Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-08-28 / 35. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőséi?: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési, árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Baja—Bátaszék. Ha valaki egy negyedszázad előtt Dunántúlról, mondjuk Kaposvárról Bácsországba, mondjuk Bajára, akart utazni, a következő alkalmatosságokat vette igénybe : Felülvén a fiumei vonatra, elment Dombovárig, onnan a néhai való Duna-Drávai vasúton mehetett Bátaszékig, itt volt ama hely, ahol kocsira kellett ülnie, hogy két órahosszat rázassa magát valami falusi alkalmatossággal egészen Szekcsőig, itt leszállt és este érkezvén -— mivelh ogy máskor nem is lehetett — egy parasztházban meghált, de 72 3-kor hajnalban felkelhetett s hajóra ülvén, ez felvontatta Baja alá, melynek hajóállomásáról a bérkocsi már 3/4 óra alatt bevitte a városba. Ez tehát így volt egy negyedszázad előtt s ami sokkalta érdekesebb, így volt még tegnapelőtt is. Tegnap óta, mert egy 20 soros sürgöny szerint a baja— bátaszéki vasúti hidat tegnap átadták a forgalomnak, — megváltozott arra lefelé a világ képe. Szinte elképzelhetlen ennek a hídnak jelentősége. Nem a személyi kényelem szempontjából, bár az sem kicsinylendő, hanem az egész közgazdasági élet szempontjából, melynek a déli Duna rész áthidalásával új ütőere nyílott. Eminnen Tolna, Somogy, Baranya, amonnan az Alföld egész déli része, az ország legtermékenyebb vidékei, melyek Fiúméval s a tengerrel közvetlen összeköttetést kapnak, vannak érdekelve s hogy milyen mértékben, azt majd az az óriási fellendülés fogja mutatni, mely a hid révén előáll s mely végeredményben az egész országra nézve áldásos lesz. A hűhó és cécó birodalmában csak természetes, hogy mikor legényegyleti jubileumok államtitkári jelenléttel országos eseménnyé válnak és 3 hasábon tárgyaltatnak, akkor a baja—bátaszéki hidnak elég 20 sor, az is hátul a közgazdaság rovatban, a tőzsdei telefon mellett. Ami hiszen azért nem baj. A baja—bátaszéki hid azért valószínűleg nagyobb szerepet fog játszani Magyarország gazdasági életében, mint a kalocsai legényegylet. Szezon után. A magyar sajtót nem érheti szemrehányás, hogy szezón előtt nem ajánlgatná híven és kötelességtudóan a fürdőzni vágyó emberiségnek a magyar, a magyar és csak a magyar türdőket. Hogy a közönség, mely pedig szokott adni valamit arra, amit az újságok irnak, ezeket a szép, hangzatos, nemzeti ajánlatokat annyi sok ezer esetben kutyába se veszi, azt most, mikor már a szezón után vagyunk, mikor vele a magyar fürdőknek nem árthatunk, teljes őszinteséggel megvallhatjuk, megírhatjuk. De megírhatjuk azt is mentségül, sőt igazolásául a külföldre tolongóknak, hogy nem a sajtónak, — inkább nekik van igazukCsak tessék megkérdezni azokat, akik csábíttatván az új balatoni vasút által is, a Balatonra mentek nyaralni, vagy pláne — ne adj' Isten ! — kirándulni, hogy voltak megelégedve szállással, étellel — itallal, kényelemmel, kiszolgálással s hogy azokkal a hallatlan árakkal, melyek az általános drágasággal nem karöltve haladnak, hanem azt Bleriot-rohamban hagyják el.Vagy tessék azokhoz kérdést intézni, kik a gyönyörű magyar hegyvidékeken bolyongtak, a végén már, mint a bolygó zsidó, egy fillér pénz nélkül. És ezzel szemben hallja az ember, hogy a stájer üdülőhelyeken még ma is 90 fillér egy egész csirke — sütve, olcsóbb mint nálunk a piacon — élve. Örök rejtély marad, hogy ez hogy lehetséges, de örök bizonyosság, hogy ezek után ajánlgathatjuk a magyar fürdőket szezón előtt, szezón után, a célt, azt, hogy a külföldre irányuló nyári népvándorlást megszüntessük, nem érjük el. A befejezett tények taktikája. A közigazgatásunkban egy idő óta elharapódzott rákfenéről akarok szólni és képviselőtestületünk figyelmét erre az abszolutisztikus kormányzási módra fölhívni. Csak Pápa város ügyei mellett maradok. Van itt is adat elég, amiből okulhatunk. Ami a befejezett tények taktikáját illeti, az abban áll a közigazgatásnál ig, hogy ha a hatóság valamit keresztül akar vinni az illetékes közgyűlések és felettes hatóságok előtt, jó eleve a közgyűlés határozata előtt végrehajtja a dolgot és azzal az érveléssel, hogy most már úgyis késő az ellentétes döntés, rákényszeríti mind a közgyűlést, mind a felettes hatóságot a megváltozhatatlan elfogadására. Hogy ez az eljárás a törvények nyilt megsértése és a közgyűlés határozó jogának durva kijátszása, a legraffináltabb és legveszedelmesebb autokratikus igazgatási mód azt tagadni nem lehet. Még élénk emlékezetünkben van a Weltner-féle ház építése körül elkövetett szabálytalanság, amelyben nagyon merész szerepet játszott a befejezett tények taktikája a város utca-szabályozása örökös kárára. A kataszteri bérház építésének elhatározása előtt is mind az állandó választmány, A „PÁPA

I HÍRLAP" TÁRCÁJA. Ikarostól — Bleriotig. Irta: F. I. „Es mondja Daidalos : De menj te Helios birodalmának tájaira, mert a viaszkkal egymáshoz illesztett szárnyak megolvadnak az ő meleg fényében. Ezt mondja Daidalos és Ikaros mégis fölvette viaszkkal egymáshoz illesztett szárnyait és repült . . . Megolvadának a nap hevében és a szép ifjü, a krétai Ikaros lehullott a haragos morajlású tengerbe. Ott a sziget, a tenger azóta ikariai." f így olvastuk a mitológiában s mindjárt hallhattuk egy-egy szegény bölcs tanárunknak vajmi ritkán elmaradó szellemes megjegyzését, hogy ma nincsenek Ikarosok, mert nem jutnak oly magasra, mint a görög hitrege hőse, s mert nem a tengerbe, hanem a földre zuhannak, egyébként pedig ne beszéljünk se Ikafbsról, se a repülésről, mert az utóbbi bolondság, soha nem teljesülő utópia, az a szerencsétlen Ikaros pedig egyszerű mitosz, nem egyéb. Igen, ez a mitológia volt és az, ami Krisztus után ezerkilencszáz és kilenc évvel julius huszonötödikének hajnalán végbement, az az igazság. A mitoszt beleverték a fejünkbe a pedagógia örök dicsőségére és fejletlen eszünkkel nem tudtunk benne kételkedni — vagy legalább is nem voltunk tisztában való vagy költött voltával — de azt nem mondták meg, hogy amíg rég kihalt népek naiv meséinek emlékezetben tartásával bajlódunk, künn az életben rejtett törvények után kutat az élő Ikaros. Egy organikus evolúciót pótolni képes felemelkedés után csak látott, de soha be nem járt régiókba. S amikor újságok olvasása közben, az aviatika egy egy új vértanujáról vagy kinevetett hajótöröttjéről hallva, a köznapi munkában kifáradt agy fölelevenítette a régi Ikaros mitikus képét, aligha akadt ember, aki ne hitt volna Ikarosban. Nem a mitosz hősében, hanem a legtragikusabb bukás újra meg újra megismétlődésében, amit ettől a hőstől különválasztani már nem lehetett. Áz újságiró a legjobban tudja, hogy pár óv előtt az olvasó még nq.m is igen hitt az eronautikus híradásban s az erdélyi oláh falu értelmiségének tiz kiválósága kÖziil legalább öt azt mondja, hogy az újságok megint hazudnak, s ha nem, hát akkor Blériot közönséges svindler. Leonardo da Vinci rendületlenül hitt az emberben és fejlődésében. A renaissance korszaknak ez a tüneményes lángelméje vagy négyszáz évvel ezelőtt fennen hirdette, hogy az ember egyszer hatalmába fogja keríteni a levegőt és úgy fog benne repülni, mint az ég madara. ő mutatott rá az ejtőernyőre 1514-ben, de kétszázötven esztendőnél nagyobb idő telt el, amíg a francia De Lenormand 1783-ban a lakásáról le mert bocsátkozni. Leonardo da Vinci-ig senki sem hitt komolyan a repülés lehetőségében és sem a görög, sem a római kor matematikusai, sem a keresztény középkor tudósai nem foglalkoztak * behatóan a repülés problémájával. Az alkimia meghozza az aviatika' első nyomait s a felső Pfalzban egy olasz fizikus elhiteti az első gróffal, hogy három hónap alatt szinaranyból félholdat készít s arra felkapaszkodva eljut a Vénusz csillagig, mert a nap vonzza a holdat. Már most — így bolondította a gráfot a fizikus — megtévesztjük a napot s miután ez fényes délben nem látja a holdat, azt fogja hinni ami arany félholdunkról, hogy elloptuk tőle. A nap megharagszik s felvonzza magához. — De hátha a nap észreveszi a csalást. — Nemes gróf — válaszolta az alkímiának Leányok és fiuk részére intézeti ruhakelmék, fehérnemüek és kelengyék V. az intézetek előírása szerint legjobb minőségben és legjutánvosabb árban kaphatók KRA17SZ és KOREIV divatámházában, I* .4 •» Á \.