Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-10-16 / 42. szám

vezető eszközei az úgynevezett informáló könyvek is. Ezek hiányosak, megbízhatatlanok, mert mire a könyv a nyomdából kikerül, az adatok nagyrésze mar elévült és oly cégekről is közöl­tetnek benne adatok, melyek rég megszűntek. Megbízhatatlan a kereskedő hitelképességének számjegyekkel való kvalifikálása is. Például egy nagykereskedő cégnek egyese van (minden összegre jó), a másik hasonló nagy és minden kötelezettségét pontosan teljesítő cég már csak kettes számmal van klaszifikálva. Joggal kérdez­heti a két cég minden ismerőse, hogy miért e megkülönböztetés. Egy kiskereskedő, kinek hitelképességét a Führer vagy a Molnár és Bauer információ iroda 500 koronában állapítja meg, miért ne élvezhetne 800 korona hitelt is, holott évek hosszú során át egyetlen számítóját sem káro­sította meg. Hasonló elbírálás alá esnek az úgynevezett információs listák, aminőket egyes kereskedelmi szaklapok adnak ki. Ezek a többek között azokat a cégeket is közzé teszik, melyek külföldi cégek által árudifferenciák miatt önhibájuk nélkül, kisebb összegekre pereltetnek. A tudakozó iro­dák és rezerzőrök azután a saját céljaikra használják fel ezeket az adatokat és ha érdekeik kívánják, meghurcolják az ártatlan kereskedőt. A VÁROSHÁZÁRÓL. § Városi közgyűlés. Pápa r. t. város képviselőtestülete 1909. évi október hó 18 án d. u. 3 órakor a városháza nagytermében köz­gyűlést tart, a következő tárgysorozattal: I. A városi tanács javasolja, hogy állami ovoda céljára Horváth István pápai lakosnak a Csatorna-utcá­ban fekvÖ háza 6400 koronáért, vagy Pomher Mihálynak a Vásár-utcában fekvő háza 9600 koronáért örökárban vétessék meg. II. A legtöbb állami adót fizető városi képviselők 1910-ik évi névjegyzékének kiigazítására kiküldött bizottság beterjeszti jelentését. III. Városi tanács beter­jeszti az ipar- és kereskedelmi iskola tervrajzát és költségvetését. IV. A városház átalakítására vonatkozó javaslat. V. Özv. Matkovich Pálné kérelme a Matkovich-féle épületek egy részének bérbevétele iránt. VI. Koller János kérelme a Matkovich-féle házban két szobából álló lakás ­nak bérbevétele tárgyában. VII. Fogadók, vendég­lők, kávéházak és kávémérésekről szóló szabály­rendelet tervezet. VIII. Városi tanács javaslata a Sör-utcai bérház egyik lakásának Haneli Oszkár részére leendő bérbeadása iránt. IX. Illetőségű ügyek. § A város iskolaügyi bizottsága f. hó 15-én Kis Ernő elnöklésével ülést tartott, melyen Papp Sándor kir. tanfelügyelő is jelen volt. Mindenek előtt a városi ovoda költségvetését fogadták el, majd áttérve az-ipariskolai ügyekre, a szakrajz tanítápára Egresits János róm. kath. népiskolai tanítót választották meg. Dr. Löwy László szóba hozta az ipariskola építésének ügyét, kérdést intézvén a kir. tanfelügyelőhöz, nem lehetne-e a 40.000 K-val tervezett építkezéshez államsegélyt kieszközölni. Papp Sándor tan­felügyelő azt a felvilágosítást adta, hogy segélyre a város igenis számíthat, Veszprém város is a közelmúltban kapott hasonló címen s részéről teljes készséggel hajlandó a város ily irányú kérelmét a kultuszminisztériumban támogatni. Ezt a kijelentést bizottság örömmel és köszö nettel vette tudomásul. § Cigányok. Kitelepített, betelepített, el­telepített, letelepített cigányainkról szól ismét' az ének. Jelenleg tudvalevőleg a földmives-iskola tájékán tanyáznak. Hogy ennél kellemesebb szom­szédság is képzelhető, azt mondanunk sem kell. A minisztérium rá is irt a városra, hogy onnan okvetlenül kotródjanak a cigányok. Ámde hová, hová ? Mikor már nincs sem városban, sem városon kivül, sem keleti, sem nyugati, sem északi, sem déli határban, sem égen, sem földön hely, mely Őket befogadná § Felhívás a gazdaközönséghsz. A város­gazda jelentése szerint az alsóvárosi temetőből a gyepmester házig húzódó vizlevezető-árkot a partbirtokosok több helyen gyomokkal annyira eltömték, hogy ez által a viz szabad lefolyása megakadályoztatik és nagyobb esőzések alkal­mával az árok kiöntése a terményekben tetemes kárt okoz. Minthogy az 1885, évi XXIII. t. c. 40. §-a szerint a vízlevezető-árkok medreinek tisztántartása a partbirtokosok kötelessége, ennél­fogva vizrendőri kihágást követ el az, aki köte­lességének meg nem felel. Felhívom tehát a partbirtokosokat büntetés terhe mellett, hogy az árkot még az ősz folyamán, októberhó 15-től október hó végéig tisztogassák ki, a v. gazdát pedig utasítom, hogy a fenti idő lejártával az árkot vizsgálja meg s a mulasztó parttaladono sokat hozzám jelentse fel. Pápa, 1909. évi okt. hó 5-én, Mészáros Károly, polgármester. A színházi hét. A lefolyt héten még határozottabban elő­térbe lépett az a szokatlan, de éppen nem sajnálatos jelenség, hogy a drámai személyzet óriási fölénybe került az operett-személyzet fölé. Míg az operettek csak zónában tudtak félig telt házakat vonzani, addig Rostand „Sasfiók"-ja egymaga három izben zsúfolt ház előtt került szinre. Bizonysága ez drámai erőink jelességé­nek, de bizonysága- annak is, hogy közönsé­günk a komoly drámai Múzsát értéke szerint méltányolni tudja. A „Sasfiók 1 1, Rostand híres darabja, amely Ábrányi Emil kongeniális fordításában már régen Guyon megállítja három zászlóaljból s egy osztály lovasságból álló kis táborát, beütteti egy pálinkáehordó fenekét s ebből a szakaszok kulacsait megtölteti. Mindenki tetszése szerint ivott. Ezután rendezi a támadást. A mi zászló­aljunkat a jobb szárnyra, középre a 33-ik s balra a besztercei zászlóaljat, melyből két század csatárláncban megy előre. Egy huszártrombitást leszállít lováról s vadász-marsot fujat vele. Ezen jelszóval „dupla lénung előre, hátul kartács" megindítja seregét a háromszorta nagyobb ellen­ség felé. A besztercei zászlóaljba, mivel vonako dott előre menni, bele kartácsoltat. S így ez is kényszerült vitézül harcolni. Szuronyt szegezve sok helyen négykézláb másztuk meg a meredek helyet. Az ellenséget minden állásából kivertük, ágyúit elfoglaltuk s egész sötét éjjelig űztük Eperjes felé. De ekkor már a gyalogság igen kifáradt s nem volt képes tovább menni. Guyon azonban csekély lovasságával egész Eperjesig űzte őket, ahova mi másnap, 6 án reggel érkez­tünk meg. A sereg 14 napig dupla lénungot kapott s a 33-ik zászlóalj, mint amely legvitézebbül viselkedett, zászlóaljára egy gyönyörű szalagot, melyre arany betűkkel e szavak voltak hímezve : Branyiszkói diadal febr. 5-én 1849. Zászlóaljunk ezen terhes szolgálat után, mihelyt megérkeztünk, ismét előőrsre ment a kálvária-hegyre. Másnap váltottak fel bennünket és szállásoltak be a városba. Ekkorra már egy hete elmúlt, hogy szobában nem voltunk s még annyi pihenés sem jutott, hogy legalább a bakancsunk szíját megtágíthattuk volna. Eperjesről 8 án indultunk Habsánba, Buda­mérbe, Kassára. Itt néhány nap pihentünk s innét Szepsi, Szilos, Jászó, Semse, Szepsi, ismét Szilos, Szendrő, Edelény, Szentpéter, Miskolc, Nyék, Látháza, Mezőkövesd, Maklár voltak állo­másaink, mely idő alatt semmi különös nem tör­tént velünk. (Folyt, köv.) közel férkőzött a költészet minden igaz barát­jának szivéhez, világkörüli útján egy szerény stációra, közénk érkezett. A színdarab, mely­nek előnyeit : a jellem alkotásának erejét, gyö­nyörű gondolatait, szárnyaló nyelvét, egy-két együttes költői és színi hatásra megkonstruált jelenetét épp annyit méltányolták, amennyit felhánytorgatták, hogy belőle az igazi drámai mag hiányzik s nem egyéb, mint egy beteg testbe szorult nemes léleknek kínos vergődése, egy nemes léleké, melynek egy nagy név adna szárnyat, ha adhatna erőt, — ez az erényeiben és hibáiban egyaránt hatalmas alkotás, Pápán sem tévesztette el hatását. Pedig sok minden tényező összejátszott, hogy a hatást csökkentse. A ki­állítás nem Rostandhoz, de szerényebb igényű honi költőhöz sem volt méltó,- a szereplők jelentékeny része nem értette át, hogy itt magasabb cél szolgálatába kell állaniok s min­den tudásukat latba kell vetni, a rendezés abszo­lút hiánya sohase volt érezhetőbb, mint ezen este és ha a „Sasfiók" mégis mély és igaz si­kert tudott aratni, az egyedül a cimszepet sze­mélyesítő Verő Jankának volt köszönhető. Verő Janka szombati alakítása, melyben vasárnap és szerdán is zsúfolt ház gyönyör­ködött, hónapokra terjedő nagy és fáradtságos tanulmánynak az eredménye. Minden ambícióját belefektette ebbe a szerepbe, melynek minden egyes sorát az utolsó a névelőig hibátlanúl megtanulta és mondta, úgy, hogy a sugó néha 7—10 verssorral elmaradt mögötte. Már ez maga olyan érdem, amely előtt kalapot kell emelnünk, tudva főkép azt, hogy A sasfiókot jó formán a sasfiók játssza végig s vagy 80 nyomtatott verses oldalt legalább kitesz a szerep. Ám ez a csodás memória-próba magában még nem biztosította volna számára a sikert. De alakítása magában véve is becses művészi munka volt. Egyenletesen átgondolt s ha az asszonyi erőt szinte felülmúló fizikumot kívánó szerepnek nem is minden egyes részében, de általában mégis egyenletesen keresztül is viU alakítás, mely nem volt hijján a megható, meggyőző és elragadó mozzanatoknak. így, hogy a sok közül csak egyet-kettőt emeljünk ki, mikor a történettanár a XIX. század első évtizedének történetét Napoleon nélkül szeretné megcsinálni, ahogyan kitör belőle a tudás, mit éjszakákon át rejtve gyűjtögetett s fokozódó hévvel önfeledten számolja el apjának hadi tényeit, majd mindenek felett az jelenet, mikor az öreg Ferenc császárnak hízelkedik, majd utóbb vele és Metternichhel szembe száll s előbb kedvességével bájol el, utóbb nemes páthoszával ragad el, végül, hogy még csak egyet említsünk az öntudatos, művészi realiz­mussal megjátszott haldoklási jelenet, olyan "részei voltak ennek a teljes elismerést érdemlő alakításnak, melyekre Verő méltán büszke lehet. Kevés drámai színésznő ért el olyan igazi őszinte szép sikert, mint ő elért ez este egyedül a tudás, tehetség és szorgalom nemes fegyvereivel. A közönség minden este, minden egyes felvonás után tomboló lelkesedéssel hívta Verőt a lámpák elé s a művésznő szemmel­láthatólag meghatva köszönte meg a meleg ovációt. Verő mellett nagy gyönyörűségünk tellett Déri Béla játékában is. Flambeaut adta, Napo­leon öreg testőrét a nyerseség, szeretetremél­tóság, a vak katonai odaadás gyönyörű vegyü­lékét mutatván be. Emberileg igaz és művészi­leg helytálló volt minden szava és minden moz­dulata, örömére azoknak, akik benne mindenkor a Szalkay-társulat legértékesebb férfi-tagját lát­ták. Nem hagyhatjuk dicsérő szó nélkül Töm­bömé alakítását sem, ki a léha, csak piperéjé­nek és mulatságainak élő Mária Lujzát sok élethűséggel személyesítette meg. Elfogadható jó volt Bátori Ferenc császárja, a szabó arány­lag kis szerepében pedig Marossy mutatta meg, hogy intelligens színész, aki tud szerepelni is, játszani is. Kovács Meternichjére, melyet sí­Uj virágcsarnok Pápán ahol mindennemű virágkötészeti munkák, úgymint élö- és művirágkoszoruk, csokrok, díszítések: stb. a legmodernebb ízlés­nek megfelelően a legolcsóbban beszerezhetők és megrendelhetők. Sírkoszoruk mindenszentekre már a mai naptól fogva megrendelhetők. Levágott virágok és növények a legolcsóbb napi árban! Kertek átalakítását, vagy SÉM^jf A nagyérdemű közönség szives pártfogását kéri, teljes tisztelettel azok berendezését kiváló szakértelemmel, jutányos árban elfogadom és tervezem. HEYKÁL EDE oki. mükertész • — A^E R !S E ÍL y - ;» R IL Ív I Z Xlln^W^ H (volt csász. és kir. főhercegi udvari főkertész).

Next

/
Thumbnails
Contents