a böröllői telkek lettek volna, elmulaszt. A vételt megszavazza. Szavazásra tétetvén fel a kérdés, nagy l többség (44 — 6 ellen) elhatározta, hogy a Keskeny-féle telket 10000 K-ért megveszik. A hosszúra nyúlt közgyűlés este 3/

47 órakor nyert befejezést. A gyermekek erkölcsi züllése. — Reflexió A közerkölcsiség nevében cimü cikkre. — A vallás- és közoktatásügyi miniszternek a serdülő gyermekek erkölcsi züllése tárgyában kiadott rendelete Bf. úrnak impulzust adott arra, hogy a Pápai Hirlap múlt heti számában ezzel a szomorú üggyel foglalkozzék. Már maga az a körülmény, hogy cikkírónak felkeltette érdeklődését az említett miniszteri rendelet s igyekezik hozzájárulni ahhoz, hogy az ifjúság, illetve az iskolás gyermekek erkölcsi érzése nemesbíttessék, emberies gondolkodásról, a népnevelés iránt való jóindulatáról tesz tanúságot, így feltétlenül tiszteletet és elismerést érdemel. Ezen szimpátiám mellett is azonban kidé mikor már a gyárból négy hete elbocsátottak, hát honnan vegyek pénzt. — Hát akkor kényteleu leszek felirni amije van, mert a törvény úgy parancsolja. — Azt is a gazdagoknak csinálták, fakad ki a szegény ember, mikor látja, hogy veszélyben van mindene, amit egész életen át szerzett a feleségével együtt. — Sajnálom, de nem tehetek másként, felel a végrehajtó s indul a szobaajtó felé. Ott az asszony hirtelen elébe ugrik s összetett kezekkel, halk hangon rimánkodva kéri: Az istenért be ne menjen a tekintetes úr, itt van a nagyobbik leányomnak a vőlegénye, aztán még faképnél hagyná a szegényt, ha megtudná, hogy mily nagy nálunk a nyomorúság. A végrehajtót szinte meghatotta a leánya boldogságáért aggódó édes anya könyörgése s igyekezett őt felvilágosítani. Azt nem tehetem, jó asszony, mert látnom kell, hogy mit irok fel, máskép nem birom megírni a jegyzőkönyvemet. Egy pillanatig csend lett, de az asszony úgy állt ott az ajtóban, mint aki eltökélte, hogy csak az ő holttestén keresztül léphet be oda élő ember. Aztán újra hozzá fogott a rimánkodáshoz. — Jómódú vagyonos fiatal ember a leányom vőlegénye, de ha meglátja, hogy mindenünket felírják, hát még azt hiszi, hogy minket is még neki kell majd eltartania, ha elveszi a Zsófikát. De a végrehajtó egyre erősítgette, hogy akárhogyis, de legalább a becsüsnek be kell mennie, hogy a bútorokat megszemlélje. — Nohát csak jöjjön be velem az úr, szólt fejezést adok azon véleményemnek, hogy a gyermekek erkölcstelensége ellen nem sok si kere lenne annak, amit Bf. úr ajánl, hogy t. i. a szülők és tanonctartó mesterek részére vasárnap délutánonként orvosok és pedagógusok által morális oktatásokat nyújtó felolvasások és előadások tartassanak, melyeknek tanúlságait aztán a hallgatók átültetnék a gyermekek szivébe. Nem lenne pedig sikere azért, mert a baj oka — felfogásom szerint — nem abban rejlik, hogy a szülők nem tudják nevelni gyermekeiket, hanem abban, hogy nevelői kötelmeiket oly mértékben, mint azt a nevelés fogalma megkívánná, nem teljesíthetik. Természetesen, ez az állításom csupán a szegény sorsú szülőkre vonatkozik, mert hisz a jó módban élő szülőknek meg van adva a mód arra, hogy nevelhessék gyermekeiket akár saját maguk, akár hivatásos nevelők alkalmazásával. Az erkölcsi züllés — mint azt a tapasztalat szomorúan igazolja — legnagyobb mértékben az alsóbb néposztály, a proletárság gyermekei körében grasszál. A nyomor a bűn szülőanyja és dajkája. Vagy lehet e ott egyáltalán nevelésről beszélni, ahol a szülők korán reggel elhagyják gyermekeiket; az apa megy a műhelybe, az anya a gyárba s a gyermekeket a rokonokra, ismerősökre, vagy a szomszédokban magával tehetetlen anyókákra bizzák, — sokszor még azokra

f.sem. Elszorúl az ember szíve, mikor kora reggel látja, amint a munkára menő szegény anyák magukkal cipelik gyermekeiket — kit ölben, kit kézen vezetve, kit kocsin tolva — idegen portákra. S este, mikor a fáradt anya — akinek Isten és a természet által rendelt legmagasztosabb hivatása a gyermekek nevelése volna — a munkából hazatér, s a kis szobácskában ismét összetalálkozik a család, a legkevesebbet gondolhat gyermekeivel, azok nevelésével, mert akkor még neki százféle dolgot kell elvégeznie, mielőtt fejét nyugalomra hajthatná. Innen, ezekből a családokból kerülnek ki az erkölcsileg züllött, az iskolában — mint a miniszteri rendelet mondja — sokszor „szemérmet sértő öltözetben" megjelenő gyermekek, akik esetleg demoralizálólag hatnak a többiekre is. Az utca — ahol a legtöbb proletár-gyermek felnevelődik — nem az a hely, amely a nemesebb erkölcsi érzelmek kifejlesztésére alkalmas volna. Viszont azonban — mint már fentebb is mondottam — a morális felolvasások sem azok az eszközök, melyek a bajon alapjában segíthetnének. A gyermekek züllésének oka mélyebben, sokkal mélyebben fekszik, hogysem felolvasásokkal lehetne segíteni rajta. A hiba a társaközbe Kovács Gáspár — de ne szóljon odabent, hogy mi járatban van. A becsüs bement vele, az öreg egyenesen oda vezette a divánhoz, ahol a fiatalok ültek s talán éppen a jövendő boldogságukról álmadoztak. Csinos növésű, erős fiatalember volt a vőlegény s katonásan felugrott, mikor jövendő apósa az idegennel hozzájok közeledett. — Egy jó ismerősöm, Szántó Ferenc asztalosmester ur, — mutatta be a becsüst az öreg — eljött, hoery megnézze a bútorokat, mert nála akarjuk csináltatni a Zsófinak a bútorait is. A leány hirtelen elpirult, mint ahogy elpirulnak a menyasszonyok, ha a jövendő házasságukról beszélnek. A becsüs figyelmesen megnézett mindent, aztán mielőtt távozott, odafordult a leányhoz : — Legyen nyugodt kisasszony, olyan szép bútort fog kapni, hogy megirigyeli érte, aki osak meglátja. Odakint aztán bediktálta sorba mind a végrehajtónak, amit látott s minden darab után utána mondta becsértékét. Kissé hangosabban beszélt, mint kellett volna, mert a leány mindent meghallott s röstelte, hogy olyan olcsó bútort fog kapni. Aztán, hogy végeztek, elköszöntek. A lépcsőn mosolyogva fordult a becsüs a végrehajtóhoz : — Szegény jámbor öregek. Csak látta volna végrehajtó úr, milyen izgatott volt a vőlegény, mikor meglátott. Megismert, hisz csak tegnap voltunk nála is . . . dalmi viszonyokban, a nép nyomorában, küzdelmes gazdasági helyzetében van, amelyek nemcsak megfosztják a családban a nevelői tisztet főként betöltő anyákat attól, hogy gyermekeik nevelését gyakorolhassák, hanem reá kényszerítik a szülőket arra is. hogy 11—12 éves gyerekeiket, leánykáikat, akik még a legnagyobb mértékben rá volnának szorúlva nevelésre, kenyérkei eső szolgálatokra adják ki házuktól. Vájjon ezeknek a kevés nevelést kapott apró emberkéknek megerősödhetett, kifejlődhetett-e már erkölcsi érzékük annyira, hogy az oly sok rossz példát mutató életben szilárd erkölcsi alapon megállhatnának ? Bizony, alig hihető. Pedig a jövő szempontjából rendkívül fontos az, hogy az ifjúság az erkölcsösség páncéljával felvértezve lépjen ki az életbe, mert hisz az ő kezeikbe van letéve népünk, nemzetünk sorsa, hazánk jövendő boldogúlása és felvirágzása. Azt mondják, „akié az ifjúság, azé a jövő"*'— ezt én így variálom: „amilyen az ifjúságunk, olyan lesz a jövőnk". Degenerált nemzedék nagy tettekre, alkotásokra sohasem képes. A közoktatásügyi miniszteri rendeletben panaszlott erkölcsi mételyt tehát minél előbb ki kell irtani — még pedig gyökerében — a gyermekek közül. Lépjen egyszer már törvényhozásunk az oly régen ígért szociális alkotások terére, ne sűlyessze folyton lejebb-lejebb, hanem emelje a népjólétet, tegye elviselhetőbbé a szegény népre a megélhetési viszonyokat, hogy hadd maradjanak a szegény anyák a család körében, s élhessenek legszentebb hivatásuknak, gyermekeik nevelésének. A gondos anyaszem, a gyermekei fölött őrködő anyai szeretet, ez volna a leghatásosabb, legbiztosabb megakadályozója a gyermekek erkölcstelenségének, nagyfokú züllésének. Adja hát vissza a társadalom az anyát a családnak, amelyet jogtalanúl szakított el onnét. S addig, mig e téren a törvényhozás kötelességét teljesítené — reméljük, hogy mielőbb teljesíteni fogja —, az állam közbenjöttével minden városban, minden faluban létesíteni kellene napközi otthonokat a szegény nép rendszeres felügyelet nélkül hagyott gyermekei számára, ahol arra hivatott nevelők helyettesítenék a szülőket s végeznék a nevelés dolgát. Nemcsak a szorosabb értelemben vett erkölcstelenségektől óvatnának így meg a gyermekek, hanem az állandó felügyelet folytán jóval kevesbednének — különösen faluhelyen — azok az évenként óriási nemzet-vagyont felemésztő tüzesetek is, amelyeknek — a tüzrendőri vizsgálatok stereotip konstatálása szerint — előidézői a „gondatlanúl magukra hagyott gyermekek játéka". így gondolom én a gyermekek erkölcsi züllését megakadályozandónak, s azt hiszem, nézetemet osztják mindazok, akik nem felszínesen, hanem a dolog mélyére tekintve tárgyalják e fontos kérdést. Mert ha törvényhozásunk tervszerű szociális politikával minél jobban emeli a nép jólétét, annál biztosabb alapokon fog nyugodni a családok, s velük a gyermekek erkölcsi érzülete. Nánik Pál. A VÁROSHÁZÁRÓL. § Városok állandó központi irodája. A városok kongresszusának hátározatából a héten létesült Budapesten a „városok állandó központi irodája". E központi iroda intézi a mindenkori kongresszusok ügy- és pénzkezeléseit, adja ki a kongresszusok jegyzőkönyveit, gyűjti a városok igazgatására vonatkozó adatokat s bármely közigazgatási, pénzügyi vagy kulturális ügyben felvilágosítást és tájékozást nyújt. Fontos működési- tere a központi irodának az egyes városok felsőbb hatóság elé kerülő ügyeiben leendő eljárás, ami által sok költséges felutazás elkerülhető lesz. A központi iroda értesítést küld arra nézve, hogy egy-egy ügy a felsőbb hatóság előtt milyen stádiumban van, mik az elintézés esetleges akadályai s szorgalmazza a döntést. A központi iroda élén Várhidy Lajos, ügyvezető titkár áll, az iroda helyisége a központi városházán van.