Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.
1909-09-25 / 39. szám
rendőrséget, vágóhidat stb. tartsanak fenn, úgy véljük, lehet egy kis állami segítséggel ez irányban is intézkedni. -o. Hajnóezky Béla ünneplése. — 1909 szeptember 19. — A közügyek egy munkás, derék férfiának, a helybeli iparosság nagyérdemű elnökének tiszteletére fényes ünnepélyt rendezett vasárnap nemcsak az ipartestület, de mondhatni, Pápa város egész közönsége. Az ünnep bizonyságát adta annak, hogy nálunk megtudják becsülni a tisztes polgári munkát s a valódi érdemet. Délelőtt 11 órára — ekkorra volt kitűzve az ünnep kezdete — zsúfolásig telve volt az ipartestület szép tanácskozó terme. Nemcsak az iparosság, de az intelligencia is részt kért Hajnóezky Béla ünnepléséből, nem csoda, hogy a különben tágas terem szűknek bizonyult az ünnep vendégeinek befogadására. Az elnöki emelvényen az ünnep illusztris fővárosi és győri vendégei ültek. Az első padsorban az ünnepelt családja foglalt helyet. Miután az iparos-ifjúság dalárdája Rácz Dezső tanár vezetése alatt gyönyörű összhangban elénekelte a Himnuszt, dr. Hirsch Vilmos ipartestületi ügyész, a díszgyülés elnöke, a jegyzőkönyv hitelesítésére felkérvén Kluge Károly, Keresztes Gábor és Lóskay György tagokat, a következő hatásos, szép beszéddel adta elő a díszgyülés célját s üdvözölte a megjelenteket: Tisztelt Díszgyülés! Igen tisztelt Y e udégeink ! Nagyérdemű Ünneplő Gyülekezet ! A pápai ipartestület nemes érzületéből folyó erkölcsi kötelességének tartotta,, hogy elismeréssel hajtsa meg zászlaját népszerű elnökének Hajnóezky Béla urnák decennális hivatali működése előtt, amely idő és szolgálat e testület ügyeinek és céljainak volt. szentelve. Ebbeli kötelességünk lerovása céljából gyűltünk egybe, hogy jubilánsunk elnökségének, hasznos közéleti tevékenységének tizedik évfordúlója alkalmából nagyrabecsülésünket és szeretetünket tolmácsoljuk, érdemeit elismerjük és méltassuk és kifejezzük iránta hálánkat és üdvözletünket. Egy évtizedet töltött el ez a derék ember testületünk élén, ennek vezető szolgálatában. Közvetlen meggyőződésem alapján jelenthetem ki, hogy ebbeli pályafutása elég küzdel mes, sokszor izgalmas, de eredményekben és sikerekben gazdag volt, olyan, amely osztatlan becsülést és tiszteletet vivott ki számára nemcsak e testületben, nemcsak e városban, hanem amint erről az ipari kongresszusok fóliánsai tanúskodnak, országszerte. Mindige testületért küzdött, mindig ennek javáért fáradozott, az ő személye, az ő tevékenysége e testülettel annyira összeforrott, annyira egységes és solidáris vele, hogy joggal mondhatjuk, miszerint a Hajnóezky Béla személye és tevékenysége a pápai ipartestület fejlődésének, haladásának, előmenetelének, megszilárdulásának élő krónikája. Tisztelt Ünneplő Közönség ! Az elkeseredett életharc közepette találunk egy embert, aki egyedül a közügynek él, aki ebben az érdekhajhászó, anyagi szempontok által vezetett önző világban, amelyben a lelket és szellemet tagadó materiálizmus köde fojtogatja az emberiséget, — mindig csak a közügyekre, a saját énjének megtagadásával, saját érdekeinek semmibe vételével, — mindig csak másokra gondol. Találunk egy embert, akinek úgyszólván szenvedélye minden utógondolat nélkül, hogy iparos társait boldogokká, jobbakká, nemesebbekké tegye. Találunk egy embert, aki agyával, szivével, érvekkel és áldozatokkal egész életét arra szánta, hogy iparostársainak jólétét, emellett a vallásosságot és hazaszeretetet és különösen e testület kebelében, mely — valjuk meg —- régebben a félreértések és ellenkezések tanyája volt, — a békét, az egyetértést, a testvériséget, egymásnak kölcsönös megbecsülését hirdesse, előmozdítsa és terjessze. Ez az ember, akinek egyéniségét is a lovagiasság, szivjóság és méltányosság jellemzi, ez az ember: Hajnóezky Béla. Az ilyen ember büszke lehet múltjára, nemes önérzettel tekinthet vissza szolgálataira és valamint megérdemli, hogy ünnepeljük őt, azonképen megérdemli a nagy napot, hogy ő is ülhesse ünnepét az iparnak e templomában. Vezérünknek imént általánosságban vázolt erényei, az ünnepi beszédben közelebbről ismertetendő érdemei képezték forrását ipartestületünk ama elhatározásának, hogy elnökének arcképét megfestetve egy díszgyülés keretében ünnepélyesen leleplezi. Ezen határozat foganatosítása képezi ide jövetelünk okát és célját. Örömmel konstatálom, hogy ünnepélyünkön való részvételre jelentkeztek : Thék Endre udvari tanácsos úr őméltósága, az iparosok országos szövetségének képviseletében; Gelléri Mór kir. tanácsos úr a Ferenc József rend lovagja, az orsz. iparegye3Ület képviseletében; Hoitsy Pál rajongásig szeretett országos képviselőnk ; a győri kereskedelmi és iparkamara kiküldöttjekép ennek főtitkára Szendrőy Mór úr; a győri ipartestület képviseletében, ennek elnöke : Zechmeister Kálmán űr. A legnagyobb tisztelettel hajolok meg e nevek és munkájuk előtt, mert ipari és irodalmi téren fényt, elismerést és dicsőséget szereztek a magyar névnek. Megjelentek továbbá nagyságos Mészáros Károly a Ferenc József rend lovagja, városi polgármester úr, aki a város vezetésének nagy munkája és gondjai mellett törhetlen hűséggel és szeretettel ragaszkodott mind ez ideig iparhatósági biztosi állásához és akinek, mint a város fejének szives megjelenésében a város közönségének rokonszenves részvételét van szerencsém felismerni. Megjelenésükkel megtiszteltek továbbá a Pápai Polgár Körnek, a Katholikus Körnek, a Pápai Lloyd Társulatnak, az O. M. K. ének, a Pápai Önsegélyző Egyesületnek, a Pápai Iparos Ifjúság Oaképzőköré ek, a Pápai Izr. Iparosok Gyámolító Egyletének küldöttségei, valamint helyi kulturi életünk és szellemi haladásunk számot tevő tényezői : Pápa város lelkes hirlap sajtója. Igen köszönöm, hogy közéletünk e szerény megnyilvánulását az ünnepély eszméjének felvetése óta állandó figyelmükre méltatni szíveskedtek. Midőn szivem és lelkem teljes melegével és lelkesedésével üdvözlöm és köszöntöm igen tisztelt vendégeinket és a testületnek itt megjelent minden egyes tagját, a díszgyülést ezennel megnyitottnak nyilvánítom. Indítványára id. Horváth József, Trauner Lipót, Tamás József és Czifra József ipartestületi tagokból álló küldöttség ment az ünnepeltért, akit a terembe érkeztekor meg-megújúló zajos éljenzéssel fogadtak s dr, Hirsch Vilmos a következő szavakkal üdvözölte: Igen tisztelt Elnök Ür! Kedves Barátom ! Nem azért jöttünk ide, hogy jubiláljunk téged, mert tudjuk, hogy szerénységed idegenkedik minden feltűnéstől és hogy elvi ellensége vagy minden külsőségnek, amely rendszerint a hiúságnak tömjénez. Tehát nem jubilálni, hanem csak megtisztelni óhajtottunk téged és benned azt a puritán jellemű férfiút, aki a pápai ipartestület konszolidálása és felvirágoztatása körül kitűzött célodnak immár egy évtized óta pontosan és lelkiismeretesen, lelkesedéssel és ügyszeretettel, teljes odaadással és meggyőződéssel és mindenek felett önzetlenül tudtál szolgálni. Megtisztelni óhajtottuk benned azt a színmagyar becsületességü iparos polgártársunkat, akinek egész hiúsága a munkában, a közhasznú munkában áll és ezért semmiféle elismerésre igényt nem formált. Megtisztelni óhajtottunk téged, mint feltétlen bizalmunk letéteményesét, akinek szive minden dobbanása, agya minden gondolata és karjának minden mozdulása e testületé, e városé, a hazáé. Megtisztelni óhajtottuk a vezért, aki méltó a vezérségre, aki működéseddel sziveddel és előzékenységeddel diszt, becsületet és tekintélyt szereztél e testületnek és aki abbeli törekvésedet és ideális célodat, hogy a pápai ipartestületet erkölcsi ós anyagi tekintetben magas színvonalra emeld, fényesen megvalósítottad, fényesen elérted. is halálra ítélte őt, most pedig már készül a katonaság a kivégzéséhez. Tovább lapozva Petkó kapitány úr száz éves parancsoló könyvét, a következő napon Bzept. 21-én ez áll a paranosban : „Holnap reggel 7 órakor elkövetik az execuciót, a hozzá kirendelt strázsák, valamivel korábban és csinosan megjelenjenek, ma pedig a megmutatott kisérés módját maguk között próbálják meg. A holnap tartandó execucióhoz rendelt főtisztek és vitézek 6 órakor reggel a kapitány uraknak szállásaik előtt úgy készen tartsák magukat, hogy mihelyest parancsoltatik, a Martonfalvay kapitány úrnak szállása előtt arccal a tó felé összeállhassanak." Igy szólt a szept. 21.-i napiparancs, még egy éjszaka és azután Kis-Béren, mert akkor ott táborozott a sereg, reggel 7 órakor hat golyó oltja ki a boldogtalan Barcza Mihály életét. Igazán nem követett el halálos bünt, sajnálni lehet őt. Ilyen gondolatokkal lapoztuk tovább a katonai parancskönyvet és hát a szept. 22 iki napiparancsban már ezt olvassuk : „Igaz ugyan, hogy Csöglei Barcza Mihály nak, aki Martonfalvay compán iájánál káplár volt és elkövetett rendetlen tetteiért e folyó 1809 i esztendőnek augusztus 27-ik napján Téten a Kevert hadi törvényszéken halálra ítéltetett : 0 Cs. Kir. Hercegsége, Országos Nádorispánja, kegyesen megkegyelmezni méltóztatott; mindazonáltal mivel az halál félelmeit csakugyan kiáltotta, azért csaknem annyiban vétetődik büntetése magára nézve, mintha azt valósággal ki is állotta volna. Tanuljanak tehát a vitézek e szomorú példáról éa tudják meg mily szent légyen a törvénynek értelme, mily szoros annak végrehajtása. Tanulják meg mi légyen a Polgári bátorságot, s Hazai csendességet megzavarni. Öntsék be sziveikbe az eddig csak füleiken keresztül eresztett hazai, szintúgy mint hadi törvényeket, s tartsák meg hiven emlékezeteikben. De többnyire nem fontolja meg a gonosztevő a szomorú következéseket és nyomban követő büntetést. Előre kell tehát tiszta szívvel bírni, hogy rosszat ne cselekedjünk, mert alacsonylelküség az, hacsak a büntetés félelme tartóztat a vétkektől. Vezesse hát a vitézeket minden tetteikben a jó cselekedet szeretete és a tiszta erkölos, így soha ilyes gyászos történeteket nem fogDak tapasztalni. Igy leszen az egész seregnél engedelmesség, józan éltt, jő rend és a kötelességnek legfontosabb beteljesítése. A Hadirendtartás hozza magával, hogy mihelyest valamely delinquensnek megkegyelmeztetik, ugyanabból a statusból, melyben a delinquens volt, kettő köszönésre menjen. Azért tehát két káplár, egyik a Kraus compániából, másik a Pribék compániából el fognak menni ő Csász. Kir. Hercegségének kegyelmét megköszönni, mitevők legyenek és mikor menjenek, később meg fog mondatni." Igy fordult jobbra az utolsó órában Barcza Mihály csöglei nemesnek a sorsa; de bár akkor CSERMÁK GUSZTAY mű-ruhafestő, vegyi ruhatisztító, fehérnemiiek és függönyök gőzmosó-intézete Pápán, Fő-utca, Kis Tivadar úr könyvkereskedése mellett. Elfogadok uri és női ruhákat műfestésre minta után is, bármilyen szinben.
