Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-09-18 / 38. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség-: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Blériot Budapesten. Mikor még csak az ujdonságrovatban láttuk a hirt megjelenni, hogy a La-Manche csatorna diadalmas átrepiilője Budapesten is be fogja mutatni tudományát, valánk mi akkor abban a hitben, hogy a Vérmező fölött nem monoplán, de egy tiszteletreméltó kövér kacsa fog végig szárnyalni; amióta azonban a dolog a hirdetési rovatba került, amiért tudvalevőleg fizetség is jár, azóta kezdjük komolyan venni az ügyet. E szerint Blériot megjön közénk is, hogy elmondhassa: „Jöttem, láttak, győztem". Szomorú önbeismeréssel vagyunk kénytelenek bevallani, hogy ez könnyebb győzelem lesz, mint amit saját hazájában Latham és megannyi társa felett aratott. Annyira könnyű győzelem lesz, hogy szinte restelljük is. Mi, akik annyiszor dicsekszünk vele, néha — mint múltkor az orvoskongresszuson — joggal is, hogy lépést tartunk a nyugati kulturnemzetekkel, e téren — a levegő ide stova az emberi észnek meghódoló végtelen birodalmában — sehol sem vagyunk. Annak a rengeteg szellemi és anyagi áldozatnak, amit angolok, franciák, németek, olaszok, amerikaiak hoztak, mig a Blériot diadalmas repüléséig eljutottak, nálunk nyomára sem akadunk. Mintha apatikus mély álomban, félig dermedten aludtunk volna a földön, mig a többi nemzetek vakmerő fellendüléssel nekivágtak az égi útnak. És az okát ennek, vájjon hol keressük? szellemi vagy anyagi téren-e inkább? Ismerve a magyar észnek a technika terén is elért sikereit, inkább az utóbbi felé hajlunk. A Bleriotknak, Lathamóknak, Lefébreknek, Wrighteknek háta mögött állt a nagy töke, mely százezreket és milliókat elemésztő kísérleteikre készséggel, önként — dicsvágyból, vagy számításból-e, az egyre megy — de áldozott. S a mi tőkéseink, a mi nagyvagyonu embereink, mágnásaink ? . . . Ismét a régi dal a közömbösségről, a haladás iránti érzéketlenségről. Egy új Széchenyi talán megteremtené a magyar Bleriot-t is. Talán majd jó lesz a vérmezői felszállás nemcsak látványosságnak, de arra is, hogy új Széchenyiek teremjenek s a magyar géniusznak is alkalmat adjanak a szabad szárnyalásra. Városok központi hitelintézete, — A f. hó 8-án tartott kassai polgármesteri kongreszszus tárgyalásaiból. — A városoknak a kapitalisztikus termelés következtében beállott gyors fejlődése és a közszükségleteknek az általános életigények emelkedésével együttjáró rohamos növekedése olyan feladatok elé állították a magyar városokat, amelyeknek megoldása csak nagy tó'kebefektetésekkel, tehát hitelműveletek igénybevételével lehetséges. Ezzel szemben azt látjuk, hogy mig azeló'tt a városok kölcsöntigyei vei foglalkozó bankok szívesen és kedvező feltételű kölcsönök nyújtásával elégítették ki a városok hiteligényeit, addig ma, amikor a fejlődő kereskedelem és ipar rendkivüli mértékben veszik igénybe a nagy tőkét, a bár biztosabb, de kevésbbe jövedelmező községi kölcsönökkel szemben a nagy pénzintézetek tartózkodóbbakká lettek és közhasznú befektetések céljaira folyton újabb hitelre szoruló városok részére a piacon elég tőke nem áll rendelkezésre. A bankok politikájában a tartózkodás a városokkal szemben tehát épen akkor következett be, amikor a szociális és kultur szükségletek rohamosan megszaporodtak és számos olyan dolog vált elháríthatatlan életszükségletté, amilyenre azelőtt csak egy évtizeddel a városok vezetőségei még nem is gondoltak. Mivel a hitelmegszorítás ideje történetesen egybeesett a városok hiteligényeinek rohamos emelkedésével, a városok csak igen terhes feltételek mellett juthattak és juthatnak kölcsönökhöz. Ily körülmények között kétségtelen, hogy egy olyan intézetnek megalakítása, amely a városok hiteligényeit van hivatva kielégíteni, országos érdek és pedig annál inkább, mert ma, amikor a községi kölcsön nyújtásával foglalkozó nagy pénzintézetek kartellben állanak, a hitelre szoruló s amúgy is ezernyi gondtól gyötört városok a kartellben álló nagy pénzintézeteknek életre-halálra ki vannak szolgáltatva. Egy ilyen — létalapjainak Összes előfeltételeire nézve — kellően biztosított intézet nemcsak egyszerűen szaporítaná a községi kölcsönök nyújtásával foglalkozó bankok számát, de a kartell megtörésével a többieket is egészséges és reális versenyre kényszeríthetné. Egy ily intézet hézagpótló voltát mi A „PAPA

I HÍRLAP" TARCÁJA. A csöglei nemes ifjak. Az Eőri Szabó-család levéltárából közli: Kis Ernő. Kerek Bzáz esztendeje annak, hogy a franciák ellen fegyverbe szólított Veszprém megyei nemesek sorában hadba állottak Barcza Mihály és Biró Ferenc csöglei nemesek is, amaz a gyalogságnál volt káplár, az utóbbi meg közlegény a vármegyei nemesek lovasezredében. A junius 14.-Í győri szerencsétlen ütközet után főbenjáró bűnbe keveredett ez a két vitéz s magukkal rántottak oda a falu nemesei közül még 15 embert, akikkel együtt azután hibájukért szigorúan meglakoltak. Az történt nevezetesen, hogy ama két ifjú a nemesi táborból haza szökött Csöglére, még pedig mint az események mutatják, nem a szülőföld iránt érzett szeretettől indítva, hanem inkább, hogy boszut álljanak a falu birtokoB lakosain. Mert mig ők a falu becsületéért a felkelő seregbe beállottak, mások otthon maradtak, de sőt se pénzbeli segélyt, se lovakat nem szolgáltattak az ő számukra. Haza mentek tehát falujok megsarcolására és hogy eljárásuknak hivatalos formája is legyen, maguk mellé állani kényszerítették a falu bíráját, a lakosság köréből pedig maguk mellé vettek 15 nemest és felfegyverkezve sorba vették a falu házait s házanként 14 frtot és egy hámos lovat követeltek a birtokos lakosoktól. Voltak, akik ott látván a birót is a csapatban, s egyébként is az egész dolog fényes nappal történvén, leszámlálták a kivánt 14 frtot és odaadták a kivánt hámos lovat is, de egyesek ellenkezni próbáltak, ezek azután pórul jártak, az ilyenektől a szekerüket elvették, azt mint zálogot eladták s az árából hatalmas mulatságot rendeztek. Legrosszabbúi jártak Bolla László és N. Búzás István, kiket a falu utcáján vertek félholtra kardjaikkal, s még súlyosan meg is sebesítették őket. A falubeli bérlőtől pedig 164 frtot követeltek és vettek el, s miután a két napi garázdálkodással behajtott összeget maguk között felosztották, nagy lármával, lövöldözéssel a faluból kivonultak. Tagjai voltak ezen fegyveres csapatnak Farkas János, Csippán Pál, Gánts István, Biró István, Gánts Ferenc, id. Barcza János, Csippán Miklós, Búzás István, Takács László, Bende István, Vörös József, Bende László, Pirithi Péter, Bodor Ferenc és Bakay Márton. A kárvallottak most Nemzetes Osváld Zsigmond megyei főbíróhoz fordúltak panaszaikkal. A főbiró kihallgatta a panaszosokat, kihallgatta tanúikat is, meg is eskette őket, kihallgatta a falu elöljáróit is, de mivel az ügyben a nemesi hadsereg vitézei szerepeltek, át kellett tenni az egész ügyet a hadbirósághoz és ez lett azután a csöglei nemeB urak fő veszedelme. A hadbíróság 1809 augusztus 27-ik napján ítélkezett Tétben úgynevezett kevert katonai törvényszéken a vádlottak felett, akik azzal védekeztek, hogy ők csak azt hajtották be a lakosoktól, amit azok a főbiró előtt annak idején a falu részéről önként megajánlottak, de megi.egszoiídabb cég

! Remek szabású férfi-ruhákat tényleg csak - • - — « ő ó Dez eísö pápai férfi-divattermében lehet kapni jutányos áron. r Pápa, Főtér 19. sz. Telefon 18. sz.