Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-01-30 / 5. szám

A vőlegény huszártiszti uniformisban első­nek érkezett meg, utána jött a menyasszony, édesanyja, özv. gróf Andrássy Tivadarné oldalán. A násznép, mintegy 200 arisztokrata úr és úrhölgy, gróf Andrássy Sándor násznagv vezeté­sével vonúlt az oltárhoz. Pápáról az esküvőn csupán Jákói Géza urad. igazgató és Kriszt Jenő esperes-plebános voltak jelen. Az oltár előtti emelvényen két oldalról több soros székeken foglalt helyet a násznép. Menyasszony és vőlegény orgonahangok, harang­zúgás közt térdelt le az oltár előtt. Kezdetét vette a szertartás, amelyet Néger Ágoston apát­kanonok végzett fényes papi segédlettel. A székesegyház gyönyörű ének- és zenekara kisérte úgyszólván végig az esküvői szertartást, amely­nek befejeztével az apátkanonok szép beszédet intézett a fiatal párhoz. Az esküvő után a násznép, elől a fiatal párral, kivonult a templomból s a Park-Klubba hajtatott, ahol egy órakor a násznép ebédre gyülekezett Össze. Az első felköszöntőt gróf Andrássy Sán­dor mondotta a fiatal párra és utána még több pohárköszöntő hangzott el. Lakoma után az ifjú pár Budapestről délután bárom órakor induló különvonaton indult Pápára. Előkészületek és kivilágítás Pápán. A fiatal főúri pár bevonulása iránt az egész városban élénk érdeklődés nyilatkozott meg. Sőt az érdeklődés kiterjedt a vidékre is, honnan nemcsak az uradalom összes alkalma­zottai, de egyszerű falusi lakosság is nagy szám­ban özönlött be a látványosságnak Ígérkező fogadtatás megtekintésére. A nap folyamán a díszítések nyújtottak látnivalót. A Főtér házai zászlódiszt öltöttek. Több üzlettulajdonos csinosan ékesítette kira­katát, melyek némelyikében a grófi pár arc­képe volt látható. Igen effektusos volt a kas­tély bejárata előtt felállított, fenyőlombbal, zász­lókkal ékes diadalkapu, homlokzatán egy pajzsban az Esterházyak és Andrássyak címerével. A szép diadalkaput Fa Mihály tervezte, a cimert Regner Pál festette. Sok nézője akadt a délután folyamán az ökörsütés processzusának és biztató képpel mosolyogtak a kíváncsiakra a várfal oldalán terpeszkedő nagy akós hordók. A Győri-út és Esterházy-út szintén lobogódiszt öltött, az ura­dalmi épületeken felváltva lengtek a piros-fehér­zöld nemzeti zászlók és a sárga-kék Esterházy lobogók. Estefelé valóságos népvándorlás indult m eg a Főtérre s kifelé a vasúti állomás irányá­ban. 1/ 26 óra tájban kezdetét vette a kivilágítás s egy félóra multán káprázatos fényben tün­dökölt Pápa város Főtere. A kivilágított épü­letek közül persze az uradalmi épületek tűntek ki leginkább, de alig volt a bevonulási útvonal ahhoz sem, hogy kik követték el a gyilkosságot. Két 8égteleriül a tamásdiak, kiknek utjokban állott ez az erŐB, elszánt ember, ki gaztettüket, a gát átmetszését egymaga akarta megakadá­lyozni. A vészbizottság tagjai hüledezve állották körül a holttestet, melyet több helyen borított aludt vér. A szép arc most is komor es fe­nyegető volt, mintha még nem végezte volna be számadását ezen a földön. Borzalom futott át mindenkinek a lelkén. A tragédia a torkokat fojtogattta. Alig tudtak egy-egy szó urává lenni. — Borzasztó 1 Rettenetes ! Az egyik kubikus előadta, hogy milyen körülmények között találta meg a holttestet. Félórával az előtt több lövést hallott, de mint­hogy a lövéseket nem követte se jajszó, se kiáltás, nyugodtan dolgoztak tovább a nyúlgá­takon. Már pirkadni kezdett, mikor a keleti szél a osolnakot a gát felé terelte. Eleinte azt hitték, hogy gazdátlan csónak, csak aztán látták benne a vérrel borított holttestet. Két óra hosszáig ült a vészbizottság riad­tan, színéből kikelve. Azok az emberek, akik még tegnap este lelketlen gazembernek mon­dották, nagy kavarodást éreztek a lelkükben. Tisztán, világosan bontakozott ki előttük az igazság . . . Az igazság az volt, hogy a vészbi­eottság nagy mulasztását ez az ember akarta helyre hozni. Es ez a becsületes, emberséges, nemes ée 1 átor cselekedete az életébe került. mentén egy i*\ z, rxtely vidám mécse­ket ne állított ?oina a ^vonuló boldog főúri mátkapár tiszteletű* ^ r^téren különösen szép volt a nagy uradalrm é,Jtflet kivilágítása, mely­nek ormáról az A-E T/tfcus monogramm villany­fénye szórta szét sugarait. Az öregtemplom tornyának a kastély felé néző részén két hatal­mas, villamos körtékből összeállított kereszt volt látható. Szépen volt világítva a Fenyvessy-villa is, melynek tornyából a villa jelenlegi tulajdo­nosa. Mihályi Géza urad. nagybérlő villamos reflektorral világította meg a bevonuló grófi pár hintaját. Mindeneknél szebb volt azonban maga a kastély. Az ezer meg ezer apró láng, mely sok száz ablakban tündöklött, ragyogott, valóságos tündérpalotává varázsolta, homlokzatán vakitó fényben tündöklött a villamos lángokból össze­állított felirat: Isten hozott. De nemcsak a kastély, az előudvar épületei, fái, bokrai is ki voltak világítva. Egy hatalmas fenyőfa tele volt rakva különböző színű villamos körtékkel. Szép volt, megkapó a kivilágítás, melyet költőivé a mi szemünkben az a gyöngédség és gond tett, mely benne megnyilatkozott, mellyel a kastély ifjú ura fogadta a kastély bájos, ifjú, új úr­nőjét . . . A grófi pár megérkezése. Este V 47-kor hajtattak ki az állomásra a városi tanács tagjai. Kocsijaikkal alig tudtak áthatolni azon a sűrű néptömegen, mely ad­digra az állomás előtti teret ellepte. 1/ 27 órakor érkezett meg a különvonat, melyben Esterházy Pál grófon és nején kivül a főúri násznép több tagja is érkezett, A vonatból küépő grófi párt Mészáros Károly polgármester meleg szavakban ekép üdvözölte: Pápa városának tanácsa üdvözli a méltó­ságos gróf urat, mint Pápa városának legelső polgárát azon alkalomból, hogy haza hozta szülővárosába bájos és szépséges nejét Andrássy Ilonka grófnőt. Köztudomásu tény az, hogy mi pápaiak, hogyományos szokás szerint mindenkor és min­denben együtt éreztünk a nemes főúri grófi családdal és nemcsak szerettük, tiszteltük a grófi családot, de büszkék is voltunk reá, mert a grófi család itt miközöttünk Pápán érezte magát legjobban. Ép azért osztoztunk minden időben a grófi család örömében, de osztoztunk annak bána­tában is. A nemes főúri grófi család örömében osztozunk ma is, mikor eljöttünk ide, hogy a város közönségének nevében üdvözöljük méltó­ságtokat és a mai napon végbe ment nászból kifolyólag igaz és őszinte örömünket és tisztelet­teljes ragaszkodásunknak adjunk méltó kifejezést. Pápa városának közönsége nevében üdvö­zöljük tehát méltóságtokat egy szép, remény­teljes, verőfényes jövő elején, üdvözöljük meleg Mindenki szeretett volna valami lelkes magasz­talást hallatni, de attól félt, hogy a többiek letorkolják. Mert ebben a társaságban senki sem szerette Bojér Dávidot. Maga a hallgatás is fájdalmat okozott az uraknak. Lealacsonyította Őket saját maguk előtt. Végre a hosszú kínos csöndet Makay Ábrahám az öreg főjegyző törte meg. — Nem akarom mondani, hogy ilyen" olyan ember volt, hiszen mindnyájan tudjuk? hogy milyen volt, de ezt az egyet, mig élek, el nem felejtem ... Az öcscse, hiszen tudják, huszártiszt volt, elcsábította egyik tiszttársának a feleségét ... ez a tiszt főbe lőtte magát a felesége hűtlensége miatt s az asszony három gyerekkel maradt. A boldogult, aki itt fekszik előttünk véresen, holtan, helyrehozta az öccse bűnét. Adoptálta a három gyermeket ... Az asszonnyal nem is beszélt soha. Minden vagyo­nát annak a három vadidegen gyereknek kö­tötte le. Én irtam a testamentumot. Én tudom, hogy Bojér Dávidnál nemesebb aziv nem dobo­gott ezen a földön . . . — Igaz, igaz, — bólintottak a többiek. A fiatal jegyző ezt súgta az egyik Írnoknak ; — Ha az öreg ezt tegnap este mondta volna, kidobták volna innen. Ebrudon dobták volna ki . . . rokonszenv és még melegebb tisztelettel és azon hő óhajtással, hogy a jó Isten tartsa meg méltó­ságtokat erőben, egészségben, boldogságban a nemes főúri grófi család és városunk javára igen sokáig. Esterházy Pál gróf meghatva köszönte meg az üdvözletet, kijelentvén, hogy a gyönyörű fogadtatás emlékét egész életében meg fogja szivében őrizni. Szavainak lelkes éljenzés volt a visszhangja. Az üdvözlés után a polgármester bemutatta a grófi párnak a városi tanács tag­jait. Fáklyák sorfala között mentek ki most a pályaudvar előtti térre, hol kocsira szállásuk alkalmával zajos ovációban volt részük. Ez ováció megismétlődött a Főtéren, hol kocsijuk a hullámzó, tolongó néptömeg között csak lé­pést haladva tudott eljutni a diadalkapuig. Itt vártak reájuk a róm. kath. hitközség tagjai, élükön a pompás diszmagyarba öltözött Sült József kir. tanácsossal, ki a hitközség nevében fogadta őket. Tömör, formás beszédben foglalta össze a viszonyt^ mely a múltban, a hűbérura­ság idején s a modern változott viszonyok kö­zött a hitközséget kegyurával összeköti, meleg köszöntéssel üdvözölte őt élete legszebb napján. A gróf szives köszönő szavai után a kül­döttség tagjaitól kisérve ért a grófi pár a kastély udvarára. A lépcsőház előtt egybe voltak gyüle­kezve itt a grófi uradalom egész tisztikara, melynek élén Jákói Géza uradalmi igazgató üdvözölte őket, lendületes szép beszédben adván kifejezést ama hő kívánságának, hogy az ősi kastély bizalmas otthonában mindenkor jól érez­zék magukat. Most az uradalmi tisztviselők hölgy családtagjai nevében Galamb Laura üdvözölte kedves szavakban a grófnőt, átnyújtván neki egyszersmind egy remek virágcsokrot. A fiatál grófnőt igen meghatotta a gyöngéd figyelem. Bájos szeretetreméltósággal köszönte meg az üdvözlést s virágadományt s hálája jeléül a vele hozott csokor virágait szálanként szétosztotta a megjelentek között. Mondanunk sem kell, hogy a kedves közvetlenség, mely e cselekede­tében megnyilatkozott s mit lényének vonzó volta, üdén mosolygó arcának mosolya emelt, mennyire elragadta a fogadására összesereg­letteket. Szerenád. Ezzel bevégződött a fogadtatás aktusa. Maga az ünnepség azonban még nem. Künn a népnek már osztogatni kezdték a bort, meg az ökörhúst s különösen az előbbinek meg volt a kedvderitő hatása. Egész éjszakán át hangos volt tőle a város. Este 8 órakor a Kath. Kör dalárdája adott 'szerenádot a fiatal főúri pár tiszteletére. Szent­gyorgyi Sándor karnagy vezetése alatt Szent­györgyinek Molnár Kálmán versére szerzett melodikus szép szerenádját adták elő precíz összhangban. Fél 9 óra tájban pedig a főiskolai énekkar hatalmas kórusa vonult fel Gáty Zoltán vezetése alatt és több alkalmi darabot, majd pedig magyar dalokat énekeltek ismert magas művészi értékű előadásukban. A magyar dalo­kat a grófi pár kívánságára meg is kellett ismé­telniük. A ragyogó kivilágításnak ekkor már vége volt, helyette a grófi kertben tűzijáték vette kezdetét. Rakéták szálltak a magasba s szórták szines csillagaikat. Mikor az utolsó röppentyű szétpattant, Pápának látványos szép ünnepsége véget ért. A YÍROSHÁZÁRÓL. § Az építési szabályzat körül. Múlt szá­munkban részletesen megemlékeztünk arról a vitáról, mi az építési szabályzat 36. és 51. § ai körül az utolsó városi közgyűlésen lefolyt, Re­ferádánk elején kifejezést adtunk az ügyre vo­natkozó véleményünknek, állván azon az alapon, hogy a közgyűlés alkalmával abszolúte nem bizonyosodott be, hogy a rendőrkapitány az inkriminált §-ok miatt bárkit is zaklatott volna. Ez ügyre vonatkozólag „Egy városi képviselő" vehemens hangú cikket küldött be hozzánk, melynek lapunk hangnemével össze nem férő részeit elhagyván, a dolog lényegére vonatkozó passzusait a beküldő felelősségének megállapítása mellett itt közöljük : „Szokoly rendőrkapitány azt állította a nevezetes közgyűlésen, hogy ő a vita tárgyát képező 36. és 51. §§-ok ügyéből kifolyólag senkit

Next

/
Thumbnails
Contents