Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-10-09 / 41. szám

HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: r>R- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 18. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Gáborján. Nincs az a naturalista regényíró, aki képes volna az életet emberekkel és emberek brutalitásával együtt oly hiven megfesteni, mint amilyennek akárhányszor az a maga valóságában mutatkozik. A La terre és a La béte humaine leghajmeresztőbb, legutálatosabb jelenetei pásztoridillek ahhoz képest, amit pár nap előtt a bihari Gáborjáu község lelketlen állat-emberei véghezvittek. Toll nem képes leírni tettük iszonyatosságát, büntetés nincs a törvénytárban, mely bünüket kellőkép megtorolja. Hogy aki ölt, a fölött rögtön-itélő bíróságot tartanak, ilyent hallottunk már ; Amerikában — elég szégyen Amerikára is — ez napirenden van, de hogy olyan miatt, aki talán gyújtogatott, talán nem is gyújtogatott, csak rossz természetű, irigykedő volt, vagy más erkölcsi defektusban szenvedett, nemcsak magát, de feleségét, ártatlan leányát is elképzelheti en és kimondhatlan durvasággal kiirtsák, az soha le nem, mosható szégyenfoltja marad nemcsak Gáborjánnak, de az egész országnak. Azt feleli valaki, hogy a mob, a feldühödött tömeg mindenhol egyforma; Istent, papot, törvényt, emberiességet ép úgy nem ismer, ha tüzáradatként nyomul előre vészes útján, mint ahogy nem hajtottak a gáborjáni vadállatok sem sem papjukra, sem egy-két megrettent, felriadt gyermek pártfogó sikoltozására. Igen, ilyen a mob, ilyenné lehet tenni. Ha bujtogatják, ha lázítják, ha vezetik a pusztításra, pusztít, rombol kimélet nélkül, rettenetesen. De Gáborjánban nem voltak uszítók, a vad indulat magától tört ki, magától hatalmasodott el, egy pillanat — és kész volt az elhatározás, s a legmegdöbbentőbb, hogy a hosszú percek, mik a végrehajtáshoz kellettek, míg egy ártatlan nő a halál hallatlan borzalmaival futott, rohant füvön, bokron, vizén át, ezek a hosszú percek sem voltak képesek elhatározásukat megmásítani. Takarjuk el arcunkat kezünkkel és sírjunk a gyalázaton, mit a gáborjániak a magyar nemzetre hoztak. A felbujtó. Husz Ábrahámot nem is olyan régen halálra Ítélték, felkötötték, pedig maga nem gyilkolt, hanem másokat késztetett, szinte kényszerített gyilkosságra. Husz Ábrahám kivégeztatésében minden törvénytisztelő ember megnyugodott. Törvény mondja, és a törvény okosan mondja, hogy a felbujtó bűntárs, bűnös, akárhányszor, mint a Husz esetében is, bűnösebb, mint maga az, aki a bűnt elkövette. Ezt az elvet elégszer látjuk érvényesülni, s elégszer látjuk azt is, hogy semmibe se veszik. Még egyre tart a vizsgálat azok ellen a szerencsétlen lányok ellen, kik szégyenüket elleplezendő, a „dr. úr"-hoz fordultak, aki jó pénzért mindenre kapható volt, sőt ezt a mindent rendszeresen űzte. A vizsgálat során elfogtak egy csomó leányt, el még ártatlan hozzátartozóikat is, elfogtak egy csomó tudós asszonyt, el a „dr. ur"-at, mindenkit' elfogtak, csak egyről hallgat a krónika, arról, ki a szerencsétlen leányt a tettre biztatta s a kezébe -adott 1000 K-val az eszközt megadta számára,-liogy Budapestre utazhassék és gonosz emberekhez fordulhasson. Arról, ki egy ártatlan leányt romlásba döntött, ki bűnre sarkalta s így kétszeresen bűntárs, elsőrendű bűnös volt, nincs semmi hang, nincs semmi szó. És mig a 18 esztendős ifjú leány, aki soha rosszat nem tett volna, ha rosszra, nem csábítják, hivatásos gonosztevők, magzatpusztitókkal együtt börtönben sínylődik, addig az „úr" otthon ül nyugodtan, élvezi az élet örömeit s talán már új kalandot hajhász. Hát van igazság a földön? Szatmárnémeti példája. Szatmárnémetiben legközelebb egy nagyon üdvös intézmény: a városi cselédszerző intézet kezdi meg működését. Az új intézmény szabályrendeletét már a belügyminiszter jóvá is hagyta. Szatmárnémeti város úttörő ezen intézménnyel s mint az előjelekből látszik, a vállalkozást szép anyagi- és különösen fényes erkölcsi siker fogja koronázni. Magyarországnak úgyszólván alig van városa, ahol a ceelédmizeria állandó ne volna. A cselédkérdést mindenütt huszadrangú kérdésnek tekintik. A szatmárnémeti városi cselédszerzőintézet tiszta jövedelmének fele a város közpénztárát fogja illetni, a másik fele peclig — egy alapítvány létesítésére fog szolgálni, melynek kamatai a hosszabb ideig egy helyen szolgáló cselédek megjutalmazására fordíttatnak. Majd ivj önhibájukon kívül nyomorba jutott cselédek segélyezésére és a férhez menő tisztességes cseléd leányok kiházasítására fordítják. Ha pedig ezen alapon vagyona az üzleti tiszta nyereség felének hozzácsatolása után megfelelő Összegre felszaporodik, A „PAPAI HIRLAP^ TÁRCÁJA, Őszi emlék. Sürii vizfátyol leng a távol erdőben, Hideg eső hull csendesen . . . Valami régi, síró dal kesergőn Keresztül hangzik szivemen . . . Valami régi, régi dal az őszből, Melyet valaha rólad irtam, Abból a régi napfényes időből, • Mikor még a szivedet birtam .. . 5 ma pedig, igy, szegényen és kopottan Nem tudom én azt hinni már, Hogy én akkor is őszi felhő voltam És te akkor is napsugár . . . Ma nem tudom: miért volt akkor a tájék Olyan bús s a lelkem olyan árva, — Amikor a szivembe igazán még Csak most van az ősz belezárva . . . Krüzselyi Erzsike. Perlaky Géza 48-as honvéd naplójából. Közli: Borsos István. 1848 október havában Kossuth Lajos Győrön ment keresztül Jellasich vert hadának üldözése közben. Ez alkolommal édes atyám a dicső kormányzó elé vezetett, miután már régtül fogva megerősödött bennem az elhatározás, hogy én is fegyverrel küzdök hazám szabadságáért. Kossuth atyámat, mint régi ismerősét és távoli rokonát, s vele együtt engem belső szobájában Hzivesen fogadott s megígérte, hogy rólam gondoskodni fog. Egyúttal a nevemet is följegyezte tárcájába. Ennek következtében vártuk alkalmaztatásomat egész november közepéig. Mert atyám éppen nem tudott megbarátkozni azzal a lépéssel, hogy mint közember álljak be a sereg közé. De látván, hogy a kormányzó aggságoskodásai és teendői annyira összetornyosultak, hogy ily csekély pontra figyelmét aligha terjesztheti ki, más részről pedig hazánk mind veszélyesebb állapota mindenkinek, aki csak fegyvert képes fogni, csatára szállását követeli, végre beleegyezett kívánságomba, hogy mint közhonvéd is fegyvert foghatok. Mert atyám igaz magyar, aki előtt szent e név : „haza", s mindent kész önként és örömmel feláldozni a veszély napjain szeretett hazájáért. Engemet iá a korán belém csepegtetett honszeretet vezetett, a honszeretet, mely minden időben legszentebb védőangyala a hazának. November 20 án elhagytam a kedves szülői házat. Örömmel mentem ugyan, de midőn láttam körülöttem az elérzékenyülten zokogó szülőket és rokonokat, annyi fájdalom láttára én sem maradhattam érzéketlen. Majd az egyiket, majd a másikat ölelve velük éreztem, velük sírtam. Szegény, öreg szülőim azt gondolták, hogy utolszor látnak. Pedig az elválás okozta könnyeket csak a viszontlátátás reménye enyhítheti, melyet ők nem tápláltak. Pestre mentem atyám kíséretében a ott Nádosy Sándor ezredes ajánlatára a 13 dik zászlóaljhoz mint tizedes állottam be s 24-én a rokkantak kaszárnyájában örök hűnéget esküdtem hazámnak a háromszínű lobogó alatt. Ez alkalommal édes atyám egy emléklapra ezt irá és adá át nekem : Géza fiam, hazánk szólít védelmére. Menj! A nagy Hunyadi lelke bátorítson S halhatatlan Zrinyi dicsőn omlott vére Nemes elszántsággal harcolni buzdítson Mi, szülőid, buzgó imákkal kisérünk, Nemzetünkre s reád víg jövendőt kérünk. Másnap még együtt maradtunk s harmad nap atyám visszautazott. Én pedig berukkoltam I.egszolidabb cég-! Remek szabású férfi-ruhákat tenyleg csak Vágó Dezső első pápai férfi-divattermében lehet kapni jutányos áron, Pápa, Főtér 19. sz. Telefor? 18. sz.